Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-28 / 28. szám, szombat

'ELET /es Izsóf József a Vág menti Hoss^úfán lakik, srdekes dolgokat mesélt a Vág menti népéletnások voltunk. Olyan szokásoknak hódoltunk, •naradék nemzedék alig ismer. Májusfát egy évr, pünkösdkor és május elsején állítottunk. Húsfűzfavesszővel korbácsoltuk meg a lányokat. Ha ány meg akarta tudni a jövendőt, akkor karáíl fakanállal kopogott a szomszéd ajtaján. :n a szomszéd igen vagy szabad szóval vólaan az esetben egy esztendőn belül kérőt váreladó lány. A menyasszonytáncot csóktáncnak Aztán a vidékre való nővidékről hoztam asszonyt, faluba érkeztünk, cserépkor( a szekér kerekéhez, hogy a falu rossz szellemét visszazaittünk a boszorkánymesében. :ány megrontotta a tehenet, tehén tejét. Az újesztendő is s volt. Ha újév napján elő;l találkoztunk az utcán — an az évben a tehén üszőborIgy hittük. A másik hiedelem ízt tettünk o halott kezébe, hogy körmyen menúlvilági réven... is tartják ezt a szokást? Régen forintot, most egy koronát dugunk a fbe. De a halotti tor változott a Vág partján ... 3n? i otthon, most a csárdában tartjuk a halotti 'ámpavivőn, a 8 halottvivőn, a 2 sírásón kívül en megjelentek is hivatalosak a csárdába. 30— ; 300—400 korona értékű sert vagy pálinkát foti. Másképp is változik a népélet. Konzervet iTerekek! Az én gyermekkoromban ilyenről nem . A fiúk 5 éves korig szoknyában jártak - most • a pólyából kikerült gyerekekre is ráhúzzák a Bölcsőde? Ugyan kérem: a szülők a bölcsőt oleszt nappal betolták az ágy alá. Sírhatott Napközben az ágy olatt tartották a csecsemőt, azért most is eszembe jut egy és más, pedig i változott a világ. A jószágot például nem őrli malom ... értem . •. i- A Vág mentén jószágnak hívjuk a búzát..

"ľ A Tisza táján pedig élet a búza neve. De ott is, akárcsak a Vág völgyében, kincset ér a népélet, vagyis a múltból a jövendőbe tartó emberi történelem. ELEINK Vág menti történetek Az érett ember arra vágyik, hogy hátra, meg előre tekintve rendezze az élete dolgát. Most hátra tekintek, hogy előre nézzek. A kilencven esztendős Szabó Ferenccel beszélgetek. - Hogyan éltek ötven—hetven éve a Váq menti fiatalok? - Kérem szépen: 1936-ban négy csárda volt a Vág partján. Két kisbíró és egy hadnagy szabályozta a fiatal legények mozgását. Bottal verték az indulatos legényeket. Gerjedelem pedig volt, mivel, hogy akkor is szép lányok és erős legények éltek a Vág partján ... Most 56 éves vagyok. Ilyenkor már jól esik a múltat idézni. Érdekel a 90 esztendős ember észjárása, történése: — Mit i ttok hajdanában Vágsellyén? A Vág-parti csárdákban hét krajcárért mértek egy félliter pálinkát. .. — Hét krajcár — mondogatom, mert előadom Móricz Zsigmond „Hét krajcár" címen írt szívbeli történetét. Aztán azon tépelődöm, hogy milyen történetet szült a Vág partján az egyszer volt hét krajcár. Mondja az öreg, kérdés nél'kül is: —Most a csibészt huligánnak hívják. Az én időmben száraz kenyéren és vízen tartottuk a tömlöcben. Féltek is az éjjeli őrtől, aki magyarul és szlovákul kiabálta: „Nyugalomra térjetek már Elütötte az óra már A tíz órát..." — De az emberek egy kicsit butácskák voltak. Az eső, a vihar ellen harangoztak ... hogy a harangszó szakítsa szét a viharfelhőket. Gyolcsgatyában jártunk. Lányokhoz csak csütörtök és szombat este mehettünk. A lányok csendesebbek voltak. Szegényebben éltünk. A fiataJaszszony nem hozott ilyen-olyan bútort a házhoz. Egyszerű ládával érkezett. Belefért abba a hozománya . .. Távoli időbe réved az öregember tekintete. Az emlékezete görcsösen kapaszkodik a lélek gyapjóba. BALAZS ARPAD (Bachan felvétele.) EK és pénz fekszik letét. Azért betét, iszik egy kasszákamatozik, amíg m viszed az üve:kor azonban sorllnod, a belvárost modern, a haladó •lem követeimémegfelelő önkifűszeresbolt előtt, időd ingyen van. clolhatná, aki a ! nem Ismerős, íkos nép vagyunk, y annyi az üres Hát vagyunk, nnl i ránk követ, aki csak bort meg sört szopogat, a tejet, tejfelt, málnaszörpöt, ásványvizet, ecetet, olajat nem! Azt is gondolhatná, akt nem idevalósi, hogy aranyat osztogatnak a belvárosi nagy áruház előtt. Azért sorakozunk birkatürelemmel. Hát azt is ... aranyat... A tapasztalat aranyat ér! Tapasztalat: Vidd el üres üvegeidet valamelyik peremvárost üzletbe, ahol testi épséged veszélyeztetése nélkül kapod vissza üvegekbe fektetett koronáidat. Ott nem kiabálnak rád kellő eréllyel hogy: Haló, pani! Ami azt jelenti, hogy ugorj az útból, ha nem akarod, hogy elgázoljanak, miközben máris tolják lábadra a vaskerekű kocsit, amelyen szögletes ládákban toronymagasságban üres üvegek zörögnek. Az üvegtároló helyiségnek van ugyan még egy kijárata, ám azon keresztül járva többet kellene gyalogolnia annak, akit az üvegek kihordásával megbíztak. Az ő ideje pedig pénz. Nem úgy, mint a tied... Az üres üvegek miatt szorulsz ki kígyóvolnalban az utcára. Igaz — a raktárhelyiség is üres... de ehhez senkinek semmi köze. Terád, kedves italfogyasztó sorstárs, csupán az tartozik, hogy testi épséged megóvása érdekében viselj e kiránduláshoz modern, hegyes orrú cipőt. Tanúja voltam, hogy valakit cipőjének üres „orra" mentett meg az elnyomorodástól, mivel saját fürgeségét, táskájában zötyögő Irta: Dávid Teréz Rajz: Kopács Tibor ásványvizesüvegek akadályozták. Azokra vigyáznia kellett, mert az üvegekben pénz feküdt, ... míg a cipőjében csak a lába ... GONDOSKODÁS Emelkedő irányzatú; ezt a villamos- és autóbuszmegállók elől sorban eltünedező házikókról állapítottam meg. Előbb csak a belvárosi megállók elől tűntek el, majd a mellékutcákból — végül az újonnan kialakuló peremváros részeiből is hiányoznak. Igaz — ott nem is voltak soha. Az illetékesek bizonyára így morfondíroznak: Manapság minden embernek van vízhatlan burkolata. Műanyag kabát, esernyő ... igelit köpeny ... esetleg autó vagy legalább edzett szervezete. Minek hát az a bódé, ami elcsúfítja a város képét. Az ablakokat mindig újra kell üvegezni! A belsejét ki kell néhanapján seperni! Emeljük a gondoskodás színvonalát... Es emelik ...! AMIKOR MEGISMERTEM, huszonnégy éves fiatalember volt. Ferinek hívták. Érettségizett. Szerette az irodalmat, a jó dzsesszt, bort és mindent, amit ebben a korban már szerelni lehet. Mindezek a tulajdonságok persze megvannak más fiatalban is, de volt Ferinek még, ügy is mondhatnók, hogy ritka tulajdonsága; szeretett igazat mondani. Illetve sosem tudott taktikus lenni. S íme, ez az, amiért érdemes vonni a fáradságot, és elmondani a történetét, vagy ha nagyon pontosak akarnánk lenni, a kálváriáját. NÉGY ÉVVEL EZELŐTT ismertem meg. Járási székhelyen dolgozott, egy bizonyos intézetben, kulturális vonalon, 1350 fixért. Dolgozott! Járta a falvakat, színjátszó csoportokat hozott össze, tánccsoportokat alakított, iskolázásokat szervezett, jelentéseket írt. Illetve ezt már nem mindig írta meg Egyszerűen a munkája annyira felhalmozódott, hogy ha még aludni is akart, ha még el is akart olvasni valamit a saját gyönyörűségére, ha egy kicsit pihenni, kikapcsolódni, szórakozni is akart, a huszonnégy órát harminccá kellett volna nyújtania. S mivel erre képtelen volt, lemondott a jelentések „komponálásáról". Különben is az volt az egészről a véleménye, hogy minek a sok irka-firka, dolgozni kell inkább... A maga részéről a jelentéseket szóbelileg intézte el. A főnöke bólogatott — úgy látszott, hogy tudomásul vette. Feri dolgozott. Egyéves működése alatt a színjátszó csoportok száma a járásban megkétszereződött, a tánccsoportoké is, sőt már zenekarok is alakultak. És Feri továbbra is intézkedett és intézett, szervezett mindent. Csak a jelentésekkel volt baj... Megmondta a kollégáinak is: — Ahelyett, hogy itt ültök és firkáljátok a jelentéseket arról, ami nincs, hallgathatnátok inkább arról, ami van ... A kollégái hanyatt estek a megrökönyödéstől. — No, de ilyet?l És mivel ő továbbra is többet tartózkodott kint a falvakon, mint bent az irodában, működésbe lépett a fúró... Aztán jött az év végi prémiumosztás, és egyedül Feri nem kapott borítékot ... Hiába kétszereződött meg a járásban a színjátszó csoportok száma és a tánccsoportoké is csaknem ... mindezek hiába „voltak" — ha jelentések nem voltak. Legalábbis a főnök ezt mondta: — Felületesen végezte a munkáját! A kollégák jót nevettek ... FELMONDTAK NEKI, ugyanis erösebb szavakat talált összeválogatni véleménye kifejtésére az egész „kócerájt", főként az Igazgató hozzáértését illetően. Szóval felmondtak neki... Történt azonban a véletlenek összejátszása folytán, hogy egy másik kulturális jelentésgyár éppen akkor keresett egy megfelelő, rátermett kádert — hasonló munkaszakaszra, mint az övé volt, 1650 koronás havi fixért. Elment oda. Jó dolga volt. Sok mindent megtanult az előző munkahelyén, de mint a végén kiderült, mégsem egészen mindent. Lóbálta a lábát, írta a Jelentéseket, jókat nevetett a főnökök egyformaságán és közben rengeteget olvasott. Még munkaidő alatt is. És ez lett a veszte ... Egyszer ugyanis, amikor a főnök behívatta a legújabb jelentéssel magához és atyai nagylelkűséggel érdeklődött a fiatal emberpalánta magánélete, szabad idejének gazdaságos felhasználása, illetve kihasználása felől, bemondta, hogy olvasgat is. — Igen?! — nézett nagyot és meglepetten a kulturális intézmény feje. — Igen — mondta ő. — És mit olvas? Bemondta a könyv címét, s mivel az ördög újra felébredt benne, megkérdezte a kulturális intézmény fejét, hogy: — Ismeri talán? — Öh, hm, persze, persze ... arról szól... csakhogy már én ezt nagyon régen olvastam. Te akkor még csak hátulgombolós voltál... — Érdekes — mondta ő — ugyanis ez a könyv a múlt évben jelent meg, és ez az első kiadása ... Hát ugye ... ezt nem lett volna szabad ... Mégiscsak egy kulturális intézmény főnökére így rápirítani... A főnök nagyot kacagott ... Attól a perctől kezdve aztán valahogy minden jelentése rosszra sikerült, minden munka, amit elvégzett „felelőtlenül lett elvégezve" ... Ezt nem bírhatta sokáig ... Nem is bírta. PRÖBALT ALLAST TALÁLNI, hasonló vonalon, de a telefonok minden számba jöhető helyen megelőzték, igy hát nem maradt más hátra, mint elmenni... El is ment — traktorosnak az egyik szövetkezetünkbe. Amióta elment, most találkoztam, most beszélgettem vele először. — Hogy érzi itt magát? — kérdeztem. — Hát... — mondta. >— A fizetés? — Ki lehet bírni.... — Cserélne? Nagyot nevetett. A fenti beszédfoszlányból azt hihetnők, hogy végre már minden a legnagyobb „rendben" van körülötte. Hogy végre „megkomolyodott", hogy az előbbi helyek tapasztalatait végre itt már hasznosítja ... Sajnos, ez csak a látszat. Másoktól tudom, hogy az elnök már itt is köszörüli rá a kését, és csak az alkalomra vár, hogy „kivághassa". — Rossz traktoros? — kérdeztem. •— A legjobb... — mondták. Nem értettem. Valaki volt aztán olyan kedves és megmagyarázta. — Az autó miatt... — Nem értem — mondtam. — Az elnök sógora miatt... — Nem értem ... — A benzin miatt... — Nem értem... — mondtam. Hát csak annyi történt, hogy az őszi mélyszántást éjjel-nappal, három műszakban végezték, ö íratta kl az üzemanyag-igénylést az irodán, aztán ő ment érte ls, hogy kivigye a DT-hez. Három hordóval íratott, hogy ne kelljen a ki-bemászkálással az időt fecsérelni. A szövetkezet raktárosa, mellesleg az elnök sógora ment vele, amikor utána szóltak, hogy jöjjön az irodába. Így hát meghagyta neki (már mint Ferinek), hogy a „kaputól rakodjon". Ö ment is, csakhogy a kapunál a rakodás valahogy visszakézre esett, hát a hordósor más végéről görgettek fel hármat a pótkocsira és kivitték a DT-hez. Ott aztán kiderült, hogy a három közül kettőben benzin van. — Az istenit, hogy lehet az, hiszen a benzint nem ott tartjuk?! A DOLOG SZEGET ÜTÖTT a fejébe. Egy kis utánjárással aztán megtudta azt ls, hogy azt a benzint, ami tulajdonképpen „nafta", mert annak van elkönyvelve, az elnök és a sógorának a kocsija, valamint a többi rokonság pöfögő masinái szokták elfogyasztani. Az egész csak egy kis egyezkedésbe került a könyvelőkkel, na és ha az elnök azt mondja, hogy „nem fogod megbánni" ... akkor az úgy is van. Feri viszont a dolgot egy kicsit megszellőztette, az ellenőröket viszont nem ő látta vendégül Csoda-e hát, ha a szövetkezetben is gyűlnek a feje fölött a viharfelhők?! HUSZONNYOLC ÉVES fiatalember. Érettségizett. Még mindig szereti az irodalmat, a jó dzsesszt és mindent, amit ebben a korban szeretni lehet... Ért a TV-hez, a motorokhoz, megjavít mindent... Csak az emberekkel valahogy... nem tud zöldágra vp-pö"^. T0TH ELEMÉR