Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-07 / 337. szám, szerda

Tapasztolatok Szepsiből A nemzeti bizottság és a lakosság összefogása EDDIG AKÁRHÁNY volt járá si székhelyen megfordultam, panaszkodtak a vezetők, a lakosok egyaránt. — Városkánk a területi átszervezés „áldozata" — hangoztatták. — Amióta beolvadtunk az új járásba, mit sem fejlődött... Amit most már a košicei járáshoz tartozó Szepsiben láttam: az új lakónegyedek, modern középületek ugyan rácáfolnak az ilyen állításokra, őszintén szólva, mégis hasonló véleménnyel számoltam, amikor benyitottam a Városi Nemzeti Bizottság titkára, Andrej GladiS irodájába. A titkár az írógépnél ült, egy körlevelet szerkesztett. — Városkánk néhány lakosához írjuk ezeket a leveleket, akik elfoglaltságuk miatt még nem teljesítették, amit vállaltak — mondta kérdezés nélkül. Kezembe vettem a levelet, átolvastam. Örömmel állapíthattam meg, hogy baráti hangon fogalmazott figyelmeztetés volt, s nem valami utasításféle. Gladiš elvtárs vaskos iratcsomót helyezett az asztalra. Elmondta, ebben található sűrítve, számokban kifejezve a lakosság városfejlesztésre irányuló törekvése, vállalása. A családok szerint sorrendben összeállított nyilvántartás világosan tükrözi: ki hány órát dolgozott egyik, vagy másik akciónál. Mert akad itt több. önsegéllyel építették a strandfürdőt, így épül a kuglizó, a sportpálya lelátója, a vízvezeték és egyéb. Szepsl dolgozói közel ötszázharmincegyezer korona értékű munkát vállaltak, de ezt már csaknem kétszázezer koronával túlszárnyalták az idén. FÉNYKÉPEK KERÜLTEK az asztalra. — Ez itt a strandfürdő, a múlt év augusztusában nyitottuk meg, közel hétszázezer korona értéket képvisel — közölte a titkár. Egy másik fénykép a brigádosokat örökíti. Idősebbek, fiatalok vállvetve, együtt dolgoztak. — Az iskolák tanulói itt több mint huszonhatezer brigádórát dolgoztak le — jegyezte meg Gladiš elvtárs. — De a felnőttekre sem lehet panaszunk, hiszen saját maguk ajánlották fel segítségüket., — A többi építkezésen ts? — kíváncsiskodtam. — így történt ez a vízvezeték építésénél is, ahol városunk lakói több mint ötezer brigádórát dolgoztak le. Csaknem ennyi munkát tartunk nyilván a lelátó építésénél ts. Itt az 1966-ra tervezett munkát elvégeztük, az igényesebb építő és szerelő munkát 1967-re tervezEO JJjjjJ a Szebb lesz a Szepesi vár Kelet-Szlovákia egyik jellegzetes, sűrűn látogatott idegenforgalmi találkozóhelye az ősi Szepesi vár. A vár egyes részeit a közeljövőben felújítják és hozzáférhetővé teszik a turisták számára. Erről nyilatkozott lapunk munkatársának Eliáš Hruška elvtárs, az Országos Műemlékvédelmi Bizottság prešovi kirendeltségének igazgatóhelyettese. • Mióta lakatlan a Szepesi vér? *—. Szlovákia legnagyobb vára 1113-ban épült, a XV. században Giskra János hajléka volt, zük, hogy a lelátót tavasszal átadhassuk. GLADIS ELVTÁRS a csaknem kétszáznegyvenezer korona értékű fedett kuglizóra terelte a szót. Ez is nagyarányú érdeklődés mellett, önsegéllyel épült. Elmondta, decemberben átadják rendeltetésének a játékpályát, társalgót. A főépület már készen áll. Az emeleten 15 személy részére szálláshelyet is létesítenek, legalább részben pótolják a helyi szállodahiányt. — Az említett akciókkal nem merül ki Szepsi dolgozóinak kezdeményezése — folytatta a titkár. — A város régi lakónegyedében rövidesen harminc jé rőhelyes óvodát építünk. Tervbe vettük a Szepsl—Rozsnyó köztt országút mentén egy ún. kiránduló vendéglő létesítését, amit egész éven át üzemeltetni akarunk. Különleges ételeket, italokat szolgálunk majd fel a Gömör vadregényes kiránduló helyei felé tartó vendégeknek, turistáknak. Építünk itt fürdőmedencét is... Mi tagadás, elég jelentős, közel egymillió korona ráfordítást igényel mindez, de érdemes hozzá látni. Számításunk alapján évi nyolcszázalékos tiszta haszon mellett 3—5 év alatt megtérül a kiadás. Érdemes megjegyezni, hogy az említett és a még befejezésre váró önsegélyes létesítmények számottevő pénzjövedelemhez Juttatják a nemzeti bizottságot. Gladiš elvtárs szerint 1867-ben feltehetően 200—300 ezer koronával növelik a nemzeti bizottság tiszta jövedelmét. — Milyen eredménnyel kecsegtet az idei mérleg, ha ugyan már lehet erről beszélni? — érdeklődtem. — Számvevőségünk előzetes értékelése alapján közel százhatvanezer korona terven felüli jövedelemmel zárjuk az évet, s az így nyert anyagi eszközöket további városfejlesztésre, közérdekű létesítmények építésére fordítfuk. MIRE LEHET MINDEBBŐL következtetni? Mindesetre arra, hogy a nemzeti bizottság Szepsiben helyes úton halad, nagyon körültekintően alkalmazza a népi közigazgatásra az új gazdasági elveket. A lakosság széles körű bevonásával olyan akciókat tervez és szervez, amelyek társadalmilag szükségesek s ezért kiváltják a lakosság tenniakarását ls. És úgy van rendjén, ha a nemzeti bizottság és a lakosság — ahogy mondani szokás — egy húron pendül ... KULIK GELLERT majd 1780-ban leégett és falai között azóta nincs élet. A Szlovák Nemzeti Tanács nemrégiben nemzeti műemléknek nyilvánította. • A vár melyik részét fogják tatarozni? — A várrom hatalmas méretei folytán általános tatarozásról nem lehet szó. Fontos azonban ezt a rendkívül becses műemléket a további enyészettől megóvni. Célunk a Szepesi vár konzerválása és falainak megerősítése. • Milyen beruházást Igényel ez7 — A komoly szakértelmet igénylő munkálatok elvégzésére mintegy 2 millió koronát fordít az Országos Műemlékvédelmi Bizottság. (tä) A modern építőipar utjai É

pítőiparunk az államosítás óta óriást lépést tett előre. Tevékenységében már nem a kézműves munka van túlsúlyban, hanem ipari termeléssé változott. Számos fejlett országhoz viszonyítva is becsületesen megállja a helyét, különösen a közvetlenül az építkezési helyeken való munkamennyiség fogyasztása szempontjából. Kevésbé előnyös az építkezések minőségének és a technológiai fegyelem betartásának az összehasonlítása, bár egyes építkezési módszerekben olyan eredményeket értünk el, amelyek a világ elismerését és csodálatát ts kiérdemelték; nem egy technológiánk iránt a külföld is érdeklődik. Ennek ellenére szocialista tervezésünk és hazai technikánk előnyelt nem érvényesítettük hiánytalanul, annak érdekében, hogy meggyorsítsuk azt folyamatot, amely a nagy létesítmények ipari módszerekkel való építéséhez vezet. Ezen a téren sokszor az építőipari termelésben és az építőanyagok gyártásában meglevő hiányosságok hátráltatják a korszerű módszerek bevezetését. Nemritkán éppen az elégtelen minőségű építőanyag az oka annak, hogy nem érvényesülhet a modern gyártási eljárás. Vegyünk egy konkrét példát: a panelházakat még ma is nemegyszer becsmérlően emlegetik, bár az épület szerkezeti elemeinek Ipari módszerekkel való termelése — amennyiben minőségi anyagokból készülnek s ha jól megoldják az egyes elemek összekötését és szigetelésüket — növelheti legjobban az építőipari végtermékek használati értékét. Nem lenne szabad megfeledkezni arról sem, hogy az építőelemek sorozatgyártása esetén is kiküszöbölhető az épületek egyformasága, elérhető a változatosságuk és a környezet megkapó esztétikai kiképzése, amenynyiben helyes építészeti módot, illetve elrendezést választunk. A FŰ HIÁNYOSSÁGOK Az építőipar fejlődésének eddigi színvonalát és a korszerű módszerekre való áttérését értékelve a következő hiányosságokat állapíthatjuk meg: 1. Az építőipari munkák s úgyszintén az építőipar számára szállított anyagok, termékek és áruk sem érik el a világszínvonalat s a szállított anyagok sok esetben a hazai szabványok követelményeinek sem felelnek meg. Az anyag silány minősége az egyik oka annak, hogy termelő fogyasztásunk igen nagy. 2. A tervezett építkezéseken hiány van a befejező munkákhoz szükséges valamennyi anyagban. Az anyaghiánnyal összefügg az építőipari termelésben előforduló technológiai fegyelmezetlenség is, amely növeli a termelő fogyasztást. 3. A rendelkezésre álló anyagokhoz, dolgozókhoz és gépekhez viszonyítva a termelés terjedelme túlságosan nagy. A megkezdett építkezések nagy arányszáma önmagában ls az építkezések befejezésének késését okozza. A befejezéshez szükséges anyagok bősége nélkül nem szűkíthetjük össze az építkezések frontját. 4. Az építőanyagok gyártásához, az építőipari termeléshez s a vele összefüggő feldolgozó termeléshez szükséges minőségi gépek és technológiai berendezések szállítását sem gépiparunk, sem a behozatal nem biztosítja. Ezek a hiányosságok a fő kerékkötői annak, hogy az építőipar nem térhet át sürgősen az intenzív fejlődésre. Azok közé az országok közé tartozunk, amelyek nagyszámú dolgozót foglalkoztatnak az építőiparban. Az épületek értékesítési ára a világ fejlett országaihoz viszonyítva nálunk mégis alacsonyabb, az építkezési idők hosszabbak, az építőipar végtermelésének teljessége és minősége pedig alacsonyabb. A nemzetközi összehasonlítás és lakásalapunk állapotának elemzése azt bizonyítja, hogy lényegesen növelnünk kell a meglevő épületek karbantartására és korszerűsítésére szolgáló építőipari kapacitásokat. A MUNKAIGÉNYESSÉG PROBLÉMÁI Napjainkban egyre Inkább előtérbe kerülnek azok a termelőágazatok, amelyeket egyrészt az új építkezések, másrészt az épületek karbantartása és korszerűsítése szempontjából nem nélkülözhetünk. Ide sorolhatjuk azokat a vállalatokat, amelyek az épületek műszaki berendezését, a válaszfalakat, a hő- és hangszigetelő anyagokat, a külső és a belső faltáblákat stb. szállítják. A befejező és a komplettizáló munkák arányszáma a Jövőben tovább fog nőni. A magasépítőipar által létesített új épületekben például a befejező és a komplettizáló munkákra ma az összköltségeknek 30—55 százaléka, a munkaigényességnek pedig 25—40 százaléka esik, sőt a karbantartásnál és a korszerűsítésnél az összköltségek és a munkaidőszükséglet 50—86 százalékát is elérik. Ha nem javul az építmények mai minősége (a külső falak tartóssága, vízhatlan szigetelésük, a nyílások külső bélése, felületi kiképzésük és megbízhatóságuk, a nem technológiai jellegű gépi felszerelés élettartama stb.), becslések szerint felújításukra évente az építőipar által létesített állóalapok értékének 2,5 százalékát kell fordítani. Az építmények jelentős minőségi javulása esetén ezt az arányszámot 1,5-re lehetne csökkenteni. NE FÉLJÜNK AZ CJ ANYAGOKTOL Az építőipar anyagi bázisstruktúrájában bekövetkező változásokat a szigetelő műszálak, az új vegyi anyagok és a vékony falú fémáruk termeié' sének fokozott üteme jellemzi. A szerves anyagok és a fa fogyasztását fokozatosan csökkenteni kell, a fémanyagok és a vékony falú lemezek ugyanakkor még jobban elterjednek. A mai Irányzat arra vall, hogy növekedni fog a szilikátanyagok, az üveg és a kőanyagok építőipari fogyasztása s lényegesen kibővül a vegyi anyagok, a többi között a műgyanták felhasználása. Szerkezeti változások nyilvánulnak meg az egyes építőanyagok csoportjain belül is. Az acél például korlátolt menynyiségben fog szerepelni mint betonmerevítő s megnövekszik a vékony lemezeknek a befejező és a komplettizáló termékekben való érvényesülése. Hasonló lesz a helyzet a vékony falú kerámiai termékek terén is. A sztlikátanyagok csoportjában különös figyelmet igényel a mürostok, a síküveg, valamint a minőségi cement és a kőanyag termelése. Nagy jelentőségű a műanyagból készülő új kiváló és olcsó termékek elterjedése is. Különös lemaradást tapasztalunk a műanyagok, a mürostok, valamint az alumínium- és az acéllemezek alkalmazásában. Az NDK 2,4-szer, Anglia 2,8szor, Svédország 3,4-szer, az NSZK és az USA pedig 5,7-szar több műanyagot fogyaszt az építőiparban, mint mi. Még szembetűnőbb az alumínium építőipari alkalmazása: az NSZK 50-szer, Anglia 70-szer,. az USA pedig 100-szor többet használ belőle, mint hazai építőiparunk. BAJ VAN A SZIGETELŐANYAGOKKAL Az építőipar intenzív fejlődése elképzelhetetlen hatékony szigetelőanyagok termelése nélkül; itt elsősorban a szervetlen műanyagok felelnek meg kiválóan hő- és hangszigetelési célokra. Előnyeik közé sorolhatjuk alacsony előállítási árukat s azt ls, hogy hazai nyersanyagokból készülnek. A műszálak és a belőlük készülő áruk termelésében való nagy lemaradásunkat bizonyítja, hogy az egy főre eső termelés nálunk 4—6-szor kisebb, mint más fejlett országokban s a termékek választéka is elégtelen. Miért hangsúlyozzuk a szigetelőanyagok szükségességét? 4 többi között azért is, mert 4 hő- és a hangszigetelés tökéle* tesítésa révén évente kb, 500 000 tonna tüzelőanyagot ta* karíthatunk meg az épületek fűtésénél s ugyanakkor a zaj csökkentésével lényegesen megjavíthatjuk az épületeken belüli életkörnyezetet. Hasonló előnyökkel kecsegtetnek a műanyagok ls. Alkalmazhatók az épületek külső kiképzésére, mint padlók, szigetelésre, könnyű építőelemek gyártására, az épületek műszaki felszerelésében, a nyílások bélelésére stb. Egy lakásban akár 400—600 kg műanyagot is lehetne alkalmazni. AZ ELÖREGYÁRTÁS Az építőipar korszerűsítésének egyik legfontosabb útja az előregyártás. A szabványosított épületszerkezeti elemek vagy teljes szerkezetek és a félkészáruk termelését ezért lehetőleg mindenütt állandó termelőegységekben kell összpontosítani. A termékeket és az árukat ma már világszerte a lehető legnagyobb mértékben befejezett állapotban szállítják az építkezési helyre s egyúttal az előregyártás részaránya is szüntelenül növekszik. Az előregyártás előnyösségét a hazai lakásépítkezés is bebizonyította: a munkaigényesség egy lakás felépítésénél 10 év alatt 2300 óráról 800 órára csökkent. Ma az ún. könnyű előregyártott épületszerkezeti elemek fejlesztésére helyezzük a fő súlyt, vagyis olyan komplettizált épületelemekre törekszünk, amelyeken maximális mértékben érvényesítjük a nagy hatásfokú hőszigetelést, a műanyagokat, a vékony lemezeket, az alumíniumot és a síküveget. Ez lényegesen könynyebbé teszi az épületet, csökkenti a munkaigényességet az építkezésen, meggyorsítja az építkezést, csökkenti a szállítással szembeni Igényt s egyúttal a termelés nagyfokú összpontosítását teszi lehetővé. MEGGYORSÍTANI AZ ÉPÍTKEZÉST Az építés alatt álló objektumokban, az építőipari vállalatok készleteiben, a feldolgozó termelési ágakban és az építőanyagiparban kötött anyagok és eszközök kb. 65—70 milliárd koronát képviselnek. Ennek 85—90 százalékát az épülőben levő objektumokban találjuk, ezért ma a megkezdett építkezések arányszámának a csökkentésére törekszünk. Szlovákia negyedik ötéves terve is megköveteli az építkezések átlagidejének a mai 6 évről 3,5 évre vaió csökkentését. Az építőipari termelés meggyorsításának egyik teltétele az építőiparban használt gépi termelőeszközök minőségének javítása és számbeli kibővítése. Mint már említettük, sem gépiparunk, sem a behozatal nem gondoskodik eléggé ezekről a gépekről. Pedig megfelelő számú gépi berendezés és műszaki színvonaluk lényegesen befolyásolhatja az építőipar fejlődését; az építőipar színvonalának a többi iparágak termelésének színvonalához való közeledése ugyanis nagymértékben attól függ, miként lesz felszerelve kiváló mechanizmusokkal s attól, kap-e elegendő hibátlan terméket és szerkezetelemet a többi termelési ágtól. H

asonló fontos feltételnek kell tartanunk ebből a szempontból a racionalizálást is, amely lehetővé teszi a termelőbázis folyamatos átépítését. A munkaszervezés elsőrendű eszköze az Idomok, a méretek, a minőség és a feldolgozási technológiák szabványosítása s úgyszintén a termékekkel szembeni működési követelmények hosszú ideig érvényben maradó meghatározása a műszaki szabványokban. Komoly, igényes követelmények állnak az építőipar korszerűsítése előtt, teljesítésük nélkül azonban nem tudna lépést tartani a fejlődéssel s nem lenne képes megbirkózni a nem kevésbé igényes feladatok ka

l" D. J.