Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-26 / 326. szám, szombat

íogy l^ént á n ;eszfodidör I :unk az lavo állt. zter;özekedaklt iram issal tikai beisek;1 és akik deig stak. ikre, idjaipvlnők ie a illeg 3ZtÓehát ramnőksílá. tünk ;ünk ŕlani unk?alaikar, atos 91mó1 elCeyunknból előtt jaké ivasnemt n a a nkét érfi*vről ljék. olna íözti öbbuzagtatecsak Itt Lényegében gazdasági jellegű „intézkedésről" van «ző. Célja az, hogy elejét vegye a családi vagyon, főként a földek felapróződásának. Megházasodnia csak a legidősebb Xiúgyermeknek szabad. A fiatalabb testvérek automatikusan sógornőjük férjévé válnak, beleértve a házastársi együttélés valamennyi jogát. Egyetlen egy valamire nincs joguk — a féltékenységre. A

ZOKAT a házasságokat, amelyeket Kandában, a szingaléz királyság volt fővárosában kötöttek, ugyancsak Kandában bonthatják fel. Egyebütt Ceylonban az Ilyen házasság nem bontható fel. Ezért a hivatalok mind•azoktól, akik a házasság felbontását kérik, megkövetelik: okmánnyal bizonyítsák, hogy a házasságot nem a kandai járásban kötötték. Ö

SSZESEN állítólag hatvannégy módja van annak, ahogy a ceyloni nő rendezheti száriját — amely látszólag univerzális köntös. Ára minden rendezési mód célja egy: hangsúlyozni a nő bájait, felkelteni a férfiak figyelmét. E művészetben szerfelett kitűnt Francis Smith asszony, egy Londonban élő ceyloni nő. Jó néhány tucat sportfényképészt csábított oda, mikor az epsoml lóversenypálya tribünjén rafináltan szűk száriban, meztelen derékkal és testhez álló ceyloni mellénykében jelent meg. A

Z EMBER úgyszólván nap mint nap meggyőződhet a ceyloni sajtóból arról, hogy a helyi hivatalok és bíróságok mennyire ügyelnek az erkölcsösségre. Bizonyítékok: VESZÉLYBEN FORGÖ HÖLGY. Héttőn reggel a huszonkét éves Muriene Fernando beruvalai tanítónőhöz odalépett egy ismeretlen férfi, amint a hölgy az iskolába ment, és szerelmet vallott neki. Mariene Fernando két kollégája, aki a hölgyet kísérte, nyomban rávetette magát a közszemérem megsértőjére, s esernyőjével alaposan helybenhagyta. Tegnap a huszonhétéves P. C. Pemalatha a törvényhatósági bíróság előtt felelt tettéért. Három hónapos feltétel nélküli szabadságvesztésre ítélték. JOBBAN MEGÚSZTA a huszonöt esztendős K. B. Baladasa, aki szomszédasszonya előtt felemelte sarongját, hogy ily módon álljon rajta boszszút. Szerencsétlenségére a sarong alatt nem viselt más ruhadarabot — és V. Thainotharam asszonynak erre tanúi voltak. Baladasát a colomból bíróság tizenöt rupla pénzbírságra ítélte. A CSÖDÖT MONDOTT VARÁZSLAT. Gerard Mudannajake, a hattoni törvényhatósági bíró elé tegnap egy jól táplált, mintegy harmincöt éves férfit állítottak ingben és tweednadrágban azzal a váddal, hogy megkísérelte megbecsfeleníteni a tizenkilenc éves Ránít. A férfi hivatásos varázsló — neve Vadivei. Tanú-! ként fellépett Rání, egy barna, karcsú lány, az első pillantásra is tűzzel teli, csábító alakú. Vörös szárit viselt, hajában orchideát, kezén és lábán gyűrűk s bokája körül finom művű láncócska. A lány atyja azért hívta meg magához a vádlottat, hogy segítsen leleplezni ékszerei tolvaját Bíró: Ahelyett, hogy a 1<H pást jelentette volna a rendőrségnek! Rání: A vádlott későn este, körülbelül nyolc óra táján ér, kezett hozzánk. Nyomban kijelentette, hogy teendőit éjfélkor kell elvégeznie, hogy sikerrel járjon. Továbbá, hogy rajtam kívül senki sem maradhat a helyiségben. ÉjféK kor kivezetett a verandára, majd a közeli temetőbe indult. Csakhamar visszatért és egy ember-csontot hozott magával. Ezután azt parancsolta, hogy fogjak egy forró vízzel teli fazekat, háromszor forduljak meg magam körül, közben titokzatos szavakat ismételgessek, majd mossam meg kezem és lábam. Ezt követően felszólított, hogy feküdjem a padlóra és ... erőszakoskodni kezdett velem. Segítségért kiáltottam; édesapám és bátyára betörte az ajtót, és épp idejében megmentett. A varázslót átadták a rendőrségnek. A varázsló istenekhez méltó hallgatásba burkolózott azután is, hogy felszólították: védekezzék. Akkor sem törte meg a hallgatást, mikor Mudanajake bíró hathónapos feltétel nélküli szabadságvesztésre ítélte. Tüstént hozzáfogott büntetése letöltéséhez. (BABOS LÁSZLÓ fordítása.) tödben. A hadtest elvonul, Dk. Az utolsó fogatok is eln a lemaradó katona morngatott cigaretta parazsa, társai után iramodik — és emberei magukra maradegvirrad, rajtuk kívül már z az elhagyott erdőben. És ő, amit a németek az egész ítottak volna, egyedül rájuk nokok egyenként járulnak z búcsút venni. A sokuknbb növésű, sovány alezreszeriben megnő az emberek alamennyien eltávoznak, de • i elmehessenek, itt marad ás nagyszerű példáját adva. m tudják, mi vár rójuk, de nek is elébe, az ő sorsuk 'an, de Priscsemihiné már örzs főnöke, Szorokin lép elbúcsúzni. Hideg tenyeréa bajtársa kezét, bensejéből ór egy meghitt szó, de hennyit mond: „Szóval a mesmerl..." — és torkát legindultan elmegy: talán emihin sorsa indította meg, ös élességgel érzékeli e öregségét, gyengeségét, ko lép oda: „Nos, vitéz!" 'riscsemihin vállát, arcához borostával benőtt, szúrós illettük álló Kuropatyenko nylő szemmel nézi őket. emihint. Tisztában van vet közül, akik itt maradnak sel, a másnapi harc után minden huszadik lesz é!ets irigyeli bajtársát, snkl elbúcsúzott; utolsónak p oda. dom, látjuk-e még egy121. mást - mondja kezében fogva Priscsemihin kezét. - Nagyszerű tett végrehajtására maradsz itt. Akarom, hogy tudd: nem találtam nálad méltóbbat erre a tettre. Priscsemihin ugyanolyan nyugodt arccal hallgatja e szavakat, amiként a parancsot fogadta, hogy itt kell maradnia. Másegyéb gondok foglalkoztatják most már. Hajnalban harc vár rá, s a nyári éj rövid, sok mindent el kell még végezni pirkadatig. Amíg látni lehetett, a távozók egyre visszafordultak. Az erdőszélen, a ködben, ott állt Priscsemihin: messziről akár egy kamaszfiú. Igy is maradt meg mindnyájuk emlékezetében. Már hajnaltájban - épp hogy csak pirkadni kezdett — Scserbatov és mindazok, akik vele vonultak, meghallották az első ágyúlövéseket. Sok kilométert maguk mögött hagytak, a lövések tompán dörrentek, de valamennyien meghallották, mert szorongva vártak rá. És sok ezer menetelő katona fordult hátra fülelve, és a sebesültek fölemelkedtek a hordágyon s a szekereken. Priscsemihin ezrede szállt harcba. Aztán valamelyik felderítő felkapaszkodott egy fenyőfára, és magasan az emberek feje fölött vörös fényt pillantott meg a messziben. A fény egyre erősebben, egyre hevesebben lobogott a tüzérségi tűzben, s csakhamar mindnyájan meglátták. Még nem kelt fel a nap, s nyomukban a távolt harc tüze vöröslött, és nem szűnő ágyúdörgés követte őket, a mindegyre távolodókat. RADVANYI ERVIN fordítása VÉGE PIROS SAPKÁBAN, átmeneti kabátban, tócsákat kerülgetve közeledik a latyakos rimaszécsi utcán. Az .imént szállt le a sáros autóbuszról. Kerek arcú nebuló fut utána, fején hintázik, ugrál a bojt: — Jutka néni, Jutka néni! Együtt sietnek útjuk végcélja felé. Az emeletes ház öreg, a fedett kapualjban huzat dudál. Hajdan katolikus iskola volt, földszintje ma magánlakás, s az emeletet a zeneiskola két tanterme foglalja el. Hármasban megyünk föl a kopott falép csőn. S máris itt ülök az ő helyén, a tanítói asztalnál. Odakint a templomtorony fölött súlyos, ólomszínő felhők hasalnak. Tamás Judit papucsot húz, s a vaskályhánál melegszik, melyben pattogva ég a tűz. A fűtést és a takarítást a földszinti lakó végzi. Ha jobban meguezed, úgy véled, modellje lehetne egy múlt századi regényt illusztráló művésznek. Vonásai lágyak, finomak, a szeme mint az őzé. Ilyen lányok a bősnői ama romantikus történeteknek; a kandalló mellett kézimunkáznak, lóháton nyargaló daliát várnak ... Persze, ez csak a képzelet játéka. Juditot más fából faragták. Igaz, ő is kötöget, de nem a kandalló mellett, hanem az autóbuszban, hogy gyorsabban teljen az Idő, amíg otthonról Rimaszécsre ér. Naponta busszal Jár ide (de előbb otthon megfőzi az ebédet, mert édesanyja is dolgozik), s este, tanítás után szalad az állomásra, hogy a vonatot elérje. „A mindig siető, loholó tanító néni" — igy emlegetik a községben. Más talán viszolyogna attól, hogy ennyit utazgasson, hideg koszton éljen. 0 alig várja, hogy benyithasson az osztályba, ahol a táblát hangjegyekkel írták tele, és minden szögletben virágok, dísznövények zöldellnek. MAR HATÉVES KORÁBAN — az írással és olvasással egyidőben — megtanult zongorázni. Régi álma teljesült, amikor a középiskola elvégzése után felvették a kassai konzervató riumba. Rajter Mária és Vlastimil Tichý tanítványa volt. Kassal élményei közül azokra emlékezik vissza a legszívesebben, amelyeket az Űj Nemzedék táncosaként, majd titkárnőjeként szerzett. A szervező munka temérdek gonddal járt, ám a rendezvények sikere feledtette a fáradalmakat. Kicsordult a könny a szeméből, amikor jól sikerült vizsgakoncertjén az Új Nemzedék tagjai bevonultak a terembe, testületileg gratuláltak és átadták ajándékaikat. Kassai barátai, akikkel azóta többször találkozott, sajnálják, hogy már nem. lehet közöttük. Tornaijára került, kibérelt egy szűk kis szobácskát, s zongorázni és zeneelméletre tanította a zeneiskola növendékeit. A zajos nagyvárosi élet után nehezen szokta meg a kis helység csöndjét. A tanév fo lyamán a szülők kérésére egy pedagógust ki kellett küldeni Rimaszécsre, hogy a környékbeli gyerekeket megkíméljék a hosszú utazástól. Tamás Juditot szemelték ki. Eleinte csak hetenként háromszor utazott ide, és akkoriban még a kilencéves iskolában tanított, üres tanteremben. Az ajtórésen befütyült a szél. A pianinót kölcsön kapta az Iskolától. A következő tanévben annyi gyerek jelentkezett a zongoraszakra, hogy kihelyezett külön osztályról kellett gondoskodni. Azóta rendszeresen folyik a tanítás. A volt katolikus iskolában tataroztak, s a tantermekben parkettet raktak le. A tanteremben kezdetben csupán a zongora állt és a vén vaskályha, még ülő alkalmatosság sem akadt. De Ivanics elvtárs, az iskola igazgatója hamar elintézte, hogy asztalok és székek is kerüljenek a még festékszagú falak közé. Hála a szülőkkel való gyümölcsöző együttműködésnek, lassanként minden égető kérdés megoldódott. Tamás Judit megszerette új munkahelyét. A zongora, melynek billentyűi szécsi, iványi, cakói, csízi gyermekek ujja alá simulnak, szívéhez nőtt, részévé vált életének. (Másoktól tudom, hogy őt is módfelett kedvelik a községben. Az emberek már messziről rámosolyognak, ha törékeny, siető alakja leitűnik a sáros utcán.) a szállítók csak Bátkáig hozták, betették az ottani iskolába. A bátkai Igazgató csak hetekig tartó „könyörgés" után adta ki a bútordarabot. A székeket pedig tévedésből Osgyánba vitték, s ő óvodába való székeket kapott helyettük. Sokat szaladgált, míg a székeket végre kicserélték. Tudta, a szülők szeretnék látni a munka eredményét, ezért tavaly elhatározta, hogy — bár a gyerekek még kicsinyek — hangversenyt rendez. A műsor összeállítása sok fejtörést okozott. Végül összekötő szöveggel és mesékkel tette színessé és érthetővé a zenei anyagot. Elsősökből és másodikosokból tizennyolc tagú énekkart alakított, amely a koncerten énekelt először két szólamban. A tanulók nagy sikert arattak. A hír elterjedt a kör nyéken, s az iskolai év végén meghívták a gyerekeket Csízbe vendégszereplésre. Akkor már készen volt a sok egyforma matrózruha és a szereplők abban feszítettek a dobogón. S ajkukon felcsendültek a dalok: „Megjött már a fecskemadár", „Jázminbokor kihajlik az utcára", „Csütörtökön virradóra", „Virág Erzsit most kérik ..." AZÓTA SOK IDÖ TELT EL. Tamás Judit a nyári szünidőt azzal töltötte, hogy összegyűj— A falusi gyerekek közt igen sok a tehetséges, — mondja. — Tapasztalataim alapján én is azt vallom, amit Kodály Zoltán: „A parasztszármazású gyerekek ugyanolyan ügyesek és lelkesek, mint a városiak. Megérdemlik, hogy szeretettel foglalkozzunk velük ..." SOK TANULÓ a nyári szünetben libát legeltet, és van olyan is, aki öt kilométernyire fekvő falujából gyalog jár be zeneórára. Nehézség akad elég. A kihelyezett osztály pénzügyileg a tornaijai nemzeti bizottsághoz tartozik, amely bizony megfeledkezik a támogatásról. Telefonra lenne szükség, de nincs rá pénz, és fűtőanyagot is keveset kapott az iskola. A JNBtöl viszont a tanév elején egy új zeneszekrényt „követelt ki" Judit, mely lehetővé teszi a klasszikus zene hallgatását és megszerettetését. Még ebben az évben két kirándulást tesznekKassára, egy opera- és egy balettelőadást szeretnének megte kinteni. — Jaj, hogy jártam az új könyvszekrénnyel meg a szé kekkel! — néz rám mosolyogva, miközben megöntözi a virágait. Kapott egy szekrényt a nagybalogi iskola igazgatójától, de tötte, leírta és sokszorosította az új műsor anyagát. S már ja vában folynak a próbák, Cherubinl kánonjával és francia népdalokkal lépnek majd a közönség elé. Ez az egyetlen olyan zeneiskola a Járásban, ahol magyar nyelven tanítják a zeneelméletet. A tanítónő úgy véli, ha a rimaszécsi HNB-hez tartozna, a község elöljárói hatékonyabban támogathatnák. A két tanterem közül az egyik még üres; lel osztanák három kis osztályra, a hegedű- és harmonika okta tást is be lehetne vezetni. Tekintettel a nagy érdeklődésre, külön igazgatás alatt álló zeneIskolát is nyithatnának Rimaszécsen. Tamás judit este hazautazik, s egyenesen a CSEMADOK tánccsoport próbájára siet, hogy a táncot zongorán kísérje. A vacsora megvárja, nem szalad el... — Szeretem a mozgalmas életet, — jegyzi meg szerényen, s aki ismeri, tudja, hogy csakugyan Így van. „Virág Erzsit most kérik" — mondja a dal, Juditot viszont már hónapokkal ezelőtt megkérték, s ő igent mondott, férjhez megy . AZ UTCÁRA KISZŰRŐDŐ zongorahang a mogorva őszi ég alatt oz élet derűjét hirdeti VERES JÁNOS l