Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-30 / 331. szám, szerda

k korparancsa A CSEHSZLOVÁKIAI Magyar Dolgozók Kultúregyesülete VIII. országos közgyűlésének egyik legfontosabb határozata arra irányította a CSEMADOK tagságának és szervezeteinek figyelmét, hogy kulturális és népnevelő munkájuk tartalmilag Csehszlovákia népei erkölcsi és politikai egységének megszilárdítását szolgálja. Nem lehet magasztosabb feladat egy társadalmi szervezet számára, mint az, hogy munkájával aktívan részt vegyen a szocialista állam nemzetei és nemzetiségei barátságának és testvériségének elmélyítésében. Nem lehet ennél szebb feladat, hisz Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának gerince és lényege a proletár nemzetköziség, mely mint már annyiszor, ma is a le&iiatásosabb fegyver a burzsoá nacionalizmus elleni harcban, valamint a világ minden nemzetiségű proletariátusa akcióegységének megteremtésében. A proletár nemzetköziségből fakadó akcióegység fényes példája volt az Októberi Szocialista Forradalom, és az azt követő külföldi intervenció időszaka, amikor a szovjet állam élethalálharcot vívott a külföldi intervenció ellen. Ebben a harcban a Szovjetunió népei mellett részt vettek a' szlovákok, magyarok, németek és a többi nemzetek fiai, és egységesen védték a világ első szocialista államát. Ez a harc megmutatta, hogy csakis a munkásosztály nemzetközi öszszefogása alkothatja azt az erőt, mely képes győzedelmeskedni a nemzetközi reakció minden ármánykodása felett. Ez a proletár nemzetköziség az alapja a szocialista világrendszer egységének és ezen belül az egyes szocialista országok belső egységének ls. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének Központi Bizottsága — kiindulva a CSEMADOK specifikus küldetéséből — a VIII. országos közgyűlés óta eltelt időszakban mindig a proletár nemzetköziség elmélyítését tartotta legfontosabb feladatának. Abból indultunk ki, hogy népeink erkölcsi és politikai egységének megszilárdítása feltételezi a különböző nemzetek és nemzetiségek kultúrájának, nemzeti sajátosságainak és nyelvének kölcsönös ismeretét. A magyar és a szlovák nép testvéri barátságának elmélyítése érdekében vett részt a CSEMADOK a nemzeti bizottságokkal együtt a szlovák nyelvtanfolyamok megszervezésében. 1962—1965-ig több száz szlovák nyelvtanfolyamot szervezett, mindig figyelembe véve a teljes önkéntesség elvét. Ezer és ezer, főleg Idősebb magyar dolgozónak tettük lehetővé, hogy legalább minimálisan elsajátítsa annak a népnek a nyelvét, mellyel egy hazában élünk és dolgozunk. Ezzel a munkával a CSEMADOKnak egyetlen célja volt, elmélyíteni a kölcsönös megértést a két nép között, és lehetővé tenni, hogy a nyelv ismeretén keresztül a magyar dolgozók még jobban megismerjék a szlovák nép kultúráját és történelmét. UGYANILYEN gondolatok vezettek bennünket akkor, amikor elindítottuk a honismereti körök mozgalmát. A CSEMADOK célja az volt, hogy a honismereti körök munkáján keresztül a CSEMADOK tagsága és a csehszlovákiai magyar dolgozók mélyebben megismerkedjenek városuk, járásuk és hazájuk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság történelmével. A honismereti körök mozgalma az elmúlt négy év alatt ugyan nem változott széles folyammá, de mégis elmondhatjuk, hogy ez a mozgalom egyik legfontosabb eszköze lehet a jövőben a csehszlovák szocialista hazafiságra való nevelésnek. Ehhez azonban az szükséges, hogy a honismereti körök által adott lehetőségeket még jobban kihasználjuk. Bizonyíték erre különösen az érsekújvári és a rozsnyói honismereti körök példája, ahol a közönség nagy érdeklődéssel kíséri a honismereti előadásokat. Szlovákia-s'^v^e már harminc honismereti kör működik. Számukat a IX. országos közgyűlés után legalább a kétszeresére kell emelni. De nemcsak a honismereti körök számszerű növekedéséről van szó, hanem elsősorban arról, hogy megjavítsuk e körök munkájának minőségét. A minőségi javulást elsősorban abban látjuk, hogy a honismereti körök a jövőben lényegesen többet fognak foglalkozni a munkásmozgalmi forradalmi hagyományokkal, mely hagyományok mindig a legszebb példáját szolgáltatják a munkásosztály nemzetközi összefogásának. Hisz megismerni a hazát, melyben élünk, elsősorban azt jelenti, hogy megismerjük a munkásosztály történelmét és kommunista pártjának történetét. Ez természetes, hisz ennek a munkásosztálynak és pártjának történelme össze van kapcsolva múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel. A CSEHSZLOVÁKIAI MUNKÁSMOZGALOM történetében megtaláljuk igazolását annak, hogy a cseh és szlovák illetve a magyar munkásosztály a háború előtti köztársaságban mindig közös harcot vívott a közös ellenség: a kapitalizmus ellen, majd később a fasiszta megszállók ellen. Számtalan fényes példa áll előttünk kezdve a kosuti mezőgazdasági sztrájktól a gömöri aratók, a füleki munkások, a gömöri vasércbányászok sztrájkjától a tornócl tüntetésig, melyek mind igazolják, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók leghaladóbb erői mindig egységesen szálltak síkra a cseh és szlovák dolgozókkal együtt, a haladásért vívott harcban. Másrészt a csehszlovákiai munkásmozgalom jelenlegi történelme élő példa arra, hogy építik a szlovák, a cseh és a magyar dolgozók közös hazájukat, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. Egyszóval a CSEMADOK honismereti köreinek egyik legfontosabb feladata lesz támaszkodni a munkásmozgalom haladó hagyományaira, és ennek alapján tovább mélyíteni nemzeteink között a kölcsönös bizalmat és az egymás iránti tiszteletet. A proletár nemzetköziségre és a csehszlovák szocialista hazafiságra való nevelést szolgálja az a több száz előadás is, melyet a VIII. országos közgyűlés óta a CSEMADOK szervezett a magyarlakta városokban és falvakban, a magyar Ifjúság szocialista hazafiságra való nevelésének kérdéséről. Nem ls szólva azokról a szemináriumokról, amelyeket a honismereti körök és a szlovák nyelvtanfolyamok előadói és szervezői részére rendeztünk a Népművelési intézettel közösen, melyeken több száz előadó és körvezető vett részt. Az az igyekezet, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók megismerkedjenek a cseh és a szlovák nép kultúrájával, visszatükröződött a CSEMADOK kulturális tevékenységének több ágazatában is. Például egész sor irodalmi estet rendeztünk, melyeken a magyar dolgozók a magyar klasszikusokon kívül megismerkedtek Hviezdoslav költészetével és a jelenkor magyar költőin kívül megismerkedtek Stítnický, Lajčiak és más szlovák költők műveivel is. A CSEMADOK színjátszó együtteseinek műsorában a magyar klasszikusok: jókai, Mikszáth és Móricz művein kívül gyakran találkozott a közönség Kukučín, Tajovský, Timrava, Týl és Capek drámáival, mint ahogy Gyárfás és Dobozi művel mellett megtaláljuk Smrčok és Stodola drámáit is. Ez a tevékenység minden esetben hozzájárulás volt Csehszlovákia népei egységének megszilárdításához, mely egység számunkra mindig a legszentebb volt és az is marad. A CSEMADOK Központi Bizottsága mindig meg volt és ma is meg van győződve arról, hogy a CSEMADOK ilyen irányú tevékenysége mindig összhangban állt és áll a csehszlovákiai magyar dolgozók érdekeivel, a legjobban kifejezte ezeket az érdekeket. A történelem arra tanít bennünket, hogy minden nemzet és nemzetiség legnemzetibb érdeke nem a más nemzetektől való elszigetelj* désben, hanem a többi nemzetekkel való barátság elmélyítésében, a szocialista világrendszer létezésében jut kifejezésre. A PROLETÁR NEMZETKÖZISÉG elmélyítése ma korparancs. Korparancs ez a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete számára is, magasra emelni a proletár nemzetköziség zászlaját, azt a zászlót, amelyet oly büszkén tartottak kezünkben a magyarság legjobbjai, Steiner Gábor, Schőnherz Zoltán, József Áttila, Ady Endre és a többiek. A proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság zászlaját fogja magasra emelni a CSEMADOK IX. országos közgyűlése is, hitet téve Cseh-: Szlovákia Kommunista Pártjának politikája és népeinek megbonthatatlan egysége mellett. VARGA JÁNOS a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára Pablo Picasso feleségével, Jacquelineval, akit 1961-ben vett feleségül. A feleségéről festett portrék arról tanúskodnak, hogy a világhírű művész visszatért eredeti egyszerű stílusához. (CTK felvétele) Egy régen várt szótár A bratislavai Szlovák Pedagógiai Kiadó gondozásában a napokban jelent meg a szlovákiai modern lexikográfia régen várt műve, a magyar-szlovák és szlovák-magyar zsebszótár (Sima — Chrenkova — Kazimírová: Maďarsko—slovenský a slovensko—

maďarský vreckový slovník, 1. kiadás, 1138 oldal, ára 32.— korona. A magyar—szlovák szótárak történetében a múltban többféle szótártípus jelent meg. Az utolsó évtizedben azonban a hazai könyvpiacon csak régebbi szótárak, új vagy átdolgozott kiadásai voltak kaphatók. Ez az új zsebszótár az első eredeti hazai mű, amely aránylag szűk terjedelme ellenére is hűen tükrözi a mai modern magyar és szlovák nyelv alapszókincsét. Már az első átlapozásnál kitűnik, hogy a szerzők igyekeztek mélyrehatóan figyelembe venni az egyes szavak előfordulásának gyakoriságát, ami a címszavak kiválogatásánál döntő kritérium volt. Az egyes címszavakon belül rendkívül gazdag a szótár értelmező és szemléltető része is. A szótár anyaga a beszélt és írott magyar és szlovák köznyelv alapján épül fel. Magába foglalja az egyes tudományágak, szakterületek, művészet és sportág legfontosabb kifejezéseit is. Értékes részét alkotja a függelék, amelyben a magyar nyelvtan rövid áttekintése és szlovák—magyar társalgás legfontosabb példamondatainak gyűjteménye található. A szótár lelkiismeretes munkáról tanúskodik. Külön említést érdemel a nyomdai kivitelezése is. A szótár betűtípusa jól választott, papírja kitűnő minőségű. Részben ennek is köszönhető, hogy a « gazdag, körülbelül 25 ezer címszavas szótárra ráillik a zsebszótár elnevezés. Vászonkötése is nagyon célszerű, s úgy tűnik, hogy a gyakori használatra jobban beválik, mint a már korábban alkalmazott, de nem eléggé tartós félvászonkötés. Meggyőződésünk, hogy a zsebszótár jó segédeszköz lesz mindazok számára, akik a két nyelv kölcsönös használatával foglalkoznak, illetve a magyar és szlovák nyelv iránt érdeklödnek. TÖTH GÉZA A bratislavai Uj Színpad 20. jubileuma alkalmából a színház múltjáról, jelenéről s részben jövőbeli terveiről beszélgettünk JÁN KÄKOŠ-sal, a színház művészeti vezetőjével. • Ml volt az indítéka a színház megszületésének? — Társadalmi életünk újjászületési folyamata 1945 után nem kerülte el kultúránkat sem és az újonnan formálódó társadalom teljesen művészi élmények és gazdagabb produkció utáni vágya volt a legfőbb Impulzusa a bratislavai Oj Színpad létrejöttének. Hozzájárult e színház megszületéséhez az az alkotó energia is, amely a Szlovák Nemzeti Színház gazdag hátországában rejtőzött. A Kollár téri volt Alfa mozi helyiségeit alakították át a színház céljaira, s igy 1946 őszén első ízben ment fel a függöny Shakespeare Makrancos hölgy bemutatója előtt. S ettől a perctől kezdve több mint kétszázszor vittük színre. • Az Oj Színpad keletkezése óta húsz esztendő telt el. Az emberéletben ez„ gyakorlatilag egy nemzedéket jelent. A háború utáni Bratislavában a színház érdemes munkát végzett. Ön, aki évek óta igazgatója ennek a színháznak, ismeri mindazokat a sikereket, amelyeket ez idő alatt elértek és tisztában van azokkal a fogyatékosságokkal is, amelyeket a következő idények alatt el kell távolítani. Mondhatna erről valamit? AZ ÚJ SZÍNPAD 20 EVE — Ha a legtalálóbban kívánnám jellemezni az elmúlt húsz esztendő munkáját, aligha találnék rá jobbat, mint „ellentétekkel és kelepcékkel teli út"-at. Az első öt esztendő során az Oj Színpadon a színjáték dominált. Nagy időszakát mindmáig úgy emlegetik, mint a modern haladó szlovák színjátszás fejlődésének egyik legkifejezőbb szakaszát. Ezután került sor az Oj Színpad s a Szlovák Nemzeti Színház színjátszó együttesének egyesülésére, zenés komédia együtteséből kezdett kialakulni az operett, s megkezdte tevékenységét'az ifjúsági együttes is. Ez a szakasz ismét eltartott hat-hét esztendeig, míg végre a társadalom tudatában előtérbe került a második bratislavai színjátszó együttes szükségletének gondolata. Ez alakul most ki az Oj Színpadon. Tisztában vagyunk fogyatékosságainkkal, s őszintén be is ismerjük ezeket a fogyatékosságokat. Ugyanakkor büszkék is vagyunk színházunk hagyományaira és azokra a pozitívumokra, amelyekkel a szlovák színjátszás kincsesházát gazdagítottuk. Fogyatékosságainkkal, persze, harcban állunk s egyre jobb és tökéletesebb művészetet akarunk nyújtani a közönségnek. • A jövőben is számítanak mind a két együttessel (színjátszó és operaegyüttes), vagy más kombinációkra kerül sor? — Nem, egyelőre semminő egyéb kombinációra nem kerül és nem Is kerülhet sor. Kétségtelen, hogy ugyanúgy, ahogy Bratislavának másik színjátszó együttesre is szüksége van, ugyanígy szüksége van gyermek- és ifjúsági színházra is, amelyet egyelőre nálunk lel meg. 9 És a vendégszereplések? — Kőszínház vagyunk, csak elvétve járunk vendégszereplésre. Egyedül Trnava — a kerületi színház megszüntetése után — állandó állomásunk. Trnaván havonta kétszer lépünk fel. Ezenkívül eljárunk Nyitrára, Komáromba és Surányba is — ide természetesen már nem rendszeresen. Meggyőződésünk, hogy az emberek mindenütt örömmel fogadják előadásainkat. • Az Állami Bábszínházon kívül az önök színháza az egyetlen, amely az ifjúság számára is játszik. Milyen kellemes meglepetésben kívánják részesíteni a fiatalokat? — Minden esztendőben két bemutatót rendezünk a gyermekek számára s mintegy 90—100 előadást tartunk. A látogatottság évente körülbelül 60 000 gyermek. Magától értetődő, hogy a gyermekszínháznak is saját épületre volna szüksége, amelybe nertt csupán arra a két-három órára járnának el, míg az előadás tart, hanem egyúttal a fiatal nézők kulturális bázisa is lenne. Ám erre még várnunk kell. • Az operett műfajban nem számolnak időnként bel- és külföldi vendégszereplőkkel? — Annak, hogy operettelőadásainkhoz külföldi vendégszereplőket hívjunk meg, komoly akadályai vannak. Az operett nem opera, az előbbiben a prózának is jelentős szerepe van. Az utóbbi Időben intenzívebbé tettük kapcsolatainkat a budapesti és a varsói operettszínházzal — lehetséges, hogy ezek a kapcsolatok meghozzák a vendégszerepléseket is. Jelenleg Oldíich Nový érdemes művész rendezi nálunk a Rose Mariét, s bízunk abban, hogy ebben a darabban néhányszor megjelenik közönségünk előtt Waldemar Matuška is. • Hogyan ünnepli meg a' színház jubileumát? — Csendben — munkával. • Mit kíván még mondani beszélgetésünk végén az olvasóknak, a színházlátogató közönségnek? — Bízunk abban, hogy továbbra is látogatnak majd ben nünket. Most, amikor reméljük, hogy helyzetünk konszolidálódik, megszilárdul, színházunk művészi eredményei is jobbak lesznek mint a múltban, s reméljük a közönség hű marad hozzánk. ANDREJ SMOLINSKÝ 1966. XI. 30.