Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-25 / 355. szám, vasárnap

A TV-ADÓHÁLÓZAT FEJLESZTÉSI =—— TERVEI — A televízió kétségkívül századunk egyik legjelentősebb talál­mánya. Egy kapcsolás — és sok száz kilométer távolságban le­játszódó eseménynek lehetünk szemtanúi. E hírközlési „csoda­találmány" térhódítása az egész világon óriási. A sajtó a minap adott hírt arról, hogy hazánkban már 2 328 000 tv-előfizetőt tartunk nyilván (1966. november 1-i adat). Közel van tehát az az idő, amikor nálunk minden családra jut egy tv készülék. A televízió ma már a szó legszorosabb értelmében véve közügy. Naponta milliók ülnek a készülékek elé, hogy tájéko­zódjanak a világ eseményeiről, szórakozzanak és nem utolsó­sorban művelődjenek. A tv­adásban előforduló hibák — legyen az a műsorban, vagy a közvetítés műszaki részéljen — százezreket bosszantanak. Nemrégiben levelet kaptam egy észak-csehországi ismerő­sömtől. Elpanaszolta, hogy va­donatúj tv-készüléke van, de az nem örömet, szórakozást nyújt, hanem csupa bosszúságot okoz neki. A kép zavaros, a képer­nyőn csupa futkosó vonal jele­nik meg. Pedig a készülék vá­sárlásakor kipróbálták a vételt. A képek akkor jó minőségűek voltak... Mi az oka ennek? Alkatrészhiba? Vagy a vétel" lehetőségek rosszak? Ezekre a kérdésekre a választ a Közpon­ti Postaigazgatóság Rádió- és Televízió Műszaki Igazgatósá­gán kaptam meg. „ÁRNYÉKOS" TERÜLETEK A Csehszlovák Televízió első műsorának vétele az ország te­rületének 92 százalékán jó vagy megfelelő. Ez az eddig megépí­tett 11 tv-adó, 10 reléállomás és több mint 350 átjátszó adó hálózata kiépítésének köszönhe­tő. Az ország lakosságának 88 százaléka számára biztosítva vau tehát az országos műsor jó vétele. De mikor elégítjük ki az ún. árnyékos területek lakosságának tv-igényeit? Köz­tudomású, hogy viszonylag Szlo­vákiában van a legnagyobb el­látatlan terület, ahol alig vagy egyáltalában nem vehető a mű­sor. Csehországban pedig a nyugati és az északi peremte­rületeken rossz a vétel. Az észak-csehországi árnyékos te­rület oka újabb keletű. Ugyan­is a Buková hegyen épült új tv­adótorony tavaly leégett. Amíg nem épül új adótorony, addig az észak-csehországi tv-tulaj­donosok bosszúsága továbbra is indokolt, mert az ideiglenes adás megszakad vagy zavaros lesz, amint 80 km-nél nagyobb a szél óránkénti sebesség" ... Az ötéves terv végére (1970) azonban az egész országban, tehát a ma még árnyékolt 8 százalék területen is, megszűn­nek az I. tv-műsor vételével kapcsolatos gondok. Szlovákiá­ban az ötéves tervben három új adót építenek: Králová Ho­lán, a Žilina melletti Križava­hegyen és az oravai Magurkán. A križavai adó építését már meg is kezdték. Az említett adókon kívül egész sor átjátszó- és re­léállomást telepítenek azokan a helyeken, ahol a vétel gyen­gébb. A KOZOS ANTENNA A vétel minőségét javítják a jól felszerelt közös antenák is. A jövőben még szélesebb mértékben fogjuk alkalmazni a közös antennákat — nemcsak az ú| lakótömbökben, hanem a régebben épült bérházakban is. Olyan kisebb falvakban, telepü­léseken is előnyös a közös an­tenna, ahol nem célszerű az át­játszó törpeadó építése. A kor­mány már évekkel ezelőtt jóvá­hagyta a közös rádió- és tv­antennák építését az új lakó­tömbökben, de az építőipari be­ruházók még ma is gyakran megfeledkeznek erről az intéz­kedésről: közös antenna nélkül adják át az ú| lakóházakat... A MÁSODIK MŰSOR A közvéleményt, elsősorban a tv-tulajdonosok hatalmas tá­borát az utóbbi időben élénken foglalkoztatja a Csehszlovák Televízió II. műsorának problé­mája. A kormány már 1965 ápri­lisában jóváhagyta a második tv-program távlati tervét. A má­sodik műsor adóhálózata az or­szág egész területét fedné. A műsor központi, azaz országos lenne. A tervezet szerint a II. műsor műszaki előkészítésekor már azzal Is számolnak, hogy az új adóhálózaton színes tv­adást ts lehessen közvetíteni. Mivel az adás ultrarövid hul­lámon történne, a II. műsor adó­hálózatának jóval sűrűbbnek kell lennie, mint a mainak. Ezért a II. tv-műsor számára 59 adót és több száz reléállo­mást kell építepl. A II. műsor adóhálózatának építése fokoza­tosan, az egyes területek poli­tikai és gazdasági fontosságát tekintetbe véve valósul meg. A tervek szerint Bratislavában 1970-ben egy 1000 kW-os kisu­gárzási teljesítményű, vasbeton szerkezetű tv-adótorony továb bítja majd a II. műsort. A máso­dik műsor prágai adótornyának elhelyezéséről a közeljövőben döntenek: A Petfín-hegven vagy a Rieger-Parkban le­gyen-e? Ha minden jól megy, akkor a prágai adótornyot az 1971-1973-as időszakban átad­ják rendeltetésének. A SZÍNES TELEVÍZIÓ KIUTASAI A fejlett technikávul rendel­kező országokban már évek óta folynak a kísérletek a színes tv-adással. Jelenleg három szí­nes tv-rendszert fejlesztettek ki a világon: az amerikai NTSC-, a francia SECAM- és a nyugatnémet PAL-rendszert. A csehszlovák távösszekötte­tési és televíziós kutatóintéze­tek már évek óta foglalkoznak az egyes színes tv-rendszerek alkalmazási lehetőségeinek ku­tatásával. Latolgatják, hogy ha­zánk feltételeinek melyik szí­nes tv-rendszer felelne meg a legjobban. Nagyon előnyös len ne, ha az európai országok meg tudnának egyezni abban, hogy melyik színes tv-rendszert veze tik be. Az európai országok — köztük Csehszlovákia is — je­lenleg intenzíven tanulmányoz­zák ezt a kérdést. Amint meg egyezés születik, azonnal meg­gyorsul a színes tv-rendszerrel kapcsolatos munkálatok üteme. Távközlési és híradástechni­kai szakembereink feladata, hogy 1967-ben véglegesen dönt­senek arról, melyik színes tv­rendszert vezetjük be Csehszlo­vákiában. Előzetes számítások szerint valószínű, hogy az első rendszeres színes tv-adásra 1972-ben kerül sor. SOMOGYI MATYAS Az utazóközönség figyelmébe! (CTK) — A Kelet-szlovákiai KNB közlekedésügyi osztálya és a Csehszlovák Államvasutak ľelhívja az utazóközönség fi­gyelmét, hogy 1966. december 28-, 29- és 30-án a Kysak­Prešov vasúti szakaszon 1966. december 28-án 6 óráttól de­cember 30-án 19 óráig a ružínl vízerőmű új aluljárójának épí­tési munkálatai miatt beszün­tetik a vasúti személyforgal­mat. Az említett napokon a sze­mélyforgalmat a Csehszlovák Autóbuszközlekedési Vállalat autóbuszai bonyolítják le. A díj­szabás ugyanolyan, mint a Csehszlovák Államvasutak vo­nalain Az autóbuszok a vasúti menetrend szerint közlekednek majd. A személyi forgalom kor­látozása idején néhány menet­rend szerinti személyvonat in­dul az említett állomásokról, mépedig: az 1022, a 913 és a 903 számú, továbbá a 356 számú gyorsvonat. Ezek helyett nem közlekednek autóbuszok. A Csehszlovák Autőbuszköz­lekedési Vállalat járművei a kysaki és a prešovi állomás­épülettől, valamint az obyšov­cei megállótól közlekednek. A többi vasútállomáson, illetve megállóhelyen — LiCartovcén. Drieftovská Nová Ves-en, Ken­dicén és a Prešov melletti Ha niskán az autóbuszok a községi autóbuszmegállónál, nem pedig a vasútállomáson állnak meg. Ké-jük az utasokat, hogy al­kalmazkodjanak a vasúti dol­gozók utasításaihoz és — te­Kintettel az említett munkákra — legyenek megértőek. I destova negyed százada' már, hogy kisebb játszó­térnek is beillő koroná­ján öten-hatan is hancúroz­tunk. A ránk bízott tehenek, borjak közben szinte egymás elől falták a dús füvet. — Bújjunk el hamarl — ki­áltott kétségbeesétten Csimre. — Bolond vagy, hisz nem jönnek a tömik — próbáltuk lecsillapítani pillanatnyi ijedt­ségünket. Előtte ugyanis fél­órával több hullámban ezüst színű csókokat rajzolva húztak a tömik — ki tudja már há­nyadszor — Németország felé. Ilyenkor szinte egymás nyaká­ba ugrálva bújtunk az öreg fa korhadt oldalába, és onnan fi­gyeltük a csíkokat, hallgattuk furcsa dübörgésüket. Ezúttal azonban más zörgést ts hallottunk. A fától száz mé­terre egy üres kocsi zörgött, a rajta ülő pedig egyre jobban nógatta a szundikáló derest. Az öreg kocsis is fel-felnézett a kék égre, majd rágyújtott hosz­szúszárú pipájára. Amikor a fához ért, hirtelen megtorpant a 16. Az öreg las­sacsskán levánszorgott az ülés­ről. Ml a fa odújából lestünk, és egyszerre újabb furcsa han­gokat hallottunk. Felettünk húztak el a tömik, vagy har­mincat olvastunk meg. — Csak ne féljetek, gyere­kek, húzódjatok jól össze, hogy én is odaférhessek — szólt a pipázó Ignác bátyó. — Nem fél, bácsi? — kérdez­tük. — De nem ám! Esetleg a deres félhet — és ezzel le­akasztotta a két istrángot, meg a szügyelőt, aztán a fa alá ve­zette. — Na, mit szóltok hozzá? — törte meg a csendet, nagyot szippantva a pipájából. — Ugye jó, hogy i^em vágtam ki az öreg fát? — Hát.. . hát... ez a maga fája? — próbált tudakolódni Jóska. — Enyém bizony, én ültet­tem, amikor hazajöttem a fog­ságbóll — erősítette meg re­kedtes hangját Ignác bácsi. A mindig huncut Pali köze­lebb húzott magához és fülem­be súgta: — Ki fogta meg a bácsit? Nem tudtam mit mondani Palinak. Talán mindketten egy­re gondoltunk, hogy valami lo­pás miatt volt bezárva. Akkor még nem tudtuk, mi az a há­ború, fogság, hazatérés. Csak azt tudtuk, hogy a tömik elől el kell bújni. Azt sem tudtuk, hogy amikor édesanyánk levelet kapott, miért küldött ki bennünket AZ ÖREG FÄ , HALALA mindig az utcára. Azt sem mondta meg, hogy miért sír. Csak azt tudom, hogy Ilyenkor mindig jobban szót fogadtunk. Pedig mi Is éreztük a hábo­rú terhét. Sokszor csak azért maradtunk kint majdnem délig a tehenekkel, mert bent sok munka várt ránk. Kukorica­morzsolás, favágás, dlsznóete­tés a mi dolgunk volt. Egy­másnak segítettünk, mert ne­hezek voltak a kannák. Reggel gyorsan ugrottunk kl az ágyból, amikor azt súgták a fülünkbe, hogy mehetünk le­geltetni. Az első útunk mindig az öreg fához vezetett. Innen néztünk körül az egész tájon. Ha va­lamelyik állat a tilosba ment, mentünk téríteni. Akié több­ször ment, annak többször kel­lett téríteni is. Ignác bácsi másnap is arra jött, de csak úgy félhangosan kiáltott hozzánk: — Le ne törjétek az ágát! Jó lesz majd elbújni alatta me­gint ... Bizony jó is volt. Amikor a Császta partján lepottyant egy bomba, bizony vagy húszan is odabújtak a tövéhez. Ignác bácsi a háború után sem vágta ki az öreg fát. Min­dig azt mondta, amikor arra járt, hogy inkább ő múljon ki előbb, mint a fa, amely annyi­szor menedéket adott. — Nem szeretnék azzal ta­lálkozni, aki belevágja a fej­széjét — szokta ismételni. Kiállja Sándor a próbát? A KELET-SZLOVÁKIAI VAS­MŰ ipari tanulólnak iskolája és diákotthona az tdén ts megtelt fiatalokkal. Néhány hét alatt felengedett a diákotthon lakói­ban a kezdeti zárkózottság, ösz­szebarátkoztak. Az internátus ban az egyes műszakok szerint helyezték el őket, de előfordul, hogy vegyesen laknak a műsza­kok tagjai. Így történt Sándor­ral ts. Az egyik reggel lakótársai Is­kolába mentek. Sándort délutá­nt műszak várta. A szobában maradt, egyedül. Félre dobta a tankönyvet, cigarettára gyújtott és zavartalanul turkálni kezdeti szobatársainak dolgai közt.,. Ami megtetszett neki, magáhoi vette: töltőtollat, vonalzót, asz­talitenisz-ütőt, Jelvényeket. Nagy részüket eladta, csupán néhány Jelvény maradt a zsebé ben. S ez lett a veszte ... Közben még egy hasonló eset A szövetkezetesítés után q háztájiak parcellájába jutott. — Vágd ki, Náci, sohasem tudod, kinek a barázdájához esik majd és az nem fogja kí­mélni — próbálták rábeszélni, — Akkor én meg az ő hátá­ba vágom! — erősítette a bor­gőzös kocsma sarkában, miköz­ben az ultizók egy-egy kéz­mozdulatára felszisszent. — Hát esetleg felibe, Ignác bátyám, megtesszük — szólt közbe a nem éppen jó erőben levő Lajos. — Te akarsz valamit? A sí­rodat sem tudnád kiásni, nem az én fámat! — hallgattatta el az újabb heccelődőt. Teltek-múltak az évek. Ignác bátyó és a fa együtt öregedtek. Mikor már csak hébe-hóba járt ki a határba, egy-egy felké­redzkedett szekéren mondta el a mellette ülőnek fája történe­tét. Az öreg fa már árván állt magában, körülötte mindent ki­pusztítottak. Amikor a jószívű szomszéd vagy koma megállt kocsijával, az öreg Ignác bátyó nagy nehezen levánszorgott a kocsiról, végigsimogatta fáját, mint egykor deres jó lovát, az­után a másik kocsival haza­ment. Két év óta már nem tett jót a kocsikázás sem. Hírből, üze­netből tudta, hogy a Iája még él, csak az egyik felébe vil­lám csapott. — Így van ez az öregek­kel ... — mondogatta. A tavalyi árvíz elől az elsők között vitték el a faluból, biz­tonságosabb helyre. Nyitra mellett egy hajlékban helyez­ték el. Éjjelenként arra ébred­tek fel lakótársai, hogy a fá­ját sajnálgatta. — Majd adnak helyettel — bíztatták társai. — Nekem már senkié nem kell, csak a magamé, az én öreg fám ... — Meg van, él! — kiáltott fel gyermeki örömmel, noha már 86 év nyomja a vállát. N emrég magam is arra jártam, és láttam, hogy a jó öreg fa ugyan még ott áll az árok partján, de nem él. A több mint egy hónapos tengernyi vlz kiforrázta a tövét. Jövőre már biztosan nem fakaszt rügyet. Talán már ki is ásták volna a többivel együtt, ha nem tud­nák, hogy az Ignác bátvó halá­lát jelentené. TÓTH GÉZA történt a diákotthonban, s az iskola vezetősége beidézte a két fiú szüleit. Pista édesapja bánatos arccal, szemében rejtett könnyekkel hallgatta, mi történt. Szégyellte magát. — Nem tudom megérteni, ho­gyan, de megtörtént... — saj nálkozott. — Ilyesmire többször nem kerülhet sor, igaz Pista? — fordult fiához. Pista megígérte, mindent jó­vátesz... Sándor apja nagyon furcsán viselkedett. — Az én fiam nem bűnösI Jobban tsmerem, mint a nevelő elvtársak ... Alaptalanul vá­dolfákl — fölényeskedett. Sem­miképpen sem akarta elhinni, hogy az 6 fia lopott, társait kés sei fenyegette meg. A szülői beszélgetés óta el­telt néhány hét. Pista betartot­ta szavát, megkárosított társat tói bocsánatot kért és azó'a va­lóban példásan viselkedik. Sándor viszont nem változott. Megszegi a diákotthon házirend jét. Gyakran önkényesen távo­zik, késő este tér vissza, kerüli a munkahelyét, s ami a leg­szomorúbb, semmibe sem veszt társai és nevelői jóindulatát se­gítőszándékát. VALAMIKOR AZ ILYEN DIÁ­KOT minden különösebb huza­vona nélkül kipenderítették az iskolából, internátusból, sorsá­val nem sokat törődtek. Sándor, aki egyébként egészséges, ió­eszű fiú, a diákotthonban ma­radt. Makacssága ellenére türel mesek vele, mert bíznak benne, hogy megjavul. Nem akarnak csaic úgy, egyszerűen „pálcát törni" egy fiatal ember felett. Ez lenne a legkönnyebb ... Ha akarja, még megváltozhat ... Az iskola közössége mindent meg­tesz ezért. KULIK GELLÉRT Havas eso, eső várható Karácsony előtt Európa-szer­te általában télies, hideg volt az időjárás. Havazásról és ke­mény fagyokról érkezett jelen­tés a Szovjetunió északi terüle­teiről, ahol a hőmérséklet éj­szakánként 25—32 fokkal süly­lyedt a fagypont alá. A Szovjet­unió déli területein ugyanakkor mínusz 10, mínusz 15 fokot mu­tatott a hőmérő. Valamivel enyhébb volt a fagy a Skandi­náv-félszigeten és a balti orszá­gokban, ahol a hőmérséklet mí­nusz 5, mínusz 16 fok körül moz­gott. Közép-Európában nagyob­bak voltak a hőmérsékleti kü­lönbségek. Szombat reggel Dél­nyugat-Szlovákiában mínusz 4, mínusz 6 fokot, másutt mínusz 12, mínusz 18 fokot mértek. Mí­nusz 21 fokos fagyról Zvolenból érkezett jelentés. A levegő je­lentős lehűlését természetesen a hótakaró is erősen befolyásolta. A közép- és a kelet-szlovákiai síkságokat 6—15 centiméter vastagságú hó borítja, s a he­gyekben — a tengerszint fölötti magassághoz viszonyítva — áka-­Iában még több a hó. Jelenleg a Kőpataki-tó mentén 65 cm, a Csorba-tó mellett 71 cm, a Lom­nici-csúcson 107 cm és a Chopo­pon 136 cm a hótakaró vastag­sága. Szombatra virradó éjsza­ka Délnyugat-Szlovákiában ls havazott. A havazást a reggeli órákban helyenként havas eső váltotta fel. Nyugat-Európában általában enyhe az időjárás, 3—10 fokos nappali hőmérséklettel. A lan­gyos légtömegek szombatra vir­radó éjszaka Közép-Európa nyu­gati területét is elérték, minek következtében a hőmérséklet kissé emelkedett. Az enyhe ten­geri levegő beáramlását egy na­gyon alacsony nyomású légköri képződmény segíti elő. Ez a cik­lon a Skandináv-félsziget déli része fölött elhaladva északke­leti irányban nyomul tovább. Hátsó szegélye mentén ugyan­akkor Izland felől hideg levegő áramlik Skócia fölé, s onnan az európai szárazföld irányába. E hideg levegő egyes hullámai időnként Közép Európa fölé ha­tolnak. Ez év utolsó hetében általá­ban bizonytalan időjárásra, fel­hős égboltra, időnként megis­métlődő havazásra számítha­tunk. Délnyugat-Szlovákiában ugyanakkor eleinte havas eső, később időnként esők várhatók. Éjszaka a hét elején mínusz 6, mínusz 12 fok hőmérsékletre, Délnyugat-Szlovákiában mí íu z 2, mínusz 6 fokra, napközben Délnyugat-Szlovákiában 0—3 fok hőmérsékletre, másutt mí­nusz 1, mínusz 4 fokra számít­hatunk. A jövő hét folyamán mind a nappali, mind az éjsza­kai hőmérséklet általános sülv­lyedése várható. P. F.

Next

/
Thumbnails
Contents