Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)
1967-01-22 / 22. szám, vasárnap
Vállalkozás M furfongosság ľ AZ Dl GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER széles teret biztosit a vállalkozó szellem érvényesülésének. A vállalatok és a gazdasági termelőegységek vállalkozó tevékenységét oly módon kell fejleszteni, hogy Intézkedéseikkel biztosíthassák a népgazdasági tervben meghatározott feladataik teljesítését és ezenfelül önállóan dönthessenek további tevékenységükről, természetesen a termelési lehetőségekkel és a társadalmi érdekkel összhangban. Az a célunk, hogy minden vonatkozásban fejlesszük a vállalatok gazdasági önállóságát s egyúttal kiküszöböljük kezdeményezésük korlátozását. Ez a feltétele annak, hogy a vállalatok feltárják tartalékaikat, jobban kielégítsék a népgazdaság szükségleteit, s ily módon hozzák létre a jövedelmet termelőbázisuk fejlesztésére és alkalmazottaik jutalmazására. A Jobb gazdasági eredményekért, a minél nagyobb jövedelemért, illetve nyereségért folyó versengésben azonban számos gazdasági szervezet sutba dobja a korrekt módszereket. Nemegyszer — a társadalmi érdekkel ellentétben, partnere vagy partnerei kárára — igyekszik minél több pénzt kicsikarni. Ennek vagyunk tanúi a különféle felárak számlázásánál, a nem mindig indokolt pótlékok követelésénél. Ez okozza, hogy megrosszabbodtak a szerződéses viszonyok s a partnerek között sokszor a farkaserkölcs s nem a szocialista vállalkozás elvei érvényesülnek. TUDJUK, a pénz mindenkinek — nemcsak az egyéneknek, hanem a vállalatoknak is — becses. Jól akarják forgatni, minél nagyobb jövedelmezőségre törekednek, azt szeretnék, hogy egyre nagyobb hasznot érjenek el, hogy termékeiket a legelőnyösebben értékesítsék. Ez helyes, ám csak bizonyos határig. Nem szabad ugyanis megfeledkezniük azokról sem, akiknek termékeiket szállítják. Nem helyes, ha csupán üzletfelet látnak bennük, akik rájuk vannak szorulva. Mert Ilyenkor olyan helyzet következhet be, amilyenről nemrégiben olvastunk. Lehet, hogy azóta már megegyezett a két fél. Elrettentő példaként mégis érdemes beszélni az esetről, amelynek két főszereplője a komáromi hajógyár és a Hradec Králové-i ČKD üzem. A hajó elképzelhetetlen hajtómotorok nélkül. A komáromi hajógyárnak már évek óta a Hradec Králové-i ČKD szállítja őket. A motorokat az évek során tökéletesítették. Nagy részük volt ebben a komáromi szerelőknek ls, akiknek tiszteletben kellett tartaniuk az átvevő bizottságok észrevételeit s alkalmazkodniuk kellett az igényes szovjet átvevő követelményeihez. Ennek köszönhető, hogy a mai ČKD Diesel-motorok minősége felér azokkal, amelyeket régeben a smíchovi Skoda szállított a hajógyárnak. MIHELYT ÉRVÉNYESÜLNI KEZDTEK az új irányítási rendszer elvei, a hradeci ČKD mint szállító, gondolt egy nagyot: elküldte képviselőit a hajógyárba s kijelentette, hogy a motorokat a jövőben csak abban az esetben hajlandó szállítani, ha őt bízzák meg a szereléssel, valamint a komplett működési és üzemi próbák elvégzésével is. Olyan huzavona keletkezett ebből, amely hónapokig tartott. Mert a hajógyárnak komoly oka volt arra, hogy ne fogadja el az ilyen feltételeket. Mindenekelőtt a gyárnak számos gazdag tapasztalatokkal rendelkező saját szerelője van. Jó szakemberek ezek, mind Komáromban, vagy közelében laknak. Hajlandók bármikor munkába állni, akár vasárnap is, ha a körülmények úgy hozzák. A javasolt megoldás azonban gazdasági szempontból sem elfogadható a hajógyár számára. Ha ugyanis saját dolgozóival végzi a hajó két motorjának szerelését, ez a működési próbákkal együtt kb. 15 000 koronájukba kerül. A ÍKD ugyanakkor példáuf a Váh hajón csupán a működési próbákért több mint 80 000 koronát számlázott a Csehszlovák Dunahajózásnak. S ha ehhez hozzászámítanánk a szerelést is, úgy minden hajón végzett munkáért több mint 100 000 koronát is kéme. Ha tehát a hajógyár ezeket a munkákat — amelyeket ez ideig saját rezsiben végzett — alszállitóval végeztetné el, tulajdonképpen kilopná a pénzt a vállalat és dolgozóinak zsebéből. Márpedig a bruttó jövedelem létrehozása és az anyagi érdekeltség szempontjából is minden korona becses. Az egész dolgot közönséges üzleti-konkurrens ügynek minősíthetnénk, ha nem lenne társadalomgazdasági vonatkozása ls. Nem feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy Komáromban sok a szabad munkaerő, s kevés ott a lakás. Hradec Královén s Csehország más városaiban is ugyanakkor munkaerőhiány van. Olyan paradox helyzetet teremtsünk-e tehát, hogy a szerelők tömegesen Hradecből Komáromba utazgassanak, a komáromiak pedig Csehországban keressenek munkát? A szocialista szállítóknak és vállalkozóknak gazdaságpolitikájukban az ilyen komoly szempontokat ls tiszteletben kell tartaniuk. A VÁLLALKOZÓ KÉSZSÉG kibontakozása nélkülözhetetlen. Ezt követelik a népgazdaság érdekei, a termelés fellendítése, a hazai piac ellátása s az exportlehetőségek bővítése is. Ám ügyeljünk, hogy egyesek össze ne tévesszék olyan ravaszkodással és spekulációval, amilyennek a szocialista gazdaságban nem lehet helye. (dj) A rokkantak szövetségének V. kongresszusa előtt (CTK) — A prágai Vigadóban tegnap megkezdődött a Csehszlovák Rokkantak Szövetsége Központi Bizottságának kétnapos plenáris ülése, melyen a szövetség V. kongresszusának előkészületeivel foglalkoznak. A tanácskozást dr. Rudolf Tyl, a szövetség központi bizottságának elnöke vezette. A revíziós bizottság beszámolójából kitűnt, hogy a rokkantak szövetsége tagjainak száma az 1960—86-os években csaknem 7000-rel csökkent. A tanácskozás a délutáni órákban a négy központi szekció tárgyalásával folytatódott. Az elfogadott határozatokat ma délelőtt hozzák nyilvánosságra. IGAZ SZÍVBŐL: További sikereket! Ľudovít Šulc elvtárs, a kiváló tollú újságíró, a Rudé právo szlovák nyelvű kiadásának vezetője, a napokban töltötte be 50. életévét. A jubilánst levélben üdvözölte az SZLKP Központi Bizottsága ideológiai osztálya és az Újságíró Szövetség. Az Oj Szó szerkesztősége Šulc elvtársat születésnapján nemcsak mint kollégát, hanem mint lapunk volt munkatársát is köszönti. Sulc elvtársi,' ugyanis lapunk indulása után szerkesztőségünk belső munkatársa, szerkesztője volt. Szerkesztőségünk igaz szívből további sikereket kíván Šulc elvtársnak. Miért névtelenül? (Folytatás az 1. oldalról) festékkereskedésben megválaszolnák, az irántunk tanúsított bizalom felében szívesen érdeklődtünk volna, és eleget tettünk volna kívánságának, ha tudjuk a címét. Ha nem is érezzük magunkat hibásnak a dologban, mégis kissé kellemetlenül érintett bennünket például Szabó Vilma trebišovi olvasónk 1967. január 10-én keltezett levele. Szemünkre veti, hogy még a múlt decemberének első hetében, nyugdíjügyben fordult szerkesztőségünkhöz, de mind a mai napig nem kapott választ levelére. Csupán a félreértés elkerülése végett szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a december 12-én kézhez kapott levelére, december 15-én máris postára adtuk a választ. A levél nem tért vissza, tehát feltételezzük, hogy megkapta, habár a borítékra — a néven és helységnéven kívül — nem írhattunk közelebbi címet, mivel ezzel Szabó Vilma is adósunk maradt. Es most látjuk, hogy mégsem kapta meg válaszlevelünket. A december 15-én külldött levél másolatát persze minden további nélkül újból postára adhatnánk, de vajon célt érnénk-e, amikor most ls elfelejtette megírni, hogy melyik utcában és milyen házszám alatt lakik. Es most tegyük fel a kérdést: mire jó ez a túlzott titkolózás? Ml ad erre okot? Még ezek után sem vádoljuk levélíróinkat bizalmatlansággal. Inkább az az érzésünk, hogy egyes olvasóinkat megtéveszt valami. Mégpedig az, hogy a „Válaszolunk olvasóinknak" című, népszerű rovatunkban esetenként a választ kérők nevének csak a kezdőbetűit tüntetjük fel. Ilyen esetek tényleg előfordulnak, ha az illető közli szerkesztőségünkkel a pontos címét, és kéri, hogy ha az újságban közöljük a kért választ, ne használjuk a teljes nevét. Ilyenkor leggyakrabban levélben szoktunk válaszolni, de ha olyan a kérdés, amelynek megválaszolása szélesebb körű érdeklődésre tarthat számot, a levélíró kérésének tiszteletben tartásával az említett rovatban válaszolunk. A LAPBAN azonban valamennyi kérdésre lehetetlen válaszolni nt. Ez ntncs ts szándékunkban. Nem szeretnénk viszont csalódást okozni egyetlenegy olvasónknak sem, egyetlenegy útbaigazítást, tanácsot kérő levelet sem akarunk válasz nélkül hagyni. Ehhez szükséges, hogy a levélíró ne titkolózzon. Ellenkező esetben hiába várja a választ. Ezért a „mulasztásért" viszont nem minket terhel a felelősség. SZARKA ISTVÁN RÖVIDEN * Az Állami Halgazdaság üzemeinek dolgozói nemsokára befejezik a nád betakarítását a befagyott halastarvakon. A dél-csehországi halgazdaság dolgozói 1966 végéig mintegy 3800 kéve, az állami halgazdaság többi üzemei pedig kb. 108 ezer kéve nádat szállítottak. * Száztíz éves az Első Kassai Sörgyár. Az évforduló alkalmából az üzem múltjára és az első sörgyártásra vonatkozó emlékkönyvet adnak ki Košícén. (ti) Új szálloda r ••11/ w • r eptil Kosicen Kelet-Szlovákiában — kiváltképpen annak székhelyén — sok gondot okoz a tartós szállodaínség. Erről az égető problémáról Zoltán Lipták elvtárs, az Interhotel keletszlovákiai igazgatója tájékoztatta munkatársunkat: • Hogyan zárult a tavalyi „mérleg"? A körülményekhez képest üzemeink az évi tervet 104,3 százalékra teljesítették. Átalakítottuk Prešovon a Dukla-szállót és hozzáfogtunk a legsürgősebb feladat megvalósításához — a košicei új „A" szálló építéséhez. • Hol tartanak? A Prešov! Magasépítő Vállalat eddig 2 millió 796 ezer korona értékű munkát végzett el. A régi „SchaLkház-Slovan" eltűnt, s amint az Időjárás lehetővé teszi, azonnal hozzáfognak az épületváz „felhúzásához". • Néhány szót az épülő szállodáról... Az új — valóban minden Igényt kielégítő — korszerű szállóban 307 ágy és további 212 alkalmi férőhely lesz. A vendéglátóipari részben — kávéházban, éttermekben, halban, bárban és a teraszon — 835 vendéget tudnak majd kiszolgálni. Az épületben utazási iroda nyílik. Az új Slovan-szállót az eredetileg tervezett időpontnál egy évvel hamarább — tehát már 1969-ben elkészítjük. m Ben-Sucot letörlik a térképről Az AP amerikai hírügynökség tudósítója megrázó erejű jelntésben számol be arról, hogyan töröltek le egy vietnami városkát a térképről. A beszámolóból idézzük: A tűzvész pusztította öreg iskolaépületben Ben-Suc 50 előkelősége hallgatja a megyefőnököt, aki így beszél az előtte ülőkhöz: „Az egész lakossággál együtt el kell hagyniok a települést. Nem vihetik magukkal házaikat, de majd ml gondoskodunk arról, hogy jószágaikat és gyermekeiket elvihessék. Teljes biztonságban elkísérjük önöket egy menekülttáborba." Az előkélőség szószólója így válaszolt: „Nem akarjuk elhagyni mezőinket és házainkat, itt dolgoztunk egész életünkben." De nincs más megoldás, a lakosságnak el kell hagynia a Saigontól 40 km-re fekvő várost. Egy kormányzászlóalj egy Ideig ' megszállva tartotta a helységet, de aztán elfoglalták a partizánok. A vietnami hatóságok szerint a 6000 lakosú ktsváros lakosságának többsége támogatta a partizánokat és együttműködött velük. A környék tavaly a „kommuntsták" utánpótlási bázisa és főhadiszállása lett. Az amerikai hatóságok ezért titokban drákói rendszabályok alkalmazására határozták el magukat s az akcióról csak egy nappal előbb értesítették a vietnamiakat. A Ben-Suc elleni támadást nem előzte meg tüzérségi előkészítés, sem bombázás. Hatvan helikopter gyalogosokat tett a földre a város három pontján. Ezt követően repülőgépek bombázták és gépfegyverezték a településtől északra elterülő dzsungelt. Amikor a helikopterek leereszkedtek, a helybeliek hanyatt-homlok menekülni próbálA francia miniszterelnök televíziós beszéde Párizs (CTKj — A francia televízió péntek este interjút közvetített Pompidou miniszterelnökkel. Igy a kormány tulajdonképpen igénybe vette a televíziót a parlamenti választások előtti kampány céljára, azon törvényszabta időn kívül, amely egyenlő arányban áll mind a kormány, mind az ellenzék rendelkezésére a választások előtt. A legnagyobb újdonság az volt, hogy a miniszterelnök ezúttal eléggé behatóan beszélt olyan külpolitikai problémákról, amelyek eddig az elnök „hatáskörébe" tartoztak. Wilson, angol miniszterelnök küszöbönálló látogatásával kapcsolatban Pompidou kijelentette, hogy Anglia és az európai kontinens országai között továbbra is fennállnak a nézeteltérések. A nyugatnémet kancellár párizsi látogatása folyamán a két fél megállapodott abban, hogy kívánatos volna összehangolni a Közös Piac országainak politikai együttműködését. Emlékeztetett arra, hogy a francia kormány az NDK-t „nem tartja államnak". Franciaország az Egyesült Államoktól és a Szovjetuniótól független politikát szándékszik folytatni. A továbbiakban a francia miniszterelnök az ország gazdasági és szociális helyzetéről beszélt, amelyet eléggé rózsás színekkel ecsetelt. Érdekes újítás a jugoszláv parlamentben Belgrád (CTKj — A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság parlameneti épületében szimultán fordítóberendezés szerelését kezdték meg, amelynek segítségével a kisebbségek képviselői, tehát a magyarok és a szkipetárok saját anyanyelvükön előadott felszólalásait szerb, horvát, szlovén és macedón nyelvre fordítják. tak, a házakban és a földbe vájt odúkban rejtőztek el. Többen megkísérelték, hogy egérutat nyerjenek. Hármat közülük lelőttek. A vietnami helikopterek a városka fölött körözve a következő angol és vietnami nyelvű felírást sugároztak: „Be van kerítve. Ellenállásra nincs remény. Maradjanak az utcákon és jöjjenek a főtérre. Mindenki az Iskola előtt gyülekezzék. Aki a folyó felé próbál menekülni, agyonlövik". Késő délutánra 3800 férfi, asszony és gyermek gyűlt öszsze. Ekkor a megyefőnök közölte, hogy el kell hagyniuk a várost és át kell települniük PhuCuong környékére egy menekülttáborba. Röviddel később a vietnami katonák átkutatták a házakat, hogy magukhoz vegyék a baromfit és a rizst, amit majd visszaszolgáltatnak a lakosoknak. Ben-Sucot a lakosság távozása után letörlik a térképről — fejeződik be az AP helyszíni tudósítása. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT AZ NDK FŐVÁROSÁBAN tegnap megalakult a Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeit előkészítő bizottság. Elnöke Walter Ulbrlcht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke. az indonéz hadsereget Djakarta (CTKJ — Az AFP hírügynökség djakartai tudósítójának jelentése szerint szombaton mozgósították az indonéz hadsereget. A mozgósítási parancsot Suharto tábornok, az indonéz kormány elnöke adta ki. A tudósító úgy véli, hogy ez is része annak az akciónak, amellyel nyomást akarnak gyakorolni Sukarno elnökre. Suharto ugyanis kijelentette, hogy olyan okmányokat találtak, amelyek megcáfolhatatlanul Igazolják Sukarnónak a szeptember 30. államcsíny-kísérletben való részvételét. Ugyancsak szombaton jelentette ki a Sukarno ellen tüntető diákok előtt Suharto tábornok személyi megbízottja, hogy a szolgálati szabályzat szerint a parancsnok felelős mindenért, az elnök pedig a fegyveres erők legfőbb parancsnoka. Az Antara indonéz hírügynökség szombaton több hírben számolt be arról, hogy a Sukarno-ellenes hangulat egyre fokozódik. A turisztika elősegíti a népek közeledését New York (CTKj — U Thant, az ENSZ főtitkára az Utazási Irodák Nemzetközi Szövetségéhez intézett üzenetében leszögezte, hogy a devizajövedelmek igen fontos forrása, s az országok békés kapcsolatának és kölcsönös megértésének jelentős eszköze az idegenforgalom. U Thant a nemzetközi turisztikai évvel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a turisztika világviszonylatban ls az egyik leggyorsabban fejlődő közgazdasági terület. Megállapította, hogy a turisztika egyelőre elsősorban a fejlett országoknak jelent több jövedelmet, de véleménye szerint a fejlődő államoknak is Igyekezniük kell — a turisztika kibővítésével — növelni bevételeiket. A főtitkár a turisztika második, nemzetközileg fontos szerepét abban látja, hogy a szociális, nevelő és kulturális szempontoktól eltekintve, hozzájárul a világbéke megszilárdításához, új ismeretekkel gazdagítja az emberiséget és elő' segíti a kölcsönös megértést. Jelentkezzen a tulajdonos London (CTK) — Az angol rendőrség csütörtök óta keresi azt a polgárt, aki Londonderry város közeié ben történt autószerencsétlenség során elvesztette szaglószervének egy darab ját. Az MMT 782 rendszámú kocst a síkos úton megcsúszott, és egy falnak rohant. Vezetője még ismeretlen. Orrának egy darabját megfagyva találták meg a kocsiban, és letétbe helyezték a northerhallertoni várost kórházban.