Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-13 / 13. szám, péntek

JOGI TANÁCSADÓ j A közúti forgalom új szabályai Ebben a cikkünkben a közúti forgalom új szabályaiból (Tt 1966/80 sz. hirdetmény) főként azokra hívjuk fel olvasóink figyelmét, amelyek az eddigi rendelkezésektől lényegesen al térnek. A KÖZLEKEDÉS IRÁNYA £S MÓDJA KÜLÖNLEGES ESETEKBEN A felszállási vagy védő Járdasziget mentén a járművezető (motoros és nem motoros jármű vezetője egyaránt) jobbra vagy balra haladhat. Köteles fokozott óvatosságot tanúsítania és figyelemmel kisérnie főként azokat a személyeket, akik a járdaszigeten tartózkodnak. Ha a járdasziget az úttest közepén van mindkét irányú forgalom részére, mellette a járművezető jobb oldalon köteles hajtani. Mindennemű jármű vezetője menetirányban csak akkor mehet a villamossínekre, ha ezzel nem kényszeríti a villamos vezetőjét a sebesség csökkentésére. KÜ.7Í,'K.;GÉS A KÖZLEKEDÉSI SAVOKBAN Három közlekedési sávú úton a középső, mint eddig is, csak az előzésre van Két vagy több egyenlő Irányú közlekedési sávon a forgalom sűrűsége szerint a járművek a sávokban párhuzamosan haladhatnak, de nem szabad igénybe venniük az ellenirányú közlekedésre kijelölt sávokat. újdonság, hogy az egyik sávból a másikba való áthajtásnál (nem előzésről van szó), az utóbbi sávban haladó járműveknek előnyt kell adni. A HAfTASI SEBESSÉG Ez a rendelkezés ls bizonyos mértékben eltér az eddigitől: a járművezető köteles a sebességet a körülményekhez, főként az út állapotához és jellegéhez, a forgalom látási viszonyaihoz és a helyzethez alkalmazni. Időben köteles a menetsebességet csökkenteni, illetve megállni, ha azt az általa előre látható körülmények megkívánják. (Az eddigi rendelkezésben az „előre látható" meghatározás nem szerepelt.) A községekben 5 és 23 óra között a motoros jármű legfeljebb óránkénti 50 km sebességgel haladhat. Mint eddig ls, 23 és 5 óra között ez a sebességkorlátozás nem áll fenn, de a 3500 kg-nál nehezebb motoros járművek és a motorkerékpárok legfeljebb óránkénti 80 km sebességgel haladhatnak. Ahol a „csökkentett sebesség" (37/a sz.) átjelzés 50 km óránkénti sebességnél alacsonyabb sebességet ír elő, ezt a korlátozást be kell tartani 23 és 5 óra között is. A községen kívül a 3500 kgnál nehezebb motoros járművek és újdonságként a motorkerékpárok is legfeljebb 80 km óránkénti sebességgel közlekedhetnek. Ez a korlátozás nem vonatkozik azokra a társasgépkocsikra, amelyek álló utast nem szállíthatnak. A JÁRMŰVEK KÖZÖTTI TÁVOLSÁG Az új rendelet szabályai e kérdésben is pontosabbak: a járművezető menet közben köteles az előtte haladó járműtől olyan távolságot betartani, hogy időben tudja csökkenteni sebességét, esetleg meg is állni, ha az előtte haladó jármű sebességét hirtelen csökkentené vagy megállna. Űj rendelkezés, hogy a járművezetőnek nem szabad nyomós uk nélkül sebességét hirtelen csökkentenie vagy hirtelen megállnia, ha ezzel a mögötte haladó járműveket veszélyeztetné. A felszállási sziget nélküli megállóhelyen levő villamos mögött a többi jármű köteles megállni. Ha a megállóhelyen két villamos áll, a másik mö gött kötelesek megállni. Ütju kat csak akkor folytathatják, ha nem veszélyeztetik már a ki és beszálló utasokat. Az a járművezető, aki nem szándékozik a villamost megelőzni, vagy ezt a jármű méretei miatt nem teheti meg, köteles a villamostól oly távolságra haladni, hogy ne akadályozza meg annak megelőzését más járművek számára. ELŰZÉS Az előzésre vonatkozó újdonságok: a villamost mindig jobbról szabad csak megelőzni. Az ilyen előzést nem jelzik. Nem számít előzésnek, ha valamelyik közlekedési sávban a jármű sebessége gyorsabb, mint a másik sávban haladó Járműé. Az útkereszteződésen és annak közvetlen közelében továbbra is érvényben marad az előzési tilalom azzal a kivétellel, hogy ez a tilalom nem vonatkozik a főútvonalról az útkereszteződéshez érkező jármű vezetőjére (továbbá azokban az esetekben, amikor a rendelet kivételesen engedélyezi a jobbra való előzést a balra letérő, vagy a közútról balra kihajtó, forduló vagy a közút bal oldalúhoz irányuló jármű esetében, de csak akkor, ha a megelőzendő jármű vagy villamos iránya már nem kétséges). Tilos az előzés, ha az elöl haladó jármű vezetője balra menetirány-változást jelez, hacsak a fentebb említett esetben kivételesen nem lenne lehetséges a jobbra való előzés. Dr. FÖLDES JÓZSEF HELYREIGAZÍTÁS A közúti forgalom új szabályairól szóló, f. h. 6.-i cikkünk „Cj megállási és várakozási tilalmak" alcímébe több pontatlanság csúszott be. A helyes szöveg a következő: ÜJ MEGÁLLÁSI ÉS VÁRAKOZÁSI TILALMAK: a járdaszigeteknél; 30 méternyire a felszállási sziget nélküli autóbusz, trolejbusz és villamosmegálló előtt és 10 méterre mögötte; a fenntartott parkolóhelyeken; a belső közlekedési sávokon. Meg szabad azonban állni a másik közlekedési sávban az álló járművek mellett, ha mindkét irány részére egy sáv szabadon marad. Ilyen esetben a járművezetőnek lehetővé kell tennie az álló kocsisorból való elhajtást. További tilalmak: az összefüggő osztóvonalnál, ha nem marad a jármű és ezen vonal között szabadon legalább egy közlekedési sáv. Továbbá, ha a villamossínek és a jármű között nem maradna szabadon egy közlekedési sáv. Ebben az esetben ez a tilalom nem vonatkozik a 19 és 5 óra közötti időre. Végül tilos a megállás és a várakozás az I. osztályú közutakon a községek területén kívül nyomós ok nélkül, más utakon csökkentett látásnál, illetve a községek belső és külső közlekedési körén. 36 cigánytelep már a múlté (CTK) — A közép-szlovákiai kerületben hovatovább siker koronázza a cigánykérdés megoldását célzó törekvéseket. A kerületben csupán tavaly 36 cigánytelepet számoltak fel. Az Ipari járásokban — főleg a martini, a Považská Bysti:ica-1 és a prievidzai járásban — 50 cig'.nycsalád kapott korszerű lakást. Tavaly mintegy 80 cigány kapott lakást és munkát Időszerű közgazdasági kérdések 9 Átlagbér és foglalkoztatottság A múlt év első kilenc hónapjában az átlagkereset a népgazdaságban az előző év hasonló időszakához viszonyítva 2,7 százalékkal emelkedett. Ez ugyan nagyobb a korábbi évek 2,3 százalékos átlagánál, de nem elég. Nem azért, mert Bulgáriában az átlagkereset az utóbbi esztendőkben 4,6 százalékkal emelkedett évente, az NDK-ban 4,8 százalékkal, Magyarországon 5,7, Lengyelországban 7,3, Belgiumban 3,8, Olaszországban 5,3, Ausztriában 7,3, az NSZK-ban 7,6, Franciaországban 9,2 százalékkal, hanem mert nekünk ebben az öt éves tervidőszakban évi 4—4,5 százalékos átlagkereset-növekedésre van szükségünk. Ha ez vonatkozik az ötéves tervidőszakra átlagban, akkor még inkább érvényes az első éveire. Először is azért, mert az átlagbér gyorsabb ütemű növekedése nélkül fel nem számoljuk a béregyenlősdit. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja a tavalyi év. Hozzáláttunk a kereseti arányok széthúzásához. De hogyan? 1966. szeptember végéig az iparban a műszaki dolgozók keresete 3,9 százalékkal emelkedett, az adminisztratív dolgozóké 2,9 százalékkal, a munkásoké 0,3 százalékkal. Ez pedig nem denlvellizálás. Tudjuk jól, hogy a denivellizálás elsősorban azt jelenti, hogy a jó munkást, a jó műszaki és hivatali dolgozót fizessük meg munkájának megfelelően. Ha tavaly ez történt volna, akkor nem alakulnak a kereseti arányok ilyen kedvezőtlenül. Természetes, hogy különbséget kell tenni a magas, a közepes, az alacsony szakképzettségű és a szakképzetlen munka honorálása között. Nem egészséges jelenség, hogy a mai kereseti arányok olyanok, hogy kisebb eltérésekkel lényegében mindenki egyformán keres: középkáder, mérnök vagy lakatos. Éppen ezért nem véletlen, mennyire megcsappant az érdeklődés az utóbbi években a főiskolai tanulmányok iránt, főleg a műszaki karokon. Népgazdaságunknak azonban a további fejlődés meggyorsításához nagy szakképzettségű emberekre van szüksége. Hogy ilyen emberek legyenek, és szaktudásukat maximális mértékben hasznosítsák, a béregyenlősdinek azt a megnyilvánulását is fel kell számolni, amely a három kategóriájú dolgozók mai kereseti arányaiból adódik. Természetesen nem úgy, hogy a munkások keresete ne változzék, csak a műszaki és hivatali dolgozóké. Tavaly azért alakultak kedvezőtlenül a bérarányok, mert az átlagbér nem növekedett kellő mértékben. Ha nagyobb mértékben emelkedik az átlagbér, akkor van miből emelni mindhárom kategóriájú dolgozók kereseti szintjét. Vajon miért emelkedett tavaly is lassan az átlagkereset? Azért, mert a kívántnál nagyobb arányban növekedett a foglalkoztatottság. Az extenzív gazdaságfejlesztés eme tipikus kísérőjelensége a múlt évben még inkább megmutatkozott, mint korábban. Természetesen nem vagyunk a teljes foglalkoztatottság ellen, s nem akarunk munkanélküliséget. A foglalkoztatottság továbbra is növekedni fog, 1970-lg 1965-höz viszonyítva előreláthatólag több mint 6 százalékkal. De más a foglalkoztatottság általában és más az, mennyire hatékony a foglalkoztatottság, vagyis hogyan használjuk ki a munkaerőforrásokat a népgazdaságban, hogyan gazdálkodunk a munkaerőkkel. Nos, hogyan? jellemző erre a tavalyi év. Egyes ágazatokban a tervezettnél 3—5-ször több munkaerőt vettek fel. Más ágazatok viszont munkaerőhiánynyal küzdenek: építőipar, kereskedelem, közszolgáltatások. Sőt egyes iparágakban is az a helyzet, hogy munkaerőhiány gátolja fejlődésüket. Így a munkaerőtoborzásban (mert ez történt s nem kiválasztási) a vállalatok már tavaly nagy erővel konkurráltak egymással. (Bárcsak a gyártásban konkurráltak volna Így!) Amelyik erős volt, többet tudott fizetni — nyert. Vagy talán még sem nyert? Majd elválik. Az idei évi llletményadő kiszámításánál ugyanis csak a tervezett létszámnövekedést veszik tekintetbe. A munkaerő a termelés többi tényezőjéhez viszonyítva olcsó. Kétféleképpen drágíthatjuk meg, hogy megakadályozzuk a foglalkoztatottság további túlzott növekedését. Először is béremeléssel. Ez azonban nemcsak a vállalatot érinti, hanem a népgazdasági egyensúlyt is. Jelenleg 4—5 százalékosnál nagyobb nominálbér-emelkedés nem reális, mivel a fogyasztói árszint nem fog ilyen mértékben emelkedni. Ezért ha nagyobb arányú béremelkedésre kerülne sor, elmélyülne az aránytalanság a kereslet és a kínálat között a közszükségleti cikkek piacán. A kereslet jelenleg is mintegy 40 milliárd koronával haladja meg a kínálatot. Marad tehát a másik módszer, amikor a munkaerődrágítás lényegében csak a vállalatot érinti. Ezt tesszük az idei évtől az illetményadó bevezetésével. A drágítás abban van, hogy ha 1 százalékkal növekszik a létszám, akkor 1 százalékkal többet kell befizetni a vállalati bérösszegből. Létszámcsökkentésre ösztönöz viszont az, hogy ha 1 százalékkal csökken a létszám, akkor 0,3 százalékkal kevesebbet kell befizetni a bérösszegből az állami költségvetésbe. Az Illetményadónak ezenkívül stabilizáló szerepe is van. Ez azt jelenti, hogy a bérnövekedés arányában növekszik az állami költségvetési bevétel, és ezt a pénzmennyiséget a nem termelőszférában dolgozók fizetésemelésére használják majd fel. Harmadik szerepe az, hogy bizonyos progresszivitást vigyen az elvonási rendszerbe, mivel az illetményadó lényegében befizetés a nyereségből. Azt mondhatnánk, most már minden rendben van, mivel oly módon drágítjuk meg a munkaerőt, hogy megakadályozzuk a szükségtelen létszámnövekedést egyes vállalatokban, és ezzel a vállalati bérösszegnöveA mezőgazdasági dolgozók két harmada 40 évnél idősebb Mindnyájunk előtt ismert az a tény, hogy mezőgazdaságunkban dolgozók kor szerinti összetétele kedvezőtlen. Elég csak azt megemlíteni, hogy a 40 éven felüliek a dolgozók kétharmadát teszik ki. Ismerjük az elöregedés okait és kihatásait is. Ez alkalommal hát beszéljenek csupán a számok. Az 1966-os statisztikai évkönyv szerint 1965-ben 1 millió 192 ezer ember dolgozott a mezőgazdaságban, ebből 575 ezer férfi és 617 ezer nő. Az alábbi táblázat áttekintést ad kor szerinti összetételükről. kedés nem fecsérlődik el, hanem az eddiginél lényegesen nagyobb lehetőség nyílik az átlagbér növelésére. Igen, elvileg így van. Gyakorlatilag azonban más a helyzet. Legalábbis az idei évben nem számíthatunk még az eddiginél nagyobb átlagbérnövekedésre, ha a béralakulást kizárólag a vállalatokra bízzuk. Az illetményadó és a beruházások saját erőből történő finanszírozása ugyanis befolyással lesz a vállalat eszközök felhasználására. Már említettük, hogy sok vállalat tavaly jóelőre ellátta magét munkaerővel. Az illetményadó kiszámításánál azonban a tervezett létszámnövekedést veszik figyelembe. Az ezen felül kimutatott létszám tehát új munkaerőnek számít, s ez az llletményadő formájában olyan arányban terheli meg a vállalat nyereségét, amilyen arányban lépte túl a tervezett létszámnövekedést. Ezzel az összeggel természetesen kevesebb jut a béremelésre. A saját erőből történő beruházás viszont a hitelvisszafizetésen keresztül lehet negatív befolyással a bérösszeg, a karesetek alakulására. * E két tény nem elhanyagolható. Egyrészt azért, mert a család pénzjövedelme az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben függ majd a már keresők fizetésétől. Eddig, ha az átlagbér nem is növekedett gyorsan, de gyarapodott azon családok pénzjövedelme, melyekből fokozatosan több és több kereső kerülhetett ki. Ennek népgazdasági szintű vetülete az, hogy a kifizetett bérek összege annak ellenére is évről évre jelentős mértékben növekedett, hogy az átlagbéremelkedés csak lassú volt. Nagy arányban fokozódott ugyanis a foglalkoztatottság. A jelenlegi átlagbérnövekedés tehát azért sem elég, mert a jövőben elsősorban ez biztosltja a család nagyobb pénzjövedelmét. S ha még a fogyasztói árszint bizonyos emelkedéséről sem feledkezünk meg, akkor kétszeresen szükség van az átlagbér gyorsabb növekedésére. Egyébként nem történik semmi baj, ha emelkednek az árak, de gyorsabban emelkednek a bérek, a fizetések. És még egy miatt szükséges a gyorsabb átlagbérnövekedés: csak így fokozhatjuk az anyagi érdekeltséget. Ha lassan emelkedik a kereset, mi ösztönözzön jobb munkára, nagyobb teljesítményre, munkafegyelemre? Azokat fizessük meg elsősorban, akik tudnak és akarnak dolgozni. MÉSZÁROS GYÖRGY Korcsoport Részarány (százalékban) összesen férfi 15—19 évesek 4,3 4,8 20—39 évesek 28,9 29,5 40—54 évesek 33,7 29,7 55—59 évesek 13,4 13,2 B0—64 évesek 10,6 ÍM 65 éven felüliek 9,1 11,4 3,8 28,4 37,4 13,8 9,8 7.0 AZ AMERIKAI TÁRSASAGOK SZEMÉLYGÉPKOCSIKAT SZÁLLÍTANAK A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBA A Chrysler társaság alelnöke szerint az 1966. októbere és 1967. szeptembere közötti új idényben az amerikai személygépkocsik eladása 8,1 millióra csökken. A megelőző idényben 8,5 millió kocsit adtak el. A Chrysler társaság alelnöke egyelőre az amerikai gépkocsiipar első képviselője, aki az autóeladás csökkenését jósolja ebben az idényben. Titokban azonban hasonló következtetésre juthattak a másik nagy amerikai társaság, az American Motors Company képviselői is. A társaság ugyanis az autóeladás lehetőségeit szándékszik kutatni az európai szocialista országokban. A társaság bejelentette, hogy minden, ebben az Irányban történő igyekezetét az Egyesült Államok kormánya támogatja. SÓ AFRIKÁBAN Lengyel geológusok Líbiában befejezték a tuniszi határ mentén fekvő ún. sós-tóban végzett kutatásaikat. A sókészletet 150—200 millió tonnára becsülik, amiből 50 évre ellátható egész Afrika sószükséglete Eddig a sót Afrikába importálni kellett. 1967. I. 11. a dél-morvaországi kerületben. A kerület déli községeiből 1970ig mintegy 600 cigánycsaládot költöztetnek máshová és biztosítanak számukra megfelelő munkahelyet is. A közép-szlovákiai kerületben ez idén több mint 12 millió koronát fordítanak a cigánykérdés megoldására. Sor kerül többek között egy 325 férőhelyes gyermekotthon építésére is.