Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-11 / 281. szám, kedd

Mare Chagall bokrétája KIEGÉSZÍTI, sőt úgy is mond­hatnám, még szebbé teszi a Szlovákiai Képzőművészet XII századának kiállítását az a szín­pompás és mélységesen emberi bokréta, amely Marc Chagall grafikai müvéből ad ízelítőt a tárlat látogatójának, jóllehet Chagall művészete lényegének értelmét, de főleg életművének gyökereit másutt kell keres­nünk, mint a modernjeinkre ható nyugati festészet eredetét. E tudatosan „naiv" festő alko­tásaiban emberek bánata ôs Öröme, nemzetek, népek évszá­zados, sőt évezredes megpróbál­tatásai, reményei jelennek meg, Igaz, gyakran időn ás téren kí­vüli összefüggésekben. A Pá­rizsban élő, de magát követ­kezetesen orosz festőnek vailó •agy művész, akinek festészete Picasso és Klee életmüvével •gyetemben a modern európai festészet alapjait jelenti, a „je­lenségek emlékképét szűri át színes és gazdag képzeletén" és ahogyan ezt a Jelenlegi ki­állítás anyaga bizonyítja, akár­csak Picasso, ő is elveti a re­neszánsz óta uralkodó látásmó­dot és a perspektíva törvényeit. Ezért lebegnek képein, akár­csak a régi bizánci és orthodox •rósz ikonokon belső jelentősé­gük szerint társítva az alakok és a tárgyak. S ez talán az oka annak is, hogy művének magya­rázói gyakran szimbólumokat vélnek felfedezni képein, noha Marc Chagall kimondottan an­Jisz'mbn"<Hi MHXC CaAuALL negyvennégy éve él külföldön. Negyvennégy esztendeje annak, hogy utoljá­ja járt szülőföldjén, Párizsban ľett belőle nagy, világhírű fes­tő, ám alkotásának állandóan ^.sszatérő témáit gyerekkori emlékeinek tengeréből meríti. •Szegény, VitebszkI zsidócsalád­J6! származik. A cári Oroszor­szág szabadságtipró és pogro­Tios légkörében nevelkedett fel. vitebszki ghetto láthatatlan .alai mögül, a hétköznapok sondterhes szürkeségéből ra­gadta ki őt időről-időre Noah, a mesemondó nagybácsi, aki rázós szekerén gyakran magá­val vitte a Vitebszk környéki falvakba, szabad idejében pedig órák hosszat hegedűlt és me­sélt a kisfiúnak. Noah bácsi így nemcsak a zsidó és a falu­si parasztlakodalmakkal, teme­Téspkkel, a zsinagógák rejtelmes szimbólumaival lsi.iertette meg a mindig kócos, égöszetnű kis Chagall gyereket, hanem az orosz folklórra<l és az Oroszor­szágban meghonosodott és rusz­tikálódott bizánci ikonfesté­szettel is. Ezek a gyerekkori él­mények mélyen belevésődnek szívébe és agyába, hogy aztán hosszú évek elmúltával vász­nain és grafikai alkotásaiban megjelenjenek. És M. Chagal gyerekkori élményeinek emlé két festi, rajzolja újra, meg új­ra, mély, soha meg nem szfinő nosztalgiával. VÁSZNAIN a tárgyak és em­berek éppen úgy élnek, mint a rég letűnt gyermekkorban. De talán mégsem! Ezek az életre kelt árnyék az új időkhöz al­kalmazkodnak — és Párizshoz. Ezért röpködnek súlytalanul, ezért átlátszóak, s hol arányta­lanul nagyok, hol pedig arány­talanul kicsinyek. Gyakran ló­vagy szamárfejük van, de min­dig emberi érzésekkel vannak teli. Ezeket a deformációkat fel­lelhetjük a „Ma vie" (Életem) című karcsorozat egyes itt levő lapjain (Séta, Akrobata stb.) Gogol „Holt lelkek" című re­gényének ós La Fontaine me­séinek egyes illusztrációin is. S ugyancsak feltűnnek Chagall színes litográfiáin, az „Akroba­ták", a „Bokréta", „a Vörös ka­kas", a „Kék hal", valamint a „Vasárnap" című képein, melyek valóban a tárlat leg­szebbjei. Különben is a „Va­sárnap" a legjellegzetesebb Chagall művek egyike. A két testetlen szerelmes egymásba boruló feje ott lebeg a párizsi Notre-Dame és az Eiffel torony felett. A kép bal felső sarká­ban pedig régi gyerekkori em­lék tűnik fel váratlanul: egy behavazott Vitebszk környéki kis orosz falucska utcája. A „Vasárnap" színei vidámak, amilyen csak a Gauguin képek és a pravoszláv ikonok szín­pompájának szintézise lehet, a kép pedig, egészében és rész­leteiben egyaránt optimizmusá­val hat a nézőre, akárcsak Chagall alkotásainak túlnyomó többsége. MERT CHAGALL minden tra­gikus megpróbáltatása ellenére optimista festő és mélyen hu­manista ember. BARSi IMRE A mai szlovák képzőművészet A nemzetközi művészeti teo­retikusok és kritikusok IX. kongresszusának befejező sza­kasza városunkban folyt le. A külföldi részvevők tájékoztaitá­sára rendezte a Szlovák Képző­művészek Szövetsége a Doszto­jevszkij-sori pavilonban a mai szlovák képzőművészet című ki­állítást. A 18 szobrász 29 plasz­iikája, a 41 festő 63 képe s a 18 grafikus 49 müve a legneve­sebb alkotóink (Bazovský, Ful­Jia,J és még mások távolmara­dása miatt nem nyújt hű és tel­jes képet képzőművészetünkről. Valamint az egyetemes művér szet, úgy a hazai is roppant bo­nyolult, szétágazó és még min­dig forr. Az alkotók különböző felfogását, a művészeti és esz­tétikai irányzatok sokféleségét,­az 1957 óta fokozódó eszmei és «sztétikai probléma megoldásá­ra törekvést, az 1961-től jelent­kező „új hullám" kísérletezé­seit, a gyökeres változásokat vi­lágítja meg a tárlat anyaga. A •mind árnyaltabb esztétikai fel­fogás s az alkotómerészség jel­lemzi a modern szlovák művé­szet két alapvető fejlődési vo­nalát; az építészettel kapcsola­tos nagyvonalú díszítőművésze­iét és az expresszív kamaraal­kotásokat. Bár a modern művészetnek nehéz táji vagy nemzeti hatá­rokat szabni, a gazdag prog­rammal és sokféle módszerrel dolgozó szlovák művészet 5—' a • Yehudi Menuhin ötvene­dik születésnapja alkalmából a nagy hegedűművész önvallomá­sait és kedvenc műsorszámait tartalmazó hanglemezeket hoz­tak forgalomba Angliában. • Kellemes éjszakák címmel új Boccaccio-filinet forgatnak. A' felvételek Gertaldo olasz város­kában készülnek, amely tudva­levőleg Boccaccio szülőhelye. Ä film főszerepét Gina Lolobrlgi­da játssza. provincializmus buktatóit elke­rülve — megőrizte sajátos nem­zeti fellegét. Mégsem elszige­teltségben, hanem az egyetemes művészet áramába kapcsolódva él, kísérletez, és fejlődik. Féj­lödése nem csupán a sosem volt új stílus keresését jelenti, de tartalmi elmélyülést is. És nem hiányzik belőle a hazai művé­szeti hagyományból eredő esz­mei elkötelezettség sem. J. Jankovič izgalmas Tanúság­tétele és Rudavský Fekete bal­ladája is erről vall. Kompánek és Korkos faszobrai művészien átfogalmazott népi ízeket érez­tetnek. Igényesek Moťovský absztrakt plasztikája, Pataki Torzója. Masaroviőová Akkord­jai tisztán zengők. Snopek meg­győző realizmusú szoborcso­portja tiszta emberségével ra­gad meg. A festészetben is megnyilvá­nul a szokványos szépségfoga­lommal való szakítás. A formák dús változatossága alakul és ol­dódik egész a forma eltűnéséig. Maťejika érzésből fakadó Ülő asszonya, Lehotský expresszív tájképe a valóságot sajátos képi világgá alakítja. R. Fila festői motívumtól szabad képein a szí­nek dinamikusan folynak ösz­sze. BarCik Jelzése, ragasztott képei biztos kézzel szerkesztet­tek, V. Krajcová képeinek el­vontságából is feszültség sugár­zik. K. Gandlová art protisának összehangolt színei belső jelen­tést fejeznek kl. A. Galko el­vont elemekből épített Déli vá­rosa meleg fényben fürdik. — A fekete-fehér művészet anya­ga jó átlagszinten mozog. Bizonyára igaza van a XXXIII. .Velencei Piennálén első díjat nyert Jacobsen svéd szobrász­nak, mikor megállapítja, hogy a fölösleges kísérletezések idő­vel eltűnnek, de a komoly kere­sések értéket Jelentenek. SÁRKÁNY JENÖNE íiiij Az utóbbi időben egyre gyakrabban napirendre kerül az atomenergetika kibontakozásának a kérdése. Érdekes idevágá hírekről értesülünk az egész világból s nagyközönségünk ér­deklődéssel kérdi: Milyen a helyzet tulajdonképpen nálunk ezen a téren? Miért késik első atomerőművünk üzembe helye­zése? Kifizetődő-e egyáltalán éveken át milliókat fordítani épí­tésére? Ezekre a kérdésekre adtak a minap választ az újság­íróknak az atomenergetika beavatott képviselői, akik a kö­zönség előtt eddig ismeretlen adatokkal is szolgáltak. Fokozódó nukleáris kapacitások A technika fejlődése s az egy­re csökkenő természetes ener­giaforrások világszerte arra késztetik a tudósokat és a mű­szakiakat, hogy mielőbb új energiaforrásokat biztosítsanak a terebélyesedő ipar, mezőgaz­daság és a háztartások villa­mos energiával való ellátása számára. A kanadai atomtervező bizott­ság prqgnózisa szerint a világ atomerőműveinek teljesítménye 1970-ben 22 887 M\V lesz, öt év­vel később 86 667 MW, 1980-ban 202 400 MW, 1985-ben pedig 371 600 MW. A kapacitások eb­ben az időben megközelítőleg így oszlanak meg a földgöm­bön: a Szovjetunió 38 000 MW, Nagy-Britannia, Franciaország és az NSZK egyenként 26 000 MW, Japán 15 000 MW, India 16 000 MW, Olaszország 19 000 MW, Argentína 3500 MW, Kana­da 14 500 MW, az USA 125 000, Brazília 6000 MW, Románia 5000 MW, Belgium 3000 MW, az NDK 2500 MW, Magyarország 1750 MW, Svédország 5000 MW, Spanyolország 7000 MW. Számos fejlett Ipari ország­ban, annak ellenére, hogy egye­lőre nincsenek nehézségeik a minőségi fűtőanyagokkal, már 800—1000 MW teljesítményű egységekből álló atomerőműve­ket építenek. Érdekesek ebből a szempontból a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) prognózisa. Eszerint az európai tagálla­.mokban 1985-ben az atomener­gia már 41 százalékkal fog ré­szesedni az áramfogyasztás fe­dezéséből; az USiA-ban és Ka^ nadában ez a részarány 35 szá­zalék lesz, mert ott szélesebb mértékben hasznosíthatják ol­csó energiaforrásként a föld­gázt (az OECD 8500 milliárd köbméterre becsüli az ameri­kai földgázkészleteket, ami 1,5 milliárd tonna kőolajjal egyen­értékű). Az OECD tagállamainak szén­készleteit 346 milliárd tonnára becsülik, ebből 243 milliárd tonna Amerikára esik, 100 mil­liárd tonna Nyugat-Európára, hárommilliárd tonna pedig Ja­pánra. A világ kimutatható kő­olajkészletei 45—50 milliárd tonna között mozognak. A nem szocialista országokra ebből 35 milliárd tonna jut, ami 30—40 évre biztosítja az energiaterme­lést. Energiamérlegünk Országunk energiatermelési kilátásai kevésbé kedvezőek. Számolnunk kell azzal, hogy a villanyáram-fogyasztásában már 1970 után strukturális vál­tozásokra kerül sor. A nemzeti jövedelem megközelítőleg 5 százalékos növekedése mellett a villanyáram-fogyasztás évi át­lagos növekedése 7—7,4 száza­lékos lesz. A legközelebbi időszakban a szónüzemű kondenzációs erő­művekre helyezzük a fő súlyt. Á szlovákiai szén- ós lignitkész­letek ebből a szempontból nem­igen jönnek számításba. Az ostrava-karvinai szénkörzet fej­lesztése sem lesz ebből a szem­pontból döutő, mivel Itt elsősor­ban kokszaflható szenet terme­lünk. Legtöbbet ezért a Most környéki külszíni bányáktól várunk, ahol 1980-ig lényege­sen fokozni kívánjuk a terme­lést. Az 1970—1980-as években 8000 —6500 MW teljesítményű új hőerőművekkel számolunk, ebből a második vajáni erőmű felépítése után 300—660 MW-ot fog termelni. Számításba jönnek új mazut-üzemű erőművek is, kapacitásukat 1000—1500 MW­ra tervezzük, első prototípusu­kat 1972—1973-ra irányoztuk elő. Tekintélyes tenerglakészlete­ket kínálnak a folyóink, ezért további energetikai hasznosítá­sukkal számolunk, különösen Szlovákiában. A Liptovská Ma­ra-i erőmű befejezése után szá­mításba Jön a Duna energetikai kihasználása, további erőművek létesülnek a Vág felső és alsó folyásán a másutt ls. Ez azonban mind kevés. Vil­lamosenergia fogyasztásunk ugyanis az 1965. évi 35,6 mil­liárd kWó-ról 1980-ig 95 mil­liárd kWó-ra növekszik, 2000­ben pedig kb. 200 milliárd kWó-ra lesz szükségünk. A leg­közelebbi években ezt az ener­giamennyiséget túlnyomórészt a külszíni fejtésű barnaszénből fogjuk termelni, kb. 5—7 száza­lékát a folyók energiájából, kis részét pedig árambehozatallal fogjuk fedezni. Az 1975—1980. években már az atomerőművek által szolgáltatott energia is lé­nyeges szerephez jut; az atom­áram 1980-ban kb. 10 milliárd kWó-t fog képviselni, vagyis a fogyasztás 10,5 százalékat fog­aj fedezni. Atomenergetikai programunk Első 150 MW-os kísér-, leti atomerőmüvünket 1958-ban kezdtük építeni. Szerelési mun­káit 1968-ban fejezzük be. Üzem-, be helyezését 1969-re tervez­zük. Az a küldetése, hogy áramtermelésen kívül választ adjon számos elméleti és gya­korlati kérdésre, például arra, hogyan fokofzható a reaktor üzemi nyomása és hőmérsékle­te, vagyis végeredményben a teljesítménye. Első atomerőművünk tiszta teljesítménye 110 MW, a máso^ diké már 300 MW lesz. Gazda­ságossági szempontból lénye-, ges, hogyan „ég ki" az urán, vagyis egy tonnája mennyi energiát szalgáltat. Első atom. erőművünkben egy tonna urán 18 millió kWó-vá alakul át, a másodikban már 25—28 millió kWó-vá, a tervezett harmadik atomerőművünkben pedig 50— 60 kWó-val számolunk egy ton­na uránból, (összehasonlításul: 1 tonna szén elégetése révén kb. 1000 kWó-t kapunk.) Hosszú-e első atomerőmű­vünk építési ideje? Látszólag igen, ám, ha tudatosítjuk az ilyen építkezéssel összefüggő problémákat és nehézségeket, kitűnik, hogy nem maradunk le túlságosan a világ mögött. A reaktor-programclk megvá­lasztása és biztosítása ugyanis igényes dolog. Az e téren való „lemaradásnak" van emellett pozitív jelentősége is: ha ké­sőbb kapcsolódunk be az atom­áram termelésébe, számos kül­földi tapasztalatra támaszkod­hatunk, nem kell távlati tanul­mányokat végeznünk, csatla­kozhatunk a világon elért ered­ményekhez. Első atomerőmű­vünket ugyan már 1960 körül üzemije kellett volna helyez­nünk, akkoriban azonban még üzemeink sem voltak technoló­giai szempontból felkészülve. Az erőmű, különösen pedig a reaktor gépi berendezéseinél ugyanis különös igényeket kell támasztani a minőséggel, a megbízhatósággal és az élettar­tammal szemben. Az idő itt is meghozta a gyümölcsét. A plze­ňi Žkodá-ban kifejlesztett és el­készített nyomótartály prototí­pusa például vetekszik a világ­színvonallal, a külföld is érdek­lődik iránta s nagy kilátásai vannak arra, hogy licencia­egyezmények tárgyát fogja ké­pezni. Az ugyancsak a hazai urán hasznosításán alapuló második ipari atomerőművünk építését a kormány ez év augusztus 3­án hagyta jóvá. Építését 1969­ben kezdjük meg s 1974-ben fe­jezzük be. A további program­ban 300 MW tiszta teljesítmé­nyű egységekből álló atomerő­művekkel számolunk. Tervbe vettük egy 800 MW-os voronye­zsi típusú szovjet atomerőmű megvásárlását is, amely 1975 körül fedezné a villamos-tel­jesítményben mutatkozó hiá­nyokat. A Jaslovské Bohunicében épülő első atomerő­művünk föszállítója a plzeüi Skoda Művek. A reaktor nyomótartályánál prototlpnsát a gyártó üzemben próbálták kl. Felvételűnkön: a csaknem 100 tonnás, S m átmérőjű fedő rá­szerelése • reaktorra. Mibe kerül az atomáram? 1953 májusában egy professzor még azt fejte­gette a „Chemical Engineering News-ban, hogy az atomenergiának nincsenek nagy esélyei. A kö­vetkező évek megcáfolták ezt a nézetet. Bebizo­nyosodott, hogy az atomáram termelése nem­csak szükséges, hanem kifizetődő is. Egy kilogramm tiszta urán az 1956-os genfi atomkonferencia közlése szerint 40 dollárba ke­rült, a belőle nyerhető energiának megfelelő szénmennyiség ára pedig kb. 25 000 dollár — sőt Olaszországban 65 000 dollár volt. Minden jel arra vall, hogy az atomáram 1970 után a világon már nem lesz drágább, mint a nagy hőerőművek­ben termelt energia. Szakembereink kiszámítot­ták azt is, hogy olyan nagy reaktorokkal felsze­relt atomerőmű, amilyeneket ma az amerikaiak használnak, hazai viszonyaink között kb 50 szá­zalékkal olcsóbban termelne villanyáramot, mint az importált vagy a hazai barnaszénnel üzemel­tetett legkorszerűbb hőerőmű. Mikor térülnek vissza első atomerőműveink be­ruházási költségei s mikor lesznek atomerőmü­veink jövedelmezőek? Semmiképpen sem várha­tunk olyan rövid visszatérűlésl Időt, mint más ipari' létesítményeknél, hiszen fejlesztési típusról van szó. A visszatérülés idejét nagymértékben befolyásolhatja, ha a világpiacon sikerül értéke­sítenünk az eredeti megoldású technológiai be­rendezések licenciáját. Második atomerőmű-típu­sunknál olyan színvonalú lesz a termelés, mint az importált kőszén bázisán működő hőerőmű­vekben. 1980 után az atomerőművek teljes jöve­1986. X. 11. deimezőségével számolunk. DÖSA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents