Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-11 / 281. szám, kedd

A

z Intenzifikálás és távlati fejlesztés szempontjából a vegyipar kétségtelenül a legfontosabb népgazdasági ágak egyike. 1965-ben például az 1961. évi szinthez viszonyítva 54 százalékkal növekedett a termelése. Az elmúlt időszakban ennek ellenére a fejlesztés, főleg pedig a belső szerkezet szempontjából nem tudta kielégíteni a népgazdaság szükségleteit. A vegyipar hatékonyságát nagymértékben csökkentette az a körülmény, hogy az új üzemeket késéssel adták át rendeltetésüknek, sokáig tartott a folyamatos üzemeltetés megindítása stb. Komoly hiányosságnak tekinthetjük azt a körülményt is, hogy az elsődleges termeléssel nem áll arányban a vegyipari végtermékek szélesebb választéka, fóleg a feldolgozó ipar számára. A CSKP XIII. kongresszusa is komolyan foglalkozott a vegyipar helyzetével és kilátásaival. Feladatul tűzte ki a vegyipar szerepének további növelését a népgazdaságban! a termelést 1970-ig 50 százalékkal kell növelni. A kongresszusi határozatok szerint a termelés fő súlyát a műanyagterm«lésre kell helyezni, s fejleszteni kell a vegyipari termelésnek azokat a speciális ágait, amelyek hazai nyersanyagra, hazai kutatásra és fejlesztésre, vegyipari technológiánk és gépiparunk műszaki feltételeire támaszkodnak. Szlovákia első mííanyagfeldolgozó gyára Egy „befagyasztott" építkezés életrekeltése • Űj munkalehetőség 2000 ember számára • Az ipar fontos segítőtársa • Útban a színvonalas termelés felé Az egyik legfontosabb új vegyipari létesítmény, amely több szempontból Is hézagpótló szerepet tölt be Szlovákia iparosításában, a nyitrai PLASTIKA műanyaggyár. Meglátogatásakor elsősorban az iránt érdeklődtünk, hogyan járul hozzá ez az új üzem a termelésünk struktúrájában előforduló fentebb említett hiányosságok kiküszöböléséhez, miként fogja javítani műanyagtermékeink választékát, s milyen mértékben segíti elő Nyitra környékének foglalkoztatottságát. Új anyagok új technológiák Még nem is olyan régen a műanyagokkal foglalkozó legtöbb könyv és újságcikk annak bizonyításával kezdődött, hogy a műanyag nem pótanyag. Ma már nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a műanyag valóban nem csupán pótanyag. Amikor 1962 februárjában megkezdték a nyitrai PLASTIKA építését, évi 12 000 tonna műanyag feldolgozását tervezték. Már akkor nyilvánvaló volt ugyanis, hogy ha lépést akarunk tartani a világ műanyagtermelésével, a nyersanyagbázis megteremtésén kívül a műanyagfeldolgozó iparról is gondoskodni kell. 1962 augusztusában — különféle népgazdasági okokból — mégis leállították az üzem építését s csak egy év múlva, most már némileg megváltoztatott koncepció szerint folytatták. Az új tervek szerint évi 20 000 tonna műanyagot fog feldolgozni. A PLASTIKA — bár az elmúlt évben már kegkezdte a termelést — ma ls egyetlen nagy építkezés. Két „gazdája" van: az építőmunkákat végző Priemstav és maga a műanyaggyár. Az utóbbi annak ellenére, hogy az üzem egyetlen objektuma sincs kollaudálva, a tető alatt levő csarnokokba beszerelte az igényes terraelőberendezéseket és sikeresen megkezdte a mfianyagcikkek gyártását. A 35 hektáron elterülő gyárkomplexum 1970-ben fejeződik be. A beruházások elérik a 85 millió koronát. — Nem túlságosan hosszú-e az üzemépités Ideje? — kérdezzük Ján Orostól, a PLASTIKA igazgatójától. — Hosszú ls, meg nem is. Attól függ, minek alapján értékeljük. Látszólag hosszú az 1962—1970. közötti időszak, amely alatt komplettül befejeződik az üzem építése. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez év végéig már közel 64 millió koronát ruházunk be a gyárba, az építkezési munkák nagyrésze befejeződik, s — bár még egyetlen kollaudáció sem volt «— már termelünk. A gyár komplettizálása ugyanis nem csupán az építőipar elégtelen kapacitása miatt késik. Tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy csak fokozatosan tudjuk biztosítani a szükséges nyersanyagok beszerzését. Régóta várunk például a bratislavai Slovnaftból a polietilénre. A nemrégi üzemi baleset nyilván újból elodázza e fontos nyersanyag hazai termelését... Ami a műanyaggyártás nyersanyagait illeti, ezek tulajdonképpen a termelés limitáló tényezői. A mai kapacitásnak például 27 százaléka nincs fedezve nyersanyaggal. Az üzembehelyezés további hátráltatója a technológiai ^berendezések biztosítása és munkába állítása, bár a műanyagfeldolgozó gépek kb. 80 százaléka hazai gyártmányú. Külföldi berendezéseket az NSZK-ból, Ausztriából, Olaszországból és a Szovjetunióból kaptunk, illetve kapunk. További, bár csak részben hátráltató körülmény az, hogy mind technológiai, mind termelési szempontból igényes munka folyik a gyárban, s ezért a nagyobbrészt környékbeli dolgozókat fokozatosan kell beavatnunk a műanyaggyártás rejtelmeibe. Az ipari foglalkoztatottság javítása Közismert dolog, hogy az utóbbi években mind több produktív életkorban levő ember kapcsolódott bele fokozatosan a gazdasági tevékenységbe; ennek ellenére egyes területeken helyhez kötött szabad munkaerőforrások maradtak. Hogyan segíti elő a gyár a környék lakosságának foglalkoztatottságát? — fordulunk a gyárigazgatóhoz. — Ha az üzem teljes kapacitással fog dolgozni, 2000—2200 embert fog foglalkoztatni, számuk a gépesítés és az automatizálás fokától függ majd. Ma 750 munkás és 180 tanonc dolgozik az üzemben. Nagyrészük más vegyipari üzemekben kapott kiképzést. Ma már magunk iskolázzuk őket. Jövőre felépül saját tanoncintézetünk is. A gyár dolgozóinak 49 százaléka nő lesz. Ez a néhány számadat is bizonyítja, hogy a nyitrai PLASTIKA na k fontos gazdaságpolitikai küldetése van. — Milyen anyagokat dolgoznak fel az üzemben? — Gyárunk termelési programja három fő nyersanyagra: a polivinilkloridra (PVC), a polietilénre és a polisztirolra támaszkodik. Ezeket a nyersanyagokat részben hazai, részben külföldi üzemekből kapjuk. Lakosságunk nagy része az üzletekben kapható műanyagcikkek választéka és mennyisége szerint értékeli műanyaggyártásunk színvonalát. Tudni kell, hogy a műanyagok felhasználásának ez csupán egyik területe. Sokkal fontosabb az Iparban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a népgazdaság egyéb területein való érvényesítése. Ha összehasonlítjuk a világ egyes országainak egy főre eső műanyagtermelését, azt látjuk, hogy Csehszlovákiában ez a termelés 7,8 kg, az NSZK-ban 30,1 kg, Ausztriában 6,6 kg, Franciaországban 10,5 kg, Svédországban 10.6 kg stb. A termékek bó választéka A PLASTIKA Is gyárt ugyanolyan műanyagcikkeket, amelyek a lakosság közvetlen szükségleteit elégítik ki, például habosított polisztirolból készült kemping-hűtődobozokat, műanyag termosztokokat, polietilénhordókat, „igelit" zacskókat stb., sokkal lényegesebb azonban a különböző iparágak és a mezőgazdaság számára gyártott termékek választéka. Hogy csak néhányat említsünk: az itt gyártott polisztirol habanyag kiválóan alkalmas hűtőipari célokra, nagy mennyiséget szállít belőle a gyár a Zlaté Moravce-i Calex és az érsekújvári Elektrosvit részére. Ma évi 1200 tonna ilyen hőszigetelő anyagot termel a PLASTIKA, amely persze nem csupán a hűtőszekrényekben, hanem az építőiparban és a csomagolástechnikában is jól érvényesül. A gyár termelési programjában fontos tételt képez a PVC feldolgozása. A belőle készült termékek között szerepelnek a különböző átmérőjű és hosszúságú csövek, roletták, építőipari profilok és burkolólapok, a seprők, kefék, ecsetek stb. gyártására szolgáló müszőrök. • • • A

PLASTIKA az első szlovákiai műanyagfeldolgozó gyár s egyúttal az első üzem, amely a CSKP XI. és XII. kongresszusa közti időszakban megkezdte Dél-Szlovákia iparosítását. 1970-ig olyan üzemmé fejlődik, amely lényegesen megjavítja Nyitra környéke lakosságának foglalkoztatottságát, fontos termékekkel látja el iparunkat s egyúttal színvonalas termelésével külkereskedelmünkbe is komolyan beleszól. D. J. valasi olvasóinknak A CSALÁDI PÓTLÉK ES AZ ÜSZIONDlj Egy csallóközi olvasónk az ösztöndíjak teltételeiről szóló közleményünkkel kapcsolatban írja, hogy munkaadója két évre visszamenőleg kéri a családi pótlék visszafizetését arra való hivatkozással, hogy fiának 330 korona ösztöndíja volt. Kérdi, jogos-e az üzen eljárása? Csak a szociális okok alapján folyósított ösztöndíjat lehet a gyermek saját jövedelmének tekinteni, a jó tanulmányi előmenetelért nyújtott ösztöndíjat nem. Az ön esetében tehát meg kell állapítani-, milyen ösztöndíjról van sző. A családi pótlék akkor nem jár, ha a gyermek saját jövedelme meghaladja a havi 200 koronát. Ax említett saját jövedelembe nen» lehet beszámítani az esetleges tartásdíjat, az iskolai szünet alatti vagy más alkalmi brigádmunkával szerzett bevételt. Ezzel szemben az üzemi gyakorlatért kapott fizetést, inasok zsebpénzét, illetve jutalmazását, az ingyenes internátus! ellátás ellenértékét be kell számítani a gyermek saját jövedelmébe. Amennyiben a dolgozó bejelentési kötelezettségének elmulasztásával okozta a családi pótlék téves kifizetését, annak megtérítését 10 éven belül hivatalos frásbeli határozattal kérheti tőle az üzemi bizottság mellett működő társadalombiztosítási bizottság (Komisia národného poistenia). A határozat ellen 15 napon belül fellebbezést lehet beadni a járási szakszervezeti tanács mellett működő járási betegbiztosítási igazgatósághoz (Okresná správa nemocenského poistenia pri okresnej odborovej rade). Ha a dolgozó semmiféle mulasztást nem követett el, nem követelhető tőle a kifizetett juttatáson megtérítése. EMELKEDETT A NYUGDIJUK? Diósy Kálmán komáromi és Károlyi István nagyfödémesi olvasónk a fenti kérdésre kér válaszL Mindkelten 65. életévük betöltése után, nyugdijuk folyósítása mellett tovább dolgoztak. Most mindketten már 70 évesek. Kérdik, hogy az ú| előírások értelmében emelkedett-e nyugdíjuk? Csak akkor lett volna igé nyük a nyugdíj emelésére, ha további munkatevékenységük idejére lemondtak volna a nyugdíj folyósításáról. Dr. F. J, A legvégzetesebb: nem dönteni. Ámde egyedül o maga hadtestével, a frontról kapott támogatós nélkül, Scserbotov szintúgy semmihez sem kezdehetett. Trojnyikov mindezt nem tudta és nem is tudhatta. És minél meggyőzőbben, minél szenvedélyesebben beszélt, minél cáfolhatatlanabbak voltak az érvei, ónnál nehezebb volt hallgatni a szavait. — Voltaképpen honnan veszi a bátorságot, hogy becsületszavamra, kellő tájékozódás nélkül, ítélkezni merjen ... — szólalt meg végül Szorokin hirtelen megbántottsággal; nem is annyira a magáét, mint inkább Scserbatov gyötrelmét érezve. „Vagy mi az ellenséget, vagy ő minket. . „Középút a háborúban nincsen ..." „Ha kiengedjük kezünkből a kezdeményezést, máris oz ellenség kezére játszunk . . Hát mit képzel maga? Hogy mi hárman nem tudjuk mindezt? Idáig csak üldögéltünk és arra vártunk, hogy valaki végre megmagyarázza nekünk!. . . Trojnyikov elvörösödött. Pillantása véletlenül Szorokin kezére esett, amely felvette az asztalról s összehajtogatta o térképet, öreg, erőtlen kezek, laposvégű ujjak, melyek vénáiban lassan áramlik oz egyre hűlő vér. S ezekbe a kezekbe kerül most tíz-tízezrek sorsa, és ezek a kezek a hatalom erélyével megszabják a sorsot? Trojnyikov Scserba43. tovra nézett, s találkozott a pillantásuk. A tábornok reászögezett, komor, súlyos tekintetéből ellenséges fény villan rá. De csak egy pillanatra. Scserbatov lehunyta szemét és mélyet sóhajtott. — Folytassa. Az ezredes hallgatott. A harc kimenetele a katonák szívében, s elsősorbon a parancsnok szívében dől el. És Trojnyikov megérezte: ennek a harcnak o kimenetele már eldőlt. Még annok előtte, hogy az összecsapás megkezdődött volna. Valami megpattant az ezredes lelkében. S már nem is a meggyőző érvelés végett, hanem őzért, hogy e szavak maguk betöltsék valóját, így szólt: — Iván Vasziljevics, egy hazánk von. A haza meglehet nélkülünk, de mi nem élhetünk nélküle. E szavak hallatán Brovalszkij megállt, s megrándult az arca. Látta Scserbatov hátát, lehajtott, súlyos fejét. Megérezte a fájdalmát. De Scserbatov fegyelmezte magát. Csak ennyit mondott: — Menjen és teljesítse kötelességét. KILENCEDIK FEJEZET Három héttel o háború kitörése előtt — akárcsak ma őt Trojnyikov - Scserbatov felkereste a hadseregporancsnokot. A határ közelében állomásoztak akkor, és a helyi lakosság körében már szüntelenül terjedtek a hírek, hogy a németek néhány napon belül kirobbantják a háborút. Noha ezeket a híreket igyekeztek kellő szigorral elfojtani, a piacokon a sorban álló emberek egészen nyíltan tárgyalták. Egy alkalommal valami megbeszélés után a határőrség parancsnoka behívtó magához Scserbatovot és távcsövén megmutatta neki a túlsó oldalon álló, német tüzérütegeket, amelyek a hiányos álcázás miatt jól szembetűntek. — Dátum szerint ismerem valamenynyit — mondta a parancsnok. — Ezt például három napja állították fel... - És jelentetted fölfelé? - érdeklődött Scserbatov, noha ez o kérdés teljesen fölösleges volt. - Hogy az ördögbe ne: minden alkalommal jelentjük. - No és? — Legfőbb feladatunk, hogy ne üljünk fel a provokációnak. És a határőrparancsnok bizalmasan elmesélte, hogy két nappal ezelőtt, éjszaka elfogtak egy átszökő katonát. Egy kommunistát. Németet. Átszökött, hogy figyelmeztessen a hamarosan kirobbanó háborúra. — Nálunk nem nagyon illik kíváncsiskodni. Csupán annyit, tudok, hogy a foglyot erős kísérettel továbbindították. Bár azt rebesgetik, hogy valószínűleg provokátor. Persze, minden előfordulhat. Nem láthatunk bele a belsejébe ,.. Idén huszonötször, harmincszor több kémet csíptünk el, mint tavaly. És mindegyiknél hordozható rádió. Saját szememmel láttam. A már nem fiatal, higgadt és határozott határőrparancsnok kutatón, komolyan nézett távolülő s furcsán másszínű szemeivel Scserbatovra. — Nincs hozzá jogom, hogy mindezt elmondjam magárrok, Ivan Vasziljevics. Ha megtudják: fejemet veszik. Dehát én így vélekedem: minek az o fej, ha nem veszem semmi hasznát? Ne értsen félre ... Feleségem van, lányom. Kereken megmondtam az asszonynak: az lesz veletek is, ami mindenki mással. Nem foglak elküldeni a hátországba, elvégre a határőrparancsnok felesége vagy, s ha egyszer nincsen veszély, akkor nem fenyeget sem téged, sem engem. Láthatja: nem magamról van szó. De most szeretnék mondani valamit, mint kommunista a kommunistának. Hátha a maga révén eljut oda, ahova kell, hátha maaának jobban hisznek. Nekem az a véleményem: a legfelsőbb szintig, egészen Sztálinig — e nevet hangosan kiejtve, a parancsnok körülnézett, mintha csak valami titkot árult volna el itt, az országhatár közvetlen közelében — attól félek, őhozzá nem jutnak el a jelentések. 44. Scserbatov felbolygatott hangulatban tért vissza állomáshelyére. Ott a határszélen különösképpen érződött o háború riasztó közelsége. És sok tény, amelynek messze a határtól megvolt a maga értelme és magyarázata, itt elvesztette a célszerűség leghalványabb jelét is. Igen furcsán festett a helyzet. A szomszédos harckocsi-alakulatnál a régi: elavult tankoknak legfeljebb az egyharmada volt harcképes. A többiek javításra vártak, de olyannyira nem volt tartalék-alkatrész, hogy még az igényléseket sem fogadták el mindet. Mindenki az új harckocsikra várt: a T-34-esekre, meg a Kiiment Vorosilovról elnevezett KV típusúakra. Ezek még csak darabonként érkeztek, s most ismerkedtek velük. Gyorsan az utánpótlásból szedtek össze harckocsizókat! a gyalogságtól meg a lovasságtól. Csak* hogy a kiképzéshez időre volt szükség. És vajon lesz-e elegendő idő? Mennyi juthat még? Hátha a háború már itt ólálkodik a határon? Sietve hozzáláttok, hogy átrendezzék o repülőtereket. Az új repülőgéptípusok számára meg kellett növelni a kifutó* pályákat. Ezeket az új gépeket még csak egy-két pilóta látta, számozott példá* nyokként érkeztek, de a körzet valamenynyi repülőterét ugyanazon időben kezd* ték átrendezni. A nagymérvű munkála* tokkal belügyes egységeket bíztak meg

t s a befejezésre csak késő ősszel lehetett számítani. S erre az időre a repülőgépállományt áttelepítették arra a néhány repülőtérre, melyet közelebb hoztak a határhoz. Itt zsúfolódott a tömérdek gép, védtelenül o bombatámadások ellen. Mi akar ez lenni: szilárd meggyőződés, hogy az elkövetkező hónapokban úgy sem tör ki a háború, vagy pedig o helyzet teljes félreismerése? Ámde még a szilárd meggyőződés esetén is megengedhetetlen volt ez az iszonyú kockázat, omely a katasztrófa szélére sodorhatta oz országot. (Folytatjuk) 1966. 4