Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-08 / 338. szám, csütörtök

Ä szakszervezetek VI. országos kongresszusának előkészületei Mintegy két három hónapja szokatlanul felélénkült a szakszer­vezetek és tagjainak tevékenysége. A Forradalmi Szakszervezett Mozgalom alapszervezetei szeptemberben és októberben taggyű­léseket tartottak, lezajlottak a szakszervezetek járási és kerüle­ti konferenciái, a szakszervezeti szövetségek kerületi bizottságai­nak értekezletei. Jelenleg folyamatban vannak az előkészületek a szakszervezetek szlovákiai konferenciájára. Mindezek az össze­jövetelek, értekezletek, tanácskozások szervesen összefüggnek a szakszervezetek VI. országos kongresszusának előkészületeivel. Az országos kongresszus már azért is mérvadó, mert érdemleges választ adhat számos jelenleg vitatott kérdésre, és irányt mutat­hat a szakszervezetek további tevékenységének, még jobban ki­domboríthatja társadalmi szerepüket. 1986. XII. 8. A szakszervezeteik országos kongresszusát megelőző moz­galmas napokra különösen az jellemző, h-ogy A DOLGOZOK FOKOZOTT ÉRDEKLŐDÉST TANÚSÍTANAK a szakszervezeti politika iTánt. A taggyűléseken, a járási kon­ferenciákon s a szakszervezeti szövetségek konferenciáin el­hangzott beszámolók elsősor­ban arra utalnak, hogy a szak­szervezetek az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetésével kapcsolatban mit tetteik és mi­lyen tevékenységük eredménye. Így I,I. a komáromi kikötőben megtartott taggyűlés résztve­vői örömmel értesültek arról, hogy bár a kikötő 1966-ra ter­vezett teljes jövedelme 11 877 000 korona, az említett címen háromnegyed év alatt elkönyvelt 11 486 535 korona a tervfeladatok túlszárnyalásának rendkívül kedvező feltételeit bizonyítja. Ez másszóval annyit jelent, hogy a kikötő vezető­sége tervszerűen tehet eleget a kötelező átutalásokkal s az át­lagbérek színvonalával kapcso­latos kötelességeinek. A ha­vonként és dolgozókként terve­zett 1711 korona bér helyett 1986 első felében 1755 koronát s a harmadik negyedévben már 1305 koronát tartott nyilván. Ez elsősorban annak köszön­hető, hogy a kikötő gazdasági veaetői, de a pártszervezet s a szakszervezet is fokozott figyelemmel gondoskodik az új Irányítási rendszer bevezetése kedvező feltételeinek meg­alapozásáról. SOK JÚ EREDMÉNYRE ES KÖVETÉSRE MÉLTÖ PÉLDÁRA mutattak rá a szakszervezetek Járási konferenciáinak küldöt­tei is. Így pl. a losonci járást konferencián szó volt aTról, hogv i szakszervezetek járási tanácsa a termelés fellenc'té­sét szem előtt tartva, rendsze­resen támogatta az üzemi szak­szervezetek tevékenységét. Részben ennek is köszönhető, hogy a járás üzemei a legutób­bi két évben 15,6 százalékkal növelték a teljes termelést, 12,8 százalékkal aiz áruterme­lést, 7,6 százalékkal a munka­termelékenységet, és a dolgozók igy az említett időben átlag 3,4 százalékkal nagyobb keresetet érhettek el. Indokoltan érdemel dicséretet a dolgozók kezdemé­nyezése, amely különösen a do­linái és a nagykürtös! bányá­ban volt gyümölcsöző. E bá­nyák dolgozói állandóan kima­gasló eredményeket mutathat­nak fel, és az 1964—1985 évek­ben terven felül 35 ezer tonna szenet fejtettek. A losonci járás üzemei sike­resen teljesítették az Ided év el­ső felére előirányozott tervfel­adatokat, és a tervezettnél több mint 13 millió koronával na­gyobb teljes jövedelmet sike­rült elérniük. A központilag irányított vállalatok terven fe­lüli teljes jövedelme az emlí­válasz olvasóinknak JÁR E KtiLÖNÉLÉSI PÓTLÉK ÖNKÉNTES MUNKAHELY-VÁLTOZTATÁS ESETÉBEN? Szako István szentesi ol­vasónkat munkaadója saját kérel­mére helyezte it a vállalat egy másik, messzebb fekvő üzeméhez. Olvasónk kfirdi, jár-e neki külön­élés! pótlék? A Tt 1964/100 sz. rendelete a különélési pótlékra csak azok jo­gát ismeri el. akiket üzemeltetést vagy más hasonló okokból helyez­nek Ideiglenesen más munkahely­re. Munkaadója azonban önként engedélyezhetné az említett jutta­tást. Dr. F. J. tett idő alatt 9 179 000 korona, a nemzeti bizottságok által irá­nyított vállalatoké pedig 3 mil­lió 863 000 korona volt. A lo­sonci járás üzemei az export­feladatokat 100,4 százalékra teljesítették. A košicei járás ipari és épí­tőipari, helyi gazdálkodási, va­lamint szolgáltatási üzemei ugyancsak PÉLDÁSAN TELJESÍTIK FELADATAIKAT A legutóbbi két évben több mint 48 millió koronával csök­kentették a termelés önköltsé­gét és 106,5 százalékra teljesí­tették a munkatermelékenység 'tervét. Ami pedig az export­tervet illeti, a teljesítés épp oly kedvező és biztató, mint a losonci járásban. A košicei já­rás ipari üzemei 1963 óta 59,3 százalékkal növelték a terme­lést s az 1965-ben előállított termékek értéke mintegy 2,5 milliárd korona volt. Ez a len­dületes fejlődés elsősorban az­zal magyarázható, hogy az em­lített időben üzembe helyezték a Kelet-szlovákiai Vasmű né­hány részlegét Ez a hatalmas ipari kombinát jelentősen be­folyásolja a járás ipari terme­lésének eredményeit. Két szám­adat is elegendő az előbb mon­dottak megindoklására. Míg a járás Ipari üzemei 1984-ben csak 350 millió korona értékű teljes termelést értek el, az e címen ez idén elkönyvelt ösz­szeg már eddig 1 milliárd 595 millió korona. A szakszervezetek járási kon­ferenciáin elhangzott beszámo­lók nemcsak a jó eredménye­ket méltatták, hanem A FOGYATÉKOSSÁGOKRA IS RÁMUTATTAK Igy pl. a košicei járásban nem minden üzemben hasznosítják egyaránt a termelőképességet, sokhelyütt rosszul gazdálkod­nak a munkaidővel, másutt pe­dig a munkaszervezés, a tech­nológia, s a munkafegyelem ki­fogásolható. Néhány járási konferencián azt bírálták a szakszervezeti küldöttek, hogy a szocialista munkaverseny sokszor formá­lis, néhol nem teljesítik a kol­lektív szerződést, másutt pedig nem eléggé színvonalas a szak­szervezet, illetve szerveik mun­kája. Sok vitára adnak okot A DOLGOZÓKRÓL VAL0 GONDOSKODÁS terén még mindig megismétlő­dő hibák és fogyatékosságok: Márpedig a CSKP Központi Bi­zottságának dokumentumai s a szakszervezetek programja arra utal: minden vállalat, illetve üzem vezetőségének gondos­kodnia kell arról, hogy a dol­gozók egészséges környezetben és biztonságosan végezhessék munkájukat Az illetékes szer­vek szembeötlő fogyatékosságo­kat állapítottak meg a Kelet­szlovákiai Gépgyár 1962-ben üzembe helyezett košicei új ön­tödéjében. Már akkor megálla­pították, hogy ez az üzemegy­ség túl poros és zajos, a WC-k, a ruhatárak, a mosdóhelyiségek nincsenek megfelelő helyen és szellőztető berendezésük sincs. Hasonló a helyzet a medzevi Tatrasmalt üzemben, a Szlovák Magnezit Művekben és a helyi gazdálkodási üzemek túlnyomó részében is. Indokoltan sok bírálat hang­zott el az üzemi étkezdékben észlelt fogyatékosságok s a dol­gozók megoldatlan lakásprob­lémái miatt. Šalkovský elvtárs, a surányi cukorgyár dolgozói­nak szakszervezeti küldötte el­mondotta, hogy üzemükben nincs kellőképpen felszerelve a konyha, silány az étkezde be­rendezése, a dolgozók közül többen egészségtelen lakásban laknak s a vállalatnak nincs elegendő pénze, hogy kölcsönt folyósíthasson szövetkezeti la­kások, illetve családi házak épí­tésére. Valószínűleg másutt is felmerültek hasonló problémák. E szakaszon is sok tehát még a tennivaló, amiből a szakszer­vezeteknek is ki kell venniük részüket. A szakszervezetek járási kon­ferenciáin tanácskozó küldöt­tek és funkcionáriusok ily tárgyilagosan, konkrétan mél­tatták a jó eredményeket, és bírálták a fogyatékosságokat. Ez is a szakszervezeti tagok és funkcionáriusok politikai öntu­datosságát bizonyítja. A szak­szervezetek járási konferenciá­ján jóváhagyott határozatok célja az új irányítási rendszer minél előbbi, minél eredménye­sebb életbeléptetése, a dolgo­zókról való gondoskodás terén észlelt hibák gyors kiküszöbö­lése s a naponta felmerülő problémák céltudatos, ésszerű megoldása. JÄN KUCHARIC, a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács dolgozója S Z ÜLŐ K, N E V E L Ő K FÓRU M A . .. ,„•• - -J- . _ A '"> -V • ÜNNEP A CSALÁDBAN A CSALÁDI ÜNNEPEK a csa­lád minden tagjának legszebb, legmaradandóbb élményt nyújtó eseményei. Már hetekkel előtte tolyik a készülődés, s az öröm szerzés lázában ég az egész család. Bizonyára mindnyájunk előtt ott lebeg egy-egy meghitt, agyonlzgult, várva-várt családi ünnep emléke. A családi ünnepek a legtöbb helyen bizonyos hagyományok szerint folynak le. A gyerekek tudatában az ünnepekkel kap­csolatban azonban elég zavaros képek élnek, mert az ünnepek­re vonatkozóan más magyará­zatot kapnak az iskolában és sok esetben mást otthon. Az is­koléba, vagy az óvodába a télapó hozza a karácsonyfát, otthon viszont a Jézuskát vár­ják a gyerekek. Persze, vannak olyan családok is, ahol — igen helyesen — a gyerekek előtt nem titkolják a szép zöld kará­csonyfa és az ajándékok erede­tét, sőt a gyerekek is részt vesznek a karácsonyfa díszíté­sében és meglepetésként ma­guk is alárakják apró ajándé­kaikat a szülők, a nagyszülők, testvérek részére. S ez semmi­vel sem csökkenti örömüket. Az ünnep így a karácsony és a családi közösség összetartó ere­je, egymás megbecsülése és az egymás iránti szeretet jelképe. Az ünnep igazi varázsa már a készülődésben van. Mindenki izgatottan várja a nagy napot, a szülő az ajándékozás, a gyer­mek az ajándékvárás boldogsá­gával. A harmonikus családi közösségben természetesen az ajándékozás kölcsönös. Jó, ha a gyermek ezt a szép szokást már kiskorában elsajátítja, ha megtanulja, hogy valakinek ajándékkal kedveskedni ugyan­olyan öröm, mint ajándékot kapni, hiszen ezek a szokások majd egész életén át elkísérik. Az ajándék okozta öröm nem függ az ajándék pénzbeli érté­kétől. Ezt bizonyltja az ls, hogy a gyermeknek nem mindig a legdrágább ajándék a legkedve­sebb. IGYEKEZZÜNK az ajándéko­zásban is betartani a gyerek korának megfelelő sajátosságo­kat. Mert ha idősebb gyermek­nek való ajándékot adunk a fiatalabb, szellemileg még nem elég érett gyermeknek, — az a játék nem szórakoztatja, ha­nem inkább untatni fogja. Az iskoláskorú gyermek legszebb ajándéka a jó könyv. De Itt még hatványozottabban szem előtt H osszű kirándulás Sok minden befolyásolja egy ember sorsának alakulását. Többek között a barátai is. Ez utóbbinak kiváltképpen ifjú korban van nagy jelentősége, amikor az ember még nádszál­ként hajlítható jobbra is, balra is, jóra is, rosszra is. Két fiatalember dolgozott az ostrava—karvinai kokszolóban. Karel Maceček, az idősebbik huszonhárom éves volt, Jindrich Effemberger, a fiatalabbik ép­penhogy átlépte a felnőttkor hivatalos határát, a tizennyol­cadik évet. A nagy üzem kiter­jedt vágányrendszere volt a munkahelyük, tolató munkások­ként üres és teli vagonok szá­zalt kapcsolták naponta össze. Nem volt ez unalmas munka, Jindfichnek tetszett, megelége­detten végezte, felettesei is elé­gedettek voltak vele, munkatár­sai megbecsülték, kedvelték. Egyszóval jó híre volt. Annál rosszabb hírnév övezte Karéit Nem szerelte a munkát, csak kényszerből dolgozott, so­kat mulasztott. Néhány év alatt kétszer került bíróság elé. Az ember rendszerint nem maga választja ki munkatársait, barátai megválasztásáról azon­ban saját maga dönt. Jindrich Effemberger nagyon rosszul tette, mikor Karel Macečekkel összebarátkozott. Az idősebbik hamarosan rábeszélte a tapasz talatlan fiatalabbat: hagyják ott a munkát, s költözzenek Szlo­vákiába. Autóstoppal utaztak. A cél Rőce volt, ahol Maceček egy lányismerőse lakott. Kettőjük­nek együtt több mint három­ezer korona készpénzük volt. Gondtalanul teltek a kirándulás első napjai. Vidám órákat töl­töttek különböző helyeken, töb­bek között Bratislavában is. Banská Bystricán tartózkod­tak hőseink, amikor egy szép napon megállapították: elúszott az utolsó koronájuk is. A vál­lalkozó szellemű ifjak ebben a helyzetben sem csüggedtek el. Hamarosan megtalálták a pénz­szerzés módját. Effemberger az éj leple alatt, nyitott ablakon keresztül behatolt egy élelmi­szerboltba, mialatt társa oda­kint őrködött. A gondatlan üz­letvezető másnap nyolcszázöt­ven korona készpénz és ötszáz korona értékű árucikk ellopá­sát jelenthette a rendőrségnek. A bűnös úton szerzett anya­giak lehetővé tették a kirán­dulás folytatását. Az ifjak csakhamar Rőcén tűntek fel. Macečeket lányismerőseinek szülei lányuk udvarlójaként szívesen fogadták A két szédel­gő fiatalember azzal ámította el a hiszékeny embereket, hogy szabadságukat töltik Szlová­kiában. Heteken át vendéges­kedtek náluk. Amikor „letelt a szabadságuk", Maceček és Ef­femberger egy erdei szállásra tette át székhelyét. Az anya­giakról megint lopással gondos­kodtak. Előbb a gombaszögi menedékházba hatoltak be, fel­törték a szekrényeket és csak­nem ezernégyszáz korona érté­kű árut loptak el. Néhány nap múlva Lubeníken egyetlen éj­szaka két betörést követtek el. A nyitva hagyott ablakok min­denütt megkönnyítették a betö­rők dolgát. A Cech vendéglő­ből ezer korona összegű, a 120. számú élelmiszerboltból pedig ötezer korona összegű zsák­mánnyal távoztak. A gazdag zsákmány további gondtalan élete' biztosított hő­seinknek. A Magas-Tátrába utaztak, s könnyelmű lányok társaságában vidám szórako­zással teltek napjaik. De nem sokáig. A közbiztonsági szervek hamarosan kiderítették a betö­réssorozat tetteseit, és a smoko­veci szállodában lefülelték őket. A két fiatalember kirán­dulásának további időtartamát a Rozsnyói járásbíróság bünte­tő tanácsa állapította meg. Ka­rel Maceček vádlottat huszon­hat hónapi szabadságvesztésre, Jindfich Effemberger vádlottat pedig tizenhárom hónapi sza­badságvesztésre ítélte. Karel Macečeknek ezenkívül az előző büntetéséből felfüggesztett tíz és fél hónapi börtönbüntetést is le kell töltenie. kell tartanunk, hogy korának megfelelő könyvet adjunk a gyermek kezébe. Ellenkező esetben a gyermek nemcsak unni fogja a könyvet, hanem könnyen elmegy a kedve ma­gától az olvasástól is, ami sú­lyos következményeket vonhat maga után. Nagyon hálás aján­dék a különféle sportfelszere­lés ls, s természetesen örömet szerez a gyermeknek a ruha, a cipő, az új iskolafelszerelés stb. l.S. Nem elég azonban a puszta tény, hogy a szülő örömet sze­rez gyermekének. Az ajándék kiváltotta örömet, az érzelmi hatást a nevelés szempontjából is ki kell tudni aknázni. Első­sorban azzal, hogy az ajándék ne vonja el a gyermek figyel­mét a tanulástól. Mert Így célt tévesztünk, s bár örömet sze­reztünk, ártottunk a gyermek­nek. Ugyanígy káros az is, ha túlzásba visszük az ajándéko­zást, mindennel elhalmozzuk gyermekünket, mert ilyen eset­ben már nem tudja értékelni az ajándékot. Az ilyen agyonaján­dékozott gyermek számára az új játék nem öröm, hanem meg­szokott dolog, amihez nem fűzi érzelmi kapcsolat. De ha az ajándékot valamilyen feltétel­hez kötjük, ha megkívánjuk, hogy a gyermek kiérdemelje az ajándékot, ezzel elősegítjük a gyermek akaraterejének erősö­dését. A CSALÁDI ÜNNEPEK bőven nyújtanak lehetőséget arra is, hogy a gyermek a maga érezte öröm hatására megtanuljon másnak is örömet szerezni, ap­ró ajándékokkal kifejezni fi­gyelmességét, szeretetét és ra­gaszkodását. Például apukával megbeszélik, hogy anyukát meglepi egy tábla csokoládé­val. Ezt természetesen senki­nek sem szabad megtudnia, ne­hogy valahogy anyuka fülébe jusson, mert az ajándék csak akkor teljes öröm, ha meglepe­tés. S a gyermek megtanulja a titok megőrzését, de ezenkívül még a csokoládé árát ls össze keli gyűjtenie, miközben meg­tanul egyről-másról lemondani. S ha ez így van, a családi ün­nep egy újabb színfolttal gaz­dagodott, mert a gyermek érzi, hogy ő is hozzájárult a család öröméhez. Még egy valóban figyelemre méltó motívuma a családi ünne­peknek, hogy ilyenkor együtt van az egész család. A mai ro­hanó, világban a gyermek érzi leginkább a meghitt családi együttlét hiányát. A derűs, har­monikus családi együttlét mele­gét nem pótolhatják sem a ba­rátok, sem a játékok, semmi a világon. Arra törekedjünk te­hát, hogy a családi ünnep min­den perce valóban az egész családé legyen. A gyerekeknek külön örömet jelent a közös finnepi ebéd. A legtöbb család­ban erre csak ritkán kerül sor. Nem jelent nagy fáradságot, ha az ünnepi közös étkezést ünne­pélyesebbé tesszük. A terített asztalnál, a közösen elkészített „otthoni ebéd" hangulata mély érzelmi hatást vált ki a gyer­meknél. A gyermek ilyenkor átérzi, hogy az együvé tarto­zást, a gondtalan, boldog per­ceket, kellemes biztonságérze­tet, a forró szülői szeretetet, csak a családban kaphatja meg. S ezzel észrevétlenül szin­te beleoltjuk gyermekeinkbe a boldog, harmonikus családi élet utáni vágyat. S nem túlzás azt állítani, hogy erre a gyermek­nek nagyobb szüksége van, mint a szép, csillogó, drága já­tékokra. A CSALÄDI ÜNNEP akkor ér­tékes, akkor nyújt maradandó, mással nem pótolható élményt, ha az egész család boldog, ön­feledt feloldódását hozza, ha messzire beragyogja az ember dolgos hétköznapjait. Ezzel gazdagodik a gyermek érzelmi világa, szilárdul benne a ra­gaszkodás szeretteihez, megta­nul esetleg lemondás árán is örömet szerezni, s az ilyen boldog ünnepnapokra szívesen gondol vissza még felnőtt ko­rában is A családi ünnepek Igy válnak erőforrássá, a csa­ládi fészek igazi otthonná, ahová erőt gyűjteni felnőtt ko­runkban is szívesen vissza-visz­szatérünk! P M.

Next

/
Thumbnails
Contents