Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-02 / 332. szám, péntek

Az új kancellár profilja KICSODA KURT GEORG KIESINGER? • A MÚLTAT NEM LEHET LETAGADNI © EGY NYUGATNÉMET POLITIKUS ÚTJA HITIERTÖL STRAUSSIG HAZÁNK FÖLDRAJZI HELYZETE és sok szomorú történelmi tapasztalata szükségessé teszi, hogy állandóan figyelemmel kísérjük mindazt, ami nyugati szomszédainknál, a Német Szövetségi Köztársaságban történik. Vitathatatlan, hogy bár ebben az évszázadban már kétszer kényszerítették térdre a német imperializmust, a bonni politika elsődleges ismérve ma sem a józan, megfontolt realitás, a megváltozott erőviszonyok/ elfogadása, hanem a militarizmus, a revansizmus. A BONNI politikai színpadon szerepcse're történt. A nagy rendező — a német nagytőke — csendesen megbújik a kulisszák mögött, és onnan lesi, hogyan verekszenek a főszerepekért. A gazdasági csoda aranytyúkja megszűnt aranytojásokat tojni, elűzték tehát a mutatványos bódé kikiáltóját: Erhardot. 1966. december 1-én már megválasztották utódját is Kurt Georg Kiesinger személyében. A közelmúltban ALBERT NORDEN nemzetközi sajtóértekezletet tartott az NDK fővárosában, és a világ közvéleménye elé tárta a nyugatnémet kancellár életrajzát, amelyet olvasóinkkal legalább röviden Ismertetünk. A CDU/CSU vezetőinek politikája csődbe Jutott, miután kijelentéseiknek senki sem hajlandó hitelt adni. Ma már világos, hogy Európa békéjét és biztonságát semmi sem fenyegetné, ha nem létezne a területi követeléseket hangoztató nyugatnémet politika. AZ ADENAUER által megkezdett hidegháborús politikával azonban a CDU/CSU még a parlamenti többség támogatását sem tudta megszerezni. Ideje lenne tehát olyan kormányt alakítani az NSZK-ban, amely megfelelne a széles néprétegek érdekeinek. Szinte megdöbbentő a jelenlegi és az 1931/32-es években előállt helyzet azonossága. Akkor Brünning, Papén és Schleicher egyengették Hitler útját: ma Kiesingeren át akarnak eljutni Strauss szükségállapotrendszeréhez. És ki melegítse be a kancellári széket Strauss számárn? Knrt Georg Kiesinger. A hidegháború lovagja Ugyanaz a Kiesinger, aki november 14-én a New York Times ban közölt interjúban kijelentette, hogy vissza akar térni a hidegháború jégkorához. Ugyanaz a Kiesinger, aki már tíz évvel ezelőtt kijelentette, hogy az NSZK-nak akkor is csatlakoznia kell a NATOhoz, ha ezzel a két német állam egyesülését megnehezítenék. Ugyanaz a Kiesinger, aki 1954. december 15-én kijelentette, hogy a Szovjetuniót egyedül „az erű kényszerítheti megalkuvásra". KIESINGER 1955. június 24én „Szilézia visszatérését", 1957-ben pedig az atomfegyvereket követelte. Nem véletlen, hogy éppen Kiesinger szűkebb pátriájában provokálták a jugoszláv vendégművészeket, hogy tartománya fővárosában, Stuttgartban követtek el gyilkos merénv'atet 1966 augusztus 30 án Milovanovič jugoszláv konzul ellen. Kiesinger serkentette a fasiszta emigránsokat különféle földalatti terrorszervezetek alakítására, hogy készen álljanak, mert amint 1958-ban kijelentette: „A területi kérdéseket tisztázni kell Csehszlovákiával és Lengyelországgal, amint ezek az országok „visszanyerik függetlenségüket". Egy karrier története Kiesinger, az új nyugatnémet kancellár azt állítja, hogy a hitleri korszakban „tudományos előadóhelyettes" volt. És mi a valóság? 1933-ban belépett a nácipártba. 1940-ben Ribbentrop nevezte ki az akkor 36 éves férfit a rádió politikai osztályának tudományos munkatársává. 1941-ben már a Goebbels és Ribbentrop által alakított Német Külföldi Rádiő Társaság felügyelő szervében képviselte a külügyminisztériumot. Mi volt ennek a társaságnak a feladata? Megtörni az ellenséges országok népeinek akaraterejét, megingatni erkölcsi szilárdságát, és ezzel hozzájárulni katonai vereségéhez. 1942-ben Kiesinger már az egész német fasiszta külügyi propaganda legfőbb cenzoraként működött, és ettől kezdve a fasiszta fejesek egyike volt. A francia ügyek szakértője 1966. november 18-án Kiesinger egy tv-beszédben biztosította Franciaországot, hogy mint szövetségi kancellár személy szerint is mindent megtesz a nyugatnémet—francia kapcsolatok érdekében. Ezen a téren valóban nagy tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen már 1940-ben is foglalkozott francia problémákkal. 1940. augusztus 21-én Kiesinger szervezte meg néhány külföldi újságíró útját a nácik által le tiport Belgiumban és Franciaországban, hogy — saját sza vait idézve — „éreztessük a német fegyverek ellenállhatatlan erejét, és bemutassuk, mekkora tévedés azt hinni, hogy Európában Franciaországé a politikai és civilizációs vezető szerep!" KIESINGER úr néhány nap pal ezelőtt azt is kijelentette, hogy ő egy „öreg európai", és szeretne hozzájárulni Európa mielőbbi egyesítéséhez. Ezen a téren is rendelkezik tapasztalatokkal: 25 évvel ezelőtt ő szervezte meg Görögországban azt a fasiszta rádióadót, amely további európai népek leigázásának szükségességét propagál ta, és hirdette a „nagynémet vezetés" ideálját. És hogy mire biztatta Kiesinger a leadó segítségével a görögöket? Íme néhány példa: — -Dobjátok az angolokat a tengerbe! — Lőjjelek az angol árulókra! — Adjátok meg Angliának a kegyelemdöfést! — Nincs segítség a német tegyverek ellen! A népek óriási áldozatokkal akadályozták meg, hogy Európa a horogkereszt jegyében egyesített hatalmas koncentrá ciós táborrá váljék. És az az ember, aki Hitler véres csele kedeteit Ideológiailag támogat ta, most a nyugatnémet állam vezetőjeként megvalósíthatja azt, ami Hitlernek nem sike rült? KIESINGER nem volt „kis náci", „félrevezetett", a náci párt névtelen szereplője Nem az ártatlan elcsábítottról van szó, hanem a csábítóról, az összes európai országok leigá zását célzó fasiszta tervek vé delmezőjéről és terjesztőjéről. ÉS EZÉRT NEM CSODÁLHA TÚ, hogy amikor" Erhard utód jaként jelölték, éppen a fa siszták köszöntötték lelkesedő üdvrivalgással, és jelölését a National-Zeitung, a nyugatné met újnácik lapja úgv kommentálta: „a legmegfelelőbb ember!" P. Gy Naponta kh. 70 tonna kukoricát dolgoznak fel a bolerázi Szlovák Keményítőgyárban. Legfőbb gyártmányaik a kukorica keményítő a cukoripari célokat szolgáló kukoricaszirup stb. (St. Petráš — CTK felv.| — Építőiparunk forradalmi újdonsága '— Tökéletesített szendvics-panelek A XVIII. SZÁZADBAN élt Lord Sandwich arról lett híres, hogy feltalálta a róla elnevezett szendvicset, vagyis a rakott kenyeret, amelynek ízesített, vajjal megkent felületére változatos díszítéssel hideg hússzeleteket, sajtot, halat stb. helyeznek. A jó lord aligha sejtette, hogy két évszázaddal később találmányát sokkal prózaibb területen — az építőiparban is alkalmazni fogják. Maradjunk még egy kicsit a múltban. Egy holland utazó leírása szerint már a XVII. század derekán árultak a moszkvai piacon olyan elemeket, amelyekből különösebb fáradság és ügyesség nélkül mindenki összeszerelhetett magának egy takaros faházat. Amerikában a múlt század közepén helyezték üzembe az első házgyárat. A PANELHÁZAK VILÁGHÖDlTÖ ŰTJA azóta is tart. Előnyeiket nem kell hangsúlyozni. Ámde vannak hiányosságai is. Még mindig vita tárgyát képezi, milyen anyagból készüljenek az egyes elemek: acélból, vasbetonból, fából vagy műanyagból? Hogyan oldják meg, hogy viszonylag kevés fajta elemből minél változatosabb szerkezeteket lehessen összeállítani? Hogyan lehetne az időjárástól függő helyszíni szerelőmunkát a minimumra csökkenteni? Hogyan javítsák a pa nelek hang- és hőszigetelését? Külföldön már a század elején megjelentek az újszerű többréteges épületelemek, az ún szendvics-panelek, amelyek nél a horganyzott acél- vagy alumlniumlemezek között hőés hangszigetelő réteg helyezkedett el. Országunkban is már hosszabb ideje használjuk a különböző rétegekből álló szendvics-paneleket. AZ 0J SZENDVICS-PANEL középső részét polisztirol képezi, amely igen jól szigetel. Ezt a műanyagot a kralupyi műkaucsukgyár szállítja. A panel többi rétegét másfajta hang- és hőszigetelő anyagok képezik. Homlokzati oldala olyan megoldású, hogy nem igényel karbantartást. A szendvics-panelből összeszerelt ház építési, fűtési és a homlokzat karbantartásával kapcsolatos 20 éves költségei kétharmaddal kisebbek, mint a mai panelházaknál. A kutatóintézet egyik további forradalmasító újdonsága a könnyű összeszerelhető válaszfal, amelyet lemezekké sajtolt ásványi szálakból állítanak elő. Ez ma a legprogresszívebb építőelem. A válaszfal hazai nyersanyagokból: szalasított bazaltból és hulladéksalakból készülhet. Az ez ideig szilikátokból gyártott válaszfalak így komoly vetélytársat kapnak. Az új válaszfal hangszigetelő ké pessége ugyanis lényegesen jobb s ezenkívül folyamatosan és gazdaságosan termelhető. AZ ÁLLAMI MCSZAKI BIZOTTSÁG, pénzügyi dotációt engedélyez annak a gépipari vállalatnak, amely vállalja a szükséges gépi berendezés gyártását s úgyszintén azoknak az építőipari vállalatoknak is, amelyek sürgősen megkezdik az új válaszfalak készítését. (dji A

rimaszombatiak bizonyára emlékeznek a következő véres történetre: Egy cigánymulatságot heves vita, majd verekedés követte. Borotvát, kést rántottak és az utca közepén egymásnak estek. Minden vércseppel fokozódott az indulat, a sötét szemekben gyilkos tűz égett. Vagy húszan szabdalták egymást elkeseredetten. A jelenetnek sok nézője akadt, vagy százan állták körül a verekedő embereket. Közbelépni senki sem mert. Ki is vetné magát húsz véres ember közé, az alkohol hevítette indulat katlanába, ahol éles borotvapengék villognak? Egy pillantás az eltorzult arcokra, vérszomjas szemekbe mindenkit meggyőzött, hogy akármilyen meggondolatlan mozdulat, sértő szó — emberölést okozhat. Egy gépkocsi közeledett. Szolgálati útjáról tért vissza a tárást rendőrparancsnok helyettese. A csődület láttán megáliította a kocsit, kiszállt. Kétméteres, hatalmas alakja a tömeg fölé emelkedett. Más rendőr nem volt a közelben, ő maga is polgári ruhában, még csak szolgálati pisztolya sem volt nála. A közelben néhány ismerős arcot pillantott meg. Nevükön rivallt rájuk, mennydörgő hangjával a legközelebbieket leparancsolta a „színről". A közelben kiskocsit pillantott meg, kitépte a rúdját és ezzel nekivágott a véres, borotvát villogtató, verekedő tömegnek. Hangja parancsolt, neve — persze, az egymásközt használt cigányneve — szájról szájra szállt. Az Indulat az emberek szemében villogott tovább, a kezek azonban lelankadtak. A kiáltozás morajjá halkult, a kétméteres őrnagy látványa szinte megbabonázta az embereket. Senki sem fordult ellene. Igy terelte be a húsztagú véres társaságot a rendőrségre. Egy szál lőccsel a kezében. Nos, ezt az embert szeretném most bemutatni olvasóinknak. Neve? Barátai tréfásan „cigánycsászárnak" titulálják, mert ő a cigánykérdés nagy ismerője. A cigányok egymásközt sokszéles csontú fej. Húsos ajkak, rövidre nyírt, deresedő haj. Hangja halk, mégis egy-egy magánhangzónál szinte reccsen. Könnyen jó hangulatba lendül, történeteiben a vidám mozzanatokat hangsúlyozza, minduntalan derű suhan át arcán. Vajszivű nagy medvének nézné az ember, ha nem tudná mennyi bűnözőt juttatott rács mögé. Ke•A • , , // a • A „ciqanycsaszar • a iiiii!iiiiiiaiii!iaiiiHiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiii!iiiiiiii!Biiaiiiii>tiiiiiiiiiiitiaiiaiiiiiiiiaiiii:iiiiiiiiiiiiai!ii 1 • es hú sz veres ember i kal cifrább névvel illetik. De sosem szólnak róla rosszindulattal, gúnyneve sem sértő igazán. Bár sokukat juttatja rács mögé, de aligha jár közbe valaki többet a cigányok érdekében a nemzeti bizottságon, s „megmozgat" minden intézményt, hogy előbbre vigye a fő ksrdés megoldását: a cigányok bűnözése okainak — a szociális elmaradottság, kiközösítettség, rossz életkörülmények — kiküszöbölését. Szólítsuk mi is úgy, mint munkatársai: őrnagy elvtársnak. — Hogyan jutott el, őrnagy elvtárs, „csáézári" titulusáig? — A szolgálati beosztás hozta magával — válaszolja, és feláll a szék"ől, mert letelt az öt perc, amit egyfolytában ülve elvisel. Délelőtt a képviselőtestület ülésén volt, most a derekát tapogatja, föl-le sétál a szobában. Válias termete szinte eltakarja az ablakot. Erős nyakán délyes bácsinak írnám le, így első látásra, akit legjobban az jellemez, hogy térdén lovagoltatja kisunokáját. Ha nem tudnám, hogy íróasztalának bal fiókja tudományos szociológiai tanulmány anyagát rejti, s e munka befejezése most egyik fő gondja ... — Régi szép Idők... — folytatja az őrnagy. — Tudja, martini gyerek vagyok, azelőtt Dolný Kubínban szolgáltam. Cigánykérdés? Két cigány volt a városban, azok közül is az egyik a rendőrparancsnokság kazánfűtője. S itt, a Seregben...? Elképesztő, de így volt: egy 500-szor 400 méteres területen kétezren éltek. Borzalmas, no! Ez már, szerencsére a múlté. Van javulás, valami van. De az én munkahelyemen, bizony, csak a bűnözéssel találkozik az ember. Egymásután eleveníti fel az assszonygyilkos történetét, a húsz (!) bűncselekményt elkövető tizenöt éves kisfiú esetét, mesél arról a fiatalkorú zsebtolvajról, akit apja lánccal kötött meg, de mégsem tudta megakadályozni 3000 korona elemelését az első kínálkozó alkalomkor. Az első félévben a városban nem kevesebb, mint hét, fiatalkorú bűnözőkből álló bandát számoltak fel. Most négy leányt üldöznek, akik 6000 koronát loptak . Széles a bűncselekmények skálája. — Érdekes — jegyzi meg, — tiltott magzatelhajtásért még egyetlen cigányasszonyt sem vádoltak meg. Ez az egy nem szerepel a bűnlajstromokon ... — A megjegyzés alkalmat nyújt az őrnagynak arra, hogy más. Íratlan cigánytörvényekről, szokásokról meséljen tovább. Látszik, kedvenc témája ez. A vajda korlátlan hatalmáról beszél, a cigányesküvő poétikus szertartását ecseteli, majd az oláhcigányok különös névadási szokását eleveníti fel. Mintha büszkeség csengene a hangjában, amikor elmondja, hogy sok cigány személyes barátiának tekinti őt. Cigány őrá még kezet nem emelt. Azt mondja, azért, mert az államhatalom szervét látják benne. Lehet, de én azt hiszem, hogy egyénisége, embersége ennek a magyarázata. Az őrnagy szolgálati beosztása révén nap mint nap erélyes kézzel a törvényt védi, bűnözőket üldöz, rajtaütéseket szervez, börtönbe vet tolvajokat, betörőket, gyilkosokat. De a bűnözés problémájának megoldását egyáltalán nem a börtönben, a büntetésben látja. Mélyen együttérző, megértő hangon mondja: — Nézze, a gyerek tizennégy éves kora betöltésével nem iskolaköteles többé. A hét-nyolc gyerekes cigánycsaládokban felnövekvő gyerekeknél nem csoda, hogy rosszul tanulnak és tizennégy éves korukban sokan még csak az ötödik-hatodik osztálynál tartanak. Iskolába többé nem járnak, de tanoncnak sehol sem veszik fel őket, mert nincs meg a kilencedik osztályból a bizonyítványuk, a megfelelő előképzettségük. Tizennégy éves gyereket alkalmazásba nem vesznek fel, legfeljebb egyhónapos brigádra. A gyerekek vágyódnak a másokon látott ruhákra, szűk nadrágokra, hegyes cipőkre. Még nem kereshetnek, szüleik nem pénzelhetik őket. Mit csinálnak? Lopnak. És ez a ml nagy problémánk lényege. Hogyan segítsünk ezen? Ezt mondaná meg nekem valaki... A nagy ember töpreng, hogyan, miként lehetne segíteni a szegénységen, elmaradottságon, tudatlanságon. Cigány-szlovák szótárat böngész, tanulmányt ír a központi parancsnokság számára a rimaszombati járás cigányainak életéről... (Mellékesen hadd jegyezzük meg, hogy a tanulmány anyagát az őrnagy odaígérte lapunknak. Reméljük, a jövő év elején ismertethetjük a felette érdekes anyagot olvasóinkkal ls.) O

lyan ember ez az őrnagy, aki ha kell, húsz, borotvával vagdalózó, késelő embert egymaga foglyul ejt. De szíve akkor örülne igazán, ha a tizennégy-tizenöt éves cigánygyerekek számára megfelelő munkaalkalmat hozna létre valaki. Mert 2900 fiatalkorú munkanélküli egy járásban — az sok. Még az ő szepiében is, pedig sok mindent látott már. V1LCSEK GÉZA