Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-19 / 19. szám, csütörtök

N

EM ELÖSZÖR találkoztam vele. Retkes Lajos Évekig a búcsi szövetkezet könyvelője volt. Akkoriban nem volt nehéz ráakadni. Benyitott az ember az irodába és olt látta őt az iratcsomó fölé hajolva, elmerülve a sok munkában. Hogy elfoglalt ember? Sohasem éreztette. Készségesen adott áttekintést e gazdaság ügyeiről. Most, hogy a szövetkezet elnöke, nehezebb kifogni az időt, amikor az irodájában található. „Tudja, mikor lehet őt megtalálni? Ebéd után. Akkor tartja a vezetőség a napi megbeszélést..." — adta tudtomra egy bácsi. Igazat mondott. Röpgyülés volt a szó szoros értelmében. Távirati stílusban mondta el mindenki: mit akar, mire van szüksége. Nem hangzott el egyetlen fölösleges szó sem ... Kisvártatva már az Irodájában kínál hellyel az elnök. Ismételten meglep, hogy ez a 47 éves, állandóan gondokkal teli, testes, erős, kedves mosolyö ember ennyire nyugodt, türelmes. Nem állhatom meg szó nélkül. — Hogyan bírja mindezt? Közel kétezer hektáros szövetkezetet vezet és irányít. Aztán a Szlováki Nemzeti Tanács képviselője. A helyi szervekben ,, betöltött tisztsége is csupa gond, állandó elfoglaltság ... — Az ember általában hajlamos arra, hogy panaszkodjék vagy legalább is úgy tegyen, hogy sajnáltassa magát. Nem mondom, elfoglalt ember vagyok. De talán az a jó. Nincs időm a fölösleges töprengésre... — Hogyan tudja összehangolni a kettőt: elnök és képviselő ... — Amióta az eszemet tudom, mindig a földdel szerettem foglalkozni. Mielőtt beléptem a közösbe, huszonnégy holdon dolgoztam az apámmal együtt. Akkor is tervezgetett a parasztember. Kereste, hogyan lehetne még többet kicsikarni a földből. Most is ezt teszszük ... — És sikerül? — Nem panaszkodhatunk. Jól állunk. Munkaegységenként több mint húsz korona a természetbenlekkel együtt. — Hallottam a búcsi specialitásról ... — Melyikről? Mert — mi legalább is úgy hisszük — több is van belőle. A csúcsmunkák idején például célprémiumot alkalmazunk. Jelentős anyagi ösztönzés ez. Ha a traktoros ma teljesíti feladatát, másnap készpénzben kapja meg a prémiumot. Van erre egy kulcs. Érdekli? Megmagyarázom: Ha az Illető traktoros százhúsz százalékra teljesíti normáját, fizetésének tíz százalékát, ha százharmincra tizenöt, ha százharmincon felül tizennyolc százalékát kap ja prémiumként. Ez aztán kihat a munkafegyelemre is. Ha valakinek azt mondjuk, hogy éjszakai műszakra osztottuk be, zokszói nélkül tudomásul veszi. Hozzájárul ehhez a garantált díjazás is. — A fiatalok így aztán nem kívánkoznak el a faluból? — Nálunk e téren nincs hiba. Megtanultunk a fiatalok hangján beszélni. Megértettük céljaikat, igényeiket s mindenben tekintetbe vészük őket. Az, aki havonta ledolgozza a húsz napot, száz korona „felárt" kap. — Talán ezért hozták azt az intézkedést, hogy új tagot csak ezer korona belépődíj ellenében vesznek fel? — Megválogatjuk ... Aki őszintén gondolja, lefizeti az ezer koronát ls, aki meg nem, arra nincs is szükség. Tavaly januárban például tízen jelentkeztek felvételre, négyet felvettünk. Nincs is üres hely ... — Belépődíjjal sem? — Ogy döntöttünk, hogy egyelőre még ezer korona ellenében sem veszünk fel új tagokat... — Búcson ragaszkodnak a közöshöz. Megbecsülik a szövetkezetet. Miért van ez? — A parasztember szívébe nem könnyű beférkőzni. Ez azonban nem általánosítható. Aki tud a nyelvén beszélni, ismeri lelkivilágát, szokásait, gondolkodásmódját, annak nem nehéz. Ezt tettük mi is. Igen, mi. Mert egy ember, mondjuk az elnök, megszakadhatna a munkában, ha magára hagynák. Nálunk éppen ez a legnagyszerűbb — és ne vegye frázisként —, hogy a pártszervezet, a HNB és a szövetkezet, ahogy mondani szokás, egy család. Hat esztendeje, hogy beléptem a pártba, de azalatt a néhány év alatt Igen nm sok jót, emberséget, támogatást Wl kaptam a kommunistáktól, úgy ^^^ ls mint elnök, úgy is mint em1967. be

r- És most jutottam el odáig, hogy megválaszoljam azt a kérL 19. dést: hogyan bírom a sok munkát, hogyan fér össze a közéle5

ti ember és a szövetkezet elnöke. Több bízottságnak vagyok a tagja a helyi szervekben. Sok mindent hallok és látok. £s egy elnöknek vagy képviselőnek nem elég csak bizonygatni, a dolgokat egyszerűen tudosmásul venni. Ha nem orvosolnánk a hibákat, nem hallgatnánk meg az emberek véleményét, nem mennénk sokra Csak egy esetet mondok el. Évekkel ezelőtt igen megkavarta a falut az a hlr, hogy a szőlőt teljes ŐSZINTÉN GONDOIJA egészében tagosítani kell. Háztájiban nem maradhat semmi, a közösben megműveljük, s ki-ki kaphat néhány liter bort. Mérlegeltük a járásiak javaslatait. Meghány tuk-vetettük, hogyan volna jobb. A járásiak mondták a magukét, mi pedig (jobban ismerjük a helyi viszonyokat) kereken kijelentettük: nem számoljuk fel a háztáji szőlőket. Kinek árt, ha a tagnak az alapszabályzatban megengedett szőleje lesz? — Kinek lett igaza? — A tények bizonyítottak. Ma már ott tartunk, hogy fokozatosan kiirtjuk a vadszőlőt. Felújítjuk a régi szőlőhegyet. Az egész terület tizenöt hektár, jelenleg négy hektár van művelés alatt. — Valamit a választó körzetéről is szeretnék tudni... — Ja igenl Rá akartam már térni, de hát a szövetkezet... Mégiscsak ez a mindennapi munkám. Bár a problémák csaknem ugyanazok. Huszonhárom községem van. Rendszeresen látogatom a körzetemet. Ezenkívül sok levelet kapok, a sürgős ügyekben meg telefonhívást. Érdekes, az utóbbi időben egyre több a sürgős elintéznivaló. Az emberek jobban bíznak a telefonban, mint a levélben. Talán a személyes érintkezés jobban megnyugtatja a panaszosokat. Pedig a lévelekre is, ahogy időm engedi, megküldöm a választ. Persze az ügyintézéssel nem nagyon dicsekedhetek. Sokszor önhibámon kívül elakad egy-egy baj orvoslása. — A panaszok jellege? — A legtöbb panaszt az emlékezetes árvíz idején kaptam. Mi lesz az árvízkárosultak vagyonával? Felépltik-e a házat ott, ahol volt? Fizet-e a biztosító? Lépjek közbe, hogy ne vigyék el a gyerekeket, s ha már elvitték, minél előbb hozzák vissza a családhoz. Sok álmatlan éjszakám volt. — S mostanában? — Nyugdíjak, háztáji ügyek, betegbiztosítás, kultúrház, szociális épületek. A helyi nemzeti bizottságok tanácsülésein is ekörül folyik a vita. Érthető, ezek a dolgok érintik a leginkább az embereket. Sok esetben bizony, különösen a nyugdíjügyekben, a panaszosnak van igaza, a törvények, előírások viszont megkötik az ember kezét. — A szövetkezetek nyugdíjtörvényének cikkelyeit bizony nem ártana egy kicsit leporolni — teszem hozzá. — Sok az olyan igény, amit egyelőre nem lehet teljesíteni. Nem bírja el a társadalom. Mert milyenek az emberek. Van szép kultúrház a fa)uban? Betervezik a halottasházat. Ha az élőknek van, miért ne legyen a halottaknak is? Aztán a szociális berendezések. Joggal követelik a szövetkezetek? A falu egészsége szempontjából bizony kellene az állattenyésztési dolgozóknak a fürdő, a tusoló. Nekünk is kellene egy szociális épület. Négy esztendeje tervezzük. S még mindig nincs. Szememre is vetették már: „Retkes elvtárs, hát milyen képviselő vagy, hogy saját faludnak sem tudod elintézni azt az épületet ..." Mi sem volna jobb, ha ilyen másfél-kétmilliós befektetéssel készülő berendezést, ahol csak szükséges, minél előbb felépíthetnénk ... M

egannyi gond, kérdés; panasz. Emellett jó családapa is az elnök, a képviselő. Két fiát taníttatni szeretné. Velük is kell foglalkozni. És azt az egyet, amint mondta, egy apának akármennyi is a közéleti gondja, nem szabad elhanyagolnia. Bennük van a jövő, ők lesznek annak a folytatói, amit mi elkezdtünk... MÉRY FERENC BENJÁMIN BRITTEN OPERÁJA a Szlovák Nemzeti Színházban KEVÉS MAI ZENESZERZŐ arat olyan sikereket oz operaszínpadokon, s örvend annyira a közönség . érdeklődésének, mint Benjamín Britten, a legnagyobb XX. századbeli angol zeneszerző, aki több éves stagnálás után újra bekapcsolta az angol zenét az európai zenei élet vérkeringésébe. Britten eddig nyole operát írt, melyek közül első müve, a Peter Grtmes, az Albert Herrlng és utolsóként alkotott müve, a Szentívánéji álom a legismertebb és a legnépszerűbb. A bratislavai közönség eddig csak az 1962-ben bemutatott Szentivánéji álommal Ismerkedhetett meg. A Szlovák Nemzeti Színházban a múlt év utolsó napján került sor Albert Herrlng című operájának bemutatására, ami műsorpolitikai szempontból nagyon szerencsés lépés volt. Britten operáinak sikere abban rejlik, hogy a zeneszerző tökéletesen ismeri a színpad minden törvényét s ezenkívül rendkívül jó drámai érzékkel rendelkezik. Az Albert Herrínggel Britten arról is meggyőzött bennünket, hogy van érzéke az ötletességhez és humorhoz, ami a modern operaszerzőnél különösen értékes tulajdonságnak számit. Az Albert Herring, e bájos, ötletes, humoros alkotás, Igazi vígopera, amelyből a könynyedség, frisseség és az ügyesen megoldott bonyodalom sem hiányzik. A librettó, melyet Guy de Maupassant novellájából írt szikrázó ötletességgel Eric Crozier, egy századeleji kis angol városba helyezi a moralizáló történetet. A komikus történet szellemes iróniával pellengérezi ki a kisvárosi „tisztviselőtársadalom" jellembeli gyengeségeit. Lady Billows „mindenkivel törődő nemes tevékenysége" következtében a városkában olyan esemény játszódik le, amelynek Albert Herring egyben az áldozata és hőse. Albert Herring, hála annak a kalandnak, amelybe saját akarata ellenére keveredik, a történet végén erkölcsi győzelmet arat a kisváros „tisztes, erkölcsös" társadalma fölött. A mű zenei tolmácsolását Britten 15-tagú kamarazenekarra bízta, magas igényeket támasztva minden Játékossal szemben. Britten csodálatra méltó zenei készséggel alkotta meg a mű fő vokális szólamait, melyeknek különleges figyelmet szentelt. Az opera zenéjének varázslatos hangzást ad a polifonikus formák gyakori használata. Július Gyermek rendező, Viktor Málék karmester, Vladimír Suchánek díszlettervező s az egész bratislavai operaegyüttes nagy lelkesedéssel kezdett hozzö a mű színreviteléhez, s ez meg is látszik az előadás kielégítő színvonalán. Úgy keltették életre Britten művét, hogy a közönség elégedetten távozhatott az előadásról. Július Gyermek rendező hű maradt a tartalom szelleméhez, nem törekedett az opera „aktualizálására", hanem inkább igyekezett megragadni a Viktória korabeli angol kisváros igazi légkörét. Elsősorban a kisvárosi társadalom minden alakjának élethű, plasztikus megrajzolására helyezte a fő súlyt. Gyermek a bratislavai operaegyüttesben megtalálta azokat a művészeket, akik kitűnően formálták meg a mű egyes alakjait. Elsősorban a Lady Billowst alakító Mária Hubovát és a Gedge szerepét játszó Juraj Martvoiit kell kiemelnünk.A színészet új hangjait figyelhetjük meg Juraj Onišéenko henteslegény-alakításában, s a partnernőjét, Nancát játszó Marta Nitranová — személyében új reménység tűnt fel a bratislavai operaszínpadon. , Albert Herring címszerepét Pavol Gáborra bízta a rendező, aki talán először kapott ilyen igényes feladatot. Főleg az előadás első felében játszott nagy sikerrel, amikor inkább Albert szemérmességét Igyekezett kidomborítani. Az „életfontosságú döntő" Jelenetben, s ugyanígy az „ébredés" zárójelenetében azonban mégis csak több színészi tapasztalatra lett volna szükség. E megjegyzéssel azonban semmiképpen í»ni akarjuk lerontani Gábor vitathatatlanul kiváló teljesítményét. Nagyon nehéz feladatot oldott meg Viktor Málék karnagy. A kamarazenekar igényesen megírt szólamai rendkívül magas technikai követelményeket állított az egyes játékosokkal szemben. Ezért a karnagy elsődleges feladata a kielégítő összjáték elérése volt Málék hangyaszorgalma azonban meghozta gyümölcsét.' A zenekar és a színpad között azonban nem tudott tökéletes összhangot teremteni. Ezenkívül, sajnos, nem szentelt elég figyelmet az egyes énekesek kamarajellegű előadásmódja kidolgozásának, így több esetben túl erősek voltak az egyes szólamok, a tömegjeleneteknél pedig a zenekar teljesen elveszett. AZ ALBERT HERRING egészben véve sikeres színrevitele ismét megerősítette azt a tényt; hogy a bratislavai operaegyüttes képesebb modern, mai müvek előadására, mint a klasszikusok felújítására. A. G. A GALÁNTAI EFSZ ELNÖKE; „Nálunk sok a fiatal" A járási székhelyeken, ahol több a munkalehetőség, a szövetkezetnek rendszerint gondot okoz a fiatal tagok toborzása. Am e téren is vannak kivételek. Štefan Kubík, a Galántai Egységes Földművesszövetkezet elnöke mondja, hogy náluk sok a fiatal tag. A 895 hektáros gazdaságnak 158 állandó dolgozója van, ebből 44 szövetkczetes 30 éven aluli. Az átlagos életkor 46 év, ami semmiképp sem mondható magasnak. jAz ember azt gondolni, hogy n galántai szövetkezet kiemelkedő gazdasági eredményeket ér el, s a jó kereseti lehetőség vonzza a fiatalokat. Am a kereset nemigen emelkedik az átlag fölé. 1965-ben egy-egy tag • jövedelme 11 ezer korona volt, tehát egy hónapra még ezer i korona sem jutott. A tavalyi jobb termés lehetővé teszi, hogy a havi részesedés ezer korona fölé emelkedjék, ami a természetbenivel és a háztáji terméssel együtt már elfogadható átlagon felüli jövedelem. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fiatalok már évekkel ezelőtt — amikor kisebb volt .8 részesedés jelentkeztek a szövetkezetbe. Látták, hogy jó feltételeket teremtenek számukra, és bíztak a gazdaság megerősödésében. Amikor a vezetőség látta, hogy az alapító tagok közül egyesek nyugalomba vonulnak, és a bent maradottak átlagkora egyre növekedik, elhatározta a fiatalok megszerzését. Nemcsak meggyőző szóval közeledtek a fiatalokhoz. Anyagi előnyöket is biztosítottak számukra, ami a kezdő dolgozóknak jól jött, sokat jelentett. S amint már tudjuk, sokan Jelentkeztek ls. — Már több a tagunk, mint amennyire szükségünk van — jegyzi meg az elnök, s valóban, mert hiszen egy-egy tagra csak 4,45 hektár föld megművelése Jut, ami bizony korszerű gépesítés esetében és kertészet nélkül nem nagy terület. Az elnök azonban panaszkodik ls, hogy a föld egyre kevesebb és nehezebben művelhető. Am mielőtt erről szó esnék, nézzük meg, milyen kedvezményes feltételek vonzották a fiatotokat a szövetkezetbe. — Nálunk minden fiatal — kezdi Kubík elvtárs — 300 korona úgynevezett kofferpénzt kap, amikor bevonul tényleges katonai szolgálatra. Leszerelés után pedig 500 koronát ruhára. Ha valamelyik házasságot köt, 25 liter tejet, 250 tojást, 10 csirkét, egy 20 kilós malacot 6s 500 koronát kap ajándékba. Ha kél szövetkezeti tagról van szó, ennek a kétszeresét, és ráadásul két tyúkot és egy kakast ajándékozunk továbbtartásra. Lakodalomhoz meg kölcsönözzük a szükséges evőeszközöket, székeket stb. A fiatalok számára azonban sokkal többet jelent az, hogy tíz százalékkal nagyobb a keresetük, illetve ahogy Galántán mondják: a fiatalok minden 10 koronára 1 korona felárat kapnak az elvégzett munkáért. Még ennél is nagyobb segítséget jelent a lakás. A szövetkezet 2—3 szobás lakásokat építtetett a fiatal házaspároknak. 14 család lakik a gazdaság lakóházaiban 50—90 korona havi lakbérért. Tehát van ami vonzza a fiatalokat a galántai szövetkezetbe. A felsorolt Intézkedésekre szükség is volt, mert igen emelkedett a tagság átlagos életkora. A fiatalítás szükségességét az idősebb tagok is megértették, és nincs kifogásuk a fiatalok „kiváltságai" ellen. — Dolgozó tehát van elég, a hiba azonban az, hogy minden évben 10—15 hektárral kisebb a határunk — mondja az elnök. Minden faluban nagyméretű az építkezés. A galántalaknak azonban nemcsak lakóházak, hanem középületek építéséhez is kell helyet biztosítaniuk. Tavaly az újonnan épülő kórház számára mértek ki 13 hektáros területet. Azelőtt egy egész utca épült a szövekezet földjein. Nagy területeket emészt fel például a vízvezeték lerakása. Ilyenkor feltúrják a dűlőket. — A sok telefonoszlop miatt a város melletti 40 hektáros dűlőt gépekkel már alig tudjuk megművelni — panaszkodik az elnök. Bizony egy traktoros vagy kombájnos sem szereti, ha sok akadályt kell kerülgetnie. A veszteség még abban is jelentkezik, hogy minden oszlop tövében néhány négyzetméternyi termés kárba vész. Ezzel kapcsolatban az elnök megemlíti, hogy sokallja az új irányítási rendszerrel életbelépő adót, amit hektáronként 520 koronában szabtak meg. •—• Az adó meghatározásakor csak a talaj minőségét vették figyelembe, a gazdálkodás lehetőségeit azonban nem — Jegyzi meg az elnök. =— Jelentettük az Illetékes szerveknek és a veszteségek miatt kérjük az adó csökkentését. Reméljük, elismerik lndokolősunkat. Sző, ami szó, a tagság sokra képes, odaadó munkájával, erősödik a szövetkezet, növekedik a jövedelem, ám rendszerint közbejönnek olyan tényezők is, amelyek hátráltatják a gazdálkodást. Am a vezetőség mégsem borúlátó. Bízik benne, hogy a jövőben is növelni tudják a termelést, mert ami a legfontosabb, a dolgozni akaró fiatalság mindenkor készenlétben áll s nagy erőt képvisel. BENYUS JÓZSEF