Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-07 / 7. szám, szombat

HÉTVÉGI H1RMAGYARAZATUNK Bonn és az atomfegyverkezés 1967. I. 3. Az európai béke szilárd pillére lehetne a világ békéjének, ha sikerülne létrehozni az itt élö népek biztonságát szavatoló rendszert. Ennek egyik legfőbb akadálya napfainkban a gyors ütemben fegyverkező Német Szövetségi Köztársaság revansista követeléseket támasztó politikája. A megbukott Erhardkormány csökönyös atomfegyverkezési törekvései zsákutcába jutottak. Az uniópártokból (CDU—CSU) és a szociáldemokratákból alakult új kormány felismerte az örökségül kapott csődtömeget, de sajnos nem tudott tőle megszabadulni. Bátortalan félmegoldásokkal kísérletezik, amelyek túlságosan nem bőszíti fel a revans és az erőpolitika bonni híveit. Ez a felemás politika nem hozhat olyan változást, mely elősegíthetné az európai biztonsági rendszer kialakítását. Vegyük ezúttal csupán a bonni politika egyetlen momentumát, az atomfegyverkezést és tegyük fel a kérdést: • Akar-e az új kormány atomfegyvereket? A Kiesinger-kormány még nem szögezte le egyértelműen és pontosan álláspontját, de az eddigi nyilatkozatokból kiderül, attól tart, hogy ha továbbra is ragaszkodik az atomfegyverkezéshez, ezzel csak fokozza a szocialista országok és az atomfegyverekkel nem rendelkező nyugati szövetségesei bizalmatlanságát az NSZK-val szemben. Viszont nincs bátorsága sem ahhoz, hogy lemondjon róla, mert ezzel elvesztené beleszólását a NATO stratégiai nukleáris döntéseibe. Az előző kormány abban reménykedett, hogy az úgynevezett sokoldalú atomhaderő létrehozásával kerülő úton ugyan, de mégiscsak hozzájuthat az atomfegyverekhez. Amikor ez a terv nem sikerült, akkor Bonn legalább a NATO atomfegyverekről döntő szervezeteiben követelt részvételt. A NATO-tanács legutóbbi ülésén ebbe bele is egyeztek. Arra, milyen ellentmondásos az új bonni kormány álláspontja, elég felemlíteni három nyilatkozatot. Brandt, az új szociáldemokrata külügyminiszter szerint, a bonni kormány megelégszik azzal, ha részt vesz a NATO atomtervezéssel foglalkozó bizottságában. Ezzel szemben Schröder, aki az új kormányban hadügyminiszter lett, továbbra is beleszólást követel az atomfegyverek ellenőrzésébe. A Süddeutsche Zeitungnak kijelentette, hogy az NSZK nem elégedhet meg a NATO atomtervező bizottságának Jelenlegi formájával, és azt követelte, hogy Bonn befolyást gyakorolhason az atomfegyverek esetleges bevetéséről hozott döntésekre. Kiesinger miniszterelnök igyekszik valamiképpen közös nevezőre hozni ezeket az ellentétes álláspontokat, s ha már határozott állásfoglalása nincs, legalább ködösen utal arra, hogy az NSZK számára nyitva kell hagyni az a/tót egy esetleges ,,európai atomhaderő" megszervezése esetére. Ezek után Igazat kell adni a Monde-nak, amikor megállapítja, hogy noha az új bonni kormány kicsit más politikát folytat, mint elődje, de nem mer egyértelmű és világos választ adni az atomfegyverek kérdésében. • Egy NATO-határozat és egy ENSZ-felhívás Az atomfegyverek továbbterjedésének megakadályozását sürgető ENSZ-vita (maid ENSZfelhívás) előestéjén az Északatlanti Tömb tanácsának decemberi ülésén megalakították „a nukleáris tervezés° két állandó bizottságát. Az egyik szélesebb körű, a másik héttagú, amelynek négy állandó tagja: az Egyesült Államok, Anglia, Olaszország és a Német Szövetségi Köztársaság. A bizottság megalakítása engedmény Bonnak. Az NSZK állandó tagsága azt jelenti, hogy Washington beleszólási jogot akar biztosítani leghűségesebb európai szövetségesének az atomfegyverekről hozott döntésekbe. A nyugati politikusok és a burzsoá sajtó unos-untalan azt bizonygatja, hogy Bonn részvétele az atomtervezésben nem lehet akadálya az atomfegyverek továbbterjedését megtiltó egyezménynek. Az ENSZ-ben lefolyt vitákban azonban kidomborodott, és a szocialista országok számtalanszor kijelentették, hogy az egyezmény megkötésének egyik legnagyobb akadálya Bonn atomfegyverkezési törekvése. Ha a bonni kormány egyszer s mindenkorra lemondana az atomfegyverekről, elhárulna a legnagyobb akadály a nukleáris fegyverek továbbterjedését tiltó egyezmény útjából. És nagy lépéssel közelebb jutnánk az európai biztonsági rendszer megteremtéséhez. • A rakéta-memorandum Jól tudjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság politikájába döntő beleszólásuk van a nagyhatalmú monopóliumoknak. Ezek képviselői nemrég Düsseldorfban fontos tanácskozást tartottak, amelyen kidolgozták az úgynevezett „rakétamemorandumot". A Handelsblatt tájékoztatása szerint a monopóliumok elhatározták, hogy a legkorszerűbb fegyverekkel kell felszerelni a Bundeswehrt, amely biztosítja a nyugatnémet Iparmágnásoknak a biztos hasznot. Közben megszólaltak a katonák ls: a haditengerészet rakétákkal felszerelt hajókat követel. Természetesen a szárazföldi egységek sem akarnak lemaradni, és különféle hatósugarú, korszerű rakétákat igényelnek. A nyugatnémet rakétaipar fejlesztése azonban nemcsak busás bevételt Jelentene a monopóliumoknak, hanem megteremtené a tömegpusztító fegyverek célbajuttatásához szükséges eszközöket, vagyis része lenne az atomfegyverkezésnek. A Német Szövetségi Köztársaságban azonban egyre több lózan hang követeli, hogy a kormány mondjon le az atomfegyverekről, a határrevízióról és teremtsen baráti kapcsolatokat a szocialista országokkal. Egyre többen látják be, hogy Németország problémáit erőszakkal, atomfegyverekkel nem lehet megoldani. Érdemes idézni az ellenzéki Szabad Demokrata Párt elnökének, Erich Men dének csütörtöki beszédéből a következőket: „Ne hajszoljuk már a multilaterális atomhaderőtl Döbbenjünk rá végre, hogy az Atlanti Szövetségben egyetlen barátunk és a Varsói Szerződéshez tartozó egyetlen szomszédunk sem engedi meg, hogy atomfegyverhez jussunk, vagy annak társtulajdonosai legyünk. Gyakran azt a benyomást keltjük, hogy semmit sem tanultunk a múltból. Azt azonban feltételezhetjük, hogy keleti és nyugati szomszédaink okultak a velünk való kapcsolatokból — méghozzá alaposan. SZŰCS BÉLA néhány Az FKP kongresszusa folytatja tanácskozását KISANGANIBAN kémkedés vádjával letartóztattak négy nyugatnémet állampolgárt, akik a Közép-afrikai Köztársaságból beutazási engedély nélkül léptek Kelet-Kongó területére, s Kisanganiban megpróbálkoztak „kapcsolatba lépni a kongói hadseregben szolgáló külföldi katonákkal". AZ ANGOL kormány a spanyol külügyminisztériumhoz intézett jegyzékében arra figyelmeztet, hogy minden akcióért, amely gátolná az angol repülőgépeknek a gibraltári repülőtérre való leszállását, a spanyol kormányra hárul a felelősség. HAROLD WILSON angol miniszterelnök tegnap este közölte, hogy az angol kormányban milyen változások lesznek. A londoni megfigyelők szerint a munkáspárt hatalomra jutása óta ez lesz a legnagyobb méretű átszervezés a kormányban. A NYUGATNÉMET kőszénbányák az elmúlt évben kb. 126 millió tonna szenet termeltek, ez 7 százalékkal kevesebb, mint az 1965. évi eredmény. A barnaszén termelés kb. 98 millió tonna. Itt is 4 százalékos a csökkenés. RONALD REAGAN volt filmszínész csütörtökön átvette Kalifornia amerikai állam kormányzói hivatalát. Tiszteletére olyan ünnepségeket rendeztek, amilyenre Kalifornia 116 éves fennállása óta nem emlékeznek. Az ünnepségek költségei meghaladták a 200 ezer dollárt. • MOHAMMED KHIDERNEK, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front volt főtitkárának holttestét tegnap külön repülőgépen Casablankába szállították. Khldert ma helyezik örök nyugalomra a „függetlenségi harc áldozatainak casablankal teme tőjében." KENYÁBAN is kedvező visszhangot váltott kl, hogy Tanzániában államnyelvvé nyilvánították a svahil nyelvet. Hyderkindy, a tanzániai akadémia elnöke kijelentette, hogy a svahil nyelv bevezetése összhangban áll az afrikai szocializmus elveivel s biztosítja a kormány és a nép kapcsolatának megjavítását. AZ OLASZ vasutasok mindhárom szakszervezete újabb 24 órás sztrájkot hirdetett keddre, mivel zsákutcába jutott a szakszervezetek képviselőinek az államvasutak vezető funkcionáriusaival a vasutasok munkaidejéről és a műszakok módosításáról folytatott tárgyalása. A KHARTCMI tartomány helyi bíróságai megkezdték a legfelsőbb bíróságnak a kommunista párt betiltásának hatálytalanításáról és a letartóztatott kommunisták szabadon bocsátásáról szóló rendeletének gyakorlati alkalmazását. A legfelsőbb bíróság december 22-1 döntése értelmében a kommunista képviselők visszanyerik mandátumukat. (CTK) (Folytatás ax 1. oldalról) -megoldásával párhuzamosan elmélyül a kommunista párt vezető szerepe, irányító és szervező funkciója. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban Koucký elvtárs hangoztatta, hogy figyelmünk előterében az amerikai Imperialisták vietnami háborúja elleni harc áll. A napnál is világosabb — mondotta —, hogy mozgalmunk ereje és lehetősé gei annál nagyobbak lesznek, minél egységesebben lépünk fel az imperialista támadók ellen. A Kínai Kommunista Párt vezetői azonban csökönyösen tagadják a közös és egybehangolt összefogás szükségességét az imperializmus és elsősorban az Egyesült Államok vietnami agressziója elleni harcban. Csehszlovákia Kommunista Pártja egyetért azzal a nézettel, hogy ma, amikor a kommunista és a munkásmozgalom előtt számos, új, sürgető probléma áll, s amikor a világ rohamos bonyolult fejlődése a legalaposabb elemzést kívánja meg — sürgetően szükséges, hogy kollektív véleménycserére kerüljön sor mindezekről a jelenségekről és az új feladatokról. Ezért mi ts igen időszerűnek tartluk a kommunista és munkáspártok újabb világtanácskozásának összehívását, az értekezleten minél számosabb részvételt és a tanácskozás gondos előkészítését. Mival mozgalmunk nemzetközi kommunista mozgalom, nem létezhet egyre intenzívebb, egyre sokoldalúbb nemzetközi élet nélkül. Ez feltételezi mind a szocialista, mind a tőkés és fejlődő országok kommunistáinak rendszeres találkozóit. Csak ez biztosíthatja azt, hogy a jelenlegi forradalmi irányzatok egységes hatalmas áramlatot képezzenek biztosítva az imperializmus feletti döntő győzelmet és az emberiség állandó előrehaladását. Köztársaságunk — mondotta végül Koucký elvtárs — az európai szocialista országokkal együtt szükségesnek tart mindent megtenni. azért, hogy az európai béke az államok normális kapcsolatain és olyan biztonsági rendszeren alapuljon, amely a népeknek háborúktól mentes, békés életet biztosít. Teljes mértékben támogatjuk az európai kommunista pártok tervbe vett konferenciáját, amely megtárgyalná az európai biztonság kérdéseit. Ez az értekezlet bizonyára jelentősen hozzájárul majd a közvélemény további mozgósításához a kommunisták, valamint a munkás, demokratikus és haladó szervezetek minél szélesebb körű együttműködéséhez e nemes célért vfvott harcban. 1959-ben Mao Ce-tungot lemondatták? Kínában még mindig 1 millió 200 ezer kapitalista kap kártérítést az államtól Tokió (CTK) — Mao Ce-tung 1959-ben nem mondott le önszántából az élnökl hivatalról. Elégedetlen volt a Központi Bizottság erre vonatkozó döntésével — írja a Mainicsi japán lap pekingi tudósítója. A Központi Bizottság 1966 októberi ülésén Mao Ce-tung azzal vádolta meg Llu Sao-cslt és Teng Sziao-thinget, a párt főtitkárát, hogy 1959 után „elhanyagolták őt". Minderről a tudósítók a „vörösgárdisták" plakátjairól szereztek tudomást. Az említett értekezleten Liu Saocsi és Teng Sziao-thing beismerték hibáikat és megígérték, hogy jóváteszik tévedéseiket. A japán tudósító szerint a „vörösgárdisták" legújabban Thao Csu, miniszterelnök-helyettest, a Központi Bizottság propagandaosztályának vezetőjét támadják. Thao Csut csak négy hónappal ezelőtt nevezték kl, s eddig őt tartották Mao Ce-tung, Lin Piao és Csou Enlaj után a negyedik legfontosabb személyiségnek. December 13-án ő támadta meg először nyilvánosan Liu Sao-csit és Teng Sziao-thinget. A japán tudósítók abban az időben őt tartották a párt új főtitkárjelöltjének. Pekingben újból röpiratok jeA pusztítás magvetői o N O •u a o v lentek meg, melyek a vezető hivatalokat betöltő „burzsoákat" bírálják. Leszögezhetjük, hogy csupán Mao Ce-tungot, Lin Piaot és Csou En-lajt nem bírálták a vezető személyiségek közül. Az utóbbi napokban a kritika Csen Ji ellen összpontosul. öt teszik felelőssé a külpolitikai hibákért. Bírálják ezenkívül azért ls, mert ellenezte a Mao Ce-tung-művek állandó idézését és azt a lehetőséget, nem zárta ki, hogy Maot is bírálat alá vegyék. A moszkvai Trud „A munkásosztály és a kulturális forradalom" címmel cikket közölt arról, hogy a „kulturális forradalom" csökkenti a dolgozók életszínvonalát és a valóságban nem érinti a burzsoázia kiváltságait. A burzsoázia továbbra is a kizsákmányolt munkások rovására él. A népi Kína létének 18. évében még mindig 1,2 millió kapitalista van az országban, akik az államtól jelentős összegeket kapnak kártérítésként kisajá< tított tőkéjükért. A kínai burzsoázia számos tagja fontos funkciót tölt be az állami szervekben. Liu Ne-ji sanghaji kapitalista volt üzemének az igazgatója, s fizetésén kívül saját háza, gépkocsija van, és évente 450 000 jüant kap az államtól kártérítésképpen. Kijelentette, hogy a sanghaji üzemeket nem a kommunista párt, hanem a volt kapitalisták irányítják. A „kulturális forradalom" vezetői nem léptek fel ez ellen a csoport ellen, sőt biztosították őket, hogy érdekeik nincsenek veszélyeztetve. Sukarno írásos magyarázatot ad Djakarta (CTK) — Suharto tábornoknak, a kormány elnökének bejelentése, hogy Sukarno elnök írásos beszámolót terjeszt az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus vezetősége elé korábbi politikájáról, különös tekintettel az úgynevezett „Szeptember 30-1 mozgalomra", kompromisszumnak tekinthető az elnök és a fegyvernemek vezetői. Illetve a kormány elnöksége között. A djakarta! lapok többsége annak a reményének ad kifejezést, hogy ez a bejelentés hozzájárul az indonéz politikai helyzet stabilizálásához és lehetőséget nyújt az ország gazdasági kérdéseinek fokozatos megoldásához.