Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-15 / 15. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1967. január 15. Vasárnap • XX. évfolyam, 15. szám • Ára 40 fillér A csehszlovák tüzérség napja Kereset t a „CHEMLON" I Néphadseregünk egyik reaktív sorozatvetője tüzelőállásban. (Bachan felvétele) Szovjet iparcikkek kiállítása Bratislavában (CTK) — Ff odor Gorsunov, a moszkvai Raznoekszport főigaz­gató-helyettese Alexander Dub­ček elvtársnak, a CSKP Közpon­ti Bizottsága elnöksége tagjá­nak, az SZLKP Központi Bizott­sága első titkárának, Vojtech Daubnernak és Jdn Janiknak, az SZLKP Központi Bizottsága el­nöksége tagjainak, Viliam Sal­govičnak, az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottsága elnöké­nek Jelenlétében tegnap Bratis­lavában megnyitotta a szovjet közszükségleti ipari kiállítást. Az ünnepélyes megnyitón Je­len volt Ivan Szemjonovics Kuz­nyecov bratislavai szovjet fő­konzul és számos más vendég. Ott volt Nyikolaj Vahmisztrov, a Szovjetunió csehszlovákiai ke­reskedelmi kirendeltségének osztályvezetője és Valentyin Krivozubov, a kiállítás igazga­tója is, aki szakelőadást tartott a kiállítás anyagáról. A kiállításon több mint 500 különféle terméket — bőrdísz­müárut, konfekciót, gyermekjá­tékot, sport- és vadászfegyve­reket, szemléltető tanítási esz­közöket, üvegipari termékeket, háztartási gépeket mutatnak be. A látogatók figyelmét a többi között felkelti a rigai üzem Szarma nevű hűtőpultja. A Raz­noekszport vadász- és sport­fegyverei iránt több országban is nagy az érdeklődés. Bratislavában a Csehszlovák— Szovjet Barátság Házában te­kinthető meg január 23-lg, majd ezt követve Prágában is sor ke­rül a szovjet közszükségleti ipa­ri termékek bemutatására. A kelet-szlovákiai Humenné­ben működő Chemlon üzem eb­ben az évben a múlt évi terme­léshez viszonyítva több mint ezer tonnával növeli a textilse­lyem gyártását. A közszükségle­ti ipar elsősorban poliamid selymet kér a gyártól. E selyem sajátos tulajdonságai, különö­sen nagy szilárdsága, rugalmas­sága, könnyű tisztítása, vala­mint egyszerű szárítása és va­salása nagy jövőt biztosítanak számára a textiliparban. A Chemlon üzemben 700 mil­lió korona beruházással a kö­zeljövőben megkezdik egy csar­nok építését, amelyben — a leg­korszerűbb hollandiai, NSZK-be­li és svájci gépekkel — már 1969 végén megkezdik a terme­lést. Az új üzemrészleg évi ka­pacitása 6000 tonna textilselyem lesz. (CTK) Olcsóbb és biztonságosabb robbantási módszer a kőbányákban (CTK) — A stííbrói járásban a Pftovanyi Kőbányában a na­pokban első ízben hajtottak végre — ammoniáksalétrommal és fűtőolajjal — sikeres kama­rarobbantást, amely nemcsak biztonságosabb, hanem sokkal olcsóbb is a hagyományos rob­bantásnál. A külföldön is kipró­bált új robbantási módszer azon alapszik, hogy az ammoniáksa­létrom magában nem robbanó anyag, hanem csak kőolajjal, illetve fűtőolajjal vegyítve vál­hat azzá. Erre csupán közvetle­nül a robbantás előtt kerül sor. Az új robbantási módszert — további próbák után — más kő­bányákban is bevezetik. Sziktivkarban, a Komi ASZSZK fővárosában az Októberi For­radalom 50. évfordulója alkalmából leplezik le a Lenin-emlék­művet, Kerbel és Bujakin Lenin-díjas szobrászművészek al­kotását. (CTK — TASZSZ felvétele.) Sikertelen amerikai akciók a Mekong deltájában A szabadságharcosok eredményes rajtaütése Saigon (CTK) — A dél-viet­nami felszabadító hadsereg két zászlóalja tegnap bekerítette a kormánycsapatok egyik egysé­gét s azt teljesen szétverte. Az egység egy úgynevezett straté­giai falut védett, ahogy a sai­goni hivatalok azokat a kon­centrációs táborokat nevezik, amelyekben erőszakosan össz­pontosították a falusi lakossá­got, Saigontól mintegy 520 km­nyire északkeletre. A Mekong deltájában az ame­rikaiak két nagy akciójukkal meg akarják semmisíteni a szabadságharcosok támaszpont­jait. A két akció mind ez ideig szegényes eredményekkel Járti a „Deckhouse 5" hadművelet során — amelyben az ameri­E lőfordul, hogy egyes dolgozók kel­letlenül fogadják a szakszervezeti bizalmit, amikor a tagsági díjat kéri tő­lük. „Mit ad nekem a szakszervezet a befizetett díj fejében?" — mondogatják néha a tájékozatlan emberek, akik min­dent csak a maguk szűk látóköréből ítél­nek meg, és nem látják a dolgok össze­függéseit. Egyetlen cikk keretét messze megha­ladná a szakszervezetek kiterjedt, szerte­ágazó tevékenységének ismertetése. Fel­adataik részletezésére ezért semmiképpen sem vállalkozhatunk. Pártunk központi bizottságának erre vonatkozó határozatai mélyrehatóan elemzik ezeket, s a párt irányvonala szellemében a szakszerveze­tek minden igyekezete teljes mértékben a dolgozók érdekeit, munkafeltételeik és életkörülményeik szüntelen javítását szol­gálja. Sokrétű feladatkörükből most azzal foglalkozunk, ami közvetve is, közvetlenül ls szorosan érinti az egyént, a dolgozók széles tömegeit, egész társadalmunkat. A CSKP XIII. kongresszusa az ország további fejlődésének alapvető Irányzatait megszabó határozatában a többi között a szakszervezetek feladatául tűzte, hogy széles körű politikal-nevelőmunkájukkal a munkafeladatok teljesítésére serkentsék a dolgozókat, s növeljék a dolgozók, fő­képpen az ifjúság szakképzettségét. A több tudás, a nagyobb szakképzettség hatása megmutatkozik a termelőmunka eredményeiben. A képzett szakember' mun­kájából több haszna van a társadalomnak, ezért természetes, hogy a közösség Is ma­gasabbra értékeli, jobban megfizeti mun­káját. Az új Irányítási rendszerben ez az elv az eddiginél még nagyobb jelentősé­get nyer. Érthető tehát, hogy napjaink­ban a legtöbb munkahelyen sokat foglal­koznak az ismeretek, a képzettség növe­lésének kérdéseivel. A Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom VI. kongresszusa előkészítésének időszakában megélénkült szakszervezeti életben még inkább előtér­A fejlődés követelménye be került a politikai és a szakmai neve­lés hatékonyabbá tételének problémája. Minden üzemnek lényegében olyan dol­gozó gárdája lesz, amilyent saját maga kinevel. Az új irányítási rendszerben ez a tény igen komoly jelentőséget nyer, miután a termelési eredmények, a gyárt­mányok minősége és kelendősége, vala­mint az üzem jövedelme és alkalmazot­tainak Javadalmazása nagyon szorosan összefügg. Minderre döntő hatással van a dolgozók képzettsége. Pzámos adattal támaszthatjuk alá a szó­ban forgó probléma megoldásának sür­gős szükségességét. A Fémipari Alkalma­zottak Szakszervezeti Szövetségének kong­resszusán egyebek közt szó volt arról, hogy az ágazat vállalati és üzemi igaz­gatóinak egyharmada csak alapfokú isko­lai végzettséggel rendelkezik, a helyet­tesek hetven százalékának pedig nincs meg a kívánt szakképesítése. A gépipar­ban a mesterek negyvenkét százaléka csupán alapfokú iskolát végzett. Az épí­tőiparban foglalkoztatott mesterek több mint negyven százaléknak és a műszaki­gazdasági dolgozók mintegy hatvan szá­zalékának nincs meg a szükséges szak­képzettsége. Az elmúlt években már számottevő munkát végeztünk a képesítés növelése terén, és ebben az igyekezetünkben jelen­tős eredményt értünk el. A nehéz és az általános gépiparban például az utóbbi hat év folyamán körülbelül egymillió 240 ezer dolgozó, köztük 200 ezer nő végez­te el az esti munkaiskolát. Sajnos, itt ls aránylag csekély érdeklődés nyilvánult meg az egyes szakmák elsajátítása Iránt a tizennyolc éven felüli dolgozók köré­ben, pedig a szakmai végzettséget megkí­vánó munkahelyeken ötven százalékban segédmunkások dolgoznak. Ezen a téren szép eredményekről adhattak számot a szlovákiai általános szakszervezeti konfe­rencián. Foglalkozása mellett 17 ezer dolgozó végez főiskolai, 40 ezer dolgozó pedig középiskolai tanulmányokat. Csu­pán 1965-ben mintegy 300 ezer dolgozó végzett vállalati iskolát. A szakmai vég­zettséget megkívánó munkahelyeken 1962-ben 43 százalék volt a tanult szak­munkások aránya, most pedig elérte a nyolcvan százalékot. Az új irányítás követelményei és a to­vábbi fejlődés az eddiginél még hatható­sabb igyekezetet követel a szakszerveze­tektől és az üzemek, a vállalatok vezető­ségeitől is. Nem téveszthetjük azonban szem elől az érem másik oldalát, a szak­képzett dolgozóknak képesítésük és ké­pességük szerinti elhelyezésének kérdését sem. Az állam milliókat fordít szakmun­kások nevelésére, ugyanakkor a felméré­sek azt mutatják, hogy a kitanult szakem­berek jórésze nem a szakmájában dolgo­zik. A tanításukra fordított pénz és Igye­kezet, hiábavaló volt. S ebben a helyzet­ben nem mindig az egyén a hibás, hanem igen gyakran a munkahelyeken a fiatal szakemberekkel szemben tapasztalható közömbösség, meg nem értés. Ennek gya­kori következménye aztán, hogy például a drága pénzen kitanított szakmunkáslány rövid időn belül valamelyik büfé pultja mögé, vagy más hasonló helyre kerül. A dolgozók műveltsége és szaktudása nö­velésére s képzettségük szerinti elhe­lyezésére irányuló törekvésünknek össz­hangban kell lennie a fejlődés törvény­szerűségeivel, a tudomány és a technika előrehaladásával, az irányítással szemben támasztott követelmények fokozódásával. Ennek elérése a szakszervezetek egyik je­lentős feladata. GAL LÁSZLÓ kai tengerészgyalogság nagy erői vettek részt — hivatalos jelentés szerint — csupán 20 „partizán" esett el, míg a „Ce­dar Falls" hadművelet parancs­noksága azt jelentette, hogy a Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres alakulatainak 288 tagját sikerült „likvidálniuk". A saigoni megfigyelők ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy a megölt „partizánok" többsége nyilvánvalóan helybeli földmű­ves. A B-52 típusú bombázók né­hánynapos szünet után ismét támadást Intéztek a szabadság­harcosok feltételezett állásai ellen az Észak- és Dél-Vietna­mot elválasztó demilitarizált övezetben. Az amerikai szóvivő Saigon­ban beismerte, hogy az ameri­kaiak tegnapelőtt újabb két re­pülőgépet veszítettek, egyet Észak-, egyet pedig Dél-Viet­nam fölött. A repülőgépek piló­táit felvették az eltűntek Jegy­zékébe. Tegnapelőtt az észak­vietnami partok közelében le­zuhant az amerikai tengerészet egy vadászhelikopterje. öt tagú személyzetének három tagját sikerült megmenteni, két tagja elpusztult. Nő a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem Moszkva (CTK) — „A szo­cialista és a fejlett kapitalista államok — tehát a Kelet és a Nyugat — között évről évre erősödik a gazdasági együttmű­ködés és az árucsere-forgalom. A kölcsönös kereskedelmi for­galom a háború után 1965-ben lépte túl először a 11 milliárd dollárt" — írja a Szovjetszkaja Torgovlja című folyóirat. Ebből az európai szocialista országok és a kapitalista államok kö­zötti kereskedelmi forgalom a teljes áruforgalom 70 százalé­kát teszi ki. A folyóirat hang­súlyozza, hogy a kereskedelmi együttműködés fejlődéséhez je­lentősen hozzájárultak a hosz­szú lejáratú kereskedelmi egyezmények. Például a szov­jet—francia egyezmény az 1964—1969-es években a köl­csönös árucsere-forgalom meg­kétszerezését irányozza elő.

Next

/
Thumbnails
Contents