Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-20 / 20. szám, péntek

A franciák többsége hasznosnak tartja a kommunista part szerepét 1967. I. 20. SZIDORENKO szovjet föklku­tatásügyi miniszter, a Szovjet— Pakisztáni Kulturális Társaság elnöke tegnap a pakisztáni kormány meghívására Karachi­ba érkezett, hogy megismerked­jék a pakisztáni geológusok munkájával. VUKMANOVICS-TEMPO, a Ju­goszláv Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnöke befe jezte 12 napos japáni látogatá­sát, s tegnap hazautazott Belg­rádba. A LOOK című amerikai ké­peslap szerdán a hamburgi bí­róságnál vádat emelt a Stern nyugatnémet hetilap ellen. A Look főszerkesztője követeli, hogy a Stern szüntesse be Wil­liam Manchester „Az •elnök ha­lála" című könyvének folytatá­sos közlését, mivel ez nagy port vert fel az Egyesült Álla­mokban. JOHNSON amerikai elnök *el­fogadta John T. Conner keres­kedelmi miniszter lemondását. Helyére Alexander B. Trowbrid­get nevezte ki. ABDUR RAHMAN malaysiai miniszterelnök kijelentette, hogy országa hajlandó felven­ni a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, ha ezt a má­sik fél is óhajtja. PIRZADA pakisztáni külügy­miniszter bejelentette, hogy Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter meghívására február végén a Szovjetunióba látogat. ARTHUR DA COSTA E SILVA 6} brazíliai elnök bufejezte egyhetes hivatalos japáni láto­gatását, s Tokióból külünrepü­lögépen Honoluluba utazott. BRAZÍLIA kongresszusa szer­dán 182 szavazattal 143 ellené­ben elutasította az új alkot­mányjavaslat függelékét, mely­ben az ellenzék azt követelte, hogy 1970-től Brazíliában újít­sák fel a közvetlen elnökvá lasztást. N A DÉL-KOREAI HADÜGYMI­NISZTÉRIUM bejelentette, hogy az észak-koreai partvédelmi ütegek tegnap elsüllyesztettek egy dél-koreai őrnaszádot, mely valószínűleg behatolt Észak-Korea felségvizeire. G O A, ÜAMAÖ ÉS DIU volt por tugál gyarmatok lakossága sza­vazás útján azt a kívánságát fejezte ki, hogy ez a terület to­vábbra is a központi kormány fennhatósága alatt maradjon, s ne csatolják a szomszédos in­diai államokhoz. T. E. DONGES dél-afrikai pénzügyminisztert Javasolják a Nacionalista Párt elnökének. Mivel a párt a dél-afrikai par lamentben döntő többséget él­vez, nagyon valószínű, hogy Donges nemsokára átveszi Charles Swart köztársasági el­nök tisztségét. A NYUGATNÉMET KÜLÜGY­MINISZTÉRIUM levéltára csü törtökön könyvet adott ki a Weimari köztársaság külpoliti­kájáról. A kiadvány 300 doku mentumot tartalmaz az 1925— 1933-as évekből. PEYREFITTE francia tudo­mányos kutatásügyi miniszter és Gerhard Stoltenberg, nyu­gatnémet miniszter Grenoble ben egyezményt írt alá a fran­cia-nyugatnémet kísérleti atomreaktor felépítéséről. KAIRÚBAN január 30-án ül össze a Közép-Keleten működő japán diplomaták értekezlete, hogy japán és az arab államok kapcsolataival foglalkozzék. Ja­pán az utóbbi időben tért akar hódítani az arab piacon. MADRIDBAN egy bíróság 16 havi börtönre és 10 ezer peso pénzbírságra ítélte Evarist Martinez Fernandezt, mert tag­ja a betiltott szocialista szak­szervezeteknek. WILSON angol miniszterelnök és Brown külügyminiszter elha­lasztotta tervezett luxemburgi látogatását, amit azzal indokol­nak, hogy az eredeti időpont nem felel meg, mivel február 6-án Koszigin szovjet kormány­fő látogat Nagy-Britanniába. (CTK) RÓBERT KENNEDY szenátor tv-beszédében újból határozot­tan kijelentette, hogy az 1968. évi elnökválasztáson Johnson elnöki és Humphrey alelnöki jelölését fogja támogatni. Ró­bert Kennedy 1970-ben, meg­bízatásának lejárta után ismét a szenátori tisztségre fog pá­lyázni. A Francia Közvélemény-kuta­tó Intézet felmérést végzett ar­ról, hogyan vélekednek a fran­ciák a Francia Kommunista Pártról — írja a. Népszabadság. Arra a kérdésre, hasznos volt e az FKP szerepe a jelszabadulás óta, 51 százalékos igen, 21 szá­zalékos nem és 28 százalékos tartózkodás volt a válasz. Arra a kérdésre, hogy kedvezően fo gadnának-e a jövőben kommu nista minisztert a kormányban, 40 százalék igennel, 24 száza­lék nemmel válaszolt, 27 száza­léknak mindegy, 9 százalék nem válaszolt. Egy másik kérdés így hang­zott: a következő évben milyen politikai csoportok fognak elő retörni vagy veszteni? A vála­szok 44 százaléka szerint a kommunisták előretörnek, 23 százaléka szerint a jelenlegi pozíciójukban maradnak, 16 százalék nem válaszolt. Érde­kes, hogy a gaulle-isták veszte­ségét 52 százalék jósolta, a szélsőjobboldalét 47 százalék. Ez a közvélemény-kutatás — mint általában a szondázások — sok vitalehetőséget hord ma­gában, adatai azonban erősen megközelítik a valóságot. Ez az oka annak, hogy a mai francia belpolitikai élet ieg többet vitatott kérdése a szon­dázás eredményeinek közzété tele. A kommunisták befolyásá­nak erősödése láttán bizonyos polgári körökben amiatt aggód nak, hogy a franciák nem fél­nek a kommunistáktól, és emiatt igyekeznek riadót fújni, mert — mint mondják — a márciusi választások előtt ez igen veszélyes. Indonéziában járt szovjet újságírók az 1965. szeptember 30­i események hátteréről (TASZSZ) — Két szovjet új­ságíró, Sz. Szavcsenko és B. Szmirnov nemrég Indonéziában járt, és tapasztalatairól cikkso­rozatot készített a Novoje Vremja című külpolitikai heti­lap számára. Az első cikket most közli a folyóirat legújabb száma. A cikk rámutat arra, hogy In­donézia népe a második világ­háború nyomán lerázta magáról a gyarmati igát és fegyverrel a kézben vívta ki magának a jogot a szabad, önálló fejlődés­re. A Szovjetunió testvéri segít­séget nyújtott az indonéz nép harcához, ez a segítség anyagi és erkölcsi segítség volt. — Az 1965 októberi események és to­vábbi fejleményeik — folytat­ják a cikkírók — Indonézia nemzeti tragédiájává váltak. Az indonéz nép haladása súlyos károkat szenvedett. Többször hallottuk azt a véle­ményt — írja a két újságíró —, hogy Untung alezredes fellépé­sét, amelyet az Indonéz Kom munista Párt egyes vezetői tá­mogattak (ha ugyan nem su­galmaztak), két oldalról provo­káltak ki: a nyugati hírszerző szervezetek és Peking. „Nem ti tok — mondották nekünk Indo­néziában —, hogy Peking nagy befolyást gyakorolt az Indonéz Kommunista Párt vezetőségére, és igyekezett rákényszeríteni a párt vezetőire és a pártot tá mogató baloldali erőkre a ma ga kalandor irányvonalát. Ez előmozdította, hogy az Indonéz Kommunista Párt beugrott az imperialista provokációnak". „Mások, akikkel beszélget­tünk, nem érintették ugyan a provokáció lehetőségét, mind­amellett az indonéziai tragikus eseményeket összefüggésbe hoz ták a kínai vezetőknek az or­szág belső ügyeibe történt köz­vetlen beavatkozásával". A szovjet újságírók vélemé­nye szerint „a baloldali erők szétverésében érdekelt nyugati hírszerző szervezetek aknamun­kája és a nemzetközi kommu­nista mozgalom szakadár j ainak nyomása egyaránt előmozdítot­ta, hogy Indonéziában létrejött az általános bizalmatlanság és gyanakvás légköre, fokozódott a belpolitikai feszültség, szét húzás támadt a nemzeti haza­fias erők között, eltávolódtak a szabad és virágzó Indoné ziáért való együttes harc elvé tői". A jelenlegi indonéziai hely­zetről szólva az újságírók rá­mutatnak arra, hogy „a felszí­nen mutatkozó stabilitás kulisz­szái mögött Djakartában éles politikai harc dúl. Folyamatban van a különböző politikai cso­portosulások polarizációja és átszerveződése ... Szemmel lát­ható az ls, hogy Indonéziában felütötték a fejüket a szélső jobboldali elemek és mind erő­sebb befolyást igyekeznek gya­korolni az ország politikai éle­tére." Kiesinger beszámolt a Bundestagban párizsi tárgyalásairól Kiesinger kancellár a Bun­destag ülésén beszámolt párizsi tárgyalásairól. A tanácskozás legfontosabb része egy európai keleti poli­tika megbeszélése volt. Kifej­tettük, hogy célunk megjavítani az NSZK viszonyát a Szovjet unióhoz és a többi szocialista országhoz. De Gaulle helyeselte ezt a célt: Megértjük — foly­tatja Kiesinger —, hogy Kele­ten néha kétkedéssel és kritiká­val fogadják kijelentéseinket, hiszen sok olyasmi történt a múltban, ami ezt jogossá teszi. Azonban a nagy persf>ektívába beleágyazott békés, jó kapcso­latok létesítése a keleti szom Az NSZK közeledik az arab országokhoz Kairó (CTK) — Az NSZK élénk diplomáciai tevékenysé­get fejt ki az arab országokkal kapcsolatban. Ez kitűnik a kai­rói Al Massa híréből, amely szerint valószínűleg valamelyik nyugatnémet miniszter New Yorkba utazik, hogy Hasszuná­val, az Arab Liga főtitkárával az arab államok és az NSZK diplomáciai kapcsolatainak fel­újításáról 'tárgyaljon. Az arab államok többsége 1965 májusában az Izraelnek küldött nagyarányú titkos nyu­gatnémet fegyverszállítások le­leplezése után megszakította kapcsolatait az NSZK-val Min­den erőfeszítés eílenére, az NSZK-nak eddig nem sikerült e helyzeten változtatnia. szédokkal, és ebbe beleértve a német kérdés megoldását, ge­nerációnk legnagyobb feladata. Kieslnger a továbbiakban üd­vözölte Brezsnyev legutóbbi gorkiji beszédét, amelyben az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kijelentette, hogy a Szovjetunió minden olyan lé­pést támogat, amely erősíti a békét. Bulgáriában már mfikSdik az az autógyár, amely a legújabb mintájú Moszkvicsok szerelésével foglalkozik. (CTK felvétele) TEVÉKENYKEDNEK a pekingi „vörös gárdák" A kínai parasztok gazdasági követelésekkel lépnek fel • A pekingi kormány nem engedi be az Unita tudósítóját Tokio (CTK) — A Mao-barát „pekingi forradalmi szervezetek bizottsága" szerdán megszállta a pekingi városi pártbizottsá­got, és reá is kiterjesztette el­lenőrzését — jelentette a Jo­mturi Japán lap tudósítója. A Kiodo hírügynökség pekin­gi tudósítója arról számolt be, hogy kedden a Politikai és Jog­tudományi Akadémia „vörös gárdái" a biztonsági erők „for­radalmi lázadóival együtt ha­sonlóan átvették az ellenőrzést a városi közbiztonsági hatóság fölött. Ezt a szervet azonnal átalakították. Az új vezetőség első utasításában követeli a Kí­nai Kommunista Párt Központi Bizottsága hatpontos dokumen­tumának érvényesítését — en­nek értelmében a „kulturális forradalom" összes ellenségei­nek, Mao Ce-tung és Lin Piao rágalmazóinak, a népgazdaság szabotálóinak, „ellenforradalmi propaganda" terjesztőinek, ké­meknek stG. azonnali letartóz­tatását és szigorú megbünteté­sét. A bizottság irányelvei sze­rint ezentúl senki sem támad­hatja a közbiztonsági miniszté­riumot és szerveket. A pekingi közbiztonsági ha tóság „forradalmi bizottsága" támogatja a „sanghaji forradal mi lázadóknak" azt a követelé­sét, hogy az ország más részein is vezessék be a városi hivata lok és a termelés „népi ellen­őrzését". A régi pekingi városi közbiztonsági hatóságot azzal vádolja, hogy több mint tíz éven át ,purzsoá diktatúra esz­köze" volt. Pekingi falragaszok szerint a „vörös gárdák" támadják Pao ľang Ping-hut, a Renmin Ribao központi pártlap újonnan kine­vezett főszerkesztőjét, és „áruló elemként" szégyenszemre vé­gighurcolták a városon Hu Hiht, az Űj-Ktna sajtóiroda új igaz­gatóját. Más falragaszok meg­tiltják a gyárakban érvényes bérrendszer megváltoztatását, követelik az elbocsátott munká­sok és alkalmazottak visszafo­gadását, egyes üzemek munkás­létszámának növelését. A Renmin Ribao arról szá­mol be, hogy a kínai parasztok gazdasági követelésekkel kap­csolódnak be „a kulturális for­radalomba". Egyesek állítólag uszítják az „elvakult tömegek" egy részét, hogy rendkívüli anyagi előnyöket követeljenek az idei termésbetakarításból. A Sanghaj környéki népi kommú­nákban a most folyó zárszáma­dásokon állítólag nagy összege­ket osztanak ki a parasztok a közös és a termelési alap rová­sára. A kínai kormány visszautasí­totta az Unttá című olasz kom­munista központi lap szerkesz­tőségének kérését, hogy adjon beutazási engedélyt a lap tudó­sítójának. Közben kitudódott, hogy Pekingben az Olasz Kom­munista Pártból kizárt elemek Mao-barát frakciója Nuova Unt­tá című lapjának tudósítója fog működni Pekingben. Budapesten megkezdődött a nyilas tömeggyilkosok pere Budapest (CTK) — A Buda­pesti Fővárosi Bíróságon tegnap megkezdődött Krösil Vilmos és 18 társának pere. A vádiratból kitűnik, hogy a nyilas pártszolgálatosok 230 embert gyilkoltak le, és való­színűleg nvég számos más sze­mély halála is terheli lelkiis­meretüket. 1944 utolsó hónapjai. ban — a nyilasok uralomra ju­tása után — halálra kínozták őket. A tömeggyilkosok 22 éven át bujkáltak, többnyire álnév alatt, az igazságszolgáltatás elől, de végül mégis a vádlot­tak padjára kerültek. A több hétig tartó per folya­mán 150 tanút hallgatnak ki. MÁS LAPOKBAN OLVASTUK Johnson, a texasi nagybirtokos Ha majd egyszer Johnson el­nök végleg elhagyja a Fehér Házat, az egyik legnagyobb te­xasi nagybirtokos lesz. Négyszáz (1 acre = 40.5 ár) acre nagy­ságú gazdaságát hét év alatt összesen 14 ezer acre kiterje­désű öt farmmá fejlesztette. Azt a 400 acres farmot, amelyet az elnök nagyanyja 1882-ben 500 font sterlingért vett, ma 150 ezer fontra becsülik. Ezt állapí­totta meg Jeffrey Blyth, a Daily Mail New York-1 tudósítója, s fellebbenti a fátylat L. B. Johnson magánvagyonának ha­tártalan gyarapodásáról, s azok. ró! a módszerekről, amelyekkel az amerikai kormány ezt előse­gítette. Amikor Johnson 1961-ben al­elnök lett, vagy személyesen, vagy a családja tulajdonában levő társaságok ügynökei révén nagyszabású földvásárlást bo­nyolított le. Mintegy 450 ezer fontért 12 848 acre földet vett, az elnöki hivatalba lépése óta pedig 150 ezer fontért további 3192 acre telek tulajdonosa lett. A hét év alatt sokan bírálták a texasi hivatalokat az itteni országutak javítására fordított kiadásokért. Az elnök birtokai Közép-Texas hegyvidékén terül­nek ei tehát félig aszályos és csak vadászatra alkalmas vidé­ken. A helyzet azonban változ­ni kezdett azóta, hogy a köz­ponti kormány a Colorado fo­lyón felépített egy duzzasztó­gátat. Johnson eredeti farmján egy kis kőház állott. Ezt impozáns rezidenciává alakították át. A kastélyhoz kerekded fürdő­medence, továbbá részben álla­mi pénzen épült magánrepülőtér és műtrágyagyár tartozik, amely gyártmányával bősége­sen gondoskodik arról, hogy az elnök tehénállományának min­dig legyen friss füve. Johnson 1961-ben a később róla elnevezett tó partján 4500 acre nagyságú farmot vásárolt. Ebből tavaly 242 acret 117 ezer fontért eladott egy általa ellen­őrzött társaságnak, amely e földterületet 257 kis farmra parcellázta és eladásra kínálta. A texasi országútépítési hivatal befejezte a kis farmokat a fő­útvonallal összekötő hosszú mű­utat. A texasi állam tavasszal hidat készül építeni a johnson­tó fölött. Az 1200 láb hosszú híd lényegesen kihat a szomszédos telkek árának emelkedésére, és az új Johnson-társaság leg­alább 250 ezer font beruházást eszközölhet. A texasi nemzeti parkok és rezervációs területek védelmére felügyelő hatóság, amelynek há. rom tagja Johnson elnök köze­li barátja, szintén felvásárolja az LBJ-ranccsal szomszédos telkeket. Árukat természetesen szigorúan titokban tartják. Blyth végül megjegyzi, hogy az állami hivatalok hangoztat­ják: „az országútjavítás nem az elnök kedvéért, vagy kívánsá­gára történt". Lehet hogy fgy van, de akkor ez a körülmények különleges találkozása. . (Daily Maill

Next

/
Thumbnails
Contents