Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-04 / 4. szám, szerda

A kezdeményezés új ösztönzői KEZDEMÉNYEZÉS, alkotóké­pesség kibontakoztatása, anya­gi érdekeltség... Gyakran Is­mételgetjük manapság, az új gazdaságirányítási rendszer be­vezetésének küszöbén ezeket a szavakat, az új köntösbe öltöz­tetett régi fogalmakat. Oj vonat­kozásban beszélünk róluk, még­sem adtunk még nekik minden esetben új tartalmat. Nem tük­rözik még az olyan kezdemé­nyezést, az alkotókészség olyan kibontakozását, az anyagi érde­keltség olyan érvényesítését, amilyent az új gazdasági me­chanizmus megkíván tőlük. Különösen szembetűnő ez az újítómozgalomban, amelynek éppen a fejlett szocialista tár­sadalom feltételei között kelle­ne kibontakoznia és maradék­talanul érvényesülnie. Itt talál a legtermékenyebb táptalajra. Az újítók Itt kapcsolódhatnak be alkotó tevékenységükkel leg­intenzívebben: a műszaki, szer­vezési vagy ügyviteli problémák megoldásába, s olyan javaslato­kat terjeszthetnek elő, amelyek megvalósítása a népgazdaság részére gazdasági vagy egyéb hasznos eredménnyel jár. Tel­jesen törvényszerű ez, hiszen a dolgozók ismerik legjobban munkájuk feltételeit, ők talál­hatják meg legkönnyebben a legcélszerűbb gyártási vagy eljá­rási módosításokat. Másrészt minden szocialista intézmény­nek érdeke kell, hogy fűződjön ahhoz, hogy termelése, illetve ügyvitele a dolgozóitól szárma­zó újítások és találmányok ré­vén is egyre tökéletesebb, cél­szerűbb, jobb és olcsóbb le­gyen. Az üzemek és vállalatok mű­szaki és gazdasági dolgozói, a tömegszervezetek funkcionáriu­sai, a szociológusok és a pszi­chológusok ma mégis azt vizs­gálják, mi az oka annak, hogy az utóbbi években lanyhult az újítómozgalom, és a rendelke­zésre álló adatok szerint az 1966. év sem hozott ezen a té­ren lényegesebb fordulatot. Mit bizonyítanak az idevágó statisz­tikai adatok. A többi között azt, hogy az 1961—1962. évektől kezdve minden tekintetben meg­lehetős visszaesés tapasztalha­tó országos és szlovákiai vi­szonylatban egyaránt. Konkré­tan: 1962-ben országunkban 334 073 újítási javaslatot nyúj­tottak be, 1963-ban 258 181-et, 1964-ben 222 925-öt, 1965-ben 195 276-ot. Hasonló képet ad az elfogadott újítási javaslatok sta­tisztikája is: 1962-ben 187190 újítást fogadtak el vállalataink, 1965-ben már csak '111301-et, ezek közül 1962-ben 171560-at vezettünk be, 1965-ben már csak 106 130-at. MI AZ OKA ennek a vissza­esésnek? Túlélte már magát az újítómozgalom? Ez az állítás feltétlenül helytelen lenne. Nincs már üzemeinkben, válla­latainkban újítani való? Dehogy is nincs, sőt... A hátráltató okokat tehát másutt kell kutat­ni. Kereste őket a szakszerve­zetek nemrégi V. szlovákiai kon­ferenciája, s foglalkozni fog velük a január végén kezdődő VI. országos szakszervezeti kongresszus ls. Nem vitás, hogy a benyújtott és a bevezetett újí­tások' számának megcsappaná­sát gyakran a termelési progra­mok tisztázatlansága és gya­kori változása is befolyásolta. Meg kell mondanunk azt is, hogy a műszaki-gazdasági szer­veknél is vannak hiányosságok: nem törődnek mindenütt a te­matikai feladatok kidolgozásá­val. Huzavonával és bürokrati­kus módszerekkel történik az újítási javaslat jóváhagyása és bevezetése. Az újítók sokszor úgy érzik: mindenáron meg akarják őket fosztani többlet­munkájuk gyümölcsétől, a meg­érdemelt újítási díjtól. Sok he­lyen maguk a dolgozók is el­lenszenvvel fogadják az újítás bevezetését. Különösen ott, ahol érvényesítését nyomban a nor­mák megszilárdítása s egyúttal a keresetek csökkenése követi. Az új gazdaságirányítási rend­szer lényegesen kedvezőbb lég­kört teremt az újítómozgalom számára, ám nem automatiku­san: meg kell teremteni hozzá a feltételeket. Nem kétséges például, hogy az újítási javas­latokról és találmányokról szó­ló törvény sincs már minden vonatkozásban összhangban az új követelményekkel és az új gazdasági mechanizmus szelle­mével. Az újítómozgalomnak vissza kell adni — alakilag és tartalmilag egyaránt — a meg­illető helyet és támogatást. A termelő vállalatoknak ma jóval nagyobb érdekük fűződik ahhoz, hogy megfelelő válasz­tékú, jó minőségű és keresett árut termeljenek. Mert ha pél­dául a termék nem elégíti ki az előírt kritériumokat, forgal­mi pótadót csapnak az árához, ami a nagykereskedelmi ár 20 százalékát is kiteheti. S ez azu­tán kétségtelenül kedvezőtlenül befolyásolja a bruttó jövedel­met. Ugyanakkor a gépiparban az ez ideig kötelezően ellen­őrzött ' termékek csaknem 40 százalékának nem ítélték oda a „jó minőségű" rangot. Ez a körülmény ls arra kényszeríti a termelőket, hogy nagyon in­tenzíven keressék és „rehabi­litálják" mindazokat a műszaki jellegű újító intézkedéseket, amelyek azelőtt hidegen hagy­ták őket. AZ ÜJ RENDSZER gazdasági elveinek hatására a vállalatok már ma is a rejtett tartalékok gyors mozgósítására töreksze­nek. Mindenekelőtt apró, nem túlságosan költséges, mégis ha­tékony műszaki tökéletesítése­ket igyekeznek bevezetni. Itt is széles körű lehetőség nyílik az újítók tevékenységére, akik tö­kéletesen Ismerik a vállalatok feltételeit, s ezért kidolgozhat­ják a kívánt intézkedéseket. Nem is beszélve arról, hogy ők rendszerint sokkal gyorsabban és olcsóbban oldhatják meg a vállalat feladatait, mint a ku­tatóintézetek. Ebben u vonatko­zásban azonban szintén új tör­vényes szabályozásra lenne szükség, amely figyplembe ven­né a denivellizálási törekvése­ket is. Az új gazdasági feltételek új követelményeket támasztanak, az új feladatok pedig új meg­oldásokat tesznek szükségesek­ké. Itt a nagy lehetőség, hogy az újítómozgalom kijusson a hullámvölgyből, s ismét a mű­szaki előrehaladás batékonv se­gítőtársa legven. DÓSA JÓZSEF Nagy Pál ui u I y a d i ol­vasónk nehezményezi, hogy az alperes nem tartja tiszteletben a Losonci Járásbíróság jogerős íté­letét, amely megállapította, hogy levélírónknak átjárási joga van a szomszéd kertjén át. 90 éves ol­vasónk kérdi, hol szerezhet ér­vényt a jogerős ítéletnek? Forduljon az ítélet végrehajtá­sa iránt a járásbíróság végrehaj­tást osztályához, amely az előírá­sok értelmében érvényt szerez majd a bíróság jogerős ítéleté­nek. Dr. F. J. i az oka a hanyatlásnak ? Korai malacelválasztás — fellendülés a sertéstenyésztésben? 1967. I. 3. Az utóbbi időben hazánkban valamivel csökkent a sertéshús­termelés. Nézzük, mi az oka a sertéstenyésztés hanyatlásá­nak? Első észrevételként leszögez­hetjük, hogy a múlt évben nem­csak a hústermelés csökkent, az előző állományhoz képest az anyakocák száma ls keve­sebb 56 ezerrel. Ezzel pedig szorosan összefügg a szaporu­lat. A hanyatlás okát azonban nemcsak a mezőgazdasági üze­mekben kell keresnünk. Közis­mert, hogy a múlt év őszén a rossz takarmánytermés követ­keztében több helyen kénytele­nek voltak a malacállomány egy részét felszámolni, még mielőtt azok elérték volna a vágósúlyt. Másutt még az anyakocák ls ráfizettek a takarmányhlányra. MILYENEK A KILÄTASOK? Tavaly az előző évhez képest 662 ezerrel kevesebb malacot fogtak hízásra. Hasonlóan a malacszaporulat ls csökken 227 ezerrel. Ezek a számok arra in­tenek, hogy haladéktalanul or­vosolnunk kell a bajokat. Jifi Sifner mérnök, a Föld­művelésügyi Minisztérium zoo­technikusa szerint két lehető­ség kínálkozik a sertéstenyész­tés fellendítésére. A gazdag ta­karmánytermés lehetővé teszi, hogy Ismét feltöltsük az anya­koca-állományt. A hústermelés folyamatossága érdekében azonban gyorsabb beavatkozás­ra van szükség. Ezért jóval ha­tásosabb Intézkedésnek mutat­kozik a malacok idő előtti el­választása, melyet több szövet­kezetben és állami gazdaság­ban sikerrel alkalmaznak. A KORAI ELVÁLASZTÁS ELŐNYEI A malacok korai elválasztá­sának előnyeit dicsérik a bohu­šovicei szövetkezetben ls, Ll­tomefice környékén. Február óta harminc anyakocánál pró­bálkoznak e módszerrel. A malacokat már tíznapos ko­rukban a rendes szoptatás mel­lett a COS I. típusú takar­mánykeverékekkel etetik, 28 napos korukban pedig végleg elválasztják. A hagyományos módon, szop­tatással nevelt malacok kéthó­napos korukban 15—18 kilósak. A korán elválasztott malacok ezzel szemben ugyanitt és ugyanilyen idős korukban 20— 25 kilót ls nyomnak. Nem be­szélve arról a további előnyről, hogy egészségesebbek, ellenál­lóbbak és fejlettség szempont­jából ls kiegyensúlyozottabbak. Ez utóbbi Jelenségnek egyszerű a magyarázata. A csenevészebb egyedek is megfelelő mennyi­ségű takarmányhoz Jutnak, míg a szoptatásnál a többiek el­nyomják őket. És említsük meg a legfontosabbat ls: az Idő előtt elválasztott malacok gyorsab­ban fejlődnek... A hagyományo­san nevelt hízósertéseknél pél­dául 56 napos korukban a 20 kilós malacoknál mindössze 21 dkg-os súlygyarapodást értek el naponta, ezzel szemben a korai malacok 64 dkg-ot híztak, természetesen a helyes etetési módszerek és a takarmány ösz­szetételének szakszerű betartá­sával. Egyet azonban szem előtt kell tartanunk: mielőtt a mala­cok korai elválasztásához folya­modnánk, fontoljuk meg, vajon biztosíthatunk-e elegendő és megfelelő összetételű terimés ta­karmányt az elválasztást köve­tő, és azt megelőző időszakra. Ennek hiánya ugyanis kataszt­rofális következményekkel jár­na. TAKARMÁNY HÁROMMILLIÓ MALAC SZAMARA A hozzáértő olvasó most bi­zonyára azt az ellenvetést te­szi, hogy nyújthatnak-e elegen­dő, megfelelő összetételű ta­karmányt a felvásárló és ellátó vállalatok? Hasonló kérdéssel fordultunk Vladimír Hercik mérnökhöz, a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési osztályának vezetőjéhez, aki a következő felvilágosítást nyúj­totta. Az idén mintegy 3 millió malac számára elegendő spe­ciális terimés takarmány ké­szül. Ez azt jelenti, hogy meg­közelítőleg hazánk malacállo­mányának felét ezzel a takar­mőnnyal etethetjük. Az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy a korai elválasztás az a módszer, melynek segítségével részben hatékonyan fellendíthetjük a hanyatló sertéstenyésztést. A kényszerhelyzet máskülönben arra volt Jő, hogy akaratlanul is kiselejtezzük a rossz anyá­kat. Ennek a hatása már a múlt évben ls megmutatkozott, mégpedig abban, hogy az egý kocára Jutó malacnevelés 6,7­ről 6—9-re fokozódott. Bár csu­pán kétszázalékos növekedés­ről van szó, országos viszony­latban ez több ezer malacot jelent. A korai elválasztás lehetővé teszi az anyakocák gyakoribb bebúgatását. A hagyományos módon történő malacnevelés esetén az anyakoca évente 1,8­szer fiadzik. Az új módszer azonban a 2,2, sőt 2,4-szer tör­ténő fiadzást sem zárja ki. Az ily módon nevelt malacok ki­egyenlíthetik az anyakocák számának átmeneti csökkené­sét. (z—pl Cl csal á d Luka Márta visszatért anyja kültelki házába, s hozott ma­gával egy sápadt, véznácska fiúgyereket. Luka Márta Ostraváról jött haza a gyerekkel, s az embe­rek azt mondták, nem történt semmi különös, hiszen Márta világéletében céda nő volt, s azzal napirendre tértek a jelen­téktelen esemény felett, csak az anyja, idős Luka Márta so­pánkodott. — Hát kellett ez neked, lá­nyom! Kellett ez neked! Kisül a szemem ' a te szégyened miatt. — Miattam, anyám, vagy a kis ártatlán miatt? — kérdez­te a nagydarab csontos lány. Duzzogás és szemrehányás volt a hangjában. A végén el­öntötte szemét a könny s ma­gához ölelte a kapálódzó, ki­est jószágot. Idős Luka Márta hirtelen elhallgatott. Megértette, hogy éppen ö, az anyja, az egyet­len, akinek nincs joga szem­rehányást tenni a lányának, mert ez a leány sose látta, sose ismeri^ az apját. Nagyon megkeseredett a szíve. Hiszen nem is bántani akarta a lá­nyát, csak az fájt neki, hogy éppen olyan sorsra jutott, mint ő maga. Lenyelte könnyeit, s elnéz­te a gyerekkel bíbelődő cson­tos, csúnya lányát. Szíve mé­lyén nagyon szánta öt eset­lensége. csúnyasága miatt. Aztán megnyugodott, beletö­rődött abba, hogy a lánya az ő sorsát örökölte. Most még gyorsabban vénül majd, még jobban megcsúnyul, s egészen elkopik, mire felnevelt firkát, ezt az isten tudja, kinek a fiát. Még szerencse, hogy fiú, és nem leány, mert ezzel le­galább nem eshetik meg az a szégyen, ami vele, meg a lá­nyával megesett. Idős Luka Márta beletörő­dött mindenbe, s így most már negyedmagával élt a ros­kadozó, kültelki házban, a leányával, a firka gyerekkel meg Szöcs Mártonnal, az al­bérlővel, aki a ház végébe épített kis kamrában lakott. Bár Szöcs Márton olyan volt, mintha nem is lett volna. Nem volt annak se rokona, se barátja, se szeretője. Neqy­venéves csúnya ember volt, aki a lehető legocsmányabb foglalkozást űzte. Ogy mond­ta: mitfárer, azaz egy kocsi­vezető kísérője, csakhogy az a kocsi fekálkocsi volt. Mesz­sziről bűzlött az egész ember, és Luka Márta legszívesebben kidobta volna, de nem tehet­te, mert tisztességesen megfi­zette a kis kamra bérét, s né­ha apróját is készített, bár ezt nem szerette, mert Ilyenkor be kellett engedni öt a kony­hába. Így élt hát a négy ember. Idős Luka Márta délután vagy éjszaka járt dolgozni. Mosoga­tónö volt az egyik belvárosi étteremben. Iffabb Luka Már­ta is munkát vállalt. Takarí­tani járt, egy nagy üzem hiva­tali helyiségeit vállalta el. Négy órakor kelt és tíz órá­kor már otthon volt, hogy gondját viselje a kts firká­nak. Szöcs Márton kora reg­geltől késő estig űzte a maga bűzös foglalkozását. így éltek egy évig, két évig, három évig, s egy nap aztán történt valami, ami megza­varta mind a négyük nyugal­mát. Ifjabb Luka Márta már hazajött, hogy ellássa a kis firkát. Idős Luka Márta csak délután ment volna munkába, otthon maradt Szőcs Márton is, mert a fekálkocsi elrom­lott és javítóműhelybe került, a mitfárer pedig szabadságot kapott. S akkor délelőtt — szép tavaszi nap volt — vá­ratlanul úrforma aktatáskás ember fordult be az udvarba. Bejött a konyhába, s az asz­talra tette súlyos aktatáská ját. — Itt lakik-e Luka Márta, harminchat éves takarítónő? — kérdezte az idegen. — fin lennék, — mondta bátortalanul a kérdezett, s ölébe kapta az ijedt gyerme­ket, aki egy cérnagurigával játszadozott a padlón. — Hivatalos megkereséssel jöttem egy Sudek firka neve­zetű kisgyerek ügyében, mert a szociális gondnokság úgy értesült, hogy annak idején magához vette a kisfiút. Ifjabb Luka Márta elsápadt, s erősen magához szorította firkát, aki megszeppenve szé­les mellére bújt. Idős Luka Márta meghökkenve szemlélte a jelenetet, s minthogy lánya nem felelt, ő adta meg a vá­laszt az idegennek. Nem ts vá­lasz volt, hanem kérdés, amit a meglepetés sajtolt ki belő le: — Micsoda Sudek firkát keres az úr? — Sudek firkát, Sudek Liza fiúgyermekét, született 1963. december 20-án, Ostraván, — mondta az idegen, és kérdő pillantást vetett a lány ölé­ben megbújó kisgyerekre. — Nincs nálunk ilyen. Ez a gyerek Luka firka, a lá­nyom kisfia! — mondta bosz­szúsan az öregasszony, mert sehogy sem értette a dolgot. A lány feljajdult: — faj, mama, elveszik tő­lem! Elveszik tőlem! — s'még szorosabban magához ölelte firkát. — Tehát ez a gyermek nem Sudek Liza, de Luka Márta fia? Hová lett akkor Sudek Liza leányasszony fia? —* kérdezte szigorúan az idegen. S ékkor derült ki, hogy a gyermek nem Luka Márta gyermeke. A lány, míg Ostra­ván dolgozott, együtt lakott egy Sudek Liza nevezetű ba­rátnőjével. Együtt is dolgoz­tak a bánya üzemi konyháján. Sudek Liza volt a gyermek édesanyja. Vénülő, magános nő volt, mint Mártó. Mikor be­vitték a szülészeti osztályra, megkérdezték tőle, ki a leg­közelebbi rokona. Nem volt semmilyen rokona. Luka Már­ta nevét mondta be a felvételi osztályon. Sudek Liza a szü­lés után meghalt, s a gyer­mek rSmaradt Mártára. Míg volt valami megtakarított pénze, ott éldegélt a gyermek­kel Ostraván, az egykor Lizá­val közös albérleti szobában. Aztán csak annyi pénze ma­radt már, hogy éppen az úti­költségre futotta belőle, haza az anyjához, Ostraváról Bra­tislavába. Édesanyja elképedve hall­gatta a furcsa történetet. Az idegen meghatódva jegyző­könyvbe vette a hallottakat. Márton, akt kíváncsiságát leplezve a tűzhellyel babrált, furcsa köhögő hangokat hal­latott, s hirtelen kirohant a konyhából. Mártának az volt a benyomása, hogy a mitfárer nem is köhögött, inkább xo­kogott. Az Idegen elment, s otthagyta a felkavart embere­ket. A dolognak híre ment a kültelki utcákban. Az embe­rek a fejüket csóválgatták. — Furcsa lány ez a Már­ta. .. — Bolond egy lány ez a Márta... Márta nem törődött az em­berekkel. Még jobban gond­ját viselte az idegen kisfiú­nak. Szőcs Mártonnal ls vala­mi csoda esett. Egyre gyak­rabban bennmaradt a konyhá­ban. Kifésülködött, kiöltözött. Már nem járt haza szokott rosszagú gúnyájában. Olykor, ha egyedül maradt Mártával, meghatódva mondogatta: — lóraváló lány maga Már­ta... Később már így mondogatta: — Jóravaló lány maga Már­tácska ... Szőcs Márton is elhagyott, magár maradt gyermek volt valamikor, de az 6 gyermek­korában nem akadt egy jó­ravaló Márta, aki magához vette volna. Ogy nézett a nagydarab, csontos, csúnya lányra, mtntha most látta vol­na először. Előbb csak tiszte­lettel, aztán szeretettel, végül szerelemmel. Egu nap összeházasodtak, állítólag a firka gyerek miatt. Most együtt él a család. Szöcs Márton a család feje. Nem apja, mégis apja a gyermek­nek. Ifjabb Luka Mária a fe­lesége, nem anyja, mégis any­ja a gyermeknek, fis ott él velük idős Luka Márta is, aki nem nagyanyja firkának, mégis igazi nagymama. Jirka okos, szépen fejlődő gyermek. Most Szőcs Gyuri a neve. BABI TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents