Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-21 / 351. szám, szerda

vNEMRÉGIBEN a JindPicliöv Hradec-i Járási Honismereti Múzeumban bensőséges ünnepség zajlott le. A dél-csehországi város kulturális és közéleti tényezői vendégül látták Prágából az Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Magyar Nagykövetség képviselőit. Az ünnepséget a II. Rákóczi Ferenc Emlékterem megnyitása alkalmából tartották. Miképpen kerül a magyar történelem e kimagasló alakja a Nežárka menti Jindrichűv Hradecba? Munkács elestével, amikor Lipót császár parancsára Zrínyi Ilona gyermekével együtt Bécsbe érkezik, az udvar mindent elkövetett annak érdekében, hogy a gyermeket jezsuita és császárhű német neveléssel átformálja, hogy elfeledtesse vele azokat az eszméket, benyomásokat, amelyeket előző környezetében szerzett. A fiatal Rákóczit elszakítják anyjától és a jezsuita rend Jindrichűv Hradec-i (korabeli német neve: Neuhaus) kollégiumába viszik, így került gyermekkorában a kuruc felkelők későbbi Vezérlő Fejedelme Délkelet-Csehország ősi városába. A híres jezsuita iskola tanárai előzetesen szigorú utasítást kaptak: Szerettessék meg az új diákkal a környezetet, s főleg a szerzetesi életet.. Minő agyafúrt terv! A mindmáig fennmaradt latin nyelvű gimnáziumi naplóban a korabeli feljegyzés ennyit örökít meg az új növendékről: „... Magyarul beszél és latinul csaknem tökéletesen. Arca barnáspiros, sötét a haja is, melyet nem rövidre nyírva, hanem hosszú, vállaira omló fürtökben visel. Egész valójában semmi középszerű sincs. Szavai, magatartása, járása, mind méltóságteljesek, fejedelemhez méltóak, minden kevélység nélkül; amilyen nemes, olyan emberséges, jóllehet, tekintélyét mindig megőrzi". A FIATAL RÁKÜCZI két és fél évig diákoskodott a hradeci jezsuitáknál. Tanárai, hivatkozva a helyi szokásokra, rávették arra, hogy felhagyjon otthoni viseletével. Díszes magyar ruháit, amelyeket édesanyja válogatott össze, német öltözettel cserélték fel. Vállára omló szép haját is rövidre vágták. A je- . zsulta atyák arra is rávették, hogy németül tanuljon. A német nyelvhez való viszonyulására jellemző, hogy ötéves csehországi tartózkodása idején (2,5 év Jindfichúv Hradecben, 2,5 év pedig a prágai egyetemen) a német szó fogott a legkevesebbet rajta. Pedig latinul, franciául, olaszul, lengyelül, csehül és szlovákul is elég hamar megtanult. A tizennégy éves ifjút a céltudatos jezsuita nevelés nem tudta teljesen átformálni. A szerzetesi élet kérdéseivel foglalkozó tanulmányok olvasása mellett, szabad idejében, szívesen sakkozott és lovagolt. Bizonyára Munkács várát és az ottani emlékeket Juttatták eszébe a fiatal Rákóczinak a város urának, Slavata grófnak társaságában végzett lovaglások. Ez a cseh főúr nagy vendégszeretettel bocsátotta rendelkezésére a vár kényelmét, paripáit és vadászfegyvereit. A nyári szünidők alatt a kollégium diákjai nagy kirándulásokat tettek a környező városokba. Így Rákóczinak alkalma volt megismerni a cseh vidék" természeti szépségeit, közvetlenül találkozni a cseh falvak és városok lakosságával. Rákóczi emléke Csehországban Kétszáznyolcvan esztendő telt el azóta, hogy II. Rákóczi Feronc Jindfichúv Hradecban járt. A kurucok fejedelmének szabadság- és hazaszeretete mindmáig él a Duna menti népek, magyarok, szlovákok, ukránok, románok és szerbek tudatában. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a kuruc-mozgalom közvetlenül és elsősorban "ezeknek a népeknek a szabadságáért küzdött. A kuruc szabadságharc emlékét, nemcsak a magyar, de a szlovák iskolák történelemkönyvei is őrzik. A kurucokról és Rákócziról sok népdal keletkezett. Vajon ápolja-e valaki a kurucok Nagyságos Fejedelmének emlékét Jindfichúv Hradecban? Nem lehetne hibául felróni senkinek sem, ha a fenti kérdésre tagadó választ kellene adnunk. Hány híres ember gyermekkorához fűződő emlék veszett a feledés homályábal JINDRICHÍ) V HRADECBEN azonban akadt olyan ember, aki meggyőződésből, Rákóczi jelentőségének tudatában olyan időkben is ébren tartotta Rákóczi emlékét, amikor a népek közötti barátság gondolata nem volt országaink külpolitikai krédója. Ez az ember dr. Jan Muk történész, aki abban a gimnáziumban tanította évtizedeken keresztül a hradeci diákokat a történelemre, amely iskola a valamikori Jindrlclifiv Hradec-i jezsuita gimnázium folytatója volt (természetesen csak nevében, de nem szellemében). A tudós történelemtanár szűkebb hazája történetének fáradhatatlan búvára. Több mint 250 tudományos értekezés, történelmi népszerűsítő tanulmány szerzője. Munkásságában a fő hajtóerő a szülőváros szeretete, a múlt eseményei tudományos feltárásának igénye. 11. Rákóczi Ferenc hradeci tanulóéveiről 1933-ban tette közzé első tanulmányát, amelyben — hasonlóképpen, mint a többi Rákóczi-cikkben — nagyon meleg hangú, elismerő szavakkal szól a Fejedelemről. A 11. Rákóczi Ferenc Emlékterem megtekintése után a látogató átfogó képet kap arról, ki volt Rákóczi, milyen ügyért harcolt kurucai élén stb. A kovrall-szőnyeggel bevont terem közepén üvegszekrényben találhatók azok a latin nyelvű naplók, amelyekben a jezsuiták megörökítették Rákóczi hradeci tanulőéveinek egy-egy mozzanatát. Az egyik falon Mányoki Ádám híres Rákóczi-portréjának művészi másolata függ. A rejtett neonvilágítású terem falain cseh feliratú fényképmásolatokkal ellátott tematikus tablók tárják a látogatók elé II. Rákóczi Ferenc gyermekkorát, ifjúságának és dicsőséges szabadságharcának eseményeit. Külön falitábla szemlélteti Rákóczi mozgalmának szlovákiai vonatkozásait. A látogató a Rákóczi-kancellária eredeti okmányainak fényképmásolataiból győződhet meg a Fejedelem aktív külföldi kapcsolatairól. Egy másik tabló a bújdosó Rákóczi rodostói emigrációjára emlékeztet. A Jindrichűv Hradec-i Rákóczi emlékterem létrehozása újabb lépést jelent előre abban a törekvésben, amely a nemzeteink közötti kölcsönös megbecsülést, a múlt haladó hagyományainak megismertetését tűzi ki célul. A múzeumigazgató megmutatta egyik dossziéját, amelyben szépen sorjában megtalálhatók a Rákócziról szóló cseh nyelvű újságcikkek, valamint az ünnepélyes megnyitón elhangzott hivatalos beszédek. Érdemes az Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium képviselője beszédéből az alábbi részt idézni: „A magyar néphez fűződő barátságunk, a társadalmi fejlődés haladó elemeit támogató internacionalista érzésünk vezetett bennünket arra, hogy itt, Jinfichúv Hradecben, létrehozzuk a II. Rákóczi Ferenc Emléktermet, amelynek anyaga tudományos és történelmi szempontból megvilágítja 11. Rákóczi Ferenc társadalmi szerepét." A beszédben utalás van arra is, hogy Magyarországon, pontosabban Sárospatakon állandó jellegű Komenský-kiállítást terveznek, amely a nagy cseh pedagógus életművét népszerűsítené. NAGYON ROKONSZENVES intézkedések ezek. Arról tanúskodnak, hogy népeink között tudatosan fejlesztjük az egymás múltja, kultúrája, haladó hagyományai iránti érdeklődést, a kölcsönös megbecsülés gondolatát. Bennünket, csehszlovákiai magyarokat, örömmel tölt el minden ilyen hír. Kétszeresen örülünk annak, hogy a nemzeteink közötti barátság netrt csupán szólam, hanem konkrét intézkedésekben nyilvánul meg. Ogy vélem, hogy e konkrét tettekhez nekünk is hozzá keli járulnunk. Hogy csak a Rákóczl-emlékeknél maradjunk: Mi akadálya van annak, hogy valamelyik kelet-szlovákiai közigazgatási vagy kulturális intézmény Borsiban rendbe hozza Rákóczi szülőházát? SOMOGYI MÁTYÁS Nagyarányú építkezések a Magas-Tátrában A kedvezőtlen időjárás sem akadályozza a munkát Az üdülők, a turistaházak és gyógyintézetek lakóinak legnagyobb öröme, hogy a MagasTátrában már néhány hete igazi tél honol. Vastag hótakaró borítja a tájat, előkerültek a sílécek, szánkók, beköszöntött a téli sportok Idénye. Azok részére viszont, akik itt az építkezéseken dolgoznak, a tátrai tél inkább gondot okoz, mintsem örömet. Ugyanis, nagyarányú építkezés folyik a Magas-Tátrában, amely 1970-ig, a sívilágbajnokság Idejéig — félmilliárd korona ráfordítást igényel. Ezen a pénzen öt szállodát, Štrbáň — ahol a „bajnokságfalu" lesz — 246 lakást, Poprádon korszerű repülőteret, a Csorbatónál ugrósáncokat, a Hrebienokon lefutópályákat, utakat, csatorna-hálózatot stb. építenek. Ezek jelentős részét rövid időn belül kell elvégezni, mivel a jövő évben nemzetközi síversenyeket rendeznek a Tátrában, ami egyúttal „főpróba" is lesz a világbajnokságra. Hólepel és gyakori köd takarja az építkezéseket a kíváncsiskodók elől. A beavatatlan érdeklődő csak annyit tudhat meg, az építővállalatok, — ha nehéz körülmények között ls —, de dolgoznak. A legnagyobb feladat a poprádi Magasépítő Vállalat dolgozóira hárul, akiknek 1970-ig huszonegy Jelentősebb tátrai építkezést kell befejezniük. A košicel Mélyépítő Vállalat ez Idő alatt 250 millió korona értékű munkát végez el. Az ő feladatuk: a turistaforgalom szempontjából fontos közutak felújítása, közel 30 kilométeres távon. Ehhez tartozik a Stratená —Pusté Pole—Vernár közti 18 kilométeres útszakasz építése, ahol egy 380 méter hosszú alagutat is építenek. Ezáltal jelentősen lerövidül a Dél-Szlovákia és a Magas-Tátra közti távolság. Időmegtakarítást és a távolság lerövidítését célozza a Poprádon, közel 70 millió korona, beruházással felépítendő repülőtér, amely 1970ben képes lesz, bármely időszakban a legkülönbözőbb típusú repülőgépek fogadására. Ugyancsak a košicel Mélyépítő Vállalat dolgozóira vár az elavult csatorna-hálózatok felújítása. Vyšné Hágyban tisztító állomást építenek a gyógyintézetekből áramló szennyvíz tisztítására. Hasonló feladatot teljesít majd a štôlai és matlárházi tisztító állomás is. Mint mindenütt, a Magas-Tátra körzetében is akad bőven probléma az építkezéseken. Különösen a téli időszak gördít sok akadályt az építők elé. A tátrai fagyok gyakran lehetetlenné teszik a megszokott munkafolyamatok, gépi berendezések alkalmazását. Nehezíti a helyzetet a bekövetkezett anyaghiány is. Talán a legnagyobb problémát mégis a munkaerőhiány jelenti. Annak ellenére, hogy a Tátrában dolgozó építőmunkások az átlagosnál 12 százalékkal nagyobb fizetést, 10 százalékkal nagyobb prémiumot, sőt célprémiumot is kapnak, aránylag kevés munkaközösség szánja el magát a kemény tátrai feltételek melletti munkára. A tátrai építők igyekeznek leküzdeni a nehézségeket, s derekas munkát végeznek, hogy a tervbe vett munkákat lehetőleg idejében elvégezzék. Jól tudják, tőlük is függ az 1970. évi sívilágbajnokság sikeres lebonyolítása. Az idei feladatalkat december elsejéig az építővállalatok teljesítették. ik.— vissznani)...gTOi7?!7yivisszlianq... Hogyan lesz a rablóból pandúr Hosszú éveken keresztül mostohagyereknek számított nálunk a kalandregény, nagyon kevés detektív vagy kémhistória jelent meg. Ennek az értelmetlen böjtnek most szenvedjük néhány áldatlan utóhatását. Most, amikor úgy is mondhatnánk, hogy a kalandregény reneszánszát éljük. S ez tulajdonképpen nem is lenne baj, ha az új kiadványok áradatában nem bukkannánk rá oly gyakran a selejtre, amely ugyancsak hasonlít a múlt ponyva irodalmára. Az irodalmi rang hiányánál azonban sokkal nyugtalanítóbb jelenségre mutat rá Josef Novotný jegyzete a NOVÁ MYSL 25. számában. A második világháború témáját feldolgozó hazai kalandregényeket elemezve meggyőzően kimutatja; nem egy szerző felelőtlenül eltorzítja a történelmi tényeket is. Nyugaton, főleg az NSZK-ban megszokott dolog, hogy a hasonló jellegű művekben például a hitlerizmus rehabilitására törekednek. Ez természetes, viszont furcsa, ha mi magunk is piacra akarjuk dobni G. Perrault .„A D-nap titka" című könyvét, amely szerint Canaris tengernagy, a náci katonai kémszolgálat főnöke rendkívül nemes ember és nagy Hitler-ellenes harcos volt. Még furcsább azonban, ha egyes hazai íróink is pandúrrá varázsolják a rablót. Néhány példa ennek igazolására. Ámort és Jedlička az „A 54" című regényben szinte az antifasiszta harc résztvevőjének tüntetik fel a német katonai felderítő szolgálat egyik vezetőjét, aki a szeretői kitartásához szükséges jelentős „baksisért" titkos adatokat játszott át annak idején a csehszlovák katonai ellenállási mozgalom kezére. F. Kaucký és L. Vandürek „A titkos háború hálói" című regényének hőse 1945 májusában esik el a prágai barrikádokon. Ugyanakkor hitelesen kimutatható, hogy ez a „hős" 1946. novemberében rendkívüli népbiróság elé került és a következő év júliusában teljesen prózai körülmények között a börtönben halt meg. M. Városnak „Európai rezidensek" című sorozatában, amely folytatásokban jelent meg ifjúsági napilapjainkban, szó esik a szovjet felderítő szolgálat két német származású ügynökéről, akik a háború alatt Szlovákiában is működtek. Erre föl egyiküknek, Hö Schwarznak Poprád mellett emlékművet lepleztek le. Igaz ugyan — állapítja meg a cikkíró, — hogy Schwarz elesett a fasiszták elleni harcban, de éppen úgy kétségbevonhatatlanok életének más fontos tényei is. Például az, hogy a többi között az ő vallomása alapján bukkantak rá és végezték ki V. Zaimov tábornokot, a bolgár nemzeti hőst. Schwarz vallomása továbbá hozzájárult ahhoz is, hogy Nyugat-Európában lebukott, a Gestapo kezére került a „Vörös zenekar" fedőnév alatt működő szovjet felderítő csoport. J. Novotný az ehhez hasonló megdöbbentő illusztrációk után levonja a nyilvánvaló következtetést: gyakran visszaélnek az olvasó kalandregény iránti érdeklődésével. S ez az, amit megengednünk nem szabad... Hallgassuk meg a másik felet is Nemrégen ismertettük ebben a rovatunkban azt a vitát, amelyet Martin központjának városrendezési tervei s ennek kapcsán a műemlék számba menő épületeknek féltése váltott ki. Nemcsak néhány cikk foglalkozott ezzel a témával, hanem a Szlovák Írószövetség vezetősége is nyilvánosan a Szlovák Nemzeti Tanácshoz fordult ebben az ügyben. Most megszólalt a másik fél is. A PRAVDA minapi számában megjelent Miloš Chorvát műépítésznek cikke, amely bizonyos mértékben eltérő, de úgy is mondhatnám, komplexebb látószögből ítéli meg ezt a kérdést. A Szlovák Műépítész Szövetség vezető titkára szerint a műemlékvédelem problémáit nem lehet egyoldalúan „favorizálni", ahogy azt főleg a Kultúrný životban és a Smenában megjelent cikkek szerzői teszik. A városrendészet felelős tényező), elsősorban a műépítészek természetszerűleg ezt a szempontot is érvényesítik, de nem más, nem kevésbé fontos követelmények rovására. Az alapvető cél ugyanis nem minden műemlék, régi épület stb. megmentése, hanem a mai szükségleteknek megfelelő életkörnyezet kialakítása. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy messze lemaradunk a fejlett országok szintje mögött s ami még ettől is rosszabb, életkörnyezetünkben nem tükröződnek szocialista társadalmunk humanista vonásai és elvei. Más szóval a műemlékvédelem nemcsak a jó szándék dolga, hanem elsősorban a társadalom lehetőségeitől és követelményeitől függ. Csak a fontos és valóban történelmi értékű épületeket menthetjük meg az utókornak, amelyek egyrészt megfelelő átalakítással ma is célszerűen felhasználhatók és másrészt nem akadályozzák az adott város egészséges, sokoldalú fejlődését. A városrendezés terveihez természetesen bárki és bíráló szellemben is hozzászólhat. A cikkíró azonban kiemeli annak szükségét, hogy az ilyen megjegyzések idejében, a terv összeállítása szakaszában hangozzanak el, épüljenek az alapvető problémák ismeretére és a véleményt mondók ne kívánják meg ultimatív módon szubjektív nézeteik azonnali elfogadását. Egyedül ÓH az egész európai irodalomban A magyarországi folyóiratokban kétségtelenül nagy kritikai visszhangja van Fábry Zoltán Európa elrablása című művének. A legutóbb is két méltatása jelent meg. Az első a NAGYVILÁG decemberi számában Mesterházi Lajos tollából. Bár ennek a terjedelmes írásnak lényegi gerincét a színvonalas tartalmi, gondolati Ismertetés teszi, néhány kritikusi megállapítása ls figyelmet érdemel. Mesterházi más írása bevezető részében leszögezi: olyanfajta, a nemzeti korlátoltságon felülemelkedő, okos humanista és felelős közéleti írö, mint Fábry Zoltán, nagyon kevés van minálunk. Ilyen jellegű mű pedig, mint az „Európa elrablása", nincs a hazai irodalomban. Igaz, hogy koncepciójával és dokumentatív értékével egyedül áll az egész európai irodalomban is. „Alapkönyv." A legégetőbb kérdésről beszél, a legérettebb pillanatban.'* Műfajilag esszének és publicisztikának könyveli el a művet, mely szerinte sem könnyű olvasmány, stílusában és fejtegetéseiben érezhető az elvont német intellektualizmus hatása. S bár a recenzens kissé határozatlanul mondja ki a véleményét, úgy hiszem igaza van, amikor megjegyzi: „Német specifikumként mutat be tehát olyan jelenségeket, amelyekhez hasonlókkal a század első felében itt, Magyarországon is találkoztunk, vagy a mai Egyesült Államokban is találkozunk." Végül kifogásolja, hogy Fábry műve, amely kézikönyvként is szinte nélkülözhetetlen, csak két és félezres példányszámban került Magyarországra. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat VALÖSÁG című folyóiratában Horgas Béla az eddigi méltatásoktól eltérően a könyv tartalmát már jobban háttérbe szorítja. Törvényszerűen többet várunk tőle a mű esztétikai értékének felbecsülését tekintve. Csakhogy ő maga — szerintem vitathatóan — eleve kizártnak tartja ezt a próbálkozást: „Az ilyen és az ehhez hasonló művek esztétikai mérése eleve reménytelen, mert nincs hozzájuk egység, nincs kiindulási alap." S így csak néhány pozitív meg negatív előjelű megállapítás marad (telibetaláló szóösszetételek, a könyv egésze több az egyes idézetek és reflexiók számtani összegénél, a dokumentumok ereje mellett az összekötő szöveg gyakran halványnak tűnik) s a záró -.övetkeztetés: „Fábry Zoltán műve tett, tárgyához méltó cselekvés, mely nyugtalanságot keltve, felelősséget ébresztve kiárad a világba — használ." (g. i.J 1966. XII. 21. 10