Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-20 / 320. szám, vasárnap

KEFSAKOK A rimaszombati lyukkártyakészítő-üzeni műszakonként mintegy 2300 lyukkártyát gyárt. Felvételünkön Kovács Júlia a kész árut csomagolja. A bratislavai Figaro-iizemben maholnap már be is fejezik a karácsonyi cukorkadfszek gyártását. Képünkön a kész árut osztályozzák. K

özeledik nemzetiségi életünk egyik jelentős eseménye, a CSEMADOK december 10—11-én megrendezésre kerülő IX. országos közgyűlése. Négy év munkája kerül mérlegre és az összejövetelen résztvevő mintegy ötszáz küldött meghatározza a további évek teendőit. A négy éve megtartott XIII. országos közgyűlés azt tűzte célul, hogy a CSEMADOK nevelje tagságát a proletár nemzetköziség és a csehszlovák szocialista hazafiság szellemében, ismertesse és népszerűsítse a párt határozatait, küzdjön a dolgozók alkotó tevékenységét gátló jelenségek ellen, segítse a termelési feladatok teljesítését és a munkához való szocialista viszony kialakítását, mélyítse el a kommunista erkölcsöt és a tudományos világnézetet, s a magyar, valamint a cseh, a szlovák, a szovjet és a haladó nyugati kulturális értékek ismertetésével támogassa a dolgozók iskolán kívüli nevelését, növelje a csehszlovákiai magyar dolgozók szakmai, politikai és általános műveltségét. Az elvi célkitűzéseket — a szervezeti életre, a népművelésre és a népművészetre vonatkozóan — konkrét feladatok határozták meg. De a CSEMADOK-nak nemcsak az a határozata jelentős, amely a VIII. országos közgyűlésen született. A Központi Bizottság a közgyűlést követően is számos olyan intézkedést hozott, amelyre most, az új közgyűlés küszöbén is érdemes hivatkozni. Az árvízkárosultak megsegítésére vonatkozó hat pontból álló Irányelvében például többek között leszögezte: a Csallóközben működő járási bizottságok és helyi szervezetek fokozzák politikai és népnevelő munkájukat, segítsék az újjáépítést, járuljanak hozzá, hogy a lakosság minden esetben betartsa az árvízvédelmi kormánybizottság és az egészségügyi szervek utasításait, a községek újjáépítéséhez szervezzenek brigádmunkát, a kulturális bemutatók bevételeivel is támogassák az árvízkárosultakat. A határozatokat mind a járási bizottságok, mind a helyi szervezetek következetesen teljesítették. A legszebb eredmények az előadássorozatok, a népi akadémiák, a szerzői estek, az irodalmi és honismereti körök, a népi együttesek és az iskolán kívüli nevelés szervezésében születtek. Az árvízkárosultaknak mintegy száz helyi szervezet nyújtott anyagi segítséget, közel 200 ezer korona értékben. A dunaszerdahelyi, az érsekújvári és a lévai járásokban működő helyi szervezetek tagjai brigádmunkával is segítették a délvidék újjáépítését. A szervezet mint a múltban, a két közgyűlés között sem függetlenítette magát a gazdasági és a politikai eseményekországos méretű kulturális rendezvényeket, és a munkaórák százait dolgozták le a falu- és városszépítés! versenyben. Az irodalmi esteken a hazai magyar, a szlovák, a cseh, és a szovjet szerzők műveit vitatták meg. A hazai szerzők műveiről rendezett összejöveteleken gyakran a szerző is megjelent. Előadásaikat aktuális kérdésekről tartották s az Igényeknek megfelelően szervezték a Közgyűléstől közgyűlésig A CSEMADOK MUNKÁJA AZ EREDMÉNYEK TÜKRÉBEN tői. Különféle kulturális rendezvényekkel segítette az új munkamódszerek népszerűsítését és a politikai felvilágosító munkát. Ma ís kulturális műsorokkal, Ismeretterjesztő előadásokkal és más akciókkal szervezi a csehszlovákiai magyar dolgozókat, segíti a párt határozatainak a teljesítését, nevel a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre. A CSEMADOK a Nemzeti Front aktív szervezete, a kultúra lelkes terjesztője, népeink barátságának ápolója, a kommunizmus ügyének bátor harcosa. De nem célunk a megtett út felmérése. A IX. közgyűlés küszöbén csupán az elmúlt négy évben végzett munkáról számolunk be, olyan szándékkal, hogy választ adjunk arra is, hogyan teljesítették a VIII. országos közgyűlésen hozott határozatot. A CSEMADOK több mint ötszáz helyi szervezetében sok száz színjátszó-, tánc- és esztrádegyüttes működik eredményesen. Jól dolgoznak az énekkarok, a zenekarok, valamint az egyre népszerűbb irodalmi színpadok. A helyi szervezetek legjobb együttesei részt vettek a több ezer embert megmozgató nagyszerűen sikerült országos, valamint a területi és járási dal- és táncünnepélyeken, a különféle drámafesztiválokon, a Jókai-napokon és számos egész estét betöltő műsort rendeztek. Említést érdemel az is, hogy támogatták a dolgozók és az ifjúság alkotó versenyeit, az országos magyar szavalóversenyeket, valamint a más nyelvtanfolyamokat, az együtteseket és a különféle szakköröket. Az említett tevékenység azért jelentős, mert ma már a CSEMADOK munkájában ls elsősorban a minőség a fontos. A helyi szervezetek színjátszói például az utóbbi időben elvétve sem játszottak semmitmondó darabokat. Az ismeretterjesztő előadások, a különféle esztrádműsorok és az irodalmi rendezvények is színvonalasak voltak, az igények kielégítésére törekedtek. A CSEMADOK általában minden vonalon eredményesen dolgozik és következetesen teljesíti mind a párt kongresszusának, mind a saját közgyűlésének a határozatát. Örömmel állapíthatjuk meg azt ls, hogy a két közgyűlés között a szervezet életében új munkaformák is meghonosodtak. Az immár több mint 15 éves múltra visszatekintő szervezet ténykedésének gerincét hosszú ideig a falu szocializálása képezte. Volt időszak, mikor közvetlenül is szervezte a szövetkezeteket. Aztán ezek megerősítéséért, a falvak kulturális életének a fellendítéséért küzdött. Ma is programpontja a termelés támogatása, az új munkamódszerek népszerűsítése. Az utóbbi években azonban a hangsúlyt — eredeti szerepkörére —, a kultúra terjesztésére, a kulturális forradalom gyakorlati realizálására helyezte. Abból indult ki, hogy mivel a kulturális javakat mindenki a maga módján értelmezi, aszerint, hogy milyen az illető világnézete, érdeklődési köre, általános műveltsége, nem elég a kultúrát csupán átadni. Törődni kell az átvevőkkel is, hogy a különféle formanyelven nyújtott élményanyagot mindenki helyesen értse és magában helyesen dolgozza fel. A széles körű esztétikai neveléssel sikerült elérnie, hogy munkája nem csupán közvetítő, hanem alakító, ízlést fejlesztő ls. Megalakulásától kezdve feladata a (haladó és népi hagyományok ápolása, őrzése és továbbfejlesztése. A keretében működő több száz népi együttes müveltségkincsünknek számos gyöngyszemét mentette és menti meg. Együtteseinek köszönhető, hogy felelevenedtek és színpadra kerültek olyan művek, amelyek a nép legsajátosabb gondolat- és érzésvilágát fejezik ki. A népdalok, a népi táncok és a népi játékok feldolgozása és színpadra vitele dicsérendő törekvése volt a múltban és feladata marad a Jövőben. Éppúgy, mint a művelődés nagyjai "emlékének a megbecsülése. A két közgyűlés között ezen a vonalon is számottevő sikerek születtek. A CSEMADOK karöltve a Nemzeti Front többi szervezetével egész sor emlékünnepet rendezett. A nagykaposiak Erdélyi József, a komáromiak Jókai Mór, a dunaszerdahelylek és a nagyabonyiak Bihari János, a losonciak és az alsósztregoviak Madách Imre, a kassaiak Batsányi János, a szenciek Szenczi Molnár Albert, az érsekújváriak és az andódiak pedig Czuczor Gergely emlékének adóztak méltó tisztelettel. És a rendezvények százait sorolhatnánk még fel, amelyek mind-mind igényesek voltak, jól szolgálták a nevelést, a kultúra javainak terjesztését, népeink barátságát, a lenini nemzetiségi politika elvének a gyakorlati megvalósítását. A

IX. közgyűlés megszabja, hogy milyen feladatok várnak a CSEMADOK-ra a Jövőben. Az emberek nevelése, a kultúra széles körben történő terjesztése, a kulturális forradalom további sikere érdekében még rengeteg a teendő. A CSEMADOK azonban már az elmúlt években is olyan eredményesen dolgozott, hogy van mire hivatkoznia, van mire az újabb sikerekre buzdító munkaprogramot építenie. BALÁZS BÉLA 109. A kút körül megannyi láb tapodta sárossá a nedves talajt, és itt-ott, a lábnyomokban víz csillogott. Erre a nedves földdarabkára szögezte szemét a perzselő napon várakozó több száz fogoly. Brovalszkij minden akaraterejét összeszedve kényszerítette magát, hogy elfordítsa tekintetét. Néhány egyenruhás, fürge mozgású német járkált fényképezőgéppel meg filmfelvevővel a foglyok között; egyet-egyet kiválasztottak és kivezettek a tömegből. Gyorsan közeledtek, és velük együtt növekedett a félelem a sorokban. Az egyik német megállt a komisszár előtt. Fiatal katona volt, nyurga, beesett mellű, nagy bőrtok csüngött az oldalán; vékony csirkenyakát előrenyújtotta. Brovalszkij közelről látta az orcát, amely most a sorsának arca lehetett. Ez az arc telistele volt foltokká összefolyó barna szeplőkkel, még elálló fűiét is barna pöttyök borították. És ezen a vörhenyes szemű ábrázaton nyugtalanul pislogtak a fakó szempillák. A német kutató pillantása megállapodott Brovalszkijon és a komisszár érezte, hogy mindabból, ami az ô lényét alkotta, ez a szempár most valami egyedül fontos jegyet fürkész benne, ami eldönti, hogy odajön-e hozzá a német, vagy sem. És egy végtelenül hosszú másodpercig, mialatt ez eldőlt, Brovalszkij egész valója várakozón megfeszült. A német odábblépett, és néhány emberrel arrébb kivezetett a tömegből egy alacsony, fekete képű, sapka és derékszíj nélküli vöröskatonát; a katona szembetűnően piszkos volt, és átizzadt gimnasztyorkája kiszalonnásodott a lapockáján. A német mint becses vadászzsákmányt vezette maga előtt, egyik kezével már kigombolta az oldalán függő bőrtokot, másikkal pedig keményen markolta a fogoly karját. Megállítva a kútnál, ahol már állott néhány kiválasztott fogoly, a német eltakarta hátával és élőrehajolva, rászögezte fényképezőgépét, majd egymás után többször lefényképezte. Aztán visszaengedte. Semmi egyebet nem csinált vele, csak lefényképezte, és a vöröskatona úgy támolygott vissza a helyére, mint egy részeg. És amikor közel ért hozzá, Brovalszkij meglátta rajta azt az egyetlen, azt a döntő jegyet, ami miatt nem rá, hanem erre az emberre esett a választás. A katona arca a mongol fej szembetűnő vonásait viselte, s ez az arc szabálytalan volt. Mintha gyermekkorában, mikor még puhák a csontok, a homloka bal oldalát erősen megnyomták volna s minden ferdére torzult volna: a szemöldöke, arccsontja, széles orra. Ámde ezen az arcon — melynek sárgás, lesült bőrén átsütött a sápadtság - olyan boldogsággal csillogott a révedten néző nagy, fekete szempár, hogy ez a rút arc most gyönyörűnek tetszett. Visszatért egy ember, aki életben maradt. Brovalszkijban felvillant a sejtelem, és egymás után a katonák arcába nézett, akiket kiválasztottak a sorból, lefényképezték, majd visszaengedtek. Kivétel nélkül valamilyen testi fogyatékosság jegyeit viselték. Emellett a legtöbbjük erős alkatú, zömök férfi volt, kemény munkára alkalmas. És a komisszár ráeszmélt, mi megy itt végbe. Felvillant előtte ez az óriási gépezet, omely az első vonallal kezdődik: előretörő harckocsikkal és rohamozó géppisztolyokkal, — e gépezet, mely eltipor és maga mögé vet mindent, ami a lánctalpa alá kerül. S valahol nagyon messze hátul ér véget ez az egész földön terjeszkedő gépezet, de az, amit Brovalszkij most itt lát, ez csak néhány alkatrésze, ami azért látszik nagynak, mert közelről szemléli, a mértékegység pedig a tulajdon élete. Ahogy az első katonák még a harc közben elveszik a foglyoktól az órájukat, töltőtollukat, cigarettatárcájukat, ezek, a propaganda-század emberei, itt a front mögötti területen, ugyanúgy elszedik a foglyoktól további értékeiket, folytatva a megdolgozás folyamatát. Nem lőnek agyon senkit, nem kínoznak, nem gyilkolnak, egyik-másik fogolynak még cigarettát is adnak, ök csupán különös módon és különös válogatás szerint fényképeznek. Ezeknek a fotóknak és filmfelvételeknek azonban az a rendeltetésük, hogy összegyűjtve, üzemanyagot szolgáltassanak a gépezetnek: üzemanyagot, mely múlhatatlanul szükséges a zavartalan működéshez. A mögöttes területen és a lövészárkokban mutogatott fényképeknek nem csupán a faji felsőbbrendűség tudatát kellett felszítaniuk, hanem egyben igazolniuk kellett azt a gondolatot, hogy a gyilkolás feltétlenül jogos és szükségszerű. És azok, akik saját életüket kockára téve, az első vonalban tüzeltek a fölfegyverzett ellenségre, és akiknek válláról a mindennapos életveszély meg a katonaikötelesség és becsület bonyolult fogalma mintegy teljességgel levette a felelősség és bűntudat terhét; továbbá azok akik a veszélytelen mögöttes területen lőttek halomra fegyvertelen foglyokat, felsőbb parancs meg ugyancsak a katona kötelesség és becsület ösztönzésére - mindannyian egyazon pusztító gépezet külön-külön alkatrészei, melyek teljesen ártatlanok, amennyiben egymásba kapcsolódó fogaskerekeknek tekinthetők, ámde bűnösök, ha nem fogaskerekek, hanem emberek, akiket egyesít a közösen elkövetett embertelenség: mindannyiuk számára — azoknak is, akik a parancsot adták, meg azoknak is, akik végrehajtották - e film110. .felvételeknek és fényképeknek egy további nélkülözhetetlen igazolással kellett szolgálniuk. E különleges szempontok szerint készült fotónak kézzelfogható szemléletességge! kellett tudatosítaniuk minden egyes katonában, hogy azok az emberek, akiket együttes erővel gyilkolnak, lényegében nem is emberek, tehát rájuk, mint alacsonyabb rendű fajra nem is alkalmazhatók ozok a normák és fogalmak, aminőket a német katona önmagára alkalmaz. Brovalszkij hirtelen eszmélt rá minderre, nem is annyira az értelmével, mint az érzéseivel: fellobbanó felismeréssel és gyűlölettel. A fogoly vöröskatona azonban, akit lefényképeztek és szabadon engedtek, cigarettát szorongatva tért viszsza a sorba, és arcán boldog, szégyenlős mosoly fénylett, amely elriasztó ráncokba gyűrte vonásait. A falu határán túl már egy ideje motorkerékpárberregés hallatszott, melybe rövid géppuskasorozatok vegyültek. A zaj — akárcsak a motoros versenypályán - hol körívben megerősödött, hol meg eltávolodott. S az összedőlt házak közötti fénysávban egyszer csak felbukkant egy motorkerékpáros: fogoly vöröskatona futott előtte. A motoros végighajszolta a mezőn, a zsombékos talajon, s ide-oda rántva az első kereket, géppuskasorozatokat adott le rá. A vöröskatona egyre ugrált a foglyok elől. öv nélküli, átizzadt gimnasztyorkája lapockái közt hozzátapadt a hátához; két könyökét bordáihoz szorítva, előredőlve rohant, mintha csak földbe süppedő, sú- jjjjä lyos csizmájától igyekezne megszabadulni. Ekkor egy újabb motorkerékpáros 1966. rontott rá oldalról, s másik irányba kezdte hajszolni. XI. 20. {Folytatjuk)