Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-21 / 21. szám, szombat

K arol Šmidke ma. Január 21-én töltötte volna be 70. életévét. Karol Šmid­ke meg nem ért Jubileuma alkal­mából beszélnünk kell nemcsak arról, amit tett, hanem arról is, hogy milyen ember volt. Ter­mészetesen anélkül, hogy téved­hetetlenséggel és tökéletesség­gel öveznénk személyiségét. Nevét — bár a CSKP alapító tagjáról és áldozatkész forra­dalmárról van szó — leggyak­rabban a Szlovák Nemzeti Fel­kelés előkészületeivel és lefo­lyásával kapcsolatban emleget­jük. Teljesen jogosan, mert ne­ve szorosan egybefonódik a szlovákiai antifasiszta mozga­lomnak ezzel a hatalmas méretű betetőzésével, és érdemei itt a legszembetűnőbbek. Karol Šmid­ke a háborút követő években szívesen emlékezett meg a fel­kelést megelőző illegális munka időszakáról, moszkvai útjáról a felkelés előestéjén, valamint a párt tevékenységéről a hegyi partizánharcok idején és a fel­szabadulás első napjaiban, évei­ben. A forradalmárt mindig örömmel tölti el az a tudat, hogy erejét nagy ügy sikeréért áldoz­za, s maradéktalanul szolgálhat­ja a népet, amelyet jól ismert és megértett, a szlovák nemzet és a köztársaság szempontjából oly komoly és a megújhodástól terhes korban. Karol Šmidke tettel az ellenállási mozgalom­ban és a felkelésben gazdag emberi életet, a kommunista éle­tét meghaladó áldozatkészségről tanúskodnak. Igen, ember és kommunista volt, és aki szemé­lyesen ismerte, nehezen talál más szavakat személyiségének jellemzésére. V alóban alkotó módon és sikeresen szervezte meg s váltotta valóra a töme­gek akaratát. Személye az olyan forradalmár típusát kép­viseli, aki a néppel együtt mélyen átélte annak gondjait és örömeit, s aki a „köznapi" céltudatos politikai tevékeny­ségben érvényesítette a cseh és a szlovák társadalom alapos és közvetlen ismeretét. Ilyen poli­tikai munka nélkül nem köszön­töttek volna ránk azok az ün­nepnapok, amelyeken a szlovák nép nem képviselői közvetíté­sével, hanem önmaga közvetle­nül lépett a tettek útjára, és céltudatosan formálta saját tör­ténelmét. Karol Šmidke jól ismerte a szlovák dolgozó nép, a munká­sok, a parasztok, az értelmisé­giek, a partizánok és a katonák érzéseit, vágyait, törekvéseit. Ezért meg tudta őket nyerni az antifasiszta mozgalomnak és az adott feladatoknak és szükség­leteknek megfelelően ki tudta választani a közös ügyhöz hű és bármily áldozatra kész em­bereket. Ebben rejlik az ő nagy­sága. Erre épült történelmi ér­deme felszabadulásunkban, a kommunista párt sikerében. Karol Šmidke tehetséges és érett forradalmár, kialakult jel­lemű ember, a párt programjá­nak helyességéről meggyőző­dött kommunista, becsületes, bátor és hős harcos volt már a felkelés idején. Személyiségé­nek nagyságát és jelentőségét azonban csak akkor értékelhet­jük Igazán, ha tevékenységét szélesebb összefüggéseiben vizs­gáljuk. Ezért ma érintenünk kell azokat a körülményeket is, amelyek között Karol Šmidke személyisége kialakult. Rá kell mutatnunk arra is, hogyan fej­lődött, hogyan edződött. V ítkovicén született, gye­rekkorát szüleivel együtt Jugoszláviában töltötte, ahol már 15 éves korában belé­pett a szociáldemokrata pártba. Mint a haditengerészet katonája élte át az első világégés borzal­mait. 1919-ben tért vissza hazá­jába. Banská Štiavnicán részt vett a szlovák dolgozó népnek a Csehszlovák Köztársaság szo­cialista irányzatáért vívott első küzdelmeiben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi megszabták további életút­jának irányát. A szovjetek országát első ízben 1930-ban ke­reste fel, és ekkor személyesen győződött meg az első ötéves terv sodró iramáról. Ez elmélyí­tette érzéseit a Szovjetunió iránt és a szocialista eszmébe vetett hitét. A forradalmárok azon nemze­dékének jellegzetes képviselője lett, amely személyesen megis­merte a tőkés uralom minden árnyoldalát: a kizsákmányolást, a szociális, az osztály- és a Számára törvény volt a nép és a nemzet akarata Karol Šmidke, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse meg nem ért 70. születésnapjára Irta: ALEXANDER DUBČEK, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, az SČLKP Központi Bizottságának első titkára nemzeti elnyomást. Ez a nem­zedék elszántan haladt az en­gesztelhetetlen harc útján, amelynek célja a burzsoá­zia hatalmának megdön­tése és a proletariátus diktatúrájának uralomra juttatása volt. Ezért e ju­bileum alkalmából köszö­netünket, elismerésünket és nagyrabecsülésünket fejezzük ki nemzedéke valamennyi kommunista tagjának, akik K. Gott­waid elvtárs irányítása-. val a győzelmes szocia­lista forradalomra vezet­ték népünket. Karol Šmid­ke tevékeny részt vállal­va az új társadalmi rend­szerért vívott forradalmi harcból, először Liptov­ský Mikuláson, majd Trenčínben volt a kom­munista pártszervezet tit­kára. Később, miután visszatért a moszkvai Le­nin iskoláról, a Banská Bystrica-i területi párt­vezetőséget irányította, a szlovákiai Vörös Szakszervezet titkára volt. Politikai munkás­ságáért gyakran üldözték és több ízben bebörtönözték. SzloVákiában sajátos jellege volt a párt forradalmi munká­jának. A München előtti köztár­saság ugyan felszámolta a Mo­narchia félfeudális viszonyait és több demokráciát érvényesí­tett az életben. Nem szüntethet­te meg azonban az akkori köz­társaság alapvető szociális és nemzetiségi ellentmondásait. Ezeknek megoldására program­szerűen törekedett minden ha­ladó erő, elsősorban a kommu­nisták. Karol Šmidke a vítkovi­cei munkás, meggyőződéses híve volt a csehek, a szlovákok és a többi nemzetiségek testvéri együttműködésének. A szlovák néppel novelkedett, tudta és is­merte problémáit, vágyait, cél­kitűzéseit. Ez formálta őt for­radalmárrá, aki úgy érezte, hogy személyes kapcsolatban áll a szlovák nemzet sorsával, s ezért elkeseredetten viselte a szociá­lis és nemzetiségi elnyomást. Ereje teljéből küzdve a cseh és a szlovák burzsoázia diktatúrája ellen, nem egyszer élére állt a sztrájkharcoknak. Ugyanakkor tudatosította a cseh és a szlovák nemzet s a többi nemzetiség ha­ladó erői tevékeny egységének objektív szükségét. Ebben látta a köztársaság fasizmus elleni si­keres védelmének egyik legfon­tosabb feltételét, s egyben a cse­hek és a szlovákok nemzeti és igazságos osztályalapokra fekte­tett közös államának feltételét. Erélyesen védelmezte ezért a Kommunista Internacionálé 1935. évi VII. kongresszusának határozatait és minden dolgozó akciőegységének megvalósításá­ra törekedett. Szakszervezeti titkárként a fasizmus elleni küzdelem demokratikus bázisán igyekezett egyesíteni a szak­szervezeti mozgalmat 1935 jú­liusában, vagyis két esztendővel Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Szlovákia gazdasági és kul­turális fellendítésére vonatkozó ismert tervének közzététele előtt, kezdeményezően javasolta a szlovákiai dolgozók életszín­vonalának emelését célzó prog­ram kidolgozását. 1937-ben tün­tetést szervezett a köztársaság nemzetei és nemzetiségei testvé­ri kapcsolatainak elmélyítésére, 1938-ban pedig a fasizmus ellen irányuló és a demokrácia vé­delmében kiálló nagy népgyű­lést szervezte meg. A szélső jobboldal reakciós erői, a hen­leinisták, a fudákok, az agrár­pártiak, az eszterháziak táma­dásba lendülése idején a kom­munista funkcionáriusok voltak a köztársaság legaktívafib védel­mezői. Azt a köztársaságot véd­ték, amely nemegyszer oly mostohán bánt velük. A müncheni döntés és az azt követő események kihatottak Karol Šmidke sorsára ls. Külö­nösen a második világháború idején kifejtett tevékenységére. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának ille­gális vezetősége először a mor­va kerületek inštruktori tisztsé­gét bízta rá, majd 1939 augusz­tusában, mint az egyik legbe­váltabb pártmunkást, kiküldte Moszkvába, ahol elvégezte a felső fokú Lenin-iskolát. Tanul­mányai és azok a viták, amelye­ket a cseh és a szlovák kommu­nisták folytattak a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bi­zottságában, jól felkészítették az új feladatokra, megszilárdí­tották internacionalista meggyő­ződését és hazafias érzelmeit. Sokoldalúan felkészülve, a Kle­ment Gottwald elvtárs által irá­nyított moszkvai pártvezetőség megbízásából rendkívül válsá­gos helyzetben vállalkozik arra, hogy visszatér Szlovákiába, s részt vesz az SZLKP vezetősége egységének felújításában, az an­tifasiszta mozgalom szervezésé­ben, a haza felszabadítása ér­dekében a fegyveres felkelés előkészítésében. A z első pillanattól kezdve igazolta szervezőképes­ségeit. Rövid időn belül helyreállította a központi párt­vezetőség kapcsolatát a terüle­tekkel és a járásokkal, felújí­totta Szlovákia Kommunista Pártjának szervezeti hálózatát. Šmidke elvtárs irányította a párt számos területi, járási, sőt helyi funkcionáriusát is. Ez a mun­kássága döntő fontosságú volt a partizánegységek felkészítése és ezzel a Szlovák Nemzeti Felke­lés megszervezése szempontjá­ból. A tömegek körében végzett szervező és politikai munkának ezt a részét nagyra kell becsül­nünk, és azt nem azonosíthatjuk csupán a központ tevékenységé­vel. Ez a szervező-politikai mun­ka dönti el ugyanis a forradal­mi fegyveres mozgalom sikerét. Šmidke elvtárs jelentős részt vállalt a Szlovák Nemzeti Ta­nács létrehozásában is. Mint mondotta: 1943 karácso­nyán sor került az egységes politikai platform, a Szlovák Nemzeti Tanács programja kidolgozására és egyöntetű jóvá­hagyására. Ez az egységes plat­form a szlovák nemzet Csehszlo­vák Köztársaság iránti hűségére épült. A szlovák nemzet a Cseh­szlovák Köztársaságban a szu­verén és a cseh nemzettel egyenjogú nemzet helyzetébe került. Gazdasági és szociális viszonylatban ez a platform ha­ladó elvekre épült." Csak ilyen valóban haladó alapon lehetett kialakítani a fasizmus elleni tö­meges ellenállási mozgalom szervezésének feltételeit. Már nemegyszer szó esett Šmidke érdemeiről a szlovák nemzetnek ebben a nagy erőfe­szítésében. Mégsem becsültük fel megfelelően ezeket az ér­demeket. Karol Šmidke személyes vUz­sirjjnléke^éi?! J szlovák nem­zet legdicsőbb napjaira, ar­ról tanúskodnak, hogy poli­tikai tisztánlátással alkalmazta a CSKP moszkvai vezetőségé­nek utasításait a szlovákiai vi­szonyokra. A „Zeng az ég a Tát­rán" című kiadványban például az SZLKP 1941—1942-ben ki­adott irányelveiről ír, amelyik a kommunisták­kat arra ösztönözték, hogy együttműködjenek a többi demokratikusan gondolkodó szlovákokkal. Ez az együttműködés ak­koriban helyes mederben haladt, de az üldözés újabb nagy hullámai aka­dályozták a hazai nemze­ti ellenállási mozgalom igéretteljes kibontakozá­sát. Ez még annak idején volt, amikor a front ala­kulása nem bíztatott gyors fordulattal a máso­dik világháborúban és ezért a hazai ellenállási mozgalom tevékenysége kimemlt az általános el­lenszenvben. Šmidke tud­ta, hogy a fegyveres fel­kelés megköveteli a tö­megek forradalmiságának bizonyos fokát, ezért az egész illegális pártmun­kát arra irányította, hogy kialakítsa az egész nemzet fa­sizmus elleni aktív felsorakozá­sának eszmei és szervezési fel­tételeit. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején egyesült minden valóban haladó erő. Szlovákia Kommunista Pártjá­nak és a szociáldemokráciának egyesítő kongresszusa 1944. szeptember 17-én Karol Šmid­ke elvtársat választotta meg Szlovákia egyesült kommunista pártjának elnökévé. Ez bizonylt­ja, milyen szerepet vitt az ak­kori politikai életben. Közvet­len munkatársai, de politikai ellenfelei is elismerték, hogy Karol Šmidke a felkelés idején Szlovákiában „a kommunista mozgalom lelke" volt. Tisztsé­gével élve sikeresen szervezte a felkelést. A Szlovák Nemzeti Tanács elnökeként igyekezett minden erőt felzárkóztatni az SZLKP egységes vezetése alá. A partizánmozgalom vezérkari főnöki tisztségében hozzájárult a partizánmozgalom fellendí­téséhez, és mint a katonai ta­nács tagja azért harcolt, hogy a hadsereg bekapcsolódjon a felkelésbe. Intenzív tevékenysé­ge Šmidke elvtársat országos jelentőségű személyiséggé avat­ta. A felszabadulás után új kor­szak nyílt az ő életében is. A felkelés idején rábízott tiszt­ségek mellett további köteles­ségek hárultak rá. A külföldi kommunista ellenállási mozga­lom, vagyis a CSKP moszkvai vezetősége, a CSKP londoni szervezete, valamint a párt ha­zai képviselőinek 1945 április 8-án Košicén megtartott ülésén Klement Gottwald vezetésével megalakult Csehszlovákia Kom­munista Pártjának ideiglenes Központi Bizottsága. Karol Šmidke a párt alelnöke lett, és ebben a funkcióban minden erejét a felszabadult haza szol­gálatába állította. K arol Šmidke személyi ér­tékeiről tanúskodik ki­tartó harca, sok eszten­dős munkássága. Keserűen gon­dolunk életének utolsó éveire, de sorsához ezek az évek is hozzátartoznak. A pártmunka lenini normáinak és a szocia­lista törvényességnek megszegé­se idején, logikátlanul és bár­miféle bizonyíték nélkül, szlo­vák burzsoá nacionalizmussal vádolták meg. Súlyos megpró­báltatás volt ez számára, de semmit sem vonhatott le érde­meiből. Mint a bratislavai Tes­la üzem igazgatója haláláig kommunistaként dolgozott és élt, s tudta, hol az igazság és mindig annak pártján állt. Ka­rol Šmidke az öreg kommunis­ta funkcionárius — ahogy azt az SZNF 19. és 20. évfordulója alkalmából rendezett tt'infipsé­geken hangsúlyozták — becsü­letes ember volt, aki bátran és céltudatosan dolgozott és harcolt a nép érdekeiért. Töretlenül ki­bírta a forradalmi idők teher­próbáját és ezért személyét és munkáját mindenkor nagy tisz­teletben tartjuk. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a XII. kongresszus határozatát teljesítve, felülvizs­gálta a burzsoá nacionalista elhajlás bírálatát az SZLKP ve­zetőségében és Karol Šmidke nevét is megtisztítva visszaad­ta neki pártos becsületét. T egnap, az el nem ért ju­bileum előestéjén a párt központi bizottságának javaslatára a köztársasági el­nök Karol Šmidkének in memo­riam a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hőse címet, a leg­nagyobb állami kitüntetést ado­mányozta. Karol Šmidke a szerény, de energikus és a munkában fá­radhatatlan ember típusa volt. Munkája és személyi tulajdon­ságai mindenkor példaként áll­nak a kommunisták előtt és az ifjú nemairedék nevelésében. Kiérdemelte elismerésünket, a társadalom és a Csehszlovákia Kommunista Pártja érdekében egész életében végzett áldozat­kész munkájáért, s ezzel kijáró helyet biztosítunk neki nemze­tünk, köztársaságunk és pár­tunk történetében. MM^vX:;.;.; v., s JÉ - J V ji I ^ÍSfeSl : /_ J- 4' ggg&g&S 1 * : KriWÉÉ I SL^agaMI jj$# i ) lllii ­llľ^ Bir lllll SBgil |jff jBsP Mlr ' HEGESZTŐ (Hasko felvétele!

Next

/
Thumbnails
Contents