Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-08 / 8. szám, vasárnap

Fedorenko levele U Thanthoz az NDK ENSZ-tagsága ügyében Gyors ütemben haladnak a Vaskapunál a jugoszláv—román együttműködéssel épülő dunai vízi- és villanyerőmű munkála­tai. Felvételünkön a villanyerömű alapbetonozását láthatjuk, amely 1970-ben már megkezdi a termelést. (Foto: CTK—Agerpress) Már csak Mao Ce-tung és Lin Piao „ártatlan"? Támadások Csou En-laj ellen Nyikolaj Fedorenko, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvise­lője levelet intézett U Thant­hoz, az ENSZ főtitkárához. Le­velében hivatkozik az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország 1966. december 19-1, U Thanthoz címzett leve­lére, amelyben a három nyuga­ti hatalom kormánya vissza­utasítja a két német állam lé­tezésének objektív tényét. Az NDK független, szuverén állam, és következetes békepo­litikát folytat, fejleszti politi­kai, gazdasági és kulturális Az athéni rádió részletesen ismertette Georgiosz Papand­reunak, a Centrum Unió vezető­jének a párt parlamenti frak­ciója ülésén elhangzott beszé­dét. Papandreu Ismertette azokat az okokat, amelyek arra kész­tették, hogy pártja nevében bi­zalmat ígérjen a Paraszkevopu­losz-kormánynak. Kijelentette, hogy a hivatalnokkormány mi­niszterelnöke több beszédében is szabad választásokat ígért. A választások megtartásával megvalósulnak a Centrum Unió fő követelményei — hangoztat­ta Papandreu, majd rámutatott, hogy két kérdésben pártja fel­tétlenül óvatos marad. Az egyik az új kormány összetétele, amely nem bizalomkeltő, és nem elég Wilson brit miniszterelnök pénteken átalakította kormá­nyát. Frederick Mulley volt polgá­ri repülésügyi mininsztert kül­ügyi államminiszterré nevezték ki, ő veszi át George Thomson ügykörét, ő lesz a felelős Nagy­Britannia Európával fenntartott gazdasági és politikai kapcso­latainak intézéséért. Kiválik a szűkebb kabinetből Fred Lee gyarmatügyi minisz­ter (tárcája megszűnik), Arthur Bottomley, a tengerentúli fej­lesztési ügyek minisztere és Douglas Houghton, aki mint tár­ca nélküli miniszter, a társa­dalombiztosítás ügyeivel foglal­kozott. A kormányalakítás érdekes mozzanata Patrick Gordon Wál­kapcsolatait sok állammal, csorbithatatlanul betartja az ENSZ-alapokmány előírásait — mutat rá Fedorenko. A szovjet ENSZ-fődelegátus levelében megállapítja, hogy feltétlenül a nemzetközi együttműködés fej­lesztését és az ENSZ egyete­mességének biztosítását szol­gálná, ha megszüntetnék az NDK és más államok viszonyá­nak fejlesztését gátló mester­séges akadályokat, és biztosíta­nák az ENSZ tevékenységében. (TASZSZ) biztosíték arra nézve, hogy az általános választásoknál a kor­mány minden részlehajlástól mentes lesz majd. A miniszter­elnök azonban kijelentette, hogy személyesen ellenőrizni fogja a kormány tagjainak objektivitá­sát. A második kérdés a hadsereg és a biztonsági szervek állás­foglalása a választásokkal kap­csolatban. Papandreu kijelentet­te: ragaszkodik ahhoz, hogy sem a katonaságnak, sem pedig a félig legális szervezeteknek nem szabad nyomást gyakorol­niuk a választókra. A választá­sok idején a biztonsági szervek tagjait le kell fegyverezni. A választásokat az alkotmány ál­tal előirt határidőn belül meg kell tartani. ker visszatérése a kabinetbe, ű a munkáspárti kormány meg­alakításakor négy hónapig kül­ügyminiszter volt, 1965-ben azonban egy pótválasztáson ve­reséget szenvedett, nem térhe­tett vissza az alsóházba és le­mondott a külügyminiszteri tár­cáról. Most mint tárca nélküli miniszter a szűkebb kabinet tag­ja lesz. Az angol sajtó nagy terjede­lemben foglalkozik Wilson mi­niszterelnök kormányátalakítá­sával és megállapítja, hogy „a régi barátok jó helyre kerültek". A Daily Mail tegnapi száma azt Írja, hogy ez volt a legnagyobb kormányátalakítás, amióta a Munkáspárt hatalomra került. (MTI) Az OKP a kivándorlásról tárgyal Róma (ČTK) — Rómában teg­nap megkezdődött az Olasz Kommunista Párt országos érte­kezlete, melyen mintegy 3000 küldött részvételével megtár­gyalják a kivándorlás problé­máit. Az értekezleten részt vesz­nek a külföldre: Franciaország­ba, Nyugat-Németországba, Svájcba, Belgiumba távozott olasz dolgozók képviselői és Olaszország gazdaságilag elma­radott tartományainak (Szicí­lia, Szardínia, Calabria stb.) pártfunkcionáriusai is. Az értekezlet jelentős ese­mény az OKP-nek a dolgozók murikaellátottságának biztosítá­sáért vívott harcában. Az olasz dolgozók eddig több évtizeden keresztül külföldön voltak kény­telenek megélhetést keresni. Ez olyan probléma, amelyet eddig még egyetlen uralkodó osztály nem oldott meg, sőt még a ne­vezetes gazdasági csoda sem. A Jelenlegi balközép kormány sem tűzte ki céljául e helyzet fel­számolását, ellenkezőleg, még az ötéves gazdaságfejlesztési programja is további emigráció­val számol. Az EAK belpolitikai tervei Kairó (ČTK) — Az egyiptomi kormány és az Arab Szocialista Szövetség legfelsőbb végrehajtó bizottságának ülésén, amelyen Nasszer elnök is részt vett, ki­dolgozták az EAK legjelentő­sebb belpolitikai akcióinak ez év első felére szóló részletes tervét. E program a népgazda­ság területén a lehető legna­gyobb eredmények elérésében éš az egyiptomi ipar káderrend­szerének felülvizsgálásában lát­ja a kivezető utat. A szakminiszterek jelenleg az Ipari szervezetek igazgatótaná­csi elnökeinek kiválasztását végzik. A chicagói zsidó temetőben eltemették Juck Rubyt. A „ti­zennyolcadik elnémultat" — ahogy a nemzetközi sajtó a dal­lasi elnökgyilkosság rejtélyével kapcsolatban Rubyt nevezte — csupán családjának tagjai, ri­porterek és néhány kíváncsi kisérték utolsó útjára. Magán a gyászszertartáson csak három Peking (ČTK) — Pekingben röpiratok jelentek meg, melyek Csou En-lajt az Államtanács el­nökét bírálják. Azzal vádolják őt, hogy fedezi Lie Szien-nien pénzügyminisztert. Ezek a bírá­latok abban až időben hangzot­tak el, amikor újabb akciókat indítottak Thao Csu, a Központi Bizottság propagandaosztályá­nak vezetője ellen. Peking egyik legforgalmasabb utcáján egy hatalmas plakát jelent meg, mely Thao Csu fejét áb­rázolja, fölötte egy izmos pro­letár áll, és kalapáccsal üti. A Központi Bizottság épülete előtt nagy tömeg gyűlt össze és követelte Thao Csu leváltá­sát. A Csou En-laj elleni bírálat még nem jelenti azt, hogy azok közé sorolják, akik szembehe­lyezkedtek Maoval, mégis lelep lezik a Központi Bizottságban uralkodó bonyolult helyzetet. Az AFP szerint a viszályokai az a kérdés váltotta ki, hogyan fivére és négy leánytestvére ve­hetett részt. Sírja egy évig Jeltelen marad. Ez egyrészt megfelel a zsidó hagyományoknak, másrészt — mint a temető igazgatósága kö­zölte — azt a célt szolgálja, hogy elejét vegyék a sír eset­leges meggyalázásának. lépjenek fel az ellenzékkel szemben. Thao Csut eddig Mao elnök egyik leghűségesebb hí­vének tartották. Az £7/ Kína hírügynökség újabb adatokat tett közzé a vi­déki „vörösgárdisták" pekingi „tapasztalatcseréjéről". A kínai vasutak személykocsijainak csaknem kétharmadát bocsátot­ták a „vörösgárdisták" rendel­kezésére. Augusztus 18-tól az év végéig 11 millió forradalmi diák és tanító érkezett a fővá­rosba. Naponta 60 vonatszerel­vény, 36 hajó és 1500 autóbusz szállított „vörösgárdistákat". Véres összetűzés Nankingban A Pekingben terjesztett röp­iratok szerint Nankingban ja­nuár 3—4-én véres összetűzé­sek voltak a forradalmi diákok és a munkások két szervezete között; 40 személy életét vesz­tette, 500-an megsebesültek. A városban „fehér terror" uralko­dik, a közlekedés leállt, a te­lefonösszeköttetés megszakadt. • A harcok során állítólag 60 ezer embert tartóztattak le. A foglyokat — a röpiratok sze­rint — kegyetlenül megkínoz­ták, Ujjaikat, fülüket, orrukat és nyelvüket levágták. A város­ban továbbra is nagyon feszült a helyzet. An Huej tartomány­ból mintegy félmilliós vörös munkásőr érkezett Nankingba. Papandreu feltételesen támogatja a görög hivatalnokkormányt ÁTALAKÍTOTTÁK AZ ANGOL KORMÁNYT Ruby sírja egy évig jeltelen marad l^jinden jólétre, tisztaságra, ' • gazdasági szilárdságra vall. Minden ésszerű, célszerű, takarékos. Még az illemhelye­ket is le lehetne fényképezni, hogy a híres svéd formatervezés mintaképéül szolgáljanak. Em­léktárgyak között kevés giccsel találkozunk. Piszkos gyárépüle­tek meg egészen Ismeretlenek, mert az ipari létesítmények diszkréten meghúzódnak a fák között. A legutolsó önkiszolgá­ló vendéglő is fekete bőrhuzat­tal bevont tékfabútorzattal van berendezve. A bejáratnál mind­járt ott az étrend — a kívánt ételnél megnyomjuk a gombot, s mire a pulthoz érünk, teli tá­nyér vár bennünket. A műanyag tányérokat és evőeszközöket egyszeri használat után eldob­ják. Egy nyilvános uszodában kis fabódé hívta fel figyelmün­ket. Pőlyázóasztalok, pelenkák, csecsemőkrém és hintőpor — mind ingyenes használatra ... Svédországot természeti kin­csei teszik gazdaggá. Huszonkét­millió hektár erdejéből évente ötvenmillió köbmétert Irtanak, de faállománya 68 millió köb­méterrel gyarapszik. A ma is világfogalomként számító svéd acélból évente 3 millió 600 ezer tonnát (a világtermelés 1 szá­zaléka] gyártanak. A folyók ol­csó szállítást biztosítanak, ugyanakkor óránként 42 milliárd kilowattóra villamos energiát szolgáltatnak. Napoleon óta — 150 éve Itt nem volt háború. Svédországban nem szakadt meg az ipari fej­lődés és modernizálódás folya­mata. E kedvező körülmények folytán a szorgalmas svédek eredményt eredményre halmoz­tak. A népjólét tekintetében Svédország világméretben a má­sodik helyen áll, a társadalmi ellátás terén azonban már na­gyon ls túlszárnyalta az Egye­sült Államokat Nincsen öröm üröm nélkül Az ipari forradalom Svédor­szágban is késett, akár a többi skandináv államban 1940-ben száz lakos közül 56 az iparban és 30 a mezőgazdaságban dol­Harry Sichrovsky svédországi levele Eldorádó ­problémákkal gozott. Manapság ez az arány 80:16, s évente mintegy tízezer parasztgazdaság bomlik fel. Az átlagbér havi ezer—ezerszáz svéd korona (5 svéd korona egyenlő egy dollárral), de a bá­nyászok, építő- és fémipari munkások, és sokan mások en­nél többet is keresnek. Minden — ötödik vagy hatodik ember autótulajdonos. A délvidéken minden második lakosnak van telefonja. Évente 90 ezer új la­kás épül, ez is világcsúcs. To­vábbi szociális vívmányok: min­den 14 éven aluli gyermeknek és kísérőjének évente egy ingye­nes utazás jár. Az iskolákban ingyenes az étkezés. Az esti is­kolák vagy továbbképző tanfo­lyamok látogatói kétezer koro­náig terjedő ösztöndíjat kapnak. A két vagy több 15 éven aluli gyermekről gondoskodó háztar­tásbeli anya évente legalább tíz nap szabadságra Jogosult. Bősé­gesek az árváknak és a félár­váknak járó juttatások. Huszon­négyezer koronás kollektív élet­biztosítás jár minden munkavál­lalónak 55. életévéig, utána évente kétezer koronával keve­sebb. Viszont alacsonyak a nyug­dijak, s az állam nem járul hoz­zá az igen költséges fogorvosi kezeléshez. A szociáldemokraták nem folytatták harminc évvel ezelőtt megvalósított ötszázalékos álla­mosítási programjukat. Nap­jainkban Svédország nemzeti vagyonának a fele még mindig 75 ezer személy kezében össz­pontosul, és tizenegyezer ember kezében van az összes részvé­nyek kétharmada. Magasak az árak és az adók. A lakbér álta­lában a Jövedelem negyedét, a bér- és Jövedelmi adó a fizetés 40—70 százalékát emészti fel. A burzsoá sajtókonszernek felfalják a munkáslapokat. 1945 óta hetven munkáslap szűnt meg, köztük 1958-ban egy szo­ciáldemokrata reggeli lap, négy évre rá a hetilapjuk, majd ta­valy ősszel központi lapjunk, a Stockholms Tidnlngen is. Jelen­leg egyetlen munkásmozgalmi napilap a Norbottenben megje­lenő kommunista Norrkens Flamman. A kormányzó párt ereje és tehetetlensége Svédország politikai élete jó­zan, tárgyilagos, mentes a kép­mutatástól. A szociáldemokra­ták például nyíltan bevallják, hogy továbbra is paktálni akar­nak a tőkésekkel. A konzerva­tívok nem tagadják jobboldali­ságukat. Atombombát követel­nek, s csatlakozni akarnak a NATO-hoz. A kispolgárok és a kisebb vállalkozók szócsövei, a liberálisok ellenzik a trösztöket és a monopóliumokat, adóked­vezményekért és a bürokrácia lerombolásáért harcolnak. És a kommunisták? Hermansson pártelnök kereken kijelentette: „Ha a munkásmozgalom el akarja érni céljait, el kell hatá­rolnia magát a nagytőkével szö­vetkező szociáldemokratáktól, akik csupán igazgatják a kapi­talista társadalmat, de nem ala­kítják át szocialistává.'' Válasz­úthoz értünk és döntenünk kell. Nem becsüljük le a munkások harcának eddigi eredményeit de látnunk kell, hogy a tulaj­don- és erőviszonyokba való be­avatkozás nélkül nem lehet meg­oldani a fennálló problémákat." A szociáldemokraták negyven éve élvezik a lakosság mintegy jelének a lizalmát. Hatalmas politikai és gazdasági appará­tussal rendelkeznek. A 800 ezer létszámú pártot másfél millió szakszervezeti tag zöme, továb­bá a párt nőmozgalma, ifjúsági és gyermekszervezete is támo­gatja (ifjú sasok). A szociálde­mokraták .,testvéri mozgalmuk­kal" még egyházi vizeken ls is halásznak. Bár a legutóbbi községtanácsi választásokon veszteségeket könyveltek el, a 133 svéd városnak több mint a felében még mindig többségben maradtak. A 680 fogyasztási szö­vetkezet óriási gazdasági táma­sza a szociáldemokrata párt­nak. Azt hinnők, egy Ilyen hata­lommal rendelkező szociálde mokrata párt egy emberöltő alatt háttérbe szoríthatta volna a tőkéseket, hogy fokozatosan megvalósítsa a szocializmust. A harmincas évek gazdasági vál­ságának gyors átvészelését, a második világháború idején meg­örzött semlegességét a párt nagy sikerének tartják. A szo­ciáldemokraták legutolsó ered­ményes haditette a nyugdíjre­form kiharcolása volt 1958-ban. Azóta a párt ötletei kifogytak, tétlen lett. Ügy véli, jóléti álla­mot teremtett, s többet már nem tehet vagy nem kellene tennie. Pedig a svéd eldorádóban is van­nak megoldásra váró problé­mák. Ezt a hatalmon levő szociál­demokraták is tudják, s prog­ramjukban „olyan társadalom kialakítását határozták el, amely együttesen határozza meg a termelést és az elosztást, s amelyben az emberek nem függ­nek többé általuk ellenőrizhe­tetlen hatalmi csoportoktól". Elismerik ugyanis, hogy a je­lenlegi jóléti államban egyen­lőtlen a javak és a jövedelem elosztása, nincs szabad pálya­választás, a gazdaság egy részét a vagyonos kisebbség ellenőrzi stb. Mit javasolnak a helyzet or­voslására? Gazdasági demokrá­ciát ígérnek, mely szerintük ép­pen olyan fontos, mint a poli­tikai, s hirdetik, hogy a munká­soknak nagyobb beleszólási joga lesz az üzemek menetébe. Olyan politikai útra akarnak térni, „a magánérdekeket közérdekeknek rendeljék alá". Szigorúbb intéz­kedéseket ígérnek a telekspeku­láció ellen. Ha azonban a kom­munisták és a fiatal szociálde­mokraták meg a baloldali értel­miségiek a program értelmében felemelik szavukat az áremelé­sek és a tömegadóztatás ellen, akkor a pártvezetőség egysze­rűen leinti őket. Ha felmerül az államosítás folytatásának, a mo­nopolista érdekek megnyirbá­lásának, a munkások nagyobb beleszólási jogának kérdése, Er­lander miniszterelnök és párt­vezér azzal csendesíti le a han­goskodókat, hogy a szociálde­mokrata munkáspárt továbbra is ló együttműködésre törekszik a tőkésekkei. - Ha egy párt — bármilyenek ls legyenek múltbeli érdemei — elárulja programját, okvetlenül elveszíti választóinak bizalmát. Ezt láttuk a legutóbbi svédor­szági községtanácsi választáso­kon is.

Next

/
Thumbnails
Contents