Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-03 / 333. szám, szombat

Az ű| irányítási rendszer érvényesítésének tapasztalatai Bár az ez évi gazdasági fejlődést az új Irányítási rendszer elemeinek érvényesítése egészében véve kedvezően befolyásolja, életbeléptetésükkel kapcsolatban azonban nehézségek, problémák ls felmerültek. Az eddig tapasztalatokról rövid áttekintést nyújtunk olvasóinknak. TERMELÉS, PIACI HELYZET A tervteljesítés eddigi eredményei azt mutatják, hogy a közgazdasági eszközök elsősorban a termelés növelésére hatnak, kevésbé már összetételére és minőségére. A termelői fogyasztás a végtermékgyártáshoz viszonyítva még mindig nagy, és kedvezőtlenül befolyásolja a piaci helyzetet. Különösen érezhető ez az iparcikkeknél, amelyek részaránya a vállalatok termékértékesítésében csökkenő irányzatú. Kedvezőbben alakul az exportra történő szállítás, ahol a terven felüli kivitelhez fűződő vállalati anyagi érdekeltség a jeladatok túlteljesítését eredményezi. Ennek azonban jelenleg az a következménye is megvan, hogy előnybe helyezik a kivitelt a hazai piacra történő szállítások rovására. Az új irányítási rendszer érvényesítésében a legkomolyabb problémák a szállító-átvevő kapcsolatokban mutatkoznak. Az új elveknek megfelelő kibontakozásukat főképp a kínálatot meghaladó kereslet, a termelők monopolhelyzete, a termelői árak és a behozatal korlátozott lehetősége akadályozza. A kereslet túlsúlya következtében a szállítók a nyersanyag, és -áruhiányt úgy Igyekeznek a maguk javára kihasználni, hogy a gyengébb minőségű termékekért is emelt árakat követelnek, és a termelési programot a népgazdasági szükségletekre való tekintet nélkül változtatják. A termelő és kereskedelmi vállalatok kapcsolatában a szállító szabad megválasztá. sa eddig többé-kevésbé csak elmélet, mert az Intézkedések ellenére nem sikerült semlegesíteni a monopoltermelők erejét, és a külföldi áruvásár-; lások nagyon korlátozottak, ami főleg a cipő-, bútor, üvegés porcelániparra érvényes. Ez a helyzet egyik oka annak, hogy a hiánycikkek skálája tovább bővül. Kedvezőtlenül alakultak a mezőgazdasági és az állami felvásárlási, — illetve kereskedelmi vállalatok közti szerződéses kapcsolatok a zöldség- és gyümölcsértékesítésben. Míg egyes kerületekben a mezőgazdasági üzemek nem tartották be szerződéses kötelezettségeiket, s emiatt a zöldségellátás helyenként akadozott, addig más kerületekben — így például Dél-Szlovákia járásaiban — a felvásárló vállalatok nem vették át a felkínált árut, aminek következtében sok helyütt jelentős mennyiségű zöldség ment tönkre. A felvásárló és kereskedelmi vállalatok nehézkességét bizonyítja, hogy például a dél-szlovákiai járások szövetkezetei több esetben nem tudták értékesíteni a zöldpaprikát, paradicsomot, karfiolt, ugyanakkor Bratislavában, az állami üzletekben csak silány árut lehetett kapni és azt is drágán. A szállító-átvevő kapcsolatokkal összefüggésben előtérbe kerül az árpolitika érvényesítése. Az árképzés érvényesítésének tapasztalatai közvetlen és közvetett áremelési irányzatokra mutatnak. A szállítók sok esetben viszszaélnek a felárak alkalmazásának lehetőségével, a választékot a magasabb árak felé változtatják, nem tartják be az árelőírásokat. A felár alkalmazásának lehetősége nagyon sokrétű. Alkalmazható például akkor, ha ráfizetéses a termék gyártása, ha a szállítás határidejének lerövidítéséről van szó, ha a termék eltér az állami normától stb. Ezért a visszaélések lehetősége is sokrétű. A szállítók felárat szabnak a jobb minőségű termékre, s ilyen árut szállítanak akkor is, ha az átvevő jobb minőséget nem követel. Az átvevők panaszkodnak arra is, hogy jelentős anyagdrágítás folyik, amit azonban nem tudnak átvinni az eladási árakba, tehát az árdrágítás nyereségük rovására megy. Ellenzik, hogy az árakat évközben változtassák. A szabad és limitált árak eddig lényegesen nem befolyásolták az áruválasztékot a piacon. Főleg a helyi gazdálkodási vállalatok és a termelőszövetkezetek nem élnek ezzel a lenetőséggel, bár termékeik jelentős része ezekbe az árkategóriákba tartozik. A limitált árakat azért sem alkalmazzák szívesen, mert az eltérések kiegyenlítése Igényes munka a nyilvántartásban, csak szaporítja az adminisztrációt anélkül, hogy a limitált árak alkalmazásából gazdasági előny származna. Az árképzés az új irányítási rendszer érvényesítésének egyik sarkalatos pontja. BERUHÁZÁS, ÁLLÓALAPOK, MŰSZAKI FEJLESZTÉS Ebben az évben az új irányítási rendszer hatása a beruházások gazdaságosságára elenyésző, mert a beruházási tevékenység lényegében az eddigi irányítási módszerek keretében folyik. Egyelőre az eredmények mennyiségi s nem minőségi szempontból kedvezők. Pozitív jelenség főleg az, hogy az év első nyolc hónapjában az évi tervezett beruházási volumen 59,1 százaléka megvalósult, amire az utóbbi öt évben nem volt példa. A beruházási tevékenység javulása elsősorban az Iparban észlelhető, de továbbra is lassú a fejlődés a nem termelő szférában, elsősorban a lakásépítésben. Nem olyan kedvező a helyzet a beruházások minőségi oldalát tekintve. Tovább tart a nyomás ú} beruházásokra, a befejezetlen beruházások azonban egyre szaporodnak. Nem javult a helyzet a kapacitások üzembe helyezésében. Azzai kell számolni, hogy az új kapacitásoknak 20—30 százalékát ebben az évben nem helyezik üzembe a tervezett időben. Bizonyos javulás tapasztalható az állóalapok kihasználásában. Bizonyítja ezt az a tény, hogy 1966. első negyedé, ben az iparban egy korona bruttó jövedelem kitermeléséhez 10,58 korona állóalapra volt szükség, a második negyedévben ez 9,37 koronára csökkent, januárban az Iparban egy korona értékű állóalapra 6,8 fillér termelési érték jutott, júniusban már 7,8 fillér (12,8 százalékkal több). A gépipari vállalatok többségében egy korona állóalapra a, termelési érték 5—50 százalékkal emelkedett. Az új irányítási elvek érvényesítése a rövid idő miatt még nem mutatkozhatott meg a műszaki fejlesztésben és a termelés műszaki-gazdasági színvonalának emelésében. Pozitívan kell azonban értékelni a vállalatok fokozott érdeklődését e terület iránt. A vállalatok főleg tudományos-kutató bázisuk kiegészítésére vagy megteremtésére és új, nagyteljesítményű berendezések beszerzésére törekszenek. Az utóbbit devizahiány gátolja. Egyes vállalatok ezen úgy igyekeznek segíteni, hogy a kivitel fokozásával jutnak több devizához. A szlovákiai vállalatok lehetőségei e téren kisebbek, mivel az országos kivitelben Szlovákia részaránya mindössze 14,5 százalék. MUNKATERMELÉKENYSÉG, FOGLALKOZTATOTTSÁG A termelési feladatokat a vállalatok relatíve kevesebb élőinunkaráfordítással teljesítik, mint tervükben szerepel. A tervezett munkatermelekenység-növekedést az Iparban 2,8 százalékkal, az építőiparban 2,1 százalékkal túlszárnyalják. Elmondható, hogy a tavaly megindult munkatermelékenység-növekedés ebben az évben folytatódik, de a termelésnövekedés még mindig nagy mértékben az élőmunkafelhasználástól függ. Például az év első nyolc hónapjában a gépiparban a foglalkoztatottság 10 508 fővel növekedett, ami kétszerese az éves tervnek. A közszükségleti iparban az éves tervben előirányzott létszámnövekedést már az első nyolc hónapban négyszeresen túllépték, az élelmiszeriparban háromszorosan, az építőiparban két és félszeresen. Az új irányítási rendszer hatása a munkaerőgazdálkodásra a munkaidő jobb kihasználásában nyilvánult meg. Az iparban 4 százalékról 3,5, az építőiparban 6,4 százalékról 4,6 százalékra csökkent a túlóra részaránya. BRUTTÓ JÖVEDELEM, NYERESÉG, BÉREK A tervfeladatok túlteljesítése kedvezően hat a termelés gazdaságosságára. A vállalatok túlszárnyalják a tervezett önköltségcsökkentést és jövedelmezőséget. Ez főleg a nyereség alakulásában jelentkezik. Az év első nyolc hónapjában a vállalatok a tervezett nyereséget 26,3 százalékkal túlteljesítették. A tervezettnél lényegesen nagyobb nyereséget értek el különösen a vegyiparban (57,5 százalékkal), az építőiparban (44 százalékkal) és a közszükségleti iparban (27,2 százalékkal). A tervezett nyereség túlszárnyalásában túlsúlyban az önköltségcsökkenés játszott közre, kevésbé az értékesítés. A költségmegtakarítások 58,5 százalékban a gazdaságosabb anyagfelhasználásból, 36,3 százalékban a bérmegtakarításból származnak. A bérköltségek megtakarítása nagyon jelentős. A Jobb gazdálkodási eredmények és a nagyobb nyereség visszatükröződik a bruttó jövedelem képzésében. A vállalatok teljesítik kötelezettségeiket az állami költségvetéssel szemben, s fedezni tudják saját szükségleteiket ts. Azon kívül, hogy kellő módon feltöltik alapjaikat, bérkifizetésre és különjutalmakra is van pénzük. Ennek ellenére a bérek lassan növekednek. A tavalyi évvel szemben csökkent az átlagbérnövekedés aránya a bérösszeg növekedésében. A bérek stagnálása az ipart munkások 40 százalékát érinti. Ez elsősorban a túlóra s részben a bér mozgó része csökkenésének a következménye. A vállalatokban azonban növekszik az évi nyereségrészesedésre szánt összeg, ami az átlagbérre jelentős kihatással lehet. Egyes ágazatokban az is tapasztalható, hogy feltételeket teremtenek a bérdenivellizálásra. Főleg a vegy iparban, ahol az átlagbér az év első nyolc hónapjában 4,4 százalékkal emelkedett. « « • Az új irányítási rendszer sok területen az eddigi irányítási módszerekkel párhuzamosan érvényesül, nem átfogó, tekintetbe veszi a tárgyi problémákat és az ágazatok közötti különbségeket, az új elveket sok helyütt helyte lenül alkalmazzák. Az új irányítási rendszer érvényesítésében a nehézségek, problémák ebből adódnak. Lényegesen többet várunk a jövő évtől, amikor átfogó alkalmazására kerül sor. M. Gy. Szovjet költők versei Gázmaszkot tartok újra a kezemben, volna ma hozzá két-három szavam; zordul küszködő, dolgos földön élünk, hol az ép észnek szólni joga van. Maszk! A te nyirkos, undok szürkeséged pántként fogja Európa fejét, mely nem látja már a mosolyt, nem hallja az erdőzúgást, a füvek neszét. Ualszemednek merev tekintetében acélszürke napok kísértenek. Örült színész álarca vagy? Szerelmed hagyott el hűtlen, szegte életed? Miért dolgoztál éj-nap, Európa, s kincsekkel, mondd, minek hordfad vajon tele váraid? Hogy e szürkeséggel borítsa el orcád a szánalom ?I

J Hány könnyet hullatott az ég a földre,,. S mégis elvették a fondor gazok az utolsót is kincseidből: lelkes tekinteted, ember-ábrázatod. Fejed már nem élő embernek feje, nem suttog, nem sír, öröm, fájdalom nem látszik rajt', csak imbolyog süketen s megnémultan az ember-vállakon. Nem hallasz a szorító gumin által hangot, csak ha majd rémítő zaja zúg a halálnak és elsodor mindent, mi büszkeséged volt itt valaha. Nem, nem ezért kelt új harcra a pártos Párizs fia az utcaszegleten, hogy az új kort, mit vérével teremtett, egy eltévedt golyó veszejtse el, Nem erre tettek hitet a bányászok az angol föld bedőlt tárnáiban, nem erre várt a spanyol kunyhók mélyén a dinamit, mig kélt a csatazaj. Nem ezért rejt a birodalmi börtön a világ elől ezernyi hálált, nem ezért halt meg a balkáni hős, mint ha a fáklyán vörösen hal a láng. Nem, nem ezért osztja meg az abesszin harcos cseppnyi vizét, mi megmaradt, a szomjúhozó olasz katonával tűző napon izzó szikla alatt. Ne^, maszk, el nem hiszem, hogy te léssz győztes, sosem látott borzalmak serlege; ember-arcunk szépségét elloptad már s most barátságod adnád érette. Letépem rémületes lárva-arcod és elsuttogom drága szép hazám nevétl A század robajától bódult vegyész agyált ki rontó éjszakán. Ajtaja fölé, szalmával kitömve akaszt az ember, még eljő a nap — 7így tartották az ó-asszírok távol házaiktól az ártó árnyakat). A kórt, a gonoszt űzöd el felőlünk, lidérces éjszakák kísértete; s a kisgyerek is felkacag, ha meglát, a rossz múlt utolsó cseléde, tel 1Bn megöregszem s elfövök mafd hozzád, ha a nyugvó napot a Néva habja elborítja s időcserzette arcunk a győztes új dal végigsimogatja. BABOS LÁSZLÓ fordítása (1938) • A kiváló szovjet költő és ismert békeharcos, aki mai napon ünnepli 70. születésnapját, 1938 tragikus esztendejében, a második világháború előestéjén írta e megrendítően igaz és gyönyörű sorokat, hivatkozván az emberi észre, értelemre. Elmaradt a lomberdő, a fenyves tarka szőttese a domb mögött, hirtelen kanyar, és engedelmes gépkocsink már síkon zümmögött. És lassan szemünk elé bomolva messze ködlő téli-hajnali fehérségben, tornyok csúcsos orma, kövek, kolostor virágai. öregasszony álldogált magányos szoborként a mező közepén. Állt, és felénk nyújtotta ráncos, vén kezét, földig hajolt szegény. Kéregetni nem botorkált hozzánk, magát is feledve, ottmaradt. Vénebb volt, mint egész Oroszország, roskadt nehéz emlékek alatt. Adjál neki, ország, sok bajára vigaszul, egy sereg unokát, bőkezűt, akár a búzatábla, amely fölött magasodva állt. Rab Zsuzsa fordítása O y > 2