Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-16 / 316. szám, szerda

-— Szlovákia zenei élete — Vidéken nincs hangversenyközönség? SZLOVAKIA ZENEI kultúrájának kétséget kizáróan Bratislava a központja nemcsak azért mert itt székel a Szlovák Nemzeti Színház operája, a Szlovák Filharmónia, a Szlovák Kamarazenekar, a Szlovák Vonósnégyes, a Szlovák Filharmónia énekkara, valamint az élvonalbeli magánénekesek döntő többsége, hanem azért is, mert a zenei élet érverése itt teljes ütemű és országos méretben is jelentős. E helyzeti előny Bratislavának mint régi hagyományokkal rendelkező városnak és mint Szlovákia fővárosának egyaránt kijár. Természetesen a zenei élet és a zenei kultúra áramlása hazánk más városaiba is eljut, kihatással van a kulturális tevékenység más területeire is. Sőt, sikerült olyan széles körű hálózatot kiépíteni, amely elősegíti a zenei kultúra felvirágoztatását olyan városokban és községedben is, ahol a múltban a zenekedvelő közönség alig került kapcsolatba az élő művészettel. E KULTURÁLIS FELLENDÜLÉS jórészt a bratislavai Hangverseny és Színházi Iroda érdeme, melynek dolgozói a hangversenyrendezők számát egyre bővítve az 1965/66-os évadban Szlovákiában már csaknem kétezer hangversenyt valósítottak meg. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy megvannak a feltételek e hangversenyek megkétszerezéséhez is. Igaz, egyes gazdasági nehézségekkel e téren találkozhatunk, meg kell azonban találni a módját, hogy a zenei élet e miatt ne szenvedjen kárt. Szlovákia legjobb hangversenyrendezőit továbbra is aktivitásban kell tartani, nem szabad megengedni, hogy elveszítsük kezdeményezőkészségüket és érdeklődésüket az iránt a munka iránt, amely több városban már mély gyökereket eresztett. Elsősorban Kassáról, Prešovról, Humennéről, Sp. Nová Ves-röl, Zilináról, Érsekújvárról, Somorjáról, Nyitráról és Trnaváról van szó, ahol a közönség igényli a hangversenyeket, sőt mi több, saját maga javasolja a rendezőknek, melyik hazai, illetve külföldi zenemű iránt lenne érdeklődés. Sajnos, a legnagyobb igyekezet ellenére sem sikerül rendszeres hangversenyóletet teremteni Dél-Szlovákia egyes városaiban, mint például Dunaszerdahelyen, Lévén, Párkányban és csak kevés eredmény mutatkozik Komáromban. A kezdeményezés Rimaszombatban is teljesen ellanyhult, és nagyon nehéz hangversenyt szerverni Füleken, Tornaiján és másutt. Természetesen a hangversenyszervezés más vidéken sem mindig sikerül. Igy például Vranov, Svit, Poprád, Brezno, Dobálná, Revúca és részben Rozsnyó is törekvéseink perifériáján áll, nem beszélve Szlovákia északi vidékéről. Márpedig biztosra vehető, hogy ezekben a városokban is lenne közönség, akit érdekelne az igényesebb zeneművészet és szívesen venné hazai és külföldi művészek fellépését városában. A MŰVÉSZBARÁTOK körének aktívája feladatul tűzte ki ezen önkéntes tömörülés hálózatának kibővítését, amelyek a kultúrházaknak, a népművelési központoknak, a kultúra és pihenés parkjainak, mint rendezőknek, segítene a zeneművészet népszerűsítésében, illetve a Jobb látogatottság biztosításában. Kitűnt, nagyobb szereplési lehetőséget kell nyújtani a hazai művészeknek és zenekaroknak, de emellet a legjobb cseh és külföldi művészek érvényesülését is támogatni kell. Az Idei zenei évadban a szlovákiai hangversenyeken számos hazai művész mutatkozik be. Többek között Milan Bauer és Michal Karin, a Szlovák Filharmónia szólistái, Aladár Móži ismert hegedűvlrtuóz, Klára Havlíková, Eva Fischerová, Helena Gafforová, Ivan Palovlč, Alexander Cattarino és Josef Bulva zongoraművészek. Az ifjabb zongoraművészek közül Dagmar Dubenová, Sylvia Cápová, Tatjana Fraüová, Daniela Varinská, valamint Peter Michalica hegedűés Peter Šochman csellóművész. Az az elképzelésünk, hogy az élvonalbeli művészek biztosítsák dramaturgiai terveink legértékesebb művészi telítettségét, míg a fiatal művészeknek e hangversenyek révén lehetőséget adunk ahhoz, hogy tapasztalatokra tegyenek szert és ebben a formában is felkészüljenek a külföldi reprezentációs hangversenyeken való fellépésre. A HANGVERSENYEKEN a dramaturgiai terv szerint természetesen kamarazenekarok is fellépnek. Igy például a Szlovák Vonósnégyes, a Szlovák Fúvósötös és főleg a Szlovák Kamarazenekar. A vidéki hangversenyrendezők részéről különös érdeklődés tapasztalható általában a szimfonikus zenekarok, de elsősorban a Szlovák Filharmónia iránt. Ezeket a zenekarokat az eddiginél nagyobb mértékben tudjuk majd bekapcsolni a hangversenyévadba, mivel a Szlovák Kamarazenekar a Szlovák Filhamónia keretében önállóságot nyer és valószínűleg hasonlóan oldják meg a Szlovák Vonósnégyes helyzetét is. Ez — bízunk benne — a műsor tekintetében is lehetővé teszi a tervszerűbb együttműködést, amire a Hangverseny és Színházi Iroda eddigi tevékenységében nem volt elég lehetőség. Rájöttünk ugyanis, hogy a közönséggel szélesebb méretekben meg kell ismertetnünk a XX. század zenéjét, s ennek egyetlen úlja a hangversenyeken történő bemutatása. A XX. század zenéjének művészi kvalitásai ezt indokolják. A cseh művészek közül a hangversenydobogón elsősorban Mirka Pokorná népszerű zongoraművésznőt, a Stépán és Hurník zongorakettőst, továbbá a Novák vonósnégyest üdvözölhetjük. Gyakran szerepel majd szlovákiai hangversenyeken az ostravai Állami Filharmónia, a gottwaldovi filharmónia, és a szükség szerint más zenekar is, ha a közönség több zenekari hangversenyt igényel majd a rendezőktől. A SZLOVÁKIAI ZENEI ÉLET sem nélkülözheti a külföldi művészek részvételét. Csak néhány nevet említünk azok közül a külföldi művészek közül, akik az idei évad hangversenyeinek fényét emelik. Kovács Dénes, Mező László és Ilosfalvi Róbert Magyarországról, a Gewandhaus Quarteto, H. G. Wauer és a Collegium der Berliner Philharmoniker, a Német Demokratikus Köztársaságból, Anja Thauer a Német Szövetségi Köztársaságból érkezik, V. Voszkreszenszkij, Zara Doluhanová és a Grúz vonósnégyes a Szovjetuniót képviseli. A külföldi művészek szereplése azzal az előnnyel jár, hogy műsorukban rendszerint a hazai zenei kultúra művei is szerepelnek, melyeket a mi közönségünk kevésbé, vagy egyáltalában nein ismer. A hangversenyek műsorába be akarjuk iktatni többek között Igor Sztravinszkij, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szergej Prokofjev, Bohűslav Martinö legismertebb művelt. A műsor törzsét természetesen a szlovák zenekultúra nagyjainak, Ján Cikkernek, Eugen Suchoftnak, Alexander Moyzesnak, Dezider Kardosnak, Andrej Očenášnak, Ladislav Holoubeknak és Julius Kowalskinak legjobb művei alkotják. Ám nem feledkezünk meg az ifjabb zeneszerző nemzedék Ilja Zeljenka, Ivan Parik és mások alkotásainak bemutatásáról sem. Ebben a dramaturgiai szellemben akarjuk megünnepelni és elkészíteni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeit is. AZ 1966/67-ES ÉVADBAN a művészbarátok körei számára körülbelül kétszáz hangversenyt készítünk el. Valamivel több azon rendezvények száma, amelyeket a szlovákiai fürdők és szanatóriumok részére tervezünk. Ezen hangversenyek dramaturgiai előkészítése mindig a környezet jellegétől függ. Ugyanis a fürdőhelyeken a közönség elsősorban fizikai és szellemi felüdülést keres, ám ugyanakkor a komolyabb hangversenyek iránt is érdeklődést mutat. A Hangverseny és Színházi Iroda tevékenységének harmadik jelentős területe az alapiskolák felső tagozata és a középiskolák. Az 1966/67-es évadra az ő részükre is elkészítették a dramaturgiai tervet. E tervek kidolgozásánál éppúgy, mint a múltban, most is a tantervekből indultak kl, mégpedig úgy, hogy a nevelő hangversenyek megfelelő formában egészítsék ki az iskolai zenei nevelést. Harminc különféle témájú programot dolgoztak ki. Ezekhez a hangversenyekhez sorakoznak azok a tematikus koncertek, amelyek a fúvós és vonós hangszerekről, azok összjátékáról, a zenei formák fejlődéséről, a dalok és áriák kialakulásáról, s az operáról mint drámai egységről adnak képet stb., stb. Az idei tanévben körülbelül 1000— 1100 ilyen hangverseny megrendezését terveztük, s meg kell állapítanunk, hogy e hangversenyek igen népszerűek és nevelési hatásuk is számottevő. TERMÉSZETESEN a Hangverseny és Színházi Iroda ezzel még nem merítette ki minden munkaterületét. Hiszen a további rendezvények sorát várja a közönség. Szlovákia tizenhat városában rendezünk zenei tavaszt, s fürdőhelyeinken, főleg Piešfanyban és Trenčianske Teplicén előkészítjük a hagyományokkal rendelkező zenei nyár akcióit. Külön figyelmet fordítunk Smrdákyban a jubileumi X. hegyvidéki kultúrnyár megrendezésére. Ezenkívül az eddiginél szélesebb alapokon szeretnénk megrendezni Bratislavában a nyári hangversenyéletet. DR. MICHAL PAĽOVClK Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője cimfi darabját a közelmúltban matatta be a Magyar Területi Színház. Képünkön az előadás egyik jelenetébea: Szantpétery Aranka, Boráros Imre és Boldoghy Kató. (Nagy László felvétele) Mielőtt rátér

nek az új* irány

ításra Két kérdés két felelet A két kérdést az élet vetette fel, a két feleletet a kommunisták józan helyzetelemzése, mindennapi szervezett tevékenysége adja meg. A két kérdés: 1. Hogyan oldjuk meg a mezőgazdaság munkaerőkérdését? 2. Hogyan készülünk fel az új Irányítási rendszerre a mezőgazdaságban? Nézzük meg, hogyan látják e két kérdést, s hogyan válaszolnak rájuk a középsalovákiai kerület kommunistái. I

Az utóbbi öt év alatt a kerületben 41 378 emberrel csökkent a földműveléssel foglalkozó dolgozók száma, 48,

S ' évre növekedett a mezőgazdasági dolgozók átlagos életkora, s teljes 25 százalékuk 60 éven felüli. Az egy állandó mezőgazdasági dolgozóra jutó földterület a legnagyobb az országban — több, mint 8 hektár. Amikor a kommunisták néhány adattal jellemzett helyzet orvoslásához láttak, mindenekelőtt okait igyekeztek feltárni. Elsősorban rámutattak, mennyire különböznek az iparban dolgozó falusiak bevételei a mezőgazdasági dolgozók bevételeitől: míg az iparban havi 1395 korona az átlagkereset, addig a" mezőgazdasában 838 korona a természetbeniekkel együtt. Az élet- és munkafeltételek ugyancsak szembeötlően különböznek. A kerület szövetkezeteiben például csupán 1783 személy számára vannak öltözők, ami a dolgozók 3,5 százalékának szolgál. A közős étkezést csak 61 szövetkezetben oldották meg, s ezek közül is csupán 14 EFSZ-nek van saját étkezdéje. A falusi bölcsődékben Csak 1027 gyermek kapott szállást, s ebből ls csak 68 a szövetkezeti tagok gyermeke ... A kerület mezőgazdasága nagy feladatok előtt áll: 1970-ig az árutermelést 27,9 százalékkal kell fokozni, ami a legnagyobb mérvű gépesítéssel és kemizálással is további tizenötezer dolgozó megnyerését követeli meg a mezőgazdaság számára. A probléma megoldására a kerület vezető pártszerve hatékony módszert javasol: mindenekelőtt a termelés növelésével nagyobb bevételekre kell szert tenni. Ezt a nagyobb gépesítés teszi lehetővé. Ma már a betakarítási munkák 53 százalékút gopek végzik, de ezt az arányt rövid időn belül 73,5 százalékra kell növelni. Ha sikerül olyan kombájnt szerkeszteni, amely 14 fokos lejtővel is megbirkózik, akkor a mai 65 ezer hektár helyett 90 ezer hektárt aratnak le kombájnokkal. 16 080 hektár földterületet csapolnak la és 11 750 hektáron öntözőrendszert létesítenek ... Mindez kétségtelenül hozzájárul a probléma gyökereinek, a termelés, illetve bevételek kérdéseinek megoldásához. A kérdés végérvényes megválaszolását azonban azok a kommunisták segítik elő a legjobban, akik nemcsak az objektív viszonyok alakulásában, hanem mindennapi tevékenységükben keresik a feleletet. Úgy, mint Kiiment elvtárs, a nedožeryi EFSZ elnöke: — Katonaidejük leszolgúlása után szövetkezetünk fiataljai mindeddig mindnyájan visszatértek falujukba. Miért? Nos, nálunk megtalálják számításukat. Higgyék el, nem is annyira pénzről van itt szó. Azt hiszem, ezeknek a fiatal embereknek inkább arra van szükségük, hogy érezzék, törődnek velük. Nem vetünk nekik ágyat rózsaszirmokon, de hagyjuk érvényesülni őket. ... Sok panaszt hallottam, hogy egyes szövetkezetekben a fiatalok nem tudnak bánni a gépekkel, az iskolában rosszul készítik elő őket. Emiatt aztán nem keresnek jól, és otthagyják a szövetkezetet. Ezt nem értem teljesen ... Hát mire vannak ott a tapasztalt emberek? Persze hogy nem tetszik a gyereknek a trágyahordás, lka elromlott a szállítószalag. De hát meg kell tanítani őt, hogy előbb indítsa meg a szalagot, azután rakja meg, s ne fordítva, mert akkor elszakad 2

Az irányítás színvonalának emelése lényegében a vezetők szakképzettségének a problémája. Ám kárba veszne • minden, ha nem nyílna tág tér a tudás érvényesítésére, ha a vezetők nem rendelkeznének megfelelő jogkörrel és gazdasági önállósággal. A gyakorlatban ez a feladatok aprólékos, részletekbe menő megszabásának, illetve a mezőgazdasági termelési igazgatóságuk munkamódszerének a kérdése. A közép-szlovákiai kerület mezőgazdaságát irányító szervek helyzetét elemezve a kommunisták rájöttek, hogy az irányítás kérdéseinek megoldására nem lehet mindenütt egyaránt érvényes receptet előírni. A kerületben például egy termelési igazgatóság átlag 36 szövetkezetet és 2 állami gazdaságot irányít. De ez csak az átlag, ebből semmiféle következtetést nem vonhatunk le, hiszen a rimaszombati igazgatóság 110 gazdaságot irányit, a őadeai pedig csak három EFSZ t és egyetlen állami gazdaságot. Az ilyen különbség, — a vezetés módszereinek értékelésében — nem tűr egyforma elbírálást. Ezért a pártszervezetek most a termelési igazgatóságok összetételének a megszabásában, munkastílusuk kialakításában minden esetben a helyi, járási viszonyokból induliuik ki. A munkamódszernek a leghatékonyabb termelési eredményekhez kell vezetnie. De más lesz ez a munkamódszer ott, ahol alacsonyabb képzettségű emberekkel dolgozik az igazgatóság, s más ott, ahol önálló gazdasági tevékenységre képes kezdeményező vezetőkkel. Az igazgatóság feladata általában, hogy távlati szempontból irányítsa a termelést és ne avatkozzék az apró cseprő operatív ügyekbe, ne aprózza fel ezekre energiáját. Van, ahol pontosan eszerint cselekednek. De bizony van olyan vidék, ahol még „kézen fogva* vezetik a mezőgazdasági üzemeket. Ne feledjük, a szövetkezet könyvelője nem mindenütt ökonómus már, aki kalkulál, mérlegre tesz társadalmi és szövetkezeti érdeket. A társadalmi érdek védelmében, de az előnyösebb gazdasági eredmények érdekében iá a termelési igazgatóságnak" sokszor apróságokba is be kell avatkoznia. A megkülönböztetett eljárást választották irányvonaluknak a kerület kommunistái. Hogy a helyi viszonyokkal közvetlenebb legyen a termelési igazgatóságok kapcsolata, nagy hangsúlyt helyeznek d képviseleti tanácsok munkájára. Úgy vélik, a mezőgazdasági üzemekben hagyni kell érvényesülni az új gazdasági mechanizmus erőit, s igazgatósági szinten csupán a szerződéses viszony betar-. tása, a szolgáltatások és az eladás Igazságossága fölött kell őrködni, nehogy pl. a gépi munkát nyújtó intézmények visszaéljenek monopol-helyzetükkel. A termelési igazgatóságok struktúráját, dolgozóinak számát nem szabják meg egyszer és mindenkorra, hanem az igazgató belátására bízzák, hogy azt a gazdálkodás színvonala, a vezetők képzettsége és a többi körülmény figyelembevételével szabályozza. Jó eredményt várnak az Igazgatóságok új' szerű tagozásától, ám ezt szintén a helyi viszonyoktól teszik függővé. Ügy vélik, az eddigi kétféle tagozásnál eredményesebb lennel Ipari módon felosztani a munkát: tervező-gazdasági, mérnökiműszaki, tudományos műszaki-fejlesztési, kereskedelmi. Jogi, ká* dernevelésl és ellenőrző osztályokra. Az előbbiekben vázolt eljárás bizonnyal hozzásegít alihoz, hogy a kerületben a szakosítás terén ls az eddiginél nagyobb eredmé-. nyeket érjenek el. Mindeddig sikerült bizonyos eredményeket' elérni:"cukorrépát például ma már 102 üzemmel kevesebb üzem termel, mint három évvel ezelőtt, szakosították az Ipari termények és zöldségfélék termesztését, 57 szövetkezet már nem nevel ser tést, viszont jelentősen megnövekedett az automatizált sertéshizlaldák száma. Ha mindenütt következetesen úgy járnak el, ahogy az új irányítás küszöbén eltökélték, további sikereik születnek majd az oly hatékony szakosításban is. Az elképzelés nagyon szép és jó eredményekkel kecsegtet. Ána a termelési Igazgatóságok pártszervezeteiben tudják, hogy a vezető emberek, tudásának, szakképzettségének fokozása nélkül nehéz lesz beleilleszkedni az úf gazdasági rendszer viszonyaiba. VILCSEK GÉZA ÚJ SZÓ, 1B66. XI. 18. 6