Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-21 / 351. szám, szerda

ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 1. oldalról) zet az ls, hogy az új irányítási rendszer varázsvesszőként megoldja népgazdaságunk minden problémáját és nehézségét. Ugyanakkor ritkán, vagy egyáltalában nem hangsúlyozzák a legfontosabbat, hogy az új irányítási rendszer csak akkor vezethet sikerre, ha kiinduló pontja kizárólag, Illetve főleg a termelés, s a benne érvényre jutó új formák tartalma. Ezt mindenütt nyíltan le kell szögeznünk és ennek érvényesítéséért kell harcolnunk. A dolog lényegét mellőző szép szavak és népszerű cikkek mit sem segítenek. Az említett nézetekkel kapcsolatban egyöntetűen ki keli jelentenünk, hogy a terv továbbra is alapvető eszköze a népgazdaságfejlesztés Irányításának. Ez törvényszerűen a szocialista társadalom jellegéből ered. Az irányításnak erről az alapvető eszközéről az üj gazdaságirányítási rendszerben sem mondunk le küldetését semmiképpen sem kívánjuk gyengíteni. Ellenkezőleg, a terv szerepének el kell mélyülnie az újszerűen felfogott tervszerű irányító tevékenységben és annak tervezésében. A gazdasági eszközöknek és az árutermelés értékviszonyai kihasználásának alapvető küldetése célszerűen objektivizálni és teljesíteni az állami népgazdasági tervben megszabott feladatokat. Az új irányítási rendszer lényege tehát éppen a tervszerű irányítás célszerű egybehangolása a szociailsta árutermelési viszonyok kiaknázásával. Továbbra is érvényes népgazdaságunk hiányosságai és problémái okainak a kommunista párt XIII. kongresszusán gyakorolt elemzése. Ez annyit jelent, hogy mind külső, mind belső okok váltották ki és mélyítették el ezeket a problémákat. A belső okokról szólva a felelősséget nem háríthatjuk csupán a régi Irányítási rendszerre, amely — s ezt hangsúlyoznunk kell — annak idején betöltötte szerepét, de elavult, mivel a szociailsta társadalom felépítése után és a nemzetközi helyzetben bekövetkezett változások hatására új szakaszba, szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének szakaszába léptünk. Végül a népgazdaság problémáinak megoldása és a XIII. kongresszus által kitűzött gazdaságpolitikai célok elérése nem lehet kizárólag a központ dolga. E feladatok valóra váltásából posztjának, lehetőségeinek megfelelően, Iogalnak és kötelességeinek keretében részt kell vállalnia minden dolgozónknak. Elsősorban azzal, hogy színvonalasan és felelősségteljesen végzi el a társadalmunkban rá háruló munkát. Ezért szocialista társadalmunk továbbfejlesztéséhez hozzájárulnak mind a központi irányítás szervei és e szervek dolgozói, mind a termelést irányító szervek. S ebből a munkából természetesen nem csekély részt kell vállalniuk az üzemek, az EFSZ-ek és a többi munkahely dolgozóínak is Ogy vélem, rá kellett mutatnom ezekre az elvekre, hogy világossá váljék, hogyan kívánunk foglalkozni a mai ülés napirendjén szereplő kérdések megoldásával. Meg keli érteni azt is, hogy a párt csak akkor töltheti be vezető szerepét, csak akkor tehet eleget felelősségteljes küldetésének, mint a szocialista társadalom fejlesztésének irányító ereje, li» nem tesz elhamarkodott és megfontolatlan következteté-ekct, intézkedéseket, hanem lépésrőllépésre, érett meggondolások után oldja meg a szocialista társadalom fejlődésének nroblémáit. Csak így érhető el, hogy minden intézkedés valóban hatékony legyen és lehetőleg hosszú ideig ői-vényben maradjon. Ezért ma a központi irányítás kérdéseinek tisztázásával kapcsolatban nem kerülhet.iek a figyelem középpontjába kizárólag a szervezési kérdések, hanem mélyrehatóan fontolóra kell vennünk főleg az irányító szervek tevékenységének tartalmát, hogy megfeleljen a szocialista társadalom fejlesztése feladatainak, a jelenlegi, Illetve az új gazdaságirányítási rendszer alkalmazása során kialakuló feltételeknek. Mi a novemberi ülésen abból Indultunk ki, hogy mind a termelési bázisnak, mind a központi szervek tevékenységének irányítását egybehangoljuk az új irányítási rendszer feltételeivel. Elsőrendű feladatként szabtuk meg a termelés -irányító gépezetének kiépítését és konszolidálását. Egyben elhatároztuk a központi irányítás feltétlenül szükséges módosításait is. Valamennyien tudjuk, hogy az előzetes kísérletek után az egész esztendőben tulajdonképpen minden vonatkozásban felkészültünk az új irányítási rendszer 1967 Január elsejétől valő komplex bevezetésére. Ebben az értelemben számos Intézkedést foganatosítottunk és fokozatosan alkalmaztunk a gyakorlatban. Teljesen logikus, hogy mivel az új rendszer komplex módon csak a jövő év elejétől lép érvénybe, kizárólag ekkor, az új feltételek között lehet maradéktalanul lemérni, vajon helyes változásokat eszközöltünk-e az irányító gépezetben. Csak a további vizsgálat és az irányító gépezet tevékenységének mérlegelése alapján léptethetünk életbe lényegesebb módosításokat, amennyiben szükségesnek mutatkozik. RÖGZÍTSÜK A VÁLLALATIRÁNYÍTÁS KÖZGAZDASÁGI ESZKÖZEIT Éppen az új irányítási rendszer komplex alkalmazásával kapcsolatban nagyon bonyolult helyzet alakult ki. Most van a nagy munka a negyedik ötéves terv kidolgozásán és elsősorban az 1967. évi tervet fejezzük be. Valamennyien tudjuk, ez nem könnyű feladat. Ez a munka számos problémával jár, mind a belső gazdasági vonatkozások, mind a külkereskedelmi mérleg kiegyenlítése tekintetében. Ebből eredően előtérbe került a termelési és az irányító bázis stabilitásának kérdése és ezzel párhuzamosan olyan eljárási mód kidolgozása, amely megfelel majd a társadalmi és a termelőerők fokozatos fejlődése folyamatának. Elsősorban szemügyre kell vennünk, mennyire stabilizálódott és hogyan vált be az ipari termelési bázis irányításának a szakágazati elvre és a szakágazati igazgatóságokra épülő új rendszere. Tény és való, hogy véget ért a szakágazati vállalatok és igazgatóságok rendszerének felépítése, és ebben nz évben kidolgoztuk, valamint nyilvánosságra hoztuk gazdálkodásuk hosszú ideig érvényes feltételeit, Illetve leszögeztük alapvető kötelességeiket a társadalommal szemben. Irányelveket adtunk ki, lényegébe/J megoldottuk a termelés és pénzellátás kutató és fejlesztő bázisa megerősítésének kérdését, meghatároztuk az áralakítás elveit és néhány további Intézkedést foganatosítottunk, amelyek fokozzák a vállalatok gazdasági önállóságát, de természetesen a felelősségét is, utat nyitnak az egészséges szocialista vállalkozó szellemnek, valamint a munkaközösségek és egyének kez- deményezésének. Pozitív eredmény, hogy megnőtt a vállalati kezdeményezés, gyorsabban alkalmazzák a haladó Intézkedéseket, lényegében már nem merül fel kélelv abban a tekintetben, hogy a népgazdaság irányításában alkalmaznunk kell a gazdasági eszközöket. Mind nagyobb mértékben törekednek jó minőségű és versenyképes cikkek •előállítására. Mélyrehatóbban ítélik meg a termelés és az adott vállalat fejlesztése célkitűzéseinek hatékonyságát. Fokozatosan átalakul a dolgozók gondolkodásmódja és tetteik, mive! tudatosítják a népgazdaságunkban foganatosított intézkedések jelentőségét. A vállalati vezetőségek is kezdik felmérni és tudatosítani közvetlen felelősségüket a gazdálkodás eredményeiért. "Másrészt tudjuk, hogy a szakágazati vállalatok csak most élik bele magukat az új körülményekbe. A népgazdaság helyzete tobábbra is nagyon bonyolult, s ez még jelentős mértékben megköveteli az irányítás direktív formáit. Végül a vállalatok tevékenységének teljes kibontakoztatása a központi irányítással fenntariotl kapcsolataik. vagyis a ma megoldásra kerülő kérdések tisztázásától függ. Még mindig erős hatást gyakorolnak a régi megszokások és az új irányítási rendszer felületes ismerete. Ez különösen a vállalatoknak az 1967. évi tervfeladatok iránti magatartásában jut kifejezésre. Számos vállalat még mindig közelebb érzi az Inget a kahátnál Bár ez ellenkezik az új irányítási rendszer logikájával, ismételten sor kerül a termelési lehetőségek és a munkatermelékenység növelése lehetőségeinek leplezésére. Oj követelményeket támasztanak a beruházásokkal, a munkaerőkkel szemben, a béralapok aránytalan növelését és a magas behozatalt szorgalmazzák. Bizonyos problémák adódnak a szállítói-megrendelői kapcsolatokban, egyrészt annak következtében, hogy a gazdasági feltételek nyomást gyakorolnak a veszteséges árutermelés korlátozására, másrészt azért, mert egyes szállítók visszaélve monopolhelyzetükkel, saját jövedelmezőségüket magasabb árak, vagy különféle ái'pótlékok bevezetése útján akarják biztosítani. A vállalatokban az önálló elszámolás feltételei kialakításában és általában az új irányítási rendszer eszközei alkalmazásában még csak a kezdetnél tartanak. Ezzel kapcsolatban merül fel az a probléma, hogy nagyon lassú a béregyenlősdi megszüntetésének a folyamata és az anyagi érdekeltség hatékony érvényesítése szilárd bázisának megalapozása. Jelentős problémák merülnek fel a vállalatok és a vezérigazgatóságok, az önálló elszámolás övezete és a központi irányítás szervei, elsősorban a minisztériumok viszonyában. Számos vállalat olyan szerveknek tartja a vezérigazgatóságokat és a minisztériumokat, amelyek csak megkettőzik az irányítást és gyakran az új irányítási rendszer elveivel ellentmondásban korlátozzák a vállalati jogkört, főleg a termelés fejlesztése. az áruválaszték meghatározása, a beruházási és a kereskedelmi tevékenység tekintetében. Ez a felfogás gyakran indokolt. A vállalatok bírálják a vezérigazgatóságokat és a minisztériumokat, hogy mind ez Ideig igen keveset tettek a távlati fejlesztés érdekében, pedig ez a vállalatok irányvételének és hatékony fejlesztésének döntő feltétele. Bírálják azt ls, hogy a vegérigazgatóságok és a minisztériumok az operatív tevékenység centralizálására törekednek, alacsony fokú módszértani segítséget nyújtanak a vállalaton belüli Irányítás fej lesztésében stb. Tudjuk, ezeket a kérdéseket csak fokozatosan oldjuk meg, de nem téveszthetjük 5ket szem elől, amennyiben kívánjuk a haladást. Ezért a központi szervektől nemcsak a szükséges feltételek kialakítását követeljük, hanem azt is, hogy irányító tevékenységükkel elősegítsék a termelési és a műszaki alap ésszerű fejlesztését. Csak így akadályozhatjuk meg a technológiai, a műszaki, a gazdasági, a szervezési és más elégtelenségek társadalmi lecsapódását Ezeknek a hiányosságoknak elsősorban kiváltóikat kell sújtani. A múltból jól tudjuk, hová vezet, ha előnyöket és eszközöket nyújtunk anélkül, hogy következetesen érvényesítenénk a megtérítés követelménvét. Tudjuk, hová vezet a kérdések következetlen, opportunista megoldása. Logikus, hogy sújtanunk keli a vállalkozó szellem hiányát, az elmaradottságot és ezzel szemben megfelelőképpen értékelnünk a kezdeményezést, a vállalkozó szellemet. Kifejezően kell ennek mecmnt»t*'07n'a elsősorban a vállalatok jövedelmében, alkalmazottaik fizetésében és bélében. A vállalatok és a termelési gazdasági egységek felépítése tekintetében a vállalati tevékenységet és az irányítás kapcsolatait ahhoz az elvhez igazodva kívánjuk fejleszteni, amelynek értelmében a vállalat intézkedéseivel biztosíthatja a népgazdasági terv kitűzött feladatainak teljesítését. Termelési lehetőségeinek és a társadalmi érdeknek megfelelően önállóan határozhatja meg további munkásságát. A közzétett feltételek és a gazdasági eszközök stabilitása az új irányítási rendszer kulcsfontosságú kérdése és minden változtatást nagyon tüzetesen kell megfontolnunk. Arról van tehát szó, hogy maradéktalanul kibontatkoztatjuk a vállalatok gazdasági önállóságát, s ezzel párhuzomosan megszüntetjük kezdeményezésük korlátozását. Ez a feltétele annak, hogy a válla.latok feltárják tartalékaikat, jobban kielégítsék a népgazdaság szükségleteit és ezzel szert tegyenek a vállalat fejlesztését és az alkalmazottainak díjazását szolgáló jövedelemre. Ebből a szemszögből nézve a vezérigazgatóságok elsősorban a vállalkozás magasabb szintű központjai, amelyek egybe hangolják a vállalatok tevékenységét, összpontosítják erejüket, hogy kielégítsék a társadalmi szükségletet és jobb gazdasági eredményeket érjenek el. Elvárjuk, hogy a vezérigazgatóságok munkájának javításához jelentősen hozzájárulnak az igazgató bizottságok. Szükséges azonban szerepüket fokozni és rájuk bízni a termelési-gazdasági egységek tevékenysége egyes alapvető kérdéseinek eldöntését is. jelentőségüket elmélyítjük azzal, hogy az igazgató bizottságok tagjait magasabb fokú szerv fogja kinevezni, s nem pedig az eddigi helytelen gyakorlat szerint a szakágazati igazgatók. Továbbá a bizottságokban, a demokrácia szellemének megerősítése érdekében egyes posztokat a dolgozók delegált képviselői lógják betölteni, akiket például a szakszervezeti üléseken választanak még. Természetesen pártvonalon előzetesen megítélik és jóváhagyják az erre vonatkozó javaslatokat. A mondottakból nyilvánvaló, hogy nagy munka vár még ránk a vállalatok építése, a szocialista társadalomban betöltött helyzetük és lőleg az irányítási viszonyok és módszerek kérdéseinek eldöntésében. Ez a munka jelenleg folyamatban van és a Központi Bizottság munkatervével összhangban ezekkel a problémákkal foglalkozni fogunk a Központi Bizottság valamelyik jövő évi plenáris ülésén. A KÖZPONTI SZERVEK SZEREPE A központi Irányítást illetően megismétlem, hogy az ezzel összefüggő és általában az államot érintő kérdések megítélésénél teljes mértékben szem előtt tartjuk a jelenlegi fejlődési szakaszt. A XIII. kongreszszuson ismételten és világosan leszögeztük, hogy egész további tevékenységünk tartalma a szocialista társadalom szilárdítása és általános fejlesztése. Ez a szocialista társadalom irányítására is vonatkozik és annyit jelent, hogy a további fallendítéssel párhuzomosan szilárdítjuk, nem pedig gyengítjük az államot, beleértve az állami szervek felelősségét és tekintélyét a társadalmi ügyek intézésében. A szocialista társadalom központilag szervezett társadalom. Tagjainak nemcsak széles körű jogai vannak, hanem a társadalom által elfogadott törvénvekre épülő kötelességei is. Ezek a kötelességek összeegyeztethetetlenek bármiféle anarchiával és a társadalmi érdek szem elöl tévesztésével. Természetesen a szocializmus győzelme és az osztályántagonizmus nélküli társadalnm felépítése után az állam szilárdításának és fejlesztésének alapvető tartalma a szocialista demdkrácia kibontakoztatása, a a munkások, a szövetkezeti parasztok és az értelmiség részvételének bővítése és elmélyítése a társadalmi ügyek Irányításában és igazgatásában. Ennek megfelelően meghatároztuk az irányító gépezet egyes láncszemeinek osztott felelősségét és jogkörét is. Ezt a célt követi a párt XII. és XIII. kongresszusának, illetve a Központi Bizottságunk plenáris üléseinek hatásozataiból eredő minden Intézkedésünk. Ezt tartjuk szem előtt mai plenáris ülésünkön ls. Meggyőződésünk, hogy továbbra is meg kell őriznünk az állami szerveknek az 1960. évi területi átszervezés, illetve a Központi Bizottság tavaly novemberi plenáris ülésén elfogadott módosítások alapján kidolgozott rendszerét. Legfelsőbb választott állami szervünk, a Nemzetgvülés tevékenységének tartalmát tekintve nem tartjuk szükségesnek az 1964. évi dokumentum lényeges módosítását, hanem a már elfoeadott elvek és feladatok további következetes gyakorlati megvalósítását. Nem kívánunk változtatni ezen az említett dokumentumon a Szlovák Nemzeti Tanács tevékenységét illetően sem. A kormányban továbbra Is felelős állami végrehajtó szervet látunk. Szemügyre kell azonban vennünk, hogyan teljesítik a kormány tevékenységének javítását célzó feladatokat és mit lehetne esetleg tökéletesíteni a kormány munkásságában. Leszögezhetjük, hogy az elmúlt esztendőben javult a kormuny munkája. Ennek ellenére mé<? most sem beszélhetünk arról, hogy a kormánynak és határozatainak meg van a szükséges tekintélye. Ez főleg azzal magyarázható, hogy a kormányban az egyes reszortok szempontjai gyakran a társadalmi érdek fölé kerekedlek. Szükséges, hogy a kormány ülésein megtárgyalja a valóban alapvető fontosságú állami, gazdasági, kulturális, külpolitikai és külkereskedelmi kérdéseket. Ne adjon helyet az oly gyakorlatnak, hogy a minisztériumok kormányhatározatokat követelnek ki olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket ők maguk megoldhatnak, éf csak az adott reszort érdekét, szükségleteit tartják szem előtl. Ebben a vonatkozásban sok függ a miniszterelnökség munkájától. Még mindig sok olyan kormányhatározatunk van, amelyet nem teljesítenek, amelyeknek nincs megfelelő súlyuk és tekintélyük. A többi között azért, mert nem indulnak ki az általános politikai és gazdasági megfontolásokból, az ország lehetőségeiből és szükségleteiből. A kormány üléseinek és egyben folyó operatív ügyei irányításának jó előkészítése, illetve a kormányhatározatok teljesítésének ellenőrzése viszonylatában kétségtelenül rendkívül nagy jelentősége van a miniszterenlökségnek. Nemcsak továbbra is számolunk ezzel a szervvel, hanem egyben tökéletesíteni fogjuk munkásságát. JAVÍTSUK AZ ÁLLAMI BIZOTTSÁGOK MUNKÁJÁT Az ügyek tárgyilagos megítélése és eldöntése, az eredményes irányító tevékenység érdekében a szakértői szervek, az állami bizottságok rendszere nyújt segítséget a kormánynak és a miniszterelnökségnek. Ide tartozik elsősorban az Állami Tervbizottság, amelynek jelentőségét az állami terv alapvető küldetése határozza meg. Mint már mondottam,, az állami terv továbbra is gerince az állami gazdaságpolitikának. Ezzel az eszközzel hozzuk közös nevezőre a kormány valamennyi szervének gazdasági aktivitását, ez a szerv juttatja kifejezésre a gazdasági eszkö zök alkalmazásának alapvető koncepcióját. Nem célunk kialakítani b i Állami Tervbizottság „hatalnj; helyzetét", viszont valós tény, hogy a szocalista társadalomnak szüksége van egy tervező centrumra. Ennek a központ nak feladata nem csupán a mi nisztériumok és a vállalatok ja vaslatainak számbavétele é? (Folytatás a 3. oldalon)