Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-20 / 350. szám, kedd

SZÁLLJ KÖLTEMÉNY Tanulmányok és műsoranyag irodalmi színpadok számára Számbelileg tekintélyes, minőségileg egyre szebb eredményeket felmutató műkedvelő mozgalmunknak évek óta a műsoranyaghiány az egyik legnagyobb problémája. A színjátszók esetében az utóbbi években javulás történt. Háromfelvonásos színmű ma már elegendő mennyiségben áll az együttesek rendelkezésére. Változatlan azonban a helyzet az irodalmi színpadoknál. Bár az elmúlt években az irodalmi színapdok számára is jelentek meg kiadványok, a rendelkezésre álló műsoranyag még mindig kevés. Ezért is szerzett kellemes meglepetést a Szállj költemény elmű válogatás, amely a napokban jelent meg a DILIZA kiadásában. A Szállj költemény Igényes antológia, gazdag anyaga sok hiányt pótol. A tanulmányok az irodalmi színpadok történetéről, fellendüléséről, a művészi előadás mikéntjéről, a helyes színpadi beszédről, a vers megjelenítéséről és egyéb, a mozgalmat elvi és gyakorlati szempontból egyaránt érintő kérdésekről adnak megbízható ismereteket. Külön említést érdemel Mezei Eva írása, amely általános érvénnyel számol be az Irodalmi színpadok tapasztalatatról. A Hevest Sándor és a Nagy Andorján műveiből vett tanulmányrészletek a színjátszás időszerű kérdéseit tárgyalják. A műsoranyag közül a Csalogányok és a pacsirták című Petőfiről szóló összeállítás, valamint a József Attila életét megelevenítő összeállítás tarthat nagyobb érdeklődésre számot. De együtteseink bizonyára jól fogják tudni használni a Móricz Zsigmond emlékét idéző Pillangót is. A Prometheus és a Csodálatos utazás című összeállítás, valamint lonescu A kopasz énekesnő című műve nehéz anyag, legjobb együtteseink azonban ezeket is képesek színpadra vinni. Hasznosak az iskolások részére szánt (Száll az ének, A délibáb üzenete, Magyarázom a bizonyítványom, Tóth Árpád, Szabó Lőrinci stb.) irodalmi összeállítások is. A kiadványban általában mindegyik együttes talál magának valót A válogatást jól kiegészíti az útikalauzként használható bibliográfia, valamint a módszertani tanács értékével bíró előszó. A Hatvani László szerkesztette kötet irodalmi színpadjaink körében bizonyára hamarosan népszerűvé válik. (b) Formák és színek harmóniája Az NSZK alkalmazott és iparművészeti kiállítása a Szlovák Nemzeti Múzeumban nyílt meg. A nagy és gazdag múltú német iparművészetnek a mai nyugatnémetországi magasszíntű alkotásaival találkozunk itt. A 28. kiállító elsőrendű hazai és külföldi szakiskolákban vagy akadémiákon sajátította el ismereteit. Műveik három világrész nemzetközi kiállításain szerepeltek s elért sikereiket számos kitüntetés fémjelzi. Köztudott, hogy a régi német ipari hagyomány folytatói tökéletes mesterségbeli felkészültséggel és technikai rutinnal rendelkeznek, és az anyag, amit felhasználnak kitűnő minőségű. — Kerámiájuk az egykori rajnavidéki anyagművészet tradíciójából indul kl. Az Asshoff házaspár, U. Gunther és E. Loschek műveinek nyugodt, természetes formái, finom árnyalatú zománcaik s a kevés és szervesen illeszkedő dekoráció megállapodott, fejlett ízlésre vallanak. Beate Kuhn hamvas, patinás színű dísztárgyainak barokkos formát ad. Scheidék üvegvázái, tálai kiegyensúlyozott formaérzékkel alakítottak. — Buchdrücker ötvös sima ezüstből formált, nemes arányú használati tárgyai már-már megközelítik a finnek fémművészetét. A német iparművészet sülyvagy inkább fénypontját az aranyművesek kreációi képezik. Egész vagyont képviselő tárgyak tündökölnek a kis üvegszekrényekben. S egy pillanatra az az érzésem, hogy ismét az Athéni Múzeumban vagyok és Atreüsz kincsesházának s Trójának csodálatos aranyremekműveit látom. Kétségtelenül archaizáló jellegűek K. Ullrlch, és R. Reling nyakékei, függői, karperecei és gyűrűi. Az ékszerészek nem érik be a művészien széppel. Anyagilag is értékest, meglepőt, izgalmasat kell produlkálniuk az elkényeztetett igények kielégítésére. Láthatunk itt széles, lapos, sima, szemcsés vagy áttört nagy aranylemezeket, filigrán lapocskákból, kecses, vékony fonalakból, kis és nagy, fehér és színes gyöngyökkel, tarka ékkövekkel kombinált darabokat. Sőt, vannak szinte barbár pompájú fantasztikus kompoziciók, az Ezeregy Éjszaka kincseinek exotikumát idéző buja formák közé foglalt különös kövek, köztük absztrakt rajzú zománcos elemek. — Ezek a mai divatos ékszerek. Nehezen tudom őket elképzelni a vitrinen kívül, még a gazdasági csoda országában élő luxushölgyek legfényűzőbb toalettjei kiegészítőjeként sem. Viszont akad néhány vonzóan finom megoldású darab, (Hassenpflug és Nünnighof munkái), melyeket szívesen fedez fel a Hiúság Vására közepette a hivalkodó pompától el szokott szemünk. BÁRKÄNY JENÖNÉ Mozart-rekviem AZ 196B-OS ESZTENDŐ utolsó bérleti hangversenye zsúfolt ház előtt, meleg érdeklődés jegyében zajlott le. Bevezetőül Britten Siníonia da Requiem című műve hangzott el. Britten azok közé a mai komponisták közé tartozik, akiknek mindig van magvas, lényeges közölnivalójuk, és ezt érthető zenei nyelven mondja el. 1940-ben készült rekviemszimfóniája is rendkívül érdekes, újszerű alkotás. Szomorú és elszomorító, sőt lesújtó zene. Megrázó siratóének, s egyben mintha a humánum lázadása ls volna az emberek örök villong ísa, a háború pusztító ijme ellen. Filharmóniánk a Britten mű előadásával dr. Rajter Lajos mélyen átgondolt és átélt irányítása mellett nagy és szép művészi feladatot oldott meg. Mozart Rekviemje minden földiségtől elvonatkoztatott tiszta zerie. Az élet szerelmese ezzel a művel búcsúzott az élettől. „Zenébe öntötte az elmúlás minden sötét pompáját, minden apokaliptikus borzalmát, és azt a mélységes bizodalmat, amelyet már csak a halál rettenetes sorompóján túl eső életbe vethetett." (Tóth Aladár). Dr. Rajter ünnepi légkört teremtő előadásban szólaltatta meg a mozarti remekművet. A Szlovák Filharmónia vegyeskara megint egyszer szép bizonyságát adta annak, hogy nemcsak hivatásos, de ami ennél sokkal több: hivatott oratőriumkőrus. A kitűnő betanítás munkája — mint mindig — Ján M. Dobrodinský érdeme. A kiváló szólista-kvartett külön érdekessége volt, hogy négy ország énekművészei fogtak össze közös produkcióra: Vera Soukupová, szoprán (Prága), László Margit, alt (Budapest), Kazimierz Pustelak, tenor (Varsó) és Georg Littasy, basszus (Bécs). Négy különböző nemzetiségű művész, akik talán egymás nyelvét sem értik, és mégis teljes harmóniában találkoztak a muzsika végtelenbe nyíló világában. Most, az újév küszöbén, higgyük és reméljük, hogy ez a megértés a jövő Igazsága, nem pedig a Britten muzsika fájdalmas, nyomasztó mondanivalója. A SZLOVÁK Filharmónia dramaturgiájának részéről nagyon szép elgondolás volt, hogy a lélekemelő mozarti muzsikával búcsúztatta az óesztendőt. HAVAS MÄRTA •tinim Szuperszonikus utasszállító repülőgépek A külföldi sajtóban egyre gyakrabban olvashatunk részleteket a hangsebességnél gyorsabb utasszállító repülőgépek építéséről. Közéjük tartozik a Concorde típusú gép prototípusa is, amelyet a francia Sud Aviation és az angol British Alrcraft Corporation cégek közösen szerkesztettek. E gép első mintapéldányát a Sud Aviation toulousei üzemében szerelik. Próbarepülését a nyilvánosságra hozott program szerint 1968. február 28-án kívánják megvalósítani. A második prototípust a BAC filtoni üzemében fejezik be s első repülését 1968. augusztusára tervezik. A két prototípus méretei tekintetében még kisebb és könynyebb lesz, mint a későbbi, sorozatban gyártott gépek. Már eredeti méretekben a két szériaelőtti repülőgép készül majd el, amelyek közül az első 1969. szeptemberében, a második 1970 januárjában indul el első próbaútjára. A két társaság reméli, hogy az illetékes hatóságok 1971-ben — a 400 órás próbarepülések után — kiadják a Concorde repülőgépeknek a rendszeres légi forgalomban való alkalmasságukról szóló tanúsítványt. Akkor már 12 ilyen repülőgépet kívánnak leszállítani az érdeklődő repülőtársaságoknak. Később évente 36 Concorde repülőgépet fognak gyártani. A szuperszonikus repülőgépek építésének amerikai programja ís döntő szakaszába érkezik. Itt két konkurrens társaság — a Lockheed és a Boeing — a közeljövőben terjeszti elő részletesen kidolgozott műszaki tervelt az amerikai kormánynak és az illetékes repülésügyi hatóságoknak. A tervek áttanulmányozása után a jövő év elején születik meg a döntés, hogy a két cég közül melyik építi meg az első amerikai szuperszonikus utasszállító repülőgépet, amelynek a program szerint 1974-ben, vagyis három évvel a Concorde gépek feltételezett üzembe helyezése után kellene megjelennie a rendszeres repülőjáratokon. A Lockheed társaság már bemutatta a kaliforniai Burbankben a tervezett gép eredeti méretekben elkészített famodelljét. Egyúttal nyilvánosságra hozták az L-2000-nek elnevezett gép egyes műszaki adatait is, amelyek azonban még nem véglegesek. Az L-2000 befogadóképessége 266 utas lesz, utazósebessége 2900 km/óra, s 19 800 m magasban fog repülni. A New York—Párizs közti utat 2 óra 45 perc alatt teszi meg. A kettős deltaalakú szárnyak felülete 875 négyzetméter. A törzs elülső része a személyzeti kabin előtt 15 fokkal lebillenthető, hogy Induláskor és leszálláskor jobb legyen a kilátás. A repülőgép nagy kinetikai felmelegedésnek kitett köpenyét titánötvözetekből készítik. A repülőgépet 4 sugárhajtóművel látják el, amelyek gyártásával a General Electric vagy a Pratt Whitney társaságot bízzák meg. A repülőgép maximális megengedett súlya induláskor 145 tonna, hasznos terhelése 27,2 tonna; fesztáva 35,3 méter, hossza 82,4 méter, magassága 14,6 méter. Ami a repülőgép árát illeti, becslések szerint körülbelül 30 millió dollárba fog kerülni, vagyis kétszer annyiba, mint az angol—francia Concorde. A Lockheed társaság szuperszonikus repülőgépének modellje A piramisok titkának leleplezése kozmikus sugarakkal A meglehetősen eltérő jellegű tudományágak összefogása nemegyszer meglepő eredményeket és felfedezéseket eredményez. Nemrégiben is két, ez ideig egymástól igen távol álló tudományág közös akciójáról számolt be a „The Magnet" című folyóirat. Eszerint ez év Júniusában az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesített Arab Köztársaság együttműködési egyezményt kötött az egyiptotomi piramisok kutatására az ezekben a síremlékekben rejtőző helyiségek titkainak leleplezésére. A piramisok felépítésére vonatkozó egyik elmélet helyességének hitelesítésére azt a módszert fogják alkalmazni, amelyet L. Alvarez amerikai tudós javasolt. L. Alvarez, a kiváló fizikus egyúttal szenvedélyes egyiptológus is, s egyebek között a piramisok is lekötötték a figyelmét. Az óriási, gúla alakú építmények, az egyiptomi fáraók temetkezési helyei, négy és fél évezreddel ezelőtt keletkeztek s máig is csak kevéssé vannak átkutatva. Ez persze — az építmények nagy méreteire való tekintettel — könnyen érthető. Az egyiptológusok egy része azt állítja, hogy az óegyiptomi uralkodók azért tervezték oly zseniálisan túlvilági életük helyét, hogy a tolvajok jövő nemzedékeiben azt a benyomást keltsék: már előttük kirabolta valaki a piramist. Ha ez a feltevés helyesnek bizonyulna, azt jelentené, hogy a piramisok legérdekesebb folyosóit és fülkéit még nem ismerjük. Tény, hogy a piramisok egyes, ma már Ismert helyiségeiről évezredekig nem tudtunk. Milyen módszert válasszunk azonban a még esetleges rejtett termek felfedezésére? Alvarez a kozmikus sugárzást hívja segítségül e probléma megoldására. Módszerének lényege az, hogy meg akarja mérni, milyen bizonyos elemi részecskék mennyisége a piramisba hatoláskor és a belőle való távozáskor. Alvarez szerint ennek a mérésnek meg kell mutatnia bármilyen üreg jelenlétét a piramisban, mivel az üreg részecskeátbocsátó képessége eltérő, mint a piramis tömör részeié. Äz a tény, hogy az anyag sűrűsége és egyéb tulajdonságai befolyásolják a különféle elemi részek elnyelésének intenzitását, már közismert, sőt gyakorlatilag is kihasználják az iparban. A többi között Bratislavában is kifejlesztettek olyan készüléket, amelyet több csehszlovák villanyerőműben használnak a szén tulajdonságainak kivizsgálására; ez a készülék éppen a fenti elv érvényesítésén alapszik. A lényeges eltérés az, hogy míg a szén tulajdonságainak meghatározásánál a mérőkészüléknek sugárzásforrással kell rendelkeznie, Alvarez professzor közvetlenül a kozmikus sugárzással kíván dolgozni. Mindkét esetben természetesen olyan detektorra van szükség, amely érzékeli a sugárzást, illetve megszámlálja az áthaladó részecskéket. Amennyiben Alvarez profeszszor módszere beválik, pontosan meg lehet majd állapítani nemcsak minden belső térség jelenlétét a piramisban, hanem a pontos helyzetüket is. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a szondát közvetlenül a piramisnak abba a részébe vezessék, amely a tudósokat érdekli. A módszer hitelesítése a becslések szerint negyedmillió dollárba fog kerülni. A költségeket az EAK, az USA Atomenergia Bizottsága és a Smith Intézet közösen fogják fedeznL A kutatást nemzetközi tudóscsoport fogja végezni F. L. Bewedi, a kairói egyetem profeszszorának vezetésével. A kutatócsoport tagja lesz Alvarez professzor is. A tudósok Gizehbea kezdenek dolgozni, ahol az ismert Cheops-piramis áll. Első-' ként a 140 méter magas Chefren-piramist veszik vizsgálat alá, amely egyetlen kamra kivételével egyáltalán nincs átvizsgálva. Amennyiben a módszer beválik, a kutatók továbbra is Gizehben maradnak s másodikként a Cheops-piramisra fordítják figyelmüket, mivel ez még szintén tartalmazhat ismeretlen belső térségeket. Szovjet rák-hipotézis Az orvostudományi kutatás az utóbbi években számos bizonyítékot tárt fel az erős dohányzás és egyes betegségek, egyebek között a tüdőrák kifejlődése között. Mihail Kokonov, a moszkvai Herzen Onkológiai Kutató Intézet tudományos főmunkatársa, rendkívül érdekes kísérleteket végzett az utóbbi Időkben ezen a területen. Kísérletek révén megállapította, hogy az állatok etilént, telítetlen szénhidrogént fejlesztenek szervezetükben életműködéseik közben. Az egészséges állatok etiléntermelése 17—20 mlkroliter testsúlykilogrammonként naponta, rákbeteg állatoknál azonban ennek az értéknek a nyolcszorosát-tlzszeresét is elérheti az atiléntermelés. A szervezetben fejlődő etilén oxidálódik. Az etilénoxid azonban közismert erős mutagén, rákkeltő anyag, amely előidézheti rosszindulatú daganat kifejlődését. A tudományos kutatás azt is kimutatta, hogy az etilénoxidbői etanalomin képződik a szervezetben, amely azután meghatározott körülmények között kéntartalmú vegyületté, tioetalaminná alakul át. Mindkét vegyületet sikerült több száz rákos beteg szervezetében kimutatni, vizsgálatuk a rákbetegség diagnózisának is fontos eszköze. A moszkvai Herzen Onkológiai Kutató Intézetben laboratóriumi körülmények között csaknem félszáz különböző fajta cigarettát vizsgáltak meg az utóbbi Időben: szopókásakat és szopőka nélkülieket, szovjet és külföldi gyártmányúakat. E vizsgálatok során egyértelműen kimutatták, hogy e dohánytermékek füstjének átlagosan 25 százaléka etilén. A dohányosok tehát kicsiny vegyigyárat vesznek ajkaik közé, olyan üzemet, amely etilénoxidot gyárt a dohányból. Ezt az etilénoxidot azután leszívják, belélegzlk a tüdőbe. A szovjet orvosi statisztikák világosan kimutatják, hogy a tüdőrákban megbetegedettek között sokszorta több a szopóka nélküli cigarettát szívó, mint a nem dohányzó, vagy a szopókás cigarettát szívó. 1966. XII. 20.