Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-01 / 331. szám, csütörtök

t ŰJ szó 196B. XH. 1 5 Í

ÜBB MINT KÉTEZER ESZIEN DÖVEL EZELŐTT Ceylon királynője Vihara Maha Dévi volt. Ha kortársai ismerik a mai politikai szótárt, valószínűleg a nők egyenjogúsítása előharcosának nevezték volna. Sőt, az is meglehet, hogy szüfrazsettnek. Bárhogy is legyen, kétségtelen: a tettek embere, illetve asszonya volt. Egy szép nap, amikor királyi férje harcosait döntő csatára sorakoztatta fel, a királynő észrevette, hogy férjének az ellenséges csapat láttán inába szállott a bátorsága. Ezért nyomban női ruhába öltöztette, s bezáratta a palotába, hogy várjon rá, míg visszatér. S maga indult harcba a hadsereg élén. Ezerkilercszázhatvankettő januárjának végén Ceylonban sok buddhista arra a meggyőződésre jutott, hogy Vihara királynő újból testet öltött Sirimavo Bandaranaike miniszterelnök asszonyban. Január 27-én magas rangú rendőrés katonatisztek csoportja puccsot kísérelt meg. Ezek a férfiak megszokták, hogy nagy hangon adjanak parancsokat, ám a Temple Trees tágas termében, amelyben a kormányhű rendőrség előállította őket, hihetetlenül megjuhászodottan álltak. Ceylon fehér száriba öltözött első hölgye alaposan megleckéztette, majd nyomban hűvösre is tétette őket. A Temple Trees, a ceyloni miniszterelrök székhelye a Galie Face szállótól mintegy öt-hatszáz méternyire fekszik. Ha a colombóiak nem hívnák fel rá az ember figyelmét, hónapszámra járkálhatna a Kollupitiya part menti főutcán és nem tudná megkülönböztetni a többi kertes villától. S környékén ne keressenek templomot. Templom helyett vasfákat láthatnak — különös, gömbölyű végű, tar gallyú fákat. A szingalézek ná-gahának, kígyófának nevezik. A fán még nincs egyetlen levélke se, ám gallyai már tele vannak gyönyörű, kábító illatú fehér virágokkal, amelyeket a buddhisták a csampakvirágokkal együtt a templomokban Buddha szobra elé tesznek áldozatul. Az épületet khakiszín egyenruhás, feltűzött szuronyú puskával felfegyverzett, sötétkék sapkás katonák őrzik. Bal vállukon kék mezőben a ceyloni oroszlán ragyog. A rezidencia egyszerű. A váróteremben kövezett padló, az előszobában a meggyilkolt Bandaranaike mellszobra, körülötte államférfiak dedikált képei. Macmillan, Sukarno, Tito, Eisenhower. További államfők képeit már nem tekinthettük meg, mert az ajtón betekintett egy kb. tízesztendős, rövidnadrágos fiúcska, riadtan elmosolyodott, s azt mondta, fáradjunk tovább, anyuka már vár bennünket. Nem törekedett erre a funkcióra. Tudta, hogy miniszterelnöknek lenni Ceylonban sem szórakozás. Ám elfogadta annak a pártnak határozatát, amelyet férje alapított, s amely férje halála után nem egészen egy esztendővel megnyerte az általános választásokat. Fel kellett venni az elejtett fonalat... Mosolya lebilincselő, jóakaratú. Szeme szikrázik. Haját kontyba kötve viseli. Fehér cipellőjét mezítlábra húzta. Most is olyan vakltő fehér száriban van, mint amilyenben a — Tudják mit? — javasolta. — Ne beszéljünk politikáról. Minden egy merő politika. Hallottam, hogy egy egész hétig Peradenijában voltak, hogy nem tudtak betelni az orchideákkal ... Így aztán beszélgetésünk az orchideák és a hőség körül forgott. Aztán a tengerről és a ceyloni turistaforgalomról beszélgettünk. Majd a parlamenti parókákról. És a parlamenttől már csak egy lépés volt férjéig. A

BANDARANAIKE CSALÁDRÖL nyugodtan beszélhetünk úgy, mint feudális urak családjáról. A britek valaha a mudalljar címmel tüntették ki őket, megbízták a családot a közigazgatás irányításával a távolabb eső part menti területeken, a „low country"-ban. Bandaranaike atyja lovagi rangot nyert. Kedvelte a lóversenyt. Vacsorára megélhetésükhöz. Nem várt a földreformra — tömérdek földet osztott szét, s a szétosztott földeken szövetkezeteket alapított. Eljárt a földekre és a buddhista búcsújárásokra, sőt a hinduisták közé is. Kataragamába. Ügy öltözködött, mint ők, azt tette, amit ők. Túlságosan művélt volt ahhoz, hogy úristenekben higgyen, ám nem feledkezett meg arról, hogy száz ceyloni közül kilencvenkilenc hisz bennük. Született szónok volt. Ismerte a szavak súlyát. A parlamenti viták során kevés egyenrangú vetélytársa akadt. Vitába szállt bármikor bárkivel, ám tettre sosem tudta elszánni magát. Barátai a sző mesterének tartották, politikai ellenfelei pedig a semmittevés mesterének. Csak a hozzá legközelebb állók tudták, hogy „Bandájuk" messzebb tekint, hogy érzi a politikai tett súlyát és felelősrre ve- I Lövés a verandán frakkban járt. Ha birtokán a Senanayák, Kotelawalok és a Jayawardenok családjának tagjait fogadta (valamennyien nacionalisták voltak, akik aktívan harcoltak a brit fennhatóság ellen), éreztette velük felsőbbrendűségét, • még csak azt sem engedte meg nekik, hogy leüljenek H Irt. a n z e lk es Z m u n (utódaik ezt mindmáig nem tudják neki elfelejteni). Istenfélő keresztény volt. Mikor 1899.- január 8-án fia született, az eseményt nagy hálaadással ünnepelte meg, s felkérte West Ridgewayt, Ceylon főkormányzóját, hogy legyen gyermeke keresztapja. Így történt aztán, hogy a plébános az elsőszülött fiú nevét így jegyezte be: Solomon West Rldgeway Dias Bandaranaike. Szerepelt a bejegyzésben az apa keresztneve, a főkormányzó keresztneve és vezetékneve, valamint a gojigama legmagasabb kasztjához tartozó család mindkét neve. Ha néha az alma messze esik a fájától, akkor ez kétszeresen így történt a kis Solomon esetében. Angliában végzett főiskolai tanulmányai után úgy tért vissza Ceylonba, hogy tele volt a feje lázadó gondolatokkal a hűbéri hagyományok és atyja életelvei ellen. Életének erre a szakaszára később így emlékezett: — A britek úgy neveztek bennünket, hogy „good church-going Christians". Jó templomjáró keresztények. Oxfordban egyebek között megértet, tem a frakk, paróka és a britek érdemrendjeinek értelmét és értékét ls. Nálunk az ilyesmi idős uraknak lm„TUDJÁK MIT? NE BESZÉLJÜNK POLITIKÁRÓL... parlament első ülésszakának megnyitásán és a repülőtéren láttuk, ahová Buddha szent ereklyéjét ment fogadni. Ugyanilyen fehér száriban fogadta néhány hónappal később az említett pöffeszkedő rendőr- és hadseregtábornokokat. Az Observer tudósítójának nemrégiben kijelentette, hogy nem érzi magát politikai nagyságnak. Szerény. S állítólag rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amelylyel férje nem rendelkezett: határozottsággal. S ezen felül van még egy előnye, a common sertse, az egészséges paraszti ész. ponálhatott, ml azonban az ilyesmivel szemben mái allergikusak voltunk. Számunkra a sarong könnyebb és Buddha közelebbálló. Nálunk a munkás örül, ha naponta négy rúpiát kereshet. A fennköltség nekünk nem imponál, Inkább provokál bennünket. És nem maradt csak a szavaknál. Nyilvánosan megtagadta a kereszténységet, „az erő nemzetközi szervezetét" s buddhista lett, a „szerénység filozófiáját" tette magáévá. Kidönttette a kerítéseket atyja földbirtokai körül, s hagyta, hogy az emberek elvigyék, amire szükségük volt ségét, hogy visszariad az elhamarkodottságtól és a rövidlátástól. Ceylon első haladó miniszterelnöke lett, ám politikai életének vonalvezetése távolról sem volt egyenes. Sok kitérője, mellékútja és zsákutcája volt. Ceylon Kommunista Pártjának főtitkára az alábblakat mondta róla: — Banda sosem értette meg az ipari munkásokat. Már csak azért sem, mert nem volt iparunk. Megértette viszont a munkásosztály küldetését a világ jelenlegi fejlődésében, s ezért tiszteletben is tartotta. Egy ízben kijelentette: ha a világ a kommunizmus felé halad, miért álljak épp én az útjába ...? A teaültetvények munkásait nem holmi magas elméletekkel védte. A brit ültetvényeseknek és intézőiknek csak ezt az egyszerű kérdést szokta feltenni: — Hogyan akarnának élni és családjukat eltartani napi négy . rúpiából? E

ZERKILENCSZÁZHARMINCHÉTBEN megalapította a Sinhala Maha Sabhá pártot, a Szingaléz Nagy Tanácsot, a kommunális nacionalizmus valamiféle szervezetét. Ezzel egyidejűleg az UNP párt elnökhelyettese, sőt a parlament elnöke lett. Emellett azonban saját pártja, az SMS sem szűnt meg. Ez bizonyos mértékig a ceyloni politikai élet rendellenessége volt — párt a pártban. Az UNP megalakítása után négy esztendővel az SMS tagjai még mindig megtartották évzáró taggyűléseiket, amelyeken megszövegezték politikai programjukat, s ezt közzétették még azelőtt, hogy megtárgyalták volna az UNP vezetőségével, holott ennek a pártnak oszthatatlan részét képezte Bandaranaike SMS pártja is. Ezerkilencszáznegyvenhatban azonban kemény leckét kapott.- Az UNP a jóval erősebb, ám szétforgácsolódott baloldallal szemben öt szavazatnyi többséggel megnyerte a választásokat. Ezért öt esztendővel később ellenzékbe vonult, s megalakította az SLFP-t, a Ceyloni Szabadságpártot. Az 1956-os választásokban a baloldallal vállvetve döntő vereséget mért a ceyloni reakcióra és miniszterelnök lett. A

Z ANGOL URALOM IDEJÉN amikor már a helyi gazdálkodás minisztere volt, Bandaranaike egy Ízben a negombóí brit katonai bázisra utazott. Mikor kocsija a kapuba ért, egy angol katona ugrott elébe, s erélyesen megparancsolta, hogy kocsijáról vegye le a ceyloni zászlót, mivel őfelsége birodalmának területére lép. A megalázott Bandaranaike akkor megesküdött, hogy ezt a megaláztatást nem hagyja megbosszulatlan. Amint miniszterelnök lett, első rendeleteinek egyike az volt, hogy megszüntette a brit katonai bázisokat nemcsak Negombóban, hanem Trinkomalíban, a „ceyloni Singaporeban" is. Három esztendeig tartó működése alatt államosította az autóbuszközlekedést, előkészítette a nagybankok államosítását, a külpolitika terén pedig a hazai és külföldi reakció heves ellenállása dacára Ceylont az aktív semlegesség útjára vezette, s közelebb hozta országát a szocialista országokhoz. Mindezt és sok egyebet sikerült elérni a parlament talaján, a szenátusban és a ceyloni kormányban. Sok barátot, de sok ellenséget is szerzett... Abból a célból, hogy felébressze az egyszerű emberek öntudatosságát s egyúttal a bürokraták körmére koppintson, napi programjába beiktatta a nyitott ajtó óráját. Addig ez ideig az egyszerű falusi és városi emberek panaszaikkal nem kerültek a legalacsonyabb beosztású hivatalnok elé sem. Most pedig egyszerre a miniszterelnöknek mondhatták gondjukat-bajukat. Az angolok bevezette merev bürokrácia kezdett felengedni, a bürokraták közül senki se tudhatta, vajon az elutasítottak valamelyike nem megy-e panaszra a miniszterelnökhöz... Ezufán elérkezett 1959. szeptember 26. végzetes reggele. A Bandaranaike család bungalójának verandáján, mint rendszerint, több tucatnyi ember szorongott. Egy földművesküldöttség tanácsot jött kérni, hogy miképpen kezdjenek hozzá a mechanizált szövetkezet kiépítéséhez, az államosított autóbusz-társaságok alkalmazottai panaszt jöttek emelni, hogy volt munkaadóik fenyegetik őket, egy tizennégy esztendős fiú anyja tanácsért jött: miképpen vegye rá fiát arra, hogy felhagyjon az iskolakerüléssel, egy fiatalember azért kereste fel a „mindentudó Bandát", hogy adjon receptet túlságosan temperamentumos felesége megzabolázására, sokan mások egyszerűen csak azért jöttek, hogy meglássák miniszterelnöküket, akiről az a hír járta, hogy Boszat, Bodhiszatva. Ez pedig a szentség utolsó fokozata a „felvllágosulás" előtt, tehát mielőtt a Bod hiszatva Buddhává válna. Volt ezekben a polgárokkal folytatott reggeli beszélgetésekben valami családias, szinte meghatóan ceyloni. Nemhiába emlegették úgy Bandaranaike bungalóját, mint népi teaházat. A látogatás alkalmával ugyanis mindenkit meg vendégelt egy csésze teával. A veranda sarkában ott ült egy sáfrányszín köntösű buddhista szerzetes is. Bandaranaike hozzálépett és úgy köszöntötte, ahogy általában a buddhista szerzeteseket üdvözlik: összekulcsolt kézzel. A férfi ahelyett, hogy fogadta volna a köszöntést, villámgyorsan a köntöse alá nyúlt és a következő pillanatban lövés dörrent. A vendéglátó súlyos sebesülten arccal a padlóra bukott. Tudta, hogy menthetetlen. Ágyán fekve lediktálta utolsó felhívását nemzetéhez. Másnap kiszenvedett. Az, ami a verandán Talduva Somarana szerzetes lövése után lejátszódott, egy másik merénylet rosszul begyakorolt főpróbájára emlékeztet. A dallasi lövésekre, aifielyek négy esztendővel később hozták Izgalomba a világot. A sors túlságosan feltűnő irányítása következtében úgy esett, hogy aznap reggel Bandaranaike bungalójában egy fiatal rendőrfelügyelő tartott szolgálatot, aki „felsőbb utasításra" helyettesítette az addigi tapasztalt őrt. A fiatalember nyomban rálőtt a gyilkosra. Miért állt a verandán egy újonc, s miért akarta a gyilkost tette elkövetése után tüstént agyonlőni? Tíz perccel a merénylet elkövetése után megjelent a színen De Soysa rendőrfőnök. Első parancsa így hangzott: — Oszoljanak! Elkergette mind az ötven szemtanút. Miért V A vizsgálat során minden álcázó kísérlet ellenére egyre inkább felmerült a háttérből Maapitigama Buddharakkita büddhista szerzetes alakja, aki számos olyan pénzügyi afférban szerepelt, amelyet Bandaranaike leplezett le és számolt fel. A szálak Buddharakkitán és De Soysán keresztül az UNP legreakciósabb csoportjáig vezettek. A gyilkos Somarama ugyan valóban szerzetes volt, de köztudomású volt róla, hogy narkomániás, ópiumszívó. Csak ujj volt a pisztoly kakasán. Talán még a bírósági eljárás folyamán sem értette . meg, hogy Ceylon egyik legbecsületesebb emberét fosztotta meg életétől. B

ANDARANAIKE NEM VOLT sem Bodhiszatva, sem szent, sem felsőbbrendű' ember, sem pedig magas talapzaton álló kőszobor. Húsból és vérből való ember volt, müveit és gondolkodó politikus, jóhumorú és szellemes társalgó, három gyermekének vidám és szerető édesapja. A végzetes lövés után eltelt huszonnégy órát országának, Ceylonnak szentelte. Feleségével és gyermekeivel csak élete utolsó perceiben foglalkozott. Ha most feltehetnénk neki a kérdést, hogy mit tart élete legnagyobb tettének, alighanem elmosolyodna és azt válaszolná, hogy semmilyen nagy tettéről nincs tudomása. S hogy mi volt a legnagyobb tévedése? Nyilván ezt felelné: — Mindig tisztességes akartam lenni. Még azokkal szemben is, akik nem Ismerik a tisztességet. Bíztam abban, hogy a meggyőző érvelés ereje több mint az álarc, vagy az ujj a fegyver ravaszán. A baloldalt elismertem. Ám hinnem is kellett volna neki. Életem legnagyobb tévedése azvolt, hogy hittem a liberalizmusban . „ BABOS LÁSZLÓ fordítása