Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-10 / 10. szám, kedd

Problémák és gondok o rimaszombati járásban Beszélgetés Martin Sulek elvtárssal, a járási pártbizottság vezető titkárával Az évzárás, az fi] év kezdete nemcsak az egyén, hanem a járás életében is lényeges esemény. Egy év munkájának ér­tékelése szinte kínfiija a lehetőséget az összehasonlításra, a párhuzamok megvonására: a jelen, a múlt és a távlatok fel­mérésére. A rimaszombati Járás jelené­ben talán az átlagnál is jobban tapasztalható a múlt kettős jel­lege. A munkásmozgalmi tapasz­talatok, a hagyományok serken­tő erők a pártmunkában, vi­szont az évszázadok gazdaság­fejlesztési politikájának mulasz­tásai sok gondot okozó, csak nehezen leküzdhető akadályok. Felszámolásuk nehéz feladat, sőt egyes szakaszokon — Ipari beruházások, foglalkoztatottság növelése stb. — meghaladja a járási szervek jogkörét. Az utóbbi néhány év a szö­vetkezetek megszilárdulásának időszaka volt, de e folyamat sikere még sok probléma ered­ményes megoldásától függ. Ta­gadhatatlan, hogy a szövetke­zetek döntő többségében évről évre jobbak a termelési ered­mények, viszont a földterület 12 százalékán a gyenge szövet­kezetek gazdálkodnak, s ez rontja az eredményt, lassítja a járás fejlődését. Szakosítás, koncentráció Számok bizonyítják, hogy a szövetkezetek szakosítása, az egyes kultúrák koncentrálása kedvezően hatott a járás gaz­dasági mérlegének alakulására, öt év alatt 5 koronával növe­kedett, — ma 16 korona, — a munkaegység átlagértéke. Nem mondhatjuk, hogy ez a szám hí­ven fejezi ki a termelési felié­telek nyújtotta lehetőségek ki­aknázását. A termelés szakosí­tása nem általános „gyógyír", tudják ezt a járás vezetői, azért lassú ütemben, megfon­toltan végzik ezt a munkát. 1966-ban a Járás tojáseladási tervének 40 százalékát hét to­jóházból biztosították, és az el­adott húsmennyiség félét 20 szövetkezetben vásárolták fel. A zöldség-, dohány-, cukor­répa termesztésben — ami a Jövedelmet illeti — már bonyo­lultabb a helyzet. E téren ak­kor várható javulás, ha elvég­zik a folyók, patakok, szabályo­zását, s kiépül az öntözőrend­szer. A mezőgazdasági üzemek vezetői, főképp a Rima és Sajó szabályozását és a klenóci víz­tároló építését sürgetik. Türel­metlenségük teljesen érthető, mivel az új gazdaságirányítás bevezetésével az eddiginél még fontosabb lesz számukra az ön­tözés. Könnyű kiszámítani, mi­lyen anyagi előnyt jelent a cu­korrépa öntözése. Tavaly 280 mázsás átlaghozamot értek el. Öntözéssel 80—100 mázsával termelhetnek többet hektáron­ként. Ha egy szövetkezetben 100 hektáron termeltek cukor­répát, akkor ez a mennyiség a Jövőben, öntözéssel 75—80 hek­táron is megterem. így 20—25 hektárt nyernek más növények számára. A termőtalajra nagy szükség van, hiszen csupán a múlt évben — különböző okok­ból — közel 800 hektárral csökkent a szántóterület. Problémák a számok tükrében Az utóbbi öt évben 13 száza­lékkal csökkent a mezőgazda­ságban az állandó munkaerők száma. Sok szövetkezetben több a 60 éven felüli, mint a 25 éven aluli dolgozó. A feledi szövet­kezetben három 25 éven aluli és harminchét 60 éven felüli egyén dolgozik. Néhány évvel ezelőtt a technikumot végzett fiatalok közül a katonai szol­gálat után csak kevesen Jöttek vissza régi munkahelyükre. Az iparban vállaltak munkát. Most lényegesen megválto­zott a helyzet. Tavaly a kato­nai szolgálatát letöltő 66 szak­képzett fiatal mind mezőgazda­sági üzemekben helyezkedett el. Ez főként annak köszönhe­tő, hogy a szövetkezetek veze­tői kapcsolatot tartottak fenn a bevonult fiatalokkal. Ahol szükség volt rá, anyagilag is segítették az idős szülőket. Még a leszerelés előtt mindegyik fiatallal megbeszélték, milyen beosztást kap, ha visszajön a szövetkezetbe. És mind vissza­jöttek. Ebből a tényből a falusi párt­szervezetek többsége levonta a helyes tanulságot: nem szidni kell a fiatalokat, ha hátat for­dítanak a közösnek, hanem szót kell érteni velük. Türelem­mel kell megmagyarázni nekik, hogy amit ma elutasítanak, mert pillanatnyilag előnytelen, az néhány év múlva szilárd ta­lajt, biztos életet s jövőt jelent nemcsak a saját, hanem a Jö­vendő családjuk számára is. Az ls probléma, hogy a nyu­gat-szlovákiai kerületből szár­mazó fiatal szakemberek éppen csak „megmelegszenek" a já­rásban. A katonai szolgálat után alig néhányan térnek vissza munkahelyükre. E tény­nek arra kellene serkenteni a szövetkezetek vezetőit, hogy a saját falujukból küldjék közép­és főiskolára a mezőgazdaságot kedvelő fiatalokat azzal, hogy visszatérnek a szövetkezetbe és képességüknek megfelelő be­osztást kapnak. A szakemberek­re nagy szükség van, hiszen a szövetkezeti vezetők 43 száza­lékának nincsen megfelelő szakképzettsége. Reális mércével Az említett problémákat kivé­tel nélkül megtaláljuk a fa­lusi és szövetkezeti pártszerve­zetek napirendjén. Munkájuk tartalmát bizonyos mértékben e kérdések megoldásának elő­segítése adja. Mondhatnánk azt is, hogy e problémákkal való foglalkozás egyben az alapszervezetek pártbizottságai­nak felkészültségét, helyzetis­meretét tükrözi. Nem egy szer­vezetben csupán a tényeket so­rolják fel, többre nem futja az erejükből. A járási pártbizott­ságon tudják, melyik szervezet­nek milyen segítségre van szük­sége. Ezért kapták a tapasztal­tabb aktivisták a gyengébb szervezeteket. A pártkongresz­szus határozatainak feldolgozá­sa jó alkalom volt az aktivis­ták képességeinek lemérésére. Az alapszervezetek munkaterve — a problémák feldolgozása — részben azt is megmutatta, hogyan teljesítették feladatai­kat az aktivisták. Az aktivistákkal kapcsolat­ban szólni kell egy nemkívána­tos jelenségről. Az üzemekben dolgozó kommunista gazdasági vezetők közül néhányan — az új gazdaságirányítás bevezeté­se óta — másodlagos jelentő­séget tulajdonítanak a párt­munkának. Csak a termelési feladatokkal törődnek. Bővült jogkörükre hivatkoznak, s vala­hogy elfeledik, hogy ők is párt­tagok, kötelességük teljesíteni a pártfeladatot. Bár csupán egyedi jelenségről van szó, a járási pártbizottság foglalko­zott e kérdéssel. Megkívánják, hogy a gazdasági vezetők tel­jesítsék pártfeladataikat, aktív pártmunkát végezzenek. Most, az évzáró taggyűlések előkészítése során igen idősze­rű a gazdasági vezetők — párt­tagok és pártonkívüliek — munkájának az értékelése. A pártmunka megjavításának egyik feltétele, hogy az új párt­bizottságokba tapasztalt, kép­zett elvtársakat válasszanak be, akik képesek az új. feltételek között helyesen megítélni a problémákat, a gazdasági veze­tés munkáját a távlati felada­tokat és a gyakorlatban is ér­vényesíteni tudják a párt poli­tikáját. Az üzemekben dolgozó, de falun lakó elvtársak közül egyesek — előzetes megbeszé­lés alapján — nem az üzem­ben, hanem a lakóhelyükön kapnak konkrét pártfeladatot. A járási pártbizottság nagy gonddal készíti elő állásfogla­lását, melyet az évzáró taggyű­lések előtt egy hónappal vitat­nak meg a pártszervezetek. Ér­tékelik a járási pártkonferen­cia, a XIII. pártkongresszus ha­tározatainak teljesítését, átfogó képet adnak a járás politikai, gazdasági helyzetéről. Ilyen is­meretek birtokában az alap­szervezetek tagjai helyesebben tudják megítélni saját problé­máikat. Az állásfoglalásban a mezőgazdasági fejlesztés prob­lémáin kívül jelentős helyet fog­lal el az Iparosítás, a foglalkoz­tatottság növelésének kérdése. Hatezren dolgoznak a járás ipari üzemeiben, s ugyanany­anyian utaznak más Járásokba. Legnagyobb üzemük, a rima­szombati cukorgyár már ter­mel. Űj üzem épül Tisovecon, Tornaiján pedig tovább bővítik a ruhagyárat. Számolnak a já­rási székhely közművesítésével, újabb üzemek építésével. A nők foglalkoztatottságának kérdése akkor oldódik meg, ha a járá­si székhelyen legalább 2500 személynek biztosítanak mun­kaalkalmat. — A járási pártbízottság ál­lásfoglalása őszinte, való hely­zetképet nyújt a pártszerveze­teknek. Azt akarjuk elérni — hangsúlyozza Martin Sulek elv­társ, a járási pártbizottság ve­zető titkára —, hogy a kommu­nisták évzáró gyűléseiken őszintén, a további fejlődésért érzett felelősségük tudatában értékeljék tevékenységüket. Reálisan mérjék fel munkahe­lyükön a politikai és gazdasági helyzetet. Vállaljanak részt a feladatok teljesítéséből és sze­mélyes példával erre serkent­sék a pártonkívülieket is. Mert csakis a feladatok teljesítése jelent újabb lépést a rima­szombati járás fejlesztésének útján. CSETŐ JÁNOS IC 37 I. 10. A Siovnaftban tavaly kezdték meg a polietilén gyártását. Bár még csak kísérleísznek, a gyártmányok jó minősége máris közismert a hazai piacon. Az idén már kivitelre is fog­nak gyártani. Képünkön: Polietilén kristály az osztályozóban. Ladislav Nejedlý gépész a mi nőséget vizsgálja. (K CIc h _ CTK felv.) Megszokta, megszerette LASSAN, nagy pelyhekben hull a hó. Fehér selyemtakaró borítja az alvó falut. Az utcák kihaltak, csak itt-ott vakkant egy-egy kutya. A szomszéd fa­lu toronyórája elüti a három órát, majd ismét csend borul hólepte vidékre. Aztán egy­szerre csak léptek zaja hallat­szik, és a homályból egy ember alakja ra'jzolódík kl. — Hová, hová ilyen korán, — kérdezem, amikor közelembe ér? — — Munkába... az államiba. — Éjnek idején?... — Sok a gondjaimra bízott sertés ... Amíg megmelegszik a víz... megfő a krumpli... Grelák László — a korai já­rókelő — már 16 éve, hogy sertésetetőnek szegődött a Sa­jószárnyai Állami Gazdaságba. Azóta minden nap korán kel, későn fekszik. Megszokta már a munkáját és meg ls szerette. Most is amikor a takarmányo­zóba ér, fürge mozdulattal, hoz­záértéssel feléleszti a tüzet, s míg lángra kap a fekete szén, beszélgetünk. — Jelenleg több mint 400 sertésről gondoskodom. Az el­választás után kerülnek Ide, majd tőlünk a hizlaldába. — Talán még fiatal korában megszokta a korai felkelést — vetem közbe. — Igen Is, meg nem ls. Bár már ötvenéves vagyok, jófor-! mán nem ls voltam fiatal. Alig­hogy felcseperedtem, berukkol­tam... Aztán jött a háború... Többet voltam angyalbőrben, mint civilben. Újból rárak a tűzre. Szipor­kázva' száll a szikra, mintha csillagszórót gyújtott volna meg valaki. Dolgavégeztével visszaül az abrakos ládára. Kíváncsian az arcát fürkészem: nem lát­szik-e rajta az álmosság jele. De nyomát sem látni annak, hogy visszakívánkozna: az ágy­ba. Mire megvirradt, ő már egy Jó darabon megkapálta a dohányt. Hatalmas üstben párolog a víz. Ez egyben azt ls jelenti, hogy hozzá lehet fogni az ele­del készítéséhez. Én pedig to­vább kíváncsiskodom. — A napi súlygyarapodás? — Több mint negyven deka .. Tizenhat év nagy Idő. Gre­lák László ma is abban az istállóban dolgozik, ahol el­kezdte. Keze alatt szinte ég a munka. A vályúk gyorsan megtelnek eledellel, és a mala­cok sem visítanak már. Mire megvirradt, véget ért az ete­tés is, de délután két óra'kor minden elölről kezdődik. Kilép az istállóból és haza­felé veszi útját. AZ UTCÄN iskolába Igyekvő gyermeksereggel találkozom. Bár a reggeli zajban nem hal­lom a toronyóra kongását, jól tudom, hogy nincs már messze a nyolc óra. Okos tanács (jpanyarban akart megelőzni egy pótkocsis traktort. Aoban pillanatban, amikor meglátta a szembe jövő lovasjogatot, volt annyi lélekjelenléte és ideje, hogy elcsavarja a kor­mánykereket. A tehergépkocsi nagyot zökkent, lökhárítója tőből kifordított egy útszéli kőoszlopot, első kerekei az út menti árok túlsó partján álltak meg, hátsó kerekei az árokba zöttyentek. A traktor tova pöfögött, a nyergében ülő legény nem vette ész­re a háta mögött lejátszódó jelenetet. A kocsis káromkodva igye­kezett megfékezni a csörömpöléstől megriadt lovakat. A gépkocsi vezetője, harminc év körüli fiatalember, sápadtra vált arccal má-. szőtt ki a vezetőfülkéből. Homloka kissé felhorzsolódott, gyengén vérzett, ő azonban ügyet sem vetett sérülésére. A fárművet vette szemügyre, megtapogatta az elhajlott lökhárítót, a behorpadt sár­hányót, felhajtotta a rmotorházat. Aztán a helyszínt szemlélte meg. — Szerencsére nem esett nagyobb kár... — nyugtatgatta ön­magát. Utána arra gondolt, ml lenne most itt, ha nem üres lá­dákkal lenne megrakva a kocsija, hanem, mint aznap reggel, néhány ezer liter pálinkát szállít a falusi vendéglőknek. Olyan élénken elképzelte ezt a lehetőséget, hogy szinte hallotta az üve­gek csörömpölését, és orrában érezte a kifolyó pálinka szagát. — Pálinka! — döbbent meg a gondolattól. A rakomány széthor­dása közben minden kocsmában megkínálták egy pohárka itallal. Egy két helyen el is fogadta. Mi lesz, ha észreveszik rajta az el­fogyasztott alkoholt? Igaz, azóta jónéhány óra eltelt, de a mű­szereket nem lehet becsapni. — Milyen büntetés járhat ilyen balesetért? — tűnődött. Hiva­tásos sofőr, szabálytalanul előzött, veszélyeztette a mások és a maga testi épségét, megrongálta a rábízott köztulajdont. Gyakran olvasott az újságokban karambolozó gépkocsivezetők elítéléséről. Biztos, hogy bíróság elé kerül ő is, börtönbe zárják, talán a haj­tási engedélyt ls elveszik. Ettől rettegett a legjobban. Nagyon szereti a mesterségét. Már gyermekkorában is sofőrnek készült, meg aztán ki vezetné az új Fiatot, amit nemrégen állított be a garázsba. Elhessegette a baljós gondolatokat. — Elpárolgok innen! — határozta el magát. A kocsi felé in­dult, majd félúton megállt. — Nem! Még nagyobb bajba kerül­nék! — gondolta. Ismerős személygépkocsi tűnt fel az úton. Amikor odaért, las­sított és megállt. Falubeli ember szállt ki belőle. Fejcsóválva mérte fel a helyzetet, majd az olyan emberek határozottságával, akik minden körülmények között feltalálják magukat búslakodó kollégájához fordult. — Adok neked egy jótanácsot. Tudod, mit válaszolj, amikor megkérdezik tőled, hogyan történt a baleset...? Megindult a vizsgálat. Kts ügynek számított az eset, az illető sofőr először került szembe a hatósággal, minden reménye meg­volt rá, hogy csekély büntetéssel, legfeljebb néhány havi pár­százalékos fizetéslevonással megússza a dolgot. e sakhogy váratlan bonyodalmak merültek fel. A tettes a rendőrségi kihallgatás során és később az ügyészségen is azt állította, hogy nem felelős a történtekért, mart a baleset pillanatában „kihagyott az agya". Semmire sem emlékszik, ami akkor történt. — Már azelőtt is többször megtörtént ez velem... — bizony­gatta. Érthetetlen állítása mellett csökönyösen kitartott akkor is, amikor az ideggyógyász megvizsgálta. A hatóságok elfogadták a sofőr védekezését. Az ügyészség beszüntette az eljárást. Egyúttal közölték vele-, hogy tekintettel idegállapotára örökre eltiltják a gépkocsivezetéstől. GAL LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents