Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-12 / 43. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1967. február 12. • Vasárnap • XX. évfolyam, 43. szám • Ára 40 fillér A CSKP Központi Bizottságának kiáltványa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából (ČTK) — Hz idén lesz fél évszázada annak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmet aratott, és létrehozta a földkerekség első szocialista államát. Ez a történelmi évforduló nemcsak az SZKP s a szovjet nép politikai s eszmei életében számit rendkívüli eseménynek, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalomban, s a világ minden haladó szellemű embere életében is. Kimagasló esemény lesz Csehszlovákia Kommunista Pártjának és hazánk népének politikai és eszmei életében is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának történelmi jelentőségét a februári győzelem 20. évfordulójának, s az önálló Csehszlovák Köztársaság létrejötte 50. évfordulójának alkalmából sorra kerülő ünnepségeken is kifejezésre juttatjuk. Az idő az eltelt ötven év alati még jobban megérlelte az októberi események gyümölcsét, szilárdította elméleti alapjait és hagyományait. Az akkori történelmi események tanúbizonyságát adták annak, hogy az Októberi Forradalommal megkezdődött az ember, s az emberiség szociális és politikai felszabadulásának korszakalkotó folyamata. A Szovjetunió e folyamatban az úttörő, szenvedésekkel teli s áldozatkész szerepet vállalta. Az SZKP vezette dolgozók akarata, elméssége, s cselekedetei az elmaradott agrárországból hatalmas, óriási gazdasági erővel, magas színvonalú tudománnyal és kultúrával rendelkező állammá változtatta a Szovjetuniót; olyan országgá, amely számos ténykedési területen diadalmasan veszi fel a versenyt a földkerekség legfejlettebb tőkésországaival. Már akkor, amikor az elavult Oroszország helyén kialakult és megszilárdult a szovjet népek új közössége — nem volt, s nem is lehetett kizárólag az oroszok ügyéről szó. A szovjet nép azokat az alapokat rakta le, amelyek a földkerekség baladó erőinek támaszául szolgáltak a múltban, s szolgálnak ma is, azóta, amióta a tőkés- és a gyarmati rendszernek az első elsöprő csapást kellett elszenvednie, egészen napjainkig, amikor jelentős társadalmi átalakulások tanúi lehetünk. 1917 Októbere sorsdöntő fordulatot hozott a történelemben világszerte, a forradalmi folyamatok kezdetét, s a további forradalmi fejlemények egyik alapvető tényezőjét jelenti. Az Októberi Forradalom az első világháború után minden földrészen, számos országban közvetlenül befolyásolta a forradalmi fejleményeket. Üj ösztönző erőként hatott a szabadságukért küzdő gyarmati országokra is. A Szovjetunió később fennállásával, létének hatásával s tapasztalataival a Nyugaton és a Keleten egyaránt erősen befolyásolta a nemzeti felszabadító, valamint a szociális forradalmak folyamatát, s mindig szoros kapcsolatban volt a földkerekségen kibontakozódó felszabadítást mozgalommal. Az Októberi Forradalom által megalapozott legragyogóbb történelmi eredmények egyike az a tény, hogy a Szovjetunió győzelmet aratott a hitleri fasizmus fölött, a háború után létrejött a szocialista világrendszer, s megkezdődött a gyarmati rendszer bomlása. A háborút követő nagy összeomlás, s az értékek mérlegelése folyamatában ismét és erőteljesen került előtérbe a forradalom, a szocializmus, az új társadalmi rend, a jobb világ és különösen az alkotó szellemű marxizmus. Évtizedről évtizedre megváltozott a forradalmi átalakulások értelme, célja, feltételei, tartalma s eszközei is. A nemzeti felszabadulás és a szociális megújhodás útjára lépett vagy jelenleg lépő fejlett és fejlődő országok létrehozzák és keresik is a szocializmus felé való közeledés egyre újabb feltételeit. A munkásosztály, a progresszív demokratikus és a szocialista erők, s a kommunista pártok e folyamatban tudatosítják, hogy a proletárforradalom első országához — a Szovjetunióhoz i fűződő kapcsolatuk, internacionalista magatartásuk s küldetésük mérvadó kifejezője, s egyben szabad demokratikus és szocialista fejlődésük sarkalatos feltétele is. Az eltelt 50 év megacélozta az alapvető marxi—lenini eszmék erejét, fokozta érvényre juttatásuk lehetőségét. A kommunista pártok éppúgy, mint eddig tanultak és ezentúl ls tanulni fognak a lenini elméletből, a bolsevikok forradalmi tapasztalataiból, s a szocialista építőmunka, valamint a háború elleni küzdelem folyamán szerzett tapasztalatokból. Ezeket a tapasztalatokat az adott ország feltételeinek megfelelően alkotókészséggel juttatják érvényre. E téren rendkívül serkentő hatású volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX. kongresszusa, amely új ihlettel hatotta át az alkotó szellemű, tár gyilagos és kritikus marxista gondolkodásmódot, s szerfölött fokozta a szocializmus eszméinek vonzerejét abban a küzdelemben, amelyet a forradalmi erők világszerte folytatnak u béke megőrzéséért, a szociális előrehaladásért, a demokráciáért, az elnyomott népek felszabadulásáért és a kommunizmusért. A marxizmus—leninizmus mély gyökeret vert sok ország múltjában és jelenében, és éltető erőként hat a földkerekség minden táján. Tudományos jellegét nem az egyes tantételek állandó ismétlése bizonyítja, hanem állandó alkotó jellegű érvényre juttatása és tökéletesedése. A tudományos szocializmus érvényesülésének szférája mind jobban kiterjed. Tudatában vagyunk annak, hogy a jelenlegi dinamikus civilizáció adta feltételek között a helyes irányt csak a tudományos felismerés mutathatja meg, s a szocializmus és a kommunizmus eszméit megvalósító társadalom helyes irányítása teheti lehetővé. Korunk alapvető fontosságú irányzata a szocializmus felé való közeledés, s ez a tudományos-műszaki forradalommal együtt a XX. századnak a történelemben példátlan forradalmi jelleget kölcsönöz. A munkásosztály egyre nagyobb nyomást fejt ki a tőkésországokban, a Szovjetunió világszerte befolyásolja a szocializmus terjedését, mindinkább fokozódik a gyarmati rendszerek bomlási folyamata, a tőkés gazdasági életre hovatovább a belső ellentétek jellemzők, s mindez változásokat idéz elő a társadalom felépítésében, és sietteti az imperializmus pusztulását. A tudományos és műszaki forradalom, a termelés társadalmasításának új fejlődési foka, a gazdasági és politikai \üzdelmek hatásfoka, a tervezés, a programozás s a termelés más jellegű szabályozása a tőkésországokban azt bizonyítja, hogy — mint ahogyan Lenin figyelmeztetett rá — az elhaló monopoltőke az elhalás folyamatában maga hozza létre a szocializmusba való átmenet alapvető feltételeit és az ehhez szükséges erőket is. A tőkésvilág jelenlegi ipari rendszere nem felel meg teljesen a társadalom érdekeinek és túl szoros korlátok közé szorulva gátolja a tudományosműszaki forradalom sokoldalú kibontakozódását, s különösen e forradalom szociális eredményeinek térhódítását. A földkerekség minden országában a kommunista pártok által vezetett népi tömegek s a haladó szellemű emberek tömegei e fonák helyzetből kiutat keresve egyhamar megtalálják az utat ahhoz a küzdőtérhez, amelyen a monopolburzsoázia hatalmat bitorló rétege vereséget szenved, elsöprik az imperializmus gyarmati rendszerének maradványait, megszüntetik a társadalmi és a gazdasági egyenlőtlenséget, a szociális bizalmatlanságot, a nyomortól való félelmet, s végül eljutnak az új és igazságosabb társadalmi kapcsolatok létrehozásához. A kapitalizmus múltját és jelenét egyaránt a háborús kalandok jellemzik. A Szovjetunió, meg a szocialista országok mind hatalmasabb politikai, gazdasági és katonai ereje, következetes ragaszkodásuk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvén alapuló politikához — az egész földkerekségen hovatovább szilárdabban alapozza meg a béke ügyét, s ma már olyan reális erő, amely keresztülhúzza az agresszorok bármi néven nevezendő terveit. A jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben ebben az erőben bíznak meg mindazok a békeszerető népek s emberek, amelyek s akik óhaja a vietnami agresszió beszüntetése, s a földkerekségen másutt — különösen Európában — felmerült vitás kérdések megoldása. (Folytatás a 2. oldalon) Ez év májusában helyezik üzembe a Kelet-szlovákiai Vasmű második nagyolvasztóját. (Berenhaut felvétele) Összehívtok a Szlovák Nemzeti Taoácsot (CTK) — AZ SZNT ELNÖKSÉGE FEBRUÁR 17 RE, PÉNTEKRE ÖSSZEHÍVTA A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS 11. ÜLÉSÉT. Koszigin diadalútja Skóciában Tegnap reggel érkezett meg Glasgowba az a különvonat, amely Londonból a skótok földjére hozta egynapos látogatásra Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnököt, kíséretét és családtagjait. A vonaton szorongó néhány tucat újságíró alig aludt az éjszaka. Mindenki arról beszélt, hogy Skócia más, mint Anglia, hogy a skótok körülbelül annyira hasonlítanak az angolokhoz, mint a grúzok az oroszokhoz. Szóval azt várták a vonat utasai, hogy amolyan családias, csókos-kézfogásos, de mindenesetre hangos és lelkes fogadtatás várja Koszigint. valami olyasmi, ami a tulajdonképpeni Angliában a hét folyamán csak egy-két alkalommal fordult elő. A valóság azonban minden várakozást felülmúlt. Az csak természetes, hogy sehol sem lehetett látni brit lobogót — ezt gyűlölik a skótok — de mindenütt a fehér András-keresztes kék zászló lengett a sarlókalapácsos vörös lobogó mellett. Amikor Koszigin a glasgowi George Square-n keresztül gyalog ment a városházára, az „őrangyalok", a Scotland Yard civilruhás testőrei egyenesen pánikba estek. Mindenfelől önfeledten ujjongó férfiak, nők, gyermekek nyújtották kezüket a szovjet vendég felé, aki örömmel válaszolt az üdvözlésre. Leánya, Ljudmila egy darabig csodálkozva nézte a jelenetet, aztán rádöbbent, hogy neki is követnie kell apja példáját — a jó skótok neki is éppen úgy örültek ... Az asszonyok élénk fennhangon kiáltozták: Peace, Friendship (béke, barátság). Koszigin „druzsbá"-val válaszolt. Benn a városházán a polgármester büszkén mondta a vendégnek: Ön abba a városba érkezett, amely 1917 ben elsőként küldött testvéri üdvözletet az új forradalmi orosz kormánynak". A továbbiakban a polgármester szerényen emlékeztette Koszigint, hogy Anglia és Skócia között „vannak bizonyos különbségek". Az ünnepség végén, mint valami jó viccben, Kosziginhez lépett egy skót hölgy, a 18 éves Christine Moffat — persellyel 1 Elmondta, hogy Glasgowban éppen gyűjtés folyik az Ínségeseknek és kért egy kis pénzt jótékony célra. Amikor Koszigin öt fontot dobott a perselybe, a skót kislány mindkét orcáján megcsókolta a piruló szovjet miniszterelnököt. Valaki megjegyezte: a skótok mindig skótok maradnak... Persze nemcsak kaptak, adtak is. Koszigint egy gyönyörű albummal és Róbert Burns költeményeivel ajándékozta meg a polgármester. Ezután harminc mérföldes, azaz negyvennyolc kilométeres autóút következett a hunterstoni nukleáris erőműbe. Az út falvakon vezetett keresztül, s az út két oldalán mindenütt ott volt a falu apraja-nagyja, éljenezve, integetve, zászlókat lengetve, skót dudát fújva köszöntötték a vendégeket. Igazi diadalút volt — jegyezte meg egy „külföldi" (értsd: angol) fotoriporter. Az atomerőműben a szokásos műszaki magyarázatokat kedves párbeszédek tarkították. Koszigin megkérdezett egy munkást, mit csinál ma este. Az leírhatatlan skót akcentussal, ropogtatva az „r" hangot, így felelt: „Sajnos dolgozom és nem kísérhetem el önt Troonba". Búcsúzáskor egy munkás dudát vett elő és egyedül eljátszotta a „Visszajössz-e még hozzánk" kezdetű bús skót búcsúdalt. A tízezer lakosú, modern Troon városkába vezetett ezután Koszigin útja. A kitűnő golfpályáiról Ismert Troonban William Ross, a brit kormány skót-ügyi minisztere ebédet adott tiszteletére. A távirat továbbításakor Koszigin éppen elindult Kilmarnockba, ahol megtekinti a Kilmarnock—Rangers labdarúgó mérkőzés első félidejét. Innen különvonattal Skócia és az egész szigetország legszebb városába: Edinburgba indul. Az ottani ünnepségek után éjfél körül vonattal utazik Londonba, ahol vasárnap reggeltől újabb program várja. A szovjet miniszterelnök televíziós interjúja Kenneth Harris, a BBC riportere péntek délután interjút készített Koszigin szovjet miniszterelnökkel. Az interjút az angol rádió- és televízióadó sugározta. A riporter első kérdése így hangzott: — Milyen kérdéseket vitatott meg, miniszterelnök úr angliai tartózkodása folyamán Wilson miniszterelnökkel ? Koszigin. válaszában elmondotta, hogy minden olyan kérdés szóba került, amely jelenleg időszerű és foglalkoztatja a világ népeit. Igy megvitatták a vietnami háború, az európai biztonság és a szovjet—angol kapcsolatok kérdését. A riporter megkérdezte, esett-e szó Kínáról is? Koszigin azt válaszolta, hogy bizonyos eszmecserét folytattak a kínai eseményekről. — A szovjet—kínai kapcsolatok az utóbbi időben megromlottak, de ebben nem mi vagyunk a vétkesek — folytatta. — Mi továbbra is szívélyes kapcsolatokat szeretnénk a kínai (Folytatás a 2. oldalon|