Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-30 / 359. szám, péntek

A mezőgazdaság idei jó eredményei kedvez

ő alap a további fejlődéshez Tisztelt Elvtársak! Mai plenáris ülésünkön néhány olyan problémát kell megvitatni, amelyek a mezőgazdasági termékek termelésének és felvásárlásának biztosításával függnek össze az 1967—1970. években a mezőgazdaság ú] irányításának feltételei között. A termésbecslés és az állattenyésztési termékek termelése és felvásárlása feltételeinek alapján arra számítottunk, hogy Szlovákiában a mezőgazdaság teljes termelése 1966-ban mintegy 15 milliárd koronát, a piaci termelés pedig 6,7 milliárd koronát fog kitenni, tehát 14,5, illetve 8.9 százalékkal többet, mint a megelőző évben. Ez annyit jelent, hogy Szlovákiában ebben az esztendőben elértük a teljes és a piaci termelés eddig legmagasabb színvonalát. Ennek részaránya az országos produkcióból az 1965. évi 30,2 százalékról 1966-ban 31,3 százalékra emelkedik, míg a piaci termelés az országos termelés 27 százalékát teszi ki. Kétségtelen, hogy az idén elért eredmények jó kiindulási alapul szolgálnak a feladatok további teljesítéséhez. Az eddigi sokéves fejlődéssel összehasonlítva ezeket az eredményeket a legkedvezőbbeknek tekinthetjük, s ezért pozitívan hatnak a mezőgazdaság tökéletesített irányítási rendszerének bevezetésére, illetye alkalmazásának hatékonyságára is. A növénytermesztés általában Jó eredményeiben az a legértékesebb, hogy az aránylag kedvező éghajlati leltételek közepette ezeket az eredményeket mindenekelőtt oly módon értük el, hogy megjavítottuk a mezőgazdaságnak műtrágyával, Jó minőségű vetőmaggal, főként szovjet búzafajtákkal való ellátását, továbbá azzal, hogy mezőgazdasági dolgozóink csakugyan céltudatos munkát végeznek. Noha a mezőgazdasági dolgozók erőfeszítéseit pozitívan értékeljük, a részletesebb elemzés arról tanúskodik, hogy az egyes kerületek és járások különbözőképpen vették ki részüket a növénytermesztés eredményeiből. Igy például a nyugat-szlovákiai kerületben az őszi búza hektárhozama 29,5 métermázsa volt, ami a köztársaságban elért legjobb termés. Ugyanakkor a dunaszerdahelyi járás 33,5, a nyitrai járás 32,5, a trnavai járás pedig 31,7 métermázsás hektárhozamot ért el. Ezért helyes lesz, ha az említett járások tapasztalatait felhasználjuk az agrotechnikában, kiváltképpen pedig ha biztosítani fogjuk a jó minőségű gabonafajták termesztését Szlovákia többi Járásában is. Az elért eredményekben nagy része van annak a ténynek is, hogy a gazdasági állatok állománya mennyiségi mutatói helyett fokozatosan előtérbe helyezzük a minőséget. Mindenekelőtt hozzáfogtunk a kevéssé produktív fejőstehenek rendszeres kiselejtezéséhez, s ugyanakkor gondot fordítottunk arra, hogy saját tenyésztésünkből növeljük állományukat. Ilyen módon elértük, hogy például a múlt évvel összehasonlítva a fejőstehenek átlagos tejhozama 112 literrel emelkedett, s ezzel egyidejűleg a fejőstehenek száma is mintegy 14 ezerrel növekedett, ami az utóbbi esztendők legnagyobb növekedése. Ezt oly módon értük el, hogy az utóbbi években intézkedéseket tettünk a mezőgazdasági termelés fokozására. Mindenekelőtt sikerült pozitív módon hozzájárulnunk a takarmányalap és a szarvasmarhaállomány összhangjának megteremtéséhez, s így emelni az állattenyésztési termelés színvonalát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szarvasmarhaállomány hasznossága, főként pedig a tejhozam növelése terfin nincs még sok tartalékunk, és nem lenne különbség a. területek, a járások és a mezőgazdasági üzemek között. A tejhozam növekedését az utóbbi két évben Szlovákiában főként a Bratlslava-környéki, a lévai, a dunaszerdahelyi, a komáromi, a galántai és más járásokban a mezőgazdasági dolgozók sokéves céltudatos munkájával s kedvező tenyésztési feltételek megteremtésével értük el. Tekintettel az elért eredményekre feltételezhetjük, hogy az élenjáró mezőgazdasági üzemek és egyes járások tapasztalatainak érvényesítésével megvan minden lehetőségünk arra, hogy a negyedik ötéves tervben elérjük a tervezett tejhozamot. Az élenjáró járásokban már a legközelebbi években is 3000 liter tejet várhatunk egy-egy tehéntől. Ezt mezőgazdasági dolgozóink becsületbeli ügyünknek tekinthetnék. Az ötéves terv javaslata a növénytermesztés gyorsabb növekedésére számit az állattenyésztési termelés növekedésénél. Az a tény, hogy Szlovákiában a növénytermesztés fokozásának rendkívül eltérő feltételei vannak f—- a sík területeken hosszú a vegetációs időszak kevés a meleg és a napfény, a ÄtjgyvldéKi terflfeteken viszont kevés a szántóföld, sok a rét 6a a legelő még nagyobb igényeJÁN JANÍK elvtársnak, az SZLKP KB titkárának beszámolója az SZLKP Központi Bizottságának 1966. december 28-i plénumán ket támaszt irányító és szervező munkánkkal szemben. Ebből a szempontból megkülönböztetett módon kell foglalkoznunk egyes körzetekkel, főként ami a talajalapról való gondoskodást Illeti. Elsősorban arról van szó, hogy megvalósítsuk a beruházási és a nem beruházási jellegű talajjavítást akciókat Dél- és Kelet-Szlovákiában, valamint a Záhorién, továbbá, hopv fejleszszük a rétek és a legelők belterjes felhasználására irányuló mozgalmat, főként a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben. A mezőgazdasági termelés további fokozása szempontjából fontos feladat lesz, hogy fokozatosan fejlesszük a szakosítást és az összpontosítást. Bátran állíthatjuk, hogy ezen a téren már aránylag jó példákkal és tapasztalatokkal rendelkezünk. Már több éve érvényesítik a gyakorlatban az üzemen belüli és az üzemek közti specializáció elemeit a bratislavai, a ko máromi, a topoľčanyi, az újvári és további járásokban. Az említett járások gazdasági eredményei meggyőzően tanúskodnak ennek az útnak az előnyeiről. Lényegesen megjavultak a természetes és az értékjellegű minőségi mutatók is. A továbbiakban janik elvtárs rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági vállalkozás mai lehetőségei nem kielégítőek. A mezőgazdasági üzemek azt követelik, hogy fejlettebb kooperációs formákat valósíthassanak meg a termelés, a piaci kapcsolatok, a szolgáltatások terén, továbbá, hogy nagyobb mértékben vehessék kl részüket néhány mezőgazdasági termék feldolgozásából is. Az új irányítási rendszer bevezetésével kapcsolatban számos járásban javaslatokat készítettek elő, amelyek a gazdálkodást tröszt- vagy kombinát, szövetkezeti vagy állami-szövetkezeti alapra helyeznék. Itt elsősorban a beruházási építkezések megszervezéséről, a baromfi , tojás-, gyümölcs- és zöldségtermelésről, feldolgozásáról és értékesítéséről, szociális és üdülési létesítmények, raktárak, szárítók stb. építéséről van szó. Ezeket az irányzatokat helyeseknek tekintette a CSKP Központi Bizottságának 1966. december 19-én és 20-án tartott plénuma. Konkrét formájukban a CSKP Központi Bizottságának márciusi ülésén fogják őket jóváhagyni. Ogy véljük, hogy e kapcsolatok megoldása terén máris helyénvaló a több kezdeményezés, határozottság és konkrét intézkedés, mert számos olyan előírás, rendelet és korlátozás létezik, amely gátolja ezt a fejlődést. Viszont tudatában vagyunk annak is, hogy bonyolult kérdésekről van szó, s ezért a csoportosulást és a kooperációs kapcsolatok kialakításában ezeket gazdasági számításokkal kell alátámasztani. Minden döntésnek arra kell irányulnia, hogy gyorsabban használhassuk fel a tudományos-műszaki haladást a mezőgazdasági termelés növelésére, effektivitásának fokozására a társadalom szükségletei kielégítésének érdekében. A mezőgazdasági termelés fokozása terén rendkívül nagy jelentősége van a szolgáltatások általános fejlesztésének. Főként a mezőgazdasági felvásárlási és az ellátó üzemek, a gép- és traktorállomások nyújtotta szolgáltatásokról van szó. Az Irányítás és tervezés új elvei a mezőgazdaságban ls megkövetelik, hogy a tudomány és a kutatás aktívabban vegye ki részét a termelés növeléséből. Mindenekelőtt el kell érnünk, hogy tevékenységükben döntő helyet foglaljon el a mezőgazdasági fejlődés alapvető kérdéseinek megoldása, mivel ezek a kérdések jelentős mértékben specifikusak számunkra, főként a földalap összetételének, a vízellátásnak, a terep tagoltságának stb. szempontjából. Helyes lesz, ha a termelők választ kapnak arra a kérdésre, miképpen gazdálkodjanak eredményesen a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben, hogyan használják kl a kelet-szlovákiai és a moldavai síkság, a Csallóköz és Záhorie lehetőségeit az öntözéses gazdálkodás feltételei között, miképpen oldják meg a vállalaton belüli gazdálkodás, az ésszerűsítés, a termelési és munkafolyamatok kérdéseit, miképpen érjenek el a ml feltételeink közepette 3000 literes tejhozamot és hogyan tegyék olcsóbbá a tejtermelést. Nagyobb mértékben kell kihasználnunk a külföldi tudományos kutatás eredményeit. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége Jóváhagyta a mezőgazdasági kutatási központ létesítését, nemkülönben szlovákiai fiókintézetének létesítését, amelynek élén tudományos és szakdolgozók választott kollektívái fognak állni, hogy ily módjn a mezőgazdaságban kiküszöböljük a tudomány és a kutatás Irányításának adminisztratív formáit. A mezőgazdasági termelés irányításának alapvető eszköze a tökéletesített rendszerben is a mezőgazdasági fejlesztés állami terve marad, amely kifejezi a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek társadalmi szükségletét. A különbség abban rejlik, hogy az állami tervnek a mezőgazdasági üzemekkel szemben támasztott követelményeit a Jövőben csak a gazdasági eszközök felhasználásával lehet majd érvényesíteni. A mezőgazdasági üzemek fejlődésének fontos feltétele, hogy nagyobb mértékben használják ki a mezőgazdasági termelés növekedésének rendkívül differenciált természeti és gazdásági feltételeit. Ösztönös természetesen nem lehet a mezőgazdasági termelés. Fontos, hogy a terv összeállítása és teljesítése során maximális összhangot teremtsünk a társadalmi szükségletek és a mezőgazdasági üzemek gazdasági érdekei között. A mezőgazdasági termékek új felvásárlási árainak színvonalát úgy szabták meg, amint azt az átlagos természeti feltételek közepette gazdálkodó üzemek termelési költségei mutatták. Ez megkövetelte, hogy a rosszabb körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek egy része számára meghagyják a költségek megtérítését, a differenciális hozzájárulásokat és bizonyos dotációkat. Az átlagosnál roszszabb gazdasági feltételek között gazdálkodó üzemeknek ideiglenesen dotációkat is fognak nyújtani. Ezek szerkezete és nyújtásuk módja az eddiginél tökéletesebb, s ezért elvárhatjuk, hogy a megtérítés eme formái hatékonyabbak lesznek az eddigi formáknál. A költségmegtérítés új formája s a piaci termelés serkentője lényegében a prémium lesz, amelyre a Jövő évben több mint 400 millió koronát szánnak. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok, kiváltképpen pedig a mezőgazdasági üzemek feladata az lesz, hogy ezeket a lehetőségeket teljes mértékben kihasználják a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozására a mezőgazdasági termelés növelése érdekében. A legfontosabb Intézkedésnek a termelés struktúráját meghatározó szabadságot kell tekinteni. Ez az elv mindenekelőtt az elmaradott üzemek számára biztosít új lehetőségeket, mivel épp ezek gazdálkodását deformálta leginkább a tervezés direktív módja, a feladatok megszabásának leegyszerűsített, sablonos módszere. A mezőgazdasági termelés összetételének helyes megválasztása rendkívül fontos tényező az eladás és ezzel a bruttó jövedelem emelése szempontjából is. Az emiitett lehetőségek kihasználása Igényes feladat és főként két Irányban kellene megvalósítanunk őket.: egyrészt a termelés szerkezetének megfelelő módosításával el kellene érni, hogy az üzemekben " főképp az Idénymunkák idején — a munkamérleg kiegyenlítődjék, és Ily módon lényegesen csökkenjenek a begyűjtési veszteségek, javuljon a kultivációs munkák színvonala; másrészt pedig úgy, hogy olyan terményeket kell termelnünk, amelyekkel az adott feltételek között, egy munkaegységre számítva, a jövedelem legnagyobb emelkedését érhetjük el. A termelésnek ezt az irányzatát fogja elősegíteni a lemaradozó üzemeknek nyújtandó, új formájú pénzügyi segítség is, amikor is az eddigi kevéssé hatékony támogatás helyett az emiitett szövetkezetek és állami gazdaságok a konszolidációs terv alapján stabilizációs juttatásokat fognak kapni, mégpedig olyan formában, hogy a központi alapokba beszolgáltatott termékekért kapott minden 100 korona bevétel után pótlékot fognak kapni. A szubvenciós politikában is arra kell majd törekednünk, hogy az anyagi eszközök juttatásával nagyobb segítséget nyújtsunk az elmaradott mezőgazdasági üzemeknek a földalap Javítására, termőképességük emelésére, öntözésre, továbbá az alapvető termelőeszközök beszerzésére és a szakkádereknek a mezőgazdaság részére való megnyerésére. A tökéletesített Irányítási rendszerben érvényesülő progresszív tényezők hatékonyságának fontos feltétele, hogy egyenjogosítsuk a mezőgazdasági vállalatokat a vásárlások és szállítások terén. Nem tagadhatjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek mindmáig aggodalommal viseltetnek a monopolhelyzetben levő szállítóikkal és vásárlóikkal szemben, s hogy ennek az aggodalomnak megvannak a maga objektív okai. A tökéletesített irányítási rendszer elveinek fokozatos bevezetése és a negyedik ötéves terv feladatainak Igényessége megköveteli, hogy egész pártunk, gazdasági szerveink és nemzeti bizottságaink összpontosított és nagy erőfeszítéseket tegyenek e feladatok megvalósítására. Döntő feladata természetesen az embernek van, mivel neki kell mozgásba hoznia a gépeket, neki kell arra kényszerítenie a földet, hogy gazdag termést hozzon. Emellett, mint jól tudjuk, e téren is még számos problémánk van. A mezőgazdasági munkaerők jelenie gl helyzete, főképp pedig azok korbeli és szakképzettségbeli összetétele az egyik legfőbb oka annak, hogy nem eléggé használjuk kl mezőgazdaságunk tartalékait és potenciális lehetőségeit, mezőgazdaságunk ezért maradt el népgazdaságunk egyéb ágazatai mögött. Ezt a helyzetet általában az okozza, hogy az ipar eddigi extenzív fejlődése aránylag több munkaerőt vont el a mezőgazdaságból, mint amennyit a termelőeszközökkel pótolni tudott volna. További ok a munkamegosztás elmaradása magában a mezőgazdaságban, főként pedig az iparral való munkamegosztás elégtelensége, hogy a mezőgazdaságban — egyéb élenjáró államokkal összehasonlítva — elmaradt a munkatermelékenység. Ezért egy termelési egységre még mindig túlságosan sok élő munkát fordítunk. A továbbiakban Janik elvtárs megállapította, hogy a kommunistáknak és az EFSZ-ek, valamint az állami gazdaságok vezető dolgozóinak az a feladata, hogy megteremtsék a feltételeket a mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak megnyerésére és megtartására. Az új önálló gazdasági rendszer keretében a nemzeti bizottságoknak is számos lehetőségük nyílik majd arra, hogy hozzájáruljanak a munkaerő^•obléma megoldásához. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti bizottságok ezt a lehetőséget teljes mértékben ki fogják használni, és hogy a mezőgazdasági vállalatokkal szorosan együttműködve olyan Intézkedéseket fognak tenni, elsősorban a kulturális és szociális létesítmények építése, valamint a szolgáltatások fejlesztése terén, hogy a mezőgazdasági dolgozók munka- és életfeltételei gyorsan megközelítsék a népgazdaság egyéb ágazataiban dolgozókét. Arról van szó — hangsúlyozta a továbbiakban Janik elvtárs —, hogy minden mezőgazdasági vállalatban már a termelési terv összeállítása során tartsák szem előtt, hogy a lehető leghatékonyabban használjanak ki minden rendelkezésre álló termelési alapot. Az ésszerűsítési kérdések megoldása a termelés kibővítésével és a költségek csökkentésével járna. Emellett még arra is kell törekednünk, hogy ugyanIlyen következetesen keressük a termelés tartalékait. Mindezeket a rendkívül igényes feladatokat a mezőgazdasági igazgatóságoknak kell majd megoldaniuk, mert az ő feladatuk, hogy fokozzák a mezőgazdasági üzemek, főként pedig azok vezetőinek nagyarányú aktivitását, s Így a határozatok végrehajtásával biztosítsák az 1967. évi, valamint a negyedik ötéves terv sikeres teljesítését. A mezőgazdaság bonyolult fejlesztési problémáinak sikeres megoldása, a mezőgazdaság és a népgazdaság egyéb ágazatai közt fennálló kapcsolatoknak az új irányítási rendszer szellemében történő rendezése, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közti kapcsolatok elmélyítése továbbá a termelőerőknek és a tudományos-műszaki haladásnak az emberek gondolkodására gyakorolt szüntelen befolyása, a dolgozóknak a feladatok teljesítésére való mozgósítása és a párt mezőgazdasági politikájának a megvalósítása egyre nagyobb igényeket támaszt e pártszervek irányító munkájával szemben. A párt munkájának alapvető irányvonalában, ahogy azt a CSKP Központi Bizottságának Januári plénumán megszabta, különös súlyt helyeznek a párt tevékenységének egységesítésére, a CSKP Központi Bizottsága határozatainak teljesítése során. Jelenleg a pártszervek és szervezetek politikai-szervezési munkájának legfőbb feladata a mezőgazdaságban, hogy erőfeszítéseiket az évzáró taggyűlések jó előkészítésére összpontosítsák. A pártszervezeteknek az évzáró taggyűlések előkészítése során helyesen kell érvényesíteniük a párt vezető szerepét, hogy a párt befolyása egyre növekedjék a termelésben. A falusi pártszervezetek taggyűlései csupán kezdetét jelentik a XIII. kongresszus feladatai teljesítésének a mezőgazdaságban. Az elfogadott határozatok következetes teljesítésével az év folyamán fokozódik a pártszervezetek aktivitása, fejlődni fog a párton belüli élet, megszilárdul a párt tagjainak eszmei és akcióegysége és elmélyül a párt és a dolgozók közötti kapcsolat. A pártszervek és szervezetek ilyen Irányú politikai szervező munkája szavatolja azt, hogy eredményesen teljesítjük a CSKP XIII. kongresszusának határozatait Szlovákia mezőgazdaságának fejlesztésében.