Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-07 / 7. szám, szombat

Y////////ssssss/s/s///ss//;/s/s/ss//fsssssssŕss////Sf/s/ŕ/ss//;/s/s////rss*ss/s/s/ŕSSS//s///s///sss///ss/s/s//sssssjM Irodalmi est MEGHÍVÁST KAPTAM egy irodalmi estre. Névre szólót. Ügynevezett „író-olvasó találkozóra". El is mentem. El is követtem ott mindent, mind saját, mind a hazai magyar irodalom érdekében. Elmeséltem élettörténetemet több változatban. Elárultam a műhelytitkot, hogyan lesz az ember íróvá, és miként jön létre a téma. Mondhatom, nem volt nagyon könnyű dolog elnyerni a nagyérdemű közönség érdeklődését, holott mindent elkövettem. Beszéltem, meséltem, kérdeztem, válaszoltam, sziporkáztam, tündököltem, felül múltam sajátmagamat, csak éppen rock and rollt nem táncoltam. Na, de megtört a jég ... a közönség tombolt, a rendezőség el volt tőlem ragadtatva, azt mondta — soha még ilyetl Végre tudják... így kell ezt csinálni... írni kell, olvasni kell... sziporkázni, tündökölni... soha többé senki mással irodalmi <>stet! Végre valaki, aki kap ésolatot tud teremteni a szé les tömegekkel... Távozásomkor meghatott csókokkal vettem búcsút a C^gpa rendezőségtől. Hazaérkezve találkoztam halhatatlan nagy kollegámmal, az ismert drámaíróval, aki többek körött elmesélte, hogy nemrég egy irodalmi esten szerepelt, ótt, ahol én is „szerepeltem" s azt mondták neki — soha még ilyetl Végre rálátják... így kell azt csinál- L—r ni... írni kell, olvasni kell, sziporkázni... tündökölni... soha többé senki mással irodalmi esteti Végre valaki, aki kapcsolatot tud teremteni a széles tömegekkel... Búcsúzás alkalmával összevissza csókolta őt a rendezőségl Később találkoztam Egészen Nagy Költő barátommal is. Aki elmesélte ... „Voltam egy irodalmi esten... itt és itt... (tudjuk már hol) szemtől szembe mondták nekem ... igen ... így kell ezt csinálni! Ahogyan én csinálom! Soha még ilyet! Senki mással többet nem kívánnak irodalmilag találkozni, csak velem! Mert én kapcsolatokat tudok teremteni a széles tömegekkel. A rendezőség a búcsúzásnál... — mint előbb. Negyedik kollégával, az ismert elbeszélővel is találkoztam. Elmondta ... elmondta továbbá, a Kevésbé Nagy Költő is, meg a Még Meg Nem Értett Ifjú Titán. A HETEDIK ELBESZÉLŐVEL végre közöltem tapasztalataimat. Mire ő ... — Hát Igen! Mindig tudtam, hogy nagy alkotók vagyunk, de sejtelmem sem volt arról, hogy ők sokkal nagyobb rendezőkl E

n, mint született derűlátó, máris múlt Időben nyilatkozom az eltávolítandó hibákról, mintha már nem is léteznének, éppen csak árnyékuk lebeg felettünk elmosódva ... Anekdótaként mesélgetjük a hitetlenkedőknek, mint elmúlt idfik furcsaságait. Tndod kérlek . .. egyszer ... tavaly ilyenkor . . . Vagy Bem ilyenkor . .. mindegy! Fontos, hogy megtörtént ... Vagyis leesett az órám. Bementem az Úra és Ékszerüzletbe, nem fontos, melyik utcába, melyik boltba, hiszen a történet iinmár a múlté. Szóval bemegyek a szaküzletbe és mondom: Leesett az órám ... — azután várom, amint már szokásos, elvegyék tőlem, kinyissák, megnézzék egy nagyítóval a belsejét, megállapítsák a hibát, közöljék velem is, egyben a javítás árát és az időpontot, mikor jöhetek érte. Várakozásom egyik fele teljesül, az órámat átveszik, de nem nyitják ki, nem nézik meg, hanem bedugják egy papírzacskóba, felírják a nevemet és azt mondják: Három nap múlva kész! Ily gyorsan? — gondolom meghatódottan. Szép tőlük! Hiába, haladunk, haladunk ... Üt nap múlva az órám valóban kész volt. Ezt onnan lehetett tudni, mert átadtak nekein egy papírzacskót és kifizettettek 23 koronát. Belenézhettem a zacskóba, kivehettem onnan az órát, felcsatolhattam rendeltetési helyére a csuklómra, és a fülemhez tarthattam. Minden rendben volt. Az óra járt, mutatta a pontos időt. Teljes fél óra Leesett az órám hosszáig. Aztán megráztam és megint minden rendbe jött, ismét ketyegett. Fél óra hosszat. Ekkor már enyhén az asztalhoz veregettem, mert közben haza érkeztem. Az órám mintegy húsz percig egyfolytában életjelt adott létezéséről. A továbbiakban is szigorúan betartotta elveit. Egy roztainl Felmegyek az igazgatóságra — mivelhogy fene tudja —. rossz szokás nálam, meglehet beidegződés, de nem szeretem, ha hülyének néznek. Időm volt elég, szabadságon voltam, utazni nem kívántam ... egy fene... ezt a szabadságot rááldozzuk ... Az igazgatóságon meghallgattak, azután szó nélkül felvették a telefonkagylót és belekérdeztek: Hogyan is áll ez az ügy? Hát úgy — kapja a feleletet, hogy eltörött neki a tengelye. Egy tengely csak három korona, ti pedig huszonhármat vetettek el föle! Komp esnek. Amit lett „generálkát" szátengelyért mítottatok felt No igen, mivel hogy az is volt... És az óra mégse jár . . . mivelhogy nincsen jótálló levele, úgy nevezett garancia ... hát azért... Rámnéz az igazgató. Kapott jótálló leve let? Nem én! Miért nem? Mert nem is kértem. Miért nem kérte? Nem tudtam, hogy kérni keli azt, ami jár az embernekl Az igazsághoz híven be kell azt is vallanom, hogy nem csalódtam. Az igazgatóság elintézte. Grátisz és bérmentve három napon belül. Kérdés csupán: Nem lett volna-e szebb az igazgatóság nélkül? kocogás, húsz perc munka . . . egy kocogás, húsz perc haladás . . . Visszamentem másnap a szaküzletbe, és közlöm a szaktársakkal a tényállást. — Hja! — válaszolják. — Hát persze hogy nem jár, ha egyszer piszkos a szerkezete! — Mielőtt „lebukott", ez volt a világ legpontosabb karkötőórája! — Ezt mondhatja mindenki! Ejnye az árgyélusát, nekem nem fontos, hogy hitelt adjanak a szavamnak, de ha már egyszer elvették az árát, legalább járjon a krumpli! Nekem fizettem, fizettem. Mivelhogy el volt törve. Azt pedig kicserélték! Világos? Mit kívánok még? — Hogy mutassa az időt! — Akkor pedig fizessek újabb huszonhármat. Komplett „generálkáért" és várjak három hétig. Ök huszonháromért csupán csak tengelyt cserélhet nek . . . Mondom: Könyörgöm, én nem tengelyt vásároltam itt, hanem munkát . . . Erre is megkapom a választ: Ahhnz én nem értek. Es határozzak minél előbb, ne tartóztassam fel őket. Nohát, hatá A DOMÁCÍ POTREBY DROGÉRIA DROBNÉ ZBOŽÍ vállalatok 1967. I. 27-től 1967. II. 12-ig nagyszabású eladási akciót rendeznek. A leszállított árú cikkek megtekinthetők a 3D jelzésű üzletekben. ÚF-004 illlll mini min mii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiili vssSAWssssssssssssssssssfsmsssssssss/sssssssss/sssssssssssssssrssssfssssss. írta DÁVID TERÉZ Rajzolta KOPÖCS TIBOR biele Tgldüe Jű alkalom ágynemű, valamint abrosz garnitúra kiegészítésére alsőhuzat damaszt kanavász törülköző asztalterítő Minden üzletben kiegészítő kölcsönre is kapható ŰF-006 Nehéz telefonbeszélgetés Dembovlcs még otthon találta Mihailt. A fiú lemondta találkáját Marijával, és idegesen cigarettázott. Egy távirat hevert a földön. Dembovics felemelte. „Drága Misa! Milyen nagy öröm! Alig várlak. Hívj fel a nap bármelyik órájában. Csókollak és várlak. Ölel húgod., Nyina". Két telefonszám ls volt a táviratban; az egyik az otthoni, a másik a munkahelyé. Zarokov esti kilenckor felhívta Nyinát. Verejtékezve jött ki a telefonfülkéből. Nyinát felvilágosítják Két órával a telefonbeszélgetés után becsengettek Vorobjovához. Ismeretlen fiatalember állt a küszöbön, s felmutatta nyomozói igazolványát. Nyina betessékelte a szokatlan látogatót. Nagyon csodálkozott, amikor megtudta a látogatás okát. Hogy Mihail nem a fivére? Nem a bátyja telefonált neki? Hát akkor ki? A nyomozó lelkére kötötte Nyinának, hogy ha találkoznak, tegyen úgy, mintha az idegenben felismerné a bátyját. De vigyázzon, szerepe nem lesz könnyű! — Tudja, nem szívesen közlök rossz híreket, <fe alapos okunk van feltételezni, hogy bátyja, Mihail Zarokov nem él vagy aligha kerül elö élve. Nem furcsa? 1945 óta keresték, sohasem adott magáról életjelt, s most egyszerre felbukkan? Nyina lelke mélyén előre sejtette, hogy itt valami nincs rendben. A nyomozó szavai most már megerősítették kételyeit. — Legyen erős! Bízzék bennünk, és ne nyugtalankodjék, Vorobjova elvtársnő!... — ezekkel a szavakkal búcsúzott a nyomozó Nyinától. A nyomozó váratlan látogatásának még egy oka volt. Azzal, hogy Dembovics váratlanul keresni kezdte Krugot, akaratlanul is a lebukott kémre terelte az elhárítás figyelmét. Krugnak 1949-ben a kémbanda lefülelésekor sikerült elkerülnie a letartóztatást. Feltételezték, hogy ismeretlen helyen bujkál, alkalomadtán ismét aktivizálódik, és akkor majd horogra kerül. Krug azonban ravaszabb volt. Dembovics feltűnése óta megfigyelték Krug házát. Egyszer a vetítőteremben szakértői vizsgálatot tartottak. A záron talált ujjlenyomatok pontosan megegyeztek azokkal, amelyeket annak idején a kémbanda rejtekhelyén találtak. Az elhárítás azt is feltételezte, hogy Nyina állítólagos bátyjának váratlan feltűnése és Dembovics Krug iránti érdeklődése szervesen összefügg egymással ...Krugot a felettesei másnap továbbképzés céljából központi tanfolyamra küldték ... Piszkos tervek Mihail Zarokov hazaugrott a kocsiparkból teázni. Nyugtalan volt, Dembovics siralmas ábrázata méginkább idegesítette ... Teázás közben rátért friss tervére. — Szóval, Dembovics, jobb, ha nem húzza az időt. Van egy régi jelszóm, erre reagálnia kell Krugnak. Köteles engedelmeskedni. Világosítsa fel, hogy maga a jelszót attól kapta, akinek szintén engedelmességgel tartozik. Nyíltan mondja meg neki, hogy repülővel vagy vonaton még ma el kell utaznia Leningrádba. Jegyezze meg a húgom címét és telefonszámait. Leningrádban azonnal hívja fel őt. Mesélje be neki, hogy Mihailnak kisebb kellemetlensége támadt, két hétig ki sem mozdulhat. Ezért a barátja jött Leningrádba, s valamit át kell adnia. Nincs sok ideje. A nő lakására, természetesen, nem mehet. Menjenek a Kirov-szigetre vagy máshová, ahová Nyina akar. Krug a ház közelében lesse őt, de úgy, hogy észre ne vegye. Krug tudja, hogyan kell ezt csinálni. Az a fő, hogy az egész ügy rablógyilkosságnak fessen. Utána Krug rögtön tűnjék el Leningrádból. Legyen előre váltott jegye valamelyik, 23—24 órakor induló vonatra. Mindegy merre megy, csak ne felénk. Krugnak a vonatindulás előtt egy—másfél órával kell végrehajtania feladatát. Semmit se tartson meg a nő holmijai közül, mindent tüntesen el úgy, hogy sohase találjanak rá. Kesztyűben és úf cipőben dolgozzék, a régit inkább dobja el. Másnap táviratozzék a főpostára, poste restante Kornyejev névre. Két szó legyen a táviratban. Siker esetén: „A fordítást megkaptam". Ha nem sikerült: „Várom a fordítást". Krugot illetően mondja meg neki, hogy nem kell visszatérnie a lakására, illegalitásba helyezzük őt. Menjen be a városba, a kenyérgyárba, és keresse Kornyejevet. Majd megbeszéljük, hová vigye őt Szalonka. Végül értesse meg vele, hogy ha minden f ól megy, tavasszal átjuttatjuk a kordonon. Ez biztos lelkét önt belé. Aztán adjon neki 300 rubelt utazgatásra. EZ minden. Zarokov elgondolkozott. — Még valamit... Vorobjovának mondja azt, hogy elütöttem egy járókelőt, s vizsgálat indult ellenem. Aláírásommal köteleztem magam, hogy nem hagyom el a várost. Zarokov este találkozott Marijával, s elmondta neki, hogy megtalálta a húgát. Megbeszélték, hogy másnap találkoznak, ha csak Mihailnak nem kell elutaznia ... (FOLYTATJUKJ 1967. I. 7.