Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-31 / 360. szám, szombat

1968. Földünk lakosságának száma lényegesen megnő. Az általános vélemény szerint 2000-ben mintegy hat­milliárd lakosa lesz. Rendelkezik-e bolygónk hat­milliárd ember ellátfisához elegendő élelmlszerfor­rással? Igen, állítja a Ford alapítványból 1952-ben létesített „Resources tor Future" kntatóintézet. Ez­zel szemben viszont sir Charles Darwin a „Forecas­ting tbe Future" folyóiratban azt állítja, hogy 2000­ben négymilliárd ember többet fog éhezni, mint 1950-ben a két és fél milliárd ember éhezett. • A XXI. SZAZAD FÉMJE - A TITAN A szovjet tndősok szerint 2000-ben már nem fog­Bak dolgozni a szénbányákban, mivel a szén vegyi energiáját villamos energiává fogják változtatni. Az acél fontossága csőkken, viszont a réz, az alnmlnlum és a titán jelentősége emelkedik majd. Az angol Ró­náid Brech véleménye szerint a szénnek és a kőolaj­nak 2000-ben is nagy szerepe lesz, elsősorban az Új műanyagok gyártása szempontjából. Az ENSZ gazdasági bizottsága is ebhez hasonló következteté­sekre jutott: a világ kőolajszükséglete 2000-ben, a maihoz képest, megháromszorozódik. Fonrastié francia közgazdász úgy véli, bogy az emberek 1995-től kezdve csnpán harminchárom esz­tendeg fognak dolgozni. Minden embernek tizenkét hét s:'abadsfig Jár majd, viszont a munkahét csak barmincórás lesz. • A SZABAD IDŐ - ÓRIÁSI VESZÉLY Dennls Gábor „Inventing the Future" című művé­ben annak a véleményének ad kifejezést, hogy a sza­bad idő meghosszabbodása az embert készületlenül fogja érni, és ez óriási veszélyt jelent majd számára. — Civilizációnknak három komoly veszéllyel kell szembenéznie: az atomháborúval, a népszaporulat robbanásszerű emelkedésével és a szabad idővel. Eddig a többség dolgozott a kisebbségre, a jövőben azonban fordítva lesz. Az emberiség két részre fog oszlani: egyötöd része szüntelenül részt fog venni a termelési folyamatban, négyötöd része viszont csak minimális ideig fog dolgozni, s ezért oly sok szabad ideje lesz, hegy nem fog tndnl mibez kezde­ni vele. Bi MIT FOGUNK ENNI 2000-BEN? A táplálkozás közvetlen összefüggésben lesz a la­kosság számának növekedésével. Feltételezhetően korlátozni kell majd a húsfogyasztást, s előtérbe kerülnek a gabonanemfiek és a hal. Alighanem la kell majd mondanunk a szokásos ételeinkről, ét rá kell fanyalodnunk olyan táplálék­ra is, mint a tengeri moszatok. Emellett a moszatok­bői és egyéb nyersanyagból készült élelmiszerek olyan Ízletesek lesznek, bogy nem fogjnk tudni őket megkülönböztetni a hústól, a sajttól stb. Mindennek foltétele természetesen az, hogy elüs­zflk az atomháború kísértetét. . . szerkesztőségünkben Kedves és kellemes ven­dég érkezésével őszinte öröm lopakodik a házi­gazda portájára. Az ilyen vendéget szívesen látjuk terített asztalunknál. És ki­nek ne szerezne örömöt, ha két olyan híres világ­utazó tisztelné meg háza­táját, mint Jíri Hanzelka és Miroslav Zikmund...? A két világutazó az év utolsó napjaiban felkeres­te szerkesztőségünket. A bensőséges beszélgetésen olyan kérdésekre is választ kaptunk, amelyek olva­sóinkat is érdekelhetik. BEVÁLTOTT ÍGÉRET /"Niyan volt, mint karácsonyfán a vlaszgyertya lángja; még a lehelettől is megremegett De vigyáztak rá, őrizték mint drága kincset. A neve Fleischmann Mária. Csak azért nem pusztult el, mielőtt élt volna, mivel az embertelenség tobzódó tengerében is volt egy kis szi­get, amelyen emberség termeüt: akadtak, akik — mielőtt megszületett volna — gyermeküknek fogadták, életüket tették kockára az övé ellenében. Az apró lángocskán nem vett erőt a vihar . .. Ma huszonegy esztendős. Szorgalmas, derék lány. Olyan, mint a legtöbb ember élete tavaszán. Korán kel, délután négy óra körül jön haza munkából. Esténként táncpróbára jár. A Csallóközi Népi Együttesben táncol. Nagyon szeret táncolni... Harmadik esztendeje dolgozik a gelei traktorállomás személyzeti osztályán. Szereti a munkáját, habár mást akart az élettói, Egy kicsit többet, merészebbet. Három esztendeje érettségizett Dunaszerdahelyen. Min­den vágya, hogy tanítónő lehessen. De közbejött valami. A szépen jelépített, százszor átgondolt tervek kártyavár­ként omlottak össze. Váratlanul meghalt a mostohaapja. Édesanyját nagyon megviselte a csapás. Öccse még Is­kolás. Most menjen ő tanulni idegenbe? Hagyja itt anyu­kát, Öcsit? Nem, ezt mégsem teheti. De már kitöltötte, beadta a jelentkezési ívet... Még visszakérhetiI Vissza­kéri. Ügy, hogy anyu ne tudja. Gondolja azt, hogy elbukott a felvételin... Tanuljon inkább Öcsi. Fiúknak jobban kell az iskola. Majd csak talál munkát valahol. Itthon lesz és még keres is ... Anyu is tudja már, miért nem vették fel lányát a fő­iskolára. Tudja, de nem beszélnek róla. Anyuka is dolgo­zik. Hármacskán szépen, csendben éldegélnek. Marika ke­resetét anyu félrerakta. Szövetkezeti lakásra ... Fleischmann Mária anyakönyvi kivonatában ez áll: 1945. fanuár nyolcadikán született Kauferlngben. Kauferingben a nácik haláltáborában. Kauferlngben, ahol a halálnak volt csak létjogosultsága. Anyuka nem sokkal volt idősebb, mint ő most, amikor durva fegyveresek törtek rájuk. Apuval együtt — akit 6 nem is ismert — zsúfolt, bűzös vagonokba zárták. Minde­nükből kifosztották őket, csupán az életüket hagyták meg egyelőre és a titkot: kettőfük titkát. Nincs szó arra, ami hűen tükrözné azt a fájó, marcan­goló érzést, amelyet ő érzett, amikor elbúcsúzott fiatal férjétől. Nem beszéltek, csak a tekintetük fonódott egy­be. Es ő értette akkor a ki nem mondott szó!: vigyázz magadra, a gyermekünkre. Hozd öt haza ... Anyuka akkor nagyon sírt. Azóta nem látták egymást. Azután jött a szelektálás. Vajon egy huszonegy esztendős lány értl-e igazi értelmét? Szelektálás: élet, vagy halál. A fiatal asszonynak egyenlőre szerencséje volt. Szívós, fiatal testének erejére még szükség volt; kellett a rab­szolga. Sóhaj szakad, amikor egészen közel dördül a pisztoly... és a szomszéd fogoly nyögve arccal bukik a sárba... Ne, ezekről ne beszéljünk. Es mégis akad valami, amit már nemegyszer elmondott a lányának. Ezeket az emlékeket is Kauferingböl, Dachau­ból, Oswienczimből hozta ... Jó emberek ott is akadtak. Fogolytársai tudták róla, hogy „úgy van". Előttük nem titkolhatta. Tudták és véd­ték. A sorakozónál középre tuszkolták, hogy védjék a gyil­kolásra okot kereső tekintetektől. Ha ruhát kaptak, fo­golytársai neki adták a legnagyobbat, a legbővebbet, hogy fedje, takarja, védje a vizsla tekintetektől. A fárasztó mun­ka, vagy menetelés közben, ha megszédült, karok nyúltak feléje. A pihenőkön, amikor félájultan zuhant a jeges hóra, rongyot, ócska ruhadarabokat dobtak rá, hogy óvják a hidegtől. Dermesztő volt a tél, amikor a kauferingi tábor gyen­gélkedőjében egy bátortalan hangocska sírt bele a félho­mályba. Ahol csak a halálnak volt létjogosultsága, új élet született.• gyermek. Egy lengyel orvos segítette világra. Egy fogoly orvos ... Most már két embert bújtattak, óvtak a hóhérok elől. Vadidegenek, sorstársak. Viseltes ruhadarabokat loptak a mosodában: pólyának. Etelmaradékot, krumplihéjat hoz tak. Es valamennyien tudták: az életükkel Játszanak. fgy őrizgették, ápolták az apró lángocskát. Könnyebb volt annak, aki ölébe kaphatta, megsimogathatta a csöppséget, a gyermeket, akinek akkor még neve sem volt. Neve? Egy névtelen anya gyermekének neve? Az ő anyukája akkor nem volt ember, csak egy számjegy: A-17988. Anyuka hagyta, hogy mások is szeressék gyermekét. Hagyta, hiszen egy kicsit az övék ts, azoké, akik nem hagyták elveszni, elpusztulni, akik segítették megóvni, életben tartani az élet kis gyertyalángját. Édesanyja erejét, egészségét a táborok drótsövénye mögött hagyta. Négy testvérét, szüleit, kislánya édesapját elnyelte a tömegsír, de hazahozta őt, legdrágább kincsét: a gnermekét l^íarika ma huszonegy esztendős. Olyan, mint a többi • ' ember élete tavaszán. Szereti az életet, az egymást követő dolgos hétköznapokat, az Ünnepet, a táncot. De mindennél Jobban az anyukáját.. .1 SZARKA ISTVÁN MINDENNAP EGY KIS ÖRÖMÖT! • Van még világrész, ahol nem jártak? — Ausztráliába nem kapunk beutazási engedélyt A többi négy világrészt bebarangoltuk. Nyolcvankét országban Jártunk, s mintegy kétszázezer kilomé­tert tettünk meg. • Hány könyvük jelent meg? — Első utunkről hét A má­sodikról — amelyet tavalyelőtt fejeztünk be, és öt évig tartott — már megjelent a Fordított télhold, és az idén kellett vol­na a nyomdát elhagynia az Ezer és két éjszakának. Sajnos, a nyomda kapacitása nem győ­% zi, így csak tavasszal veheti kézhez az olvasó. • Magyarul is? — Igen. A Tatran gondozásá­ban az első félévben. Ebben a kötetben dolgoztuk fel Szíriát Jordániát, Irakot — ennek ke­retében Kurdisztánt is —, a Perzsa-öblöt így Kuwaitot is —, s Pakisztánnal fejeztük be. • Min dolgoznak Jelen­leg? — Az év elején nyomdába szeretnénk adni a harmadik kö­tetet: Világrész a Himalája alatt címmel. Ebben dolgozzuk fel Pakisztánt, Indiát — bele­értve Kasmírt is — és Nepált A negyedik kötetet Ceylonnak szenteljük, s a jövő év folya­mán ennek kéziratát is nyomdá­ba akarjuk adni. • Mennyi időt vesz igény­be második útjuk feldolgo­zása? — Ha a terv szerint hala­dunk, még három évet Máso­dik ú tünkről tíz kötetet Írunk. A Szovjetunióval fejezzük be. Teljes két kötetet szentelünk a szovjetek országának. (Sok anyagot gyűjtöttünk. Ott-tar­tózkodásunk alatt több mint négyszáz beszélgetésen vettünk részt, j • Ceyloni riportjaikat la­punk ts közli. Hány folyta­tásuk lesz? a város a hindusok számára azt jelenti, amit a katolikusok­nak Betlehem. A sok ezer in­diai szent közül ugyan egy se született itt, de a várostól kissé északra „teremtődött" a leg­szentebb folyó, a Gangesz, amely a hagyományok szerint ártatlan s tiszta, mint az új­szülött Minden hindusnak vágyálma, hogy életében lega­lább egyszer megfürödjön a fo­lyó vizében. Ide zarándokolnak, hogy megtisztuljanak bűneiktől. Mi pontosan éjfélkor fürödtünk meg a Gangesz vizében, hogy „bűneinktől megtisztulva" lép­jünk az új esztendőbe. — Handvárban — jól kiéhez­ve — betértünk az egyik kifőz­débe. Kísérőnk tanácsára meg akartuk ízlelni a sárga lencsé­ből készült lángost. S mit nem láttunk? Egy majom ugrott fel a főzde támvázára — lángossal a „kezében". Egy ideig talál­gattuk, vajon melyik szöszös tálban mártogatta meg: ab­ban-e, amelyikre éppen étvá­gyunk volt, aztán odébbálítunk s egy másik főzdéből figyeltük falatozó „ősünket". • Mit várnak az új esz­tendőtől? — Egészséget és sok szabad Időt. Hogy békességben dolgoz­hassunk. ... • Mit kívánnak olva­sóinknak? — Ugyanazt... És minden­nap egy kis örömöt. — Ezeket a riportokat — a Rudé právo és a rádió is közli — előtanulmányok a Ceylonról szóló negyedik kötethez. Mint­egy tizenöt folytatásuk lesz. Azután a sajtó és a rádió szá­mára Nepálról, majd pedig Szumatráról írunk riportsoroza­tot. • Lapunk is számíthat ezekre a sorozatokra? — Természetesen. Eddigi együttműködésünk példás volt Miért ne lehetne továbbra ts az?l • Bizonyára több szilvesztert külföldön töl­töttek. Hol és hogyan? — Nyolcszor szilveszterez­tünk távol ott­honunktól. In­diában volt ta­lán a legerede­tibb. 1961-ben a Himalája alatt. Handvárban tar­tózkodtunk. Ez Balról: Zikmund, Dénes és Hanzelka (Bachan felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents