Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-27 / 327. szám, vasárnap

Egy emberélet forog kockán A

lojz Barin, a Párkányi Városi Nemzeti Bizottság titkára az első, akinek elmondom jöveletem célját. Türelmesen végighallgat, közben bólogat, majd azt mondja: „Már az első szavadnál tudtam, kiről lesz szó. Mit mondjak neked, Zsitva Ilona notorikus Írogató. Több bajunk van vele, mint száz más polgárral!" Néhány pillanatra elhallgat, mintha azon gondolkozna, mit is mondjon még, aztán Így kezdi újra: „Nngyon szélsőséges természetű. Nemrégiben azzal állított be hozzánk, hogy adjunk neki koldulási engedélyt. Máskor meg kitelepülési engedélyt kért Angliába, mondván, hogy él ott valamilyen ismerőse, akivel együtt volt a koncentrációs táborban. Jómódú ember, őt is eltartaná. A titkár szavaiból kiérzem, hogy terhére van már az egész Zsitva Ilona-ügy. Az is rövidesen kiderült, hogy nem én vagyok az első, aki Zsitva Ilona panaszainak alapján zaklatja őket. Aztán mintha magyarázkodni akarna, még hozzáteteszi: „Szerény véleményem szerint Zsitva Ilonának nem ni sem akarnak róla. Félnek a természetétől. Botka Ferenc, a kérdéses építő vállalat vezetője nem érzi magát bűnösnek. Azt állítja, hogy a fal az öregségtől omladozik. Ezt már mondta Zsitva Ilonának is. De vele a dologról nem lehet értelmesen beszélni: „Ilus néni csak a maga nótáját fújja. Ö csak egyet akar, hogy az építővállalat tegye rendbe a falat. Ezt viszont nem tehetem, két oknál fogva: ha a saját szakállamra hozzákezdenék a tatarozáshoz — ami legalább harmincezer koronába kerülne — egyben elismerném azt is, hogy mi tettük tönkre a falat. A költséget pedig nekem kellene megfizetnem. Családos ember vagyok, Ilyet ne várjon tőlem senki. Másrészt egyesek azt mondhatnák: Lámcsak, Botkának alighanem valamit „csúsztatott" Ilus néne, azért csinálja meg a háza falét, így is, úgy is én innám meg a levét. Döntsön tehát a bíróság. Jöjjön a szakbizottság és mondjon véleményt". Botka Ferenc a továbbiakban kijelentette, hogy amennyiben a bíróság Zsitva Ilona javára i A király nem érti la kolduf szavát 1966. XI. 27. kellene Így beszélnie. Havonta hatszázötven korona Járadékot kap. Ezenkívül van kertje, egy kis földje is volt mostanáig. Igaz, már nincs. Kisajátította az épülő gyár. Megfizetett érte. És az a ház ügy, amire most panaszkodik? Már közel két esztendeje huzakodnak a járási építő vállalat helybeli fióküzemével". Zsitva Ilona panaszának lényege, hogy amióta új szomszédot kapott, az említett vállalatban, nincs egy perc nyugta. Önkényeskednek, sőt már a háza falát is tönkretették. Most meg a kárnak nincs gazdája. Árpád Johaniak, a városi nemzeti bizottság elnöke, nagy jából szinte megismételte mindazt, amit a titkár elmondott. Szerinte azonban az építővállalat indokolatlanul makacskodik. Véleménye szerint ludasak a dologban. Zsitva Ilona háza tényleg lakhatatlan. Sürgős javításra szorulna, ök azonban (a járási nemzeti bizottság) nem tehetnek semmit a vállalattal szemben. Járási üzemről lévén szó, nincs beleszólásuk a dolgaikba. A nemzeti bizottság, illetve a párkányi házkezelőség viszont nem vállalhatja magára a ház rendbehozását, mivel az magántulajdonban van. A tulajdonos — Zsitva Ilona — szintén nem enged a huszonegyből. „Ha tönkretette, csinálja is meg a »szomszéd«." És ez így megy a múlt év tavaszától. Közben a ház már-már az összeroskadásnál tart. Zsitva Ilona az ügyet a városi nemzeti bizottság javaslatára adta bíróságra. Az ügy előreláthatólag még igen sokáig elhúzódhat. Félő azonban, hogy amíg megszületik a döntés, valami jóvátehetetlen dolog történik. A ház már ma is lakhatatlan. A nemzeti bizottság — állításuk szerint — a legjobb akarattal sem tud segíteni. Anynyi helyük sincs, hogy egy egeret el tudnának helyezni. Talán, ha Zsitva Ilona elmenne a nyugdíjasok kovácspataki otthonába? Erről azonban — Johaniak elnök szavai szerint — hallani sem akar. A

megbeszélés során kialakult olyan nézet, hogy Zsitva Ilonának is többet kellett volna törődnie a házával. Évtizedekig nem is gondolt a karbantartásra. Ha figyelmeztették, azt választolta: kibírja addig, amíg él. Próbálkoztak azzal is, hogy legközelebbi hozzátartozói fogadják magukhoz, amíg az ügy valahogy elintéződik. Azok viszont halla dönt, minden további nélkül elvégzik a kívánt munkát. Zsitva Ilonát a titkárral és Botka Ferenccel kerestük fel. A konyha fűtetlen. A bútorok inkább lomtárba valók. A sarokban ágy. Innen kel fel érkezésünkkor Zsitva Ilona. Kopottas mackóruhát visel. Gyerekszám lehet, de még ez is lötyög rajta. Alig lehet több negyven kilónál. így ránézve, hatvanöt, hetven esztendősnek, nézhetné valaki, holott még csak ötven. Amikor megtudja, mi járatban vagyunk, a falra mutat. — Tessék, ez minden szónál többet mond — mutat a gyámfákra, amelyek a mennyezetet tartják, a süllyedő, omladozó falra. — Ezt mind Botka úrék nak köszönhetem ... K

övér könnycseppek gördülnek végig az arcán. — Minek is beszélek? — Százszor elmondtam már, hogy mi fáj. De értheti-e a király a koidus szavát...? Botka úr, vagy akiknek mindenük^ megvan, hogyan is érthenének meg egy szerencsétlen nőt, aki testét lelkét a haláltáborban hagyta. A náci haláltábor említésére egyszerre ablakot nyitott a múltba ... Igen, Zsitva Ilona megjárta a poklok poklát. Kommunista lány volt. Édesap ját bújtatta a hóhérok elől. Ez elég volt ahhoz, hogy lassú, keserves halálra ítéljék. Húszon hat éves, életerős lány volt, ami kor elhurcolták. A felszabadító csapatok a bergenbelsenl élőhalottak között találták meg. Már alig volt benne élet. Ami kor megnézték az orvosok, hitetlenkedve csóválták a fejű ket: huszonhét kiló volt. Hiába volt a legkörültekin tőbb orvosi kezelés. A régi Zsitva Ilust -már nem tudták életre kelteni. Helyében egy testileg, lelkileg megtört, beteg nő tért haza. És ezt bűn volna szem elöl téveszteni. Csakhát, hogy ezt valaki megértse, ehhez szív, emberség, megértés is szüksé ges. Az ő esetében nemcsak a kérdéses házfalról van szó. Ennél sokkal többről. Az emberség, a megértés hiányáról. Ahogy így hármasban végighallgattuk, megerősödött bennem a felismerés: Botka Ferencék tényleg rossz szomszédai Alojz Barin a helyzet felméré se után ajánlatot tett, hogy esetleg valamilyen úton módon a nemzeti bizottság kiutalna építőanyagot, vállalná-e a mun kát az építővállalat. Nem, erre sem hajlandók. Ha majd dönt a bíróság, akkor mindent, addig semmit. Botka Ferencnek Jóformáit egyetlen szava sincs arra sem. mikor Zsitva Ilona szemére veti, hogy házának az eresze alá, az engedélye nélkül kátrányos hordókat raktak. Fészert és készárut támasztgattak a fal nak. Többször sírva ment hozzájuk panaszra, kért, könyör gött, hogy ne tegyék tönkre a házát, vigyázzanak jobban, mert beomlik a fal. Kinevették, meg sem hallgatták. Ha nagyon erőszakoskodott, ilyen választ kapott: „Ha összeomlik megcsináljuk." És most, — bár Botka Ferenc is elismeri, hogy a fal minden pillanatban be omolhat, sőt fennáll a veszély, hogy az egész házat magával „viheti" —, nincs ember, aki segítsen a bajbajutott asszonyon. Nem tudom milyen véle ményen lesz a bizottság, de szerintem az építővállalat, ha nem is teljesen, de részben hozzájárult ahhoz, ami történt. Ha az építővállalat és Zsitva Ilona szomszédi viszonyáról beszélek, nem kerülhetek el olyan tényeket, amelyek nem a legszebb színben tüntetik fel Botka Ferencéket. A jó szomszédi viszonyt ők nagyon is egyolda lúan értelmezik. B

otka Ferenc, hogy a maguk jóindulatát bizonyít sa, felemlítette: egy va donatúj drótkerítést csináltak Zsitva Ilonának./ Szerintem ez az állítás még önámításnak is sok. Tényleg csináltak egy kerítést, amely a vállalat udvarát és a szomszéd kertjét határolja el. De kinek volt nagyobb szük sége erre a kerítésre? Botka Ferenc szerint Zsitva Ilonának, hogy a vállalat dolgozói ne te hessenek kárt a kertjében, ne dézsmálhassák meg a paprikáját. Nem furcsa? Azért épfte nek drága kerítést, hogy a szomszéd tenyérnyi kertjét őriz zék, nem azért, hogy a saját több millió korona értékű vagyonukat védjék. Zsitva Ilona fájlalja, hogy a kerítést az ő területére építet ték és kővel, téglával, betontörmelékkel szórták tele a kertjét. Eladták a fáját stb. Botka Fe renc — ami a kerítést illeti —. először tagadta, hogy ők ilyesmit tettek volna. A helyszínen azonban kénytelen volt beismerni, hogy az alapozással „egy kicsit beljebb szaladtak" De hát miért volt erre szük _ ség? Milyen jogon építenek a máséra? Az is igaz, hogy a törmeléket, követ, betondarabokat otthagyták a kertjében. El várnák, hogy utánuk egy be teg, jóformán magatehetetlen nő takarítsa el a szemetet. Azt sem tagadhatják, hogy* a fáját eladták a vállalat egyik dolgp zójának. Ilyen hát az építőváilalat ré széről a jó szomszédság. Sza momra megmagyarázhatatlan » magatartása. Egyszerűen képte len vagyok megérteni, még annál inkább mentséget találni rá. Szomorú dolog, hogy ezt olyan vállalat csinálja egy kom munista lányával, amelynek az élén egy kommunista áll... De mindettől eltekintve is sajnála tos, hogy így bánnak egy be teg, igen-igen sokat szenvedett nővel. Nem szép dolog ez, Bot ka elvtárs! Vagy talán-mégis igaza lenne Zsitva. Ilonának abban, hogy a király nem érti a koldus szavát, akinek jól megy a dolga nem tudja megérteni a szenvedőt? Az is baj, ha szól, az is, ha nem. Ha hallgat, tovább packáznak rajta, ha szól, farizeus módjára mossák a kezüket, jelentősen összenéznek: már megint, már újból kezdi. Aztán szépen megegyeznek ab ban, hogy szélsőséges, idegba jos, összeférhetetlen természetűi Ennek egyszer mégiscsak véget kell vetni. • T vakunkon a tél és Zsitva M Ilona házfala minden pillanatban bedőlhet. Jön a hó. Vajon elbírja-e a megrogy gyant ház az újabb terhet. És ha nem? Itt már többről van szó, mim egy házfalról. Egy ember életé ről. És ez sem az építőváilalat vezetői számára, sem pedig a városi nemzeti bizottságnak nem lehet közömbös. Vagy talán Zsitva Ilonának már az élethez sincs joga? SZARKA ISTVÁN Az őszi és téli szezonban is fiatalos a divat világszerte. Ez a divatvonal a kábátokon is megmutatkozik. A kissé emelt derékvonal, a kabátok mellrészének tagoltsága valóban bakfis jelleget kölcsönöz a tél: öltözékeknek is. A mellrészben tagolt, zsebekkel vngy haj-! tókákkal ellátott kabátot csakis a fiatal, karcsú, fiús termetüeknek ajánljuk. A mellben erősebb termetű nők ne viseljenek magasain elhelyezett derékvonalú kabátot, mert ez előnytelen számukra. Képünkön nagyon csinos, fiatalos Jellegű kabátot láthatnak. A mellrészben dupla tűzéssel tagolt kabátot tűzött hajtókák és a szőrmegallér színével azonos színű, nagy golyógombok díszítik. Ősszel nagyobb gondot kell fordítanunk arcbőrünk ápolására, mert a szeles, esős időben bőrünk gyorsan kiszárad és ráncosodik. — Az éjszakai krémen kívül nappal is használjunk zsíros, tápláló krémet. Ezt vékony rétegben kenjük az arcunkra, miközben ujjunkkal finoman ütögetjük a bőrünket. A hidegebb időben gyakran előfordul, hogy arcunkon vörös (sokszor kékes) foltok keletkeznek. Ennek oka legtöbbször vérkeringési zavar, a hajszálerek összehúzódása, amin meleg arcpakolással és maszszázzsal segíthetünk. Nagyon jó hatású a kamillás arcpakolás, ezt természetesen este alkalmazzuk. Reggel viszont, mielőtt az utcára mennénk, könynyedén masszírozzuk meg az arcbőrünket. A masszázs következtében a hajszálerek kitágul-, nak, s ha az arcbőr vérellátása tökéletes, nem keletkeznek rajta vörös vagy kékes foltok. Akik erre hajlamosak, megpróbálhatják az esti hideg-meleg vizes váltott arcfürdőt, ez is Jó hatással van a bőr vérkeringésére. A boldogság Azt tartják, nagyon nehéz megtalálni a boldogság kék madarát, és még nehezebb megtartani. Pedig semmire nem vágyódik úgy az ember a világon, mint a boldogságra. Sokszor' azonban rossz úton keressük, mert elfelejtjük, hogy az örömök apró morzsáiból tevődik össze a legnagyobb boldogság is. Egyéni és családi boldogságunk alapja a szeretet, a megértés és a türelem. A család „szíve" ősidők óta a nő, a feleség, az anya. Ö játssza a villámhárító szerepét a szigorú éd^sT'a fi* a sok-s^or szófogadatlan gyerekek között, i/ehát neki van a legnagyobb türelemre, megértésre szüksége. Elsősorban az ő bölcsességén múlik a családi viszályok elsimítása. Azt mondják, a legroszszabb természetű emberre! is ki lehet jönni, ha tudunk bánni vele. Ez ugyan áldozatot és nagy önuralmat kíván a nő részéről, de megéri a fáradságot. Természetesen ezzel nem akarjuk a család többi tagját: a férjet, a gyermekeket felmenteni minden kötelesség alól. Nekik ls nagy részük van abban, hogy megteremtsék és megtartsák a család egységét és boldogságát. A boldogság megtalálásához általános receptet nem lehet adni, de egy-két jó tanáccsal azért szolgálhatunk, különösen a fiataloknak: 1. Ha a napi munkád után fáradtan térsz haza, ne légy rosszkedvű, morcos családod körében, ne éreztesd velük (a férjeddel, feleségeddel s különösen a kicsinyekkel) bosszúságodat. 2. Otthonunk ajtaját betéve, hagyjuk magunk mögött a hivatali gondokat, s mosolyogva öleljük át élettársunkat és a gyerekeket. 3. Ha azt akarjuk, hogy a férjünk segítsen a házimunkában, ne parancsolgassunk neki, hanem szépen kérjük meg erre, akkor biztosan szívesen megteszi, s elkerüljük a veszekedést. 4. Legyünk figyelmesek egymás Iránt. Ha nem is érdekel különösebben, türelmesen hallgassuk végig férjünk beszámolóját valamely sporteseményről, vagy feleségünk tervezgetését a varrandó új ruháról. Sohase torkoljuk le egymást azzal: „kérlek, engem ez nem érdekel". Egymás iránti figyelmességünk abban is megnyilvánul, ha nem feledkezünk meg egymás név- és születésnapjáról, a házassági évfordulónkról stb. 5. Hogy boldogok lehessünk, meg kell tanulnuk tudatosan örülni mindennek. Pl. ha végre vasárnap délután együtt mehet az egész család sétálni, ne azon duzzogjunk útközben, hogy lám a szomszédasszony, hogy kiöltözött, s nekem a tavalyi kosztümöt kellett felvennem, vagy, bezzeg a Kovácsék nem gyalog róják az utat, hanem autón mennek kirándulni. Ne mérgezzük ezzel a hangulatot, s ne riasszuk el a boldogság kék madarát, hanem kart karba öltve, s kicsi fiunk vagy leánykánk kezecskéjét fogva arra gondoljunk, hogy milyen szép is ez a vasárnap délután, hogy az egész heti munka után így együtt lehetünk. A legtöbb modern lakásban nincs lehetőség arra, hogy homokba rakjunk el zöldséget télre. Ezért azt ajánljuk a háziasszonyoknak, hogy sóban tegyenek el zöldséget. Ennek különösen a dolgozó nők veszik majd hasznát, mivel nem kell minden alkalommal zöldséget tisztítaniuk. Mindenféle leveszöldséget veszünk erre n célra: 1 kg pettezselyemgyökeret, 2 kg sárgarépát, Vi kg zellert, kalarábét, egy kevés kelkáposzta levelet, néhány fej kisebb vöröshagymát, néhány zöldpaprikát. A zöldséget megtisztítjuk, többször jól megmossuk, majd ledaráljuk, és kg-onlíént 20—25 >dkg sót számítva megsózzuk, egy tiszta szalvétával letakarva, néhány órát állni hagyjuk, azután üvegekbe rakjuk, alaposan legyömőszöljük, hogy lehetőleg minél kevesebb levegő maradjon a zöldségré'.egftk között. Hús- vagy cson Hevesbe, zöldséglevesbe télen kiválóan alkalmas.