Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-09 / 279. szám, vasárnap

A KENYERES EXPRESSZ MINDIG CSODÁLTAM azokat, akik a különféle nemzetközi expiesszvonatok nevét kitalálják. Mert csodálatos vonatneveket találunk a vasúti közlekedésben: van Chopin-expressz és Mozart-gyors, Bécsi Keringő és Vindobona-expressz, Berolina, Polonia, Midiolanum, híres a francia Mistral, de van Zafír, Arany Villám, • Parsifal, Rajna Aranya, söt egy olasz gyors Settebello néven, ami nem tudom miért, de hét golyót jelent. A legtöbb vonatnév annyira költői, hogy szinte semmi köze a valósághoz. Ezt legjobban talán a Slovenská Strela nevű gyorson tapasztalhatjuk, amely távolról sem száguld a lövedék sebességével... Az utasok fantáziája sokkal reálisabb költészeti irányzatot követ. Nem hiányzik a névadás utasköltészetéböl a szatirikus él sem, s mint a népművészét általában, ez is a realitás talajából nő ki és táplálkozik. így például a híres Csallóközi expressz nevében is a realitás tükröződik a földrajzi megjelölésben, de szatirikusán hatványozza az alkotást az „expressz" elnevezés, amely nyilvánvalóan a döcögésre utal. A NÉPI KÖLTÉSZETNEK ez a műfaja most új funkciót látszik betölteni. Ez idáig a puszta ábrázolás módszerével dolgozott, s csupán a vasúton uralkodó viszonyoknak állított mintegy tükörképet, most azonban már a művészetek magasabb fokára jellemző közvetett hatásra épít. Példa erre a Losonc—Kokava—Losonc 41-es számú vonalon közlekedő 2623-os motoros személyvonat, amely a Kenyeres nevet kapta. Ügy vélem, érdemes elemzés alávenni ezt a legújabb alkotást, mert kiviláglik belőle a kritikai realizmusra jellemző társadalombírálat. A Kenyeres expressz 9,25 órakor indul Kokaváról, csatlakozása van Rimaszombat felől, 10,45 órakor érkezik Losoncra, rendszerint a második vágányra. A motorosból bátyus nénikék, és háziasszonyok szállnak ki kenyérrel megtömött táskákkal. Az utasok két rétegre oszlanak: olyanokra, akik reggel 6.40-kor indulnak Losoncról, hogy 8.05-kor Kokavára érjenek, ott a 9.25-ig fennmaradó egy óra húsz perc alatt megvásárolják a kenyeret, s vonatfordultával visszatérnek. A másik csoportba azok az asszonyok tartoznak, akik saját készítésű házi kenyeret, vagy a távoli, néha rimaszombati fsütődékben készült és felvásárolt kenyerei hozzák a losonci dugpiacra, hogy némi felárral eladják. E jelenség gyökerei a losonci pékek naívságában rejlenek: azt hitték, akármilyen kenyeret is sütnek, ha nincs más, az emberek ezt is kénytelenek megvenni és megenni. A kenyéripali technológiánál sokkal rugalmasabb népi ta lálékonyság azonban megtalálta a konkurrencia lehetőségét és „importból" fedezi (35 km távolságról) a jól kisült, ropogós héjú, lyukacsos, puha és ízletes kenyérszükségletét. így született meg az a gyakorlat, amely ezután a népköltészetben egyenesen a 2623-as számú vonat új elnevezéséhez vezetett. A Kenyeres expressz pékbíráló jellege így nyilvánvaló, s annak a bizonyítéka, hogy a népköltészetnek vonatnévadó műfaja a vasúton kívül eső szakaszokról ís szerezhet témát, s ezekre a vasúttól esetleg távol eső problémákra is kiterjeszheti hatását. MOST MÁR ÉRTEM az olasz Hét Golyó expressz nevét is. Milánóban biztos' nem lehet jó golyókat kapni. VILCSEK GÉZA A kora reggeli csendbe élesen hasít bele a gyári sziréna hangja. Megindulnak a gépek. A gyár udvarán ünneplőbe öltözve néhány ember beszélget. — Emlékszel Anka, hogyan kezdtük az első műszakot? — kérdezi az egyik. — Lámpalázam volt, mint egy első osztályos kisgyereknek — válaszolja egy ősz hajú néni. — Eljárt felettünk az idő — sóhajtanak szinte egyszerre. Eljárt az idő» Anna Záková, Vlasta Tarasová, Jaroslav Slávička és Oldŕich Vlk évtizedeket töltöttek el itt, a písekl Jitex üzemben. S most nyugdíjba készülnek. A mai műszak a búcsúzást jelenti. Ezért is öltöztek ünneplőbe. Elindulnak a termelőcsarnokok felé. Még egyszer végigjárják az üzemet. Minden részleg egy-két kedves emléket idéz fpl bennük. — Hány darab fehérnemű kerülhetett ki a kezed alól? — kérdezi Vlk bácsi Anna Žákovát. — Nem számoltam, — mondja mosolyogva a kérdezett, majd hozzáteszi — de elszállítására nean vállalkoznék... A részleg dolgozóitól kedves szavakkal búcsúznak. Vlasta Tarasová odamegy az egyik fiatal lányhoz. Megcirógatja az arcát. Szemükben könny csillan. Ki tudja, mi jutott az eszükbe... A másodéves tanonclány bizonyára sajnálja, hogy meg kell válnia egyik legjobb nevelőjétől. A nyugdíjba készülő asszony pedig ezzel adja tudtára mindenkinek, hogy milyen nehéz megválnia tanítványaitól. NEHEZ BÜCSÚ Bekopognak az igazgatói szobába. Meglepődnek. Az asztalon, amely mögött az igazgató szokoít ülni, virágok pompáznak. Itt vannak a részlegvezetők s az üzemi tanács elnöke is. Párolgó feketekávé kerül az asztalra. Szóba jön M-SMMM Jó pihenést! a múlt, a jelen, de a jövőről sem feledkeznek meg. — A fiatalok neveléséből továbbra is kiveszem a részemet — mondja mosolyogva Tarasová. — Várnak rám az unokák... — Ezentúl kedvemre hódolhatok halász-szenvedélyemnek — veszi át a szót Slávicka elvtárs. Žáková elújságolja, hogy ő pedig rendbe teszi lakásuk környékét, és ezentúl idejében elkészíti férje ebédjét. Söt még a sörért is maga megy él. Futja majd idejéből. Vlk elvtárs egy ideig szótlanul Issza a kávét. Neki nincs különösebb szenvedélye. Élete nagy részét Itt töltötte az üzemben. -— Két hétbe sem telik, újra itt leszek — mondja. — Nem lehet csak úgy íttliagyni a gyárat ... Meg aztán az utódom munkájára is kíváncsi vagyok . .. S amikor kifogynak a szóból, Jindŕich Poláček igazgató könyvvel és más tárgyakkal ajándékozza meg a nyugdíjba készülőket. — Aztán ne feledjék, hogy üzemünkben mindenkor szívesen látjuk önöket — mondja búcsúzóul. Még mielőtt megszólalna a műszak végét jelző sziréna, négy idős ember lép ki a gyárkapun. Egy ideig csendben róják az utat, majd az útkanyarban megfordulnak. Tekintetükkel végigsimogatják a gyár épületeit, ahol életük java részét töltötték, s amely második otthonuk volt. Hiába, nehéz a búcsú . . . NÉMETH JÁNOS Felhívás Címb... A mikor Petőfi keresztül-kasul járta az országot, /\ legfeljebb arra kellett ügyelnie, hogy a zápor ** teremtette sár el ne nyelje. Az atomkorszak gyalogosának pillanatonként kell összpontosítania: a száz és száz száguldó gépkocsi olyan kerékcsattogással és motorbőgéssel előzi, hogy már az maga tiszteletet gerjeszt. Petőfi mezei és az út mentén álló gyümölcsfák virágainak illatfelhői közt haladt. A huszadik század második felének embere kipufogócsövek kék és lila váladékát nyelt, és örül, ha egy porosabb, szűkebb útra térhet, ahol kevesebb az autó és a gáz, ahol végre-valahára az utat szegélyező fákat, a velük párhuzamosan elterülő földeket, kerteket is szemügyre veheti... És a városi ember úgy megy végig a vasárnapi falu egyetlen főutcáján, mint Kolumbusz, aki először lépett Amerika földjére. Első élménye: a csend, a nyugalom, a kiegyensúlyozottság. Minden nesz: egy felrepülő madár szárnysuhogása, egy kanálcsörrenés a konyhában, egy javítás alatt álló kerékpár küllőinek 1966. X. 10. Csend és nyugalom ... (KOPÖCS TIBOR rajzai) „Sehogy se Illik az összképbe..," cirpelése. A kerítésen átdugják fejüket a virágok, és bár nincs sötét, kigyújtják fényeiket, égnek. Egy másik kerítésre futóvirág kúszott. Szirmai már akkor hangszórótölcsért formáltak, amikor a villanyáram még a folyók hullámaiban szunnyadt, és kisbíró loholta végig a falut: közhírré tétetik ... A vizek tiszták, nem bolygatottak. A híd alatti kis pocsolya fenekére látni. Kavicsdarabok, vízibogarak pillanthatók meg benne, mint valami akváriumban. A ház elé állított gépkocsi szinte rontja a hatást. Sehogy se tllík bele az összképbe. A tudat, az ész ugyan nem lát semmi meghökkentőt benne, a harmóniaérzék, a stílusérzék azonban annál inkább. Az ég gyönyörű kék. Még a rákunkorodó füst sem tudja bekormozni. Ebédidő van. Népzene szűrődik ki az ablakon. A falucska közepén járhatok, szaporodnak a kanálcsörrenésre emlékeztető neszek, madár égy sem röppen most fel, a kerékpár bizonyára kész már, a küllők cirpelését sem hallom. A virágok lankadatlanul lobognak tovább. A vtzek tiszták, nem bolygatottak. Teljes a csend, ZA a nyugalom. Nem kukkantok be a házakba, a falak közé, mert nekem is jól esik ez a zaftalanság. Es jól esik néha gyalog ls járni egyet az országban... BATTA GYÖRGY u la kossá ff hoz S

ZÁGULD a gyors. A sötét kupéban csak az éjszakai kék lámpa áraszt némi, kísérteties fényt. Az ablak mellett egymással szemben két utas ül. Hosszan, szótlanul bámulják a suhanó tájat és az éjszaka pislákoló fényeit. Az egyik végre megtöri a csendet. — Meddig tetszik utazni? Laki Mátyás felrezzen. — A legközelebbi állomáson kiszállok ... Ismét gondolataiba mélyed. Tavaly ilyenkor járt erre utoljára. Akkor még a feleségével Az apósékhoz mentek szüretre. Most is meghívták ... Felesége ugyan meghalt, de a család ne higgye, hogy most már elidegenedik tőlük. — Szabadságra? — Ááá ... Szabadom van ... Havonta két szombati — Kettő?! Ugyan! Nekem minden szombatom szabad... — ?? ? — Szervezés... Én konzervgyárban dolgozom. Két szombat nálunk szabad, a másik kettő meg a felvásárlóknál. Egymás nélkül meg nem dolgozhatunk... Érti? A vonat fékezett. Laki Mátyás elbúcsúzott útitársától és rohant az autóbuszra. Négy óra elmúlt, de még sötét volt. Hiába, itt az ősz. Az éjszakák hosszabbak. Az autóbusz elindult és a kalauz osztani kezdte a jegyeket. — Kincsedre kérek. — Sajnos, csak Mogyorósgyarmatra adhatok ... — Hogyhogy? — Tovább nem megyünk. Onnan a következő tárat kilenc óra körül indul. .. — A menetrend szerint ez a járat egész Kincsedig megy... — Amikor a menetrend készült, még nem ismerhet' lék az azóta megjelent kormányrendeletet. — Miféle rendelet? Hát a szabad szombatokról... — A közlekedés nem állhat le! — Mi is ragaszkodunk a jogainkhoz. Nekünk is vart családunk ... Nekünk is jólesik a szabad nap ... — Mégiscsak szörnyű! Valaki csak helyettesítheti önöket? — Drága uram, a kocsiért a vezető felel. Hallott már maga olyat, hogy az üzletvezető egy beugró helyettesre bízta volna a kasszát, meg a raktárt? No látja! L

AKI MÁTYÁS kifogyott az érvekből. Ök ugyanúgy bizonygatták ezt annak idején. Ezt viszont se a kalauz, se a sofőr nem tudhatja. És ebben a biztos tudatban szórta a szitkokat az afféle felelőtlen egyénekre, akik megnehezítik százak, ezrek utazását. Szitkozódott volna tovább is, ha közben meg nem érkeznek Mogyorósgyarmatra. A gépkocsivezető és a kalauz — nyilván idevalósiak — leállították az autóbuszt és elköszöntek. Előbb nem felejtették el megjegyezni, hogy így is rádolgoztak, mert igazság szerint a •szabad szombat éjféltől kezdődik. De vannak ök olyan fenegyerekek, hogy ennyit áldoznak a köz javára ... Laki Mátyás a falucska rögtönzött váróteremnek ne* vezett deszkabódéjába húzódott a csípős őszi szél elöl, amely már kegyetlenül megtépázta a fák koronáit. A bódé sem nyújtott menedéket. A letépett deszkák helyén vígan nyargalászott a szél. Laki Mátyás az arcához kapott. Huzat! — állapította meg kétségbeesetten. Más se kellett a szúvas foggyökérnek. Otthon is csak akkor nyitott ablakot, amikor munkába indult, mert a huzat puszta tudata is éktelen fogfájással járt. Talán már nem ts a huzat, hanem a reflex. G

YORSAN elindult, hogy felkeresi a gyógyszertárat. A kis főtéren nyomban rá is akadt Ám messziről szemébe ötlött az ismert tábla .. Kormányrendelet a szabad szombatokról... Keserűen vette tudomásul, hogy akad kormányrendelet, amelyet mindenütt azonnal és maradéktalanul életbe léptetnek. A kirakatban megpillantott egy óriási plakátot: fel' kötött áll, fájdalmas arc.... A szöveget nem volt már ideje elolvasni, mert förtelmes nyilallást érzett arcában, agyában — mindenütt. Elsötétült előtte a világ, szeme előtt karikák cikkáztak, és ő semmit nem látott többé, csak egy táblát az ismert kormányrendeletről. Ökle a magasba lendült. Széttöri ezt a táblát ajtóstólI Ebben a pillanatban reccsent a hangszóró. — Figyelem! Figyelem! A nemzeti bizottság felhívja a lakosságot, hogy a közbiztonság tagjai ma szabad szombatosok. Kérjük a lakosságot, hogy tekintettel erre, a mai napon tartózkodjanak mindennemű kihágástól, bűncselekménytől, rendzavarástól. Meggyőződésünk, hogy községünk lakói ez alkalommal is tanúságot tesznek magasfokú öntudatukról... E

RRE Laki Mátyás ernyedten hullott alá. Bár hozzá a hangszóróban nem szóltak, mert 0 nem ennek a községnek a lakója, és a felhívás ezek szerint reá nem vonatkozik, de ő sem lesz rosszabb a mogyorósgyarmatiaknál... így az ablakbetörést későbbi időpontra halasztotta. ZSILKA LASZLÔ