Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-01 / 271. szám, szombat

dia fővárosa lett. Őfelsége V. György angol király hozta ezt a határozatot. A régi Delhi mellet egy teljesen új várost építtetett kormányépületekkel és kertes házakkal, amelyekben az angol közigazgatási hivatalnokok lak­tak. Ma az említett kormányépületok­Den székel az indiai köztársaság kor­mánya. Az indiai burzsoázia újabb, meg újabb egyemeletes villákkal bőví­ti Üj-Delhit, amelyek a helybeli épí­tészek hihetetlen találékonyságáról ta­núskodnak; a villák között véletlenül sincs két egyforma. Új-Delhi tehát széltében terjeszkedik, nem pedig ma­gasságában, mint más fővárosok. Te­rületével kétségtelenül nemsokára re­kordot ér el. Az alacsony villatulaj­donosok „fentről néznek" az új álla­mi bérházak lakóira. A magas épüle­tek Delhiben nem honosodtak meg. Ám ez semmi esetre sem jellemző In­diára, hiszen példának okáért Bom­bayban fényűző lakásokkal teli felhő­karcolók merednek az égnek. Új-Delhi megalapítójára eléggé ért­hetetlen okokból még mindig emlé­keztet V. György szobra, amely egy csillagszerűen széjjel ágazó tér köze­pén áll, ahonnan út vezet az új vá­ros úgyszólván valamennyi negyedé­be. Az India-kapu alatt pedig széles autóút fut a szép panorámát nyújtó kormánynegyedbe. A múlt évben egyébként leverték György király or­rát. Az eset a múlt esztendei indiai­pakisztáni konfliktus idején történt, amikor a felháborodott lakosok bosz­szút álltak rajta azért, mert a brit korona a vitában Pakisztán oldalára állt. Mi határolja el egymástól Ö- és Űj­Delhit? Miben különbözik e két város egymástól? HÍVATLAN VENDÉGEK AZ UTCÁN Ö-Delhi olyan mint sok más jelleg­zetes indiai város; szűk, forgalmas utcák, száz, meg száz kis üzlet, egy­másra zsúfolt kis házikók, emberek, akik az utcán, vagy nemzetközi szó­val s 1 u m n a k nevezett bódékban laknak. A két várost azonban mégsem lehet teljesen elválasztani egymástól. Az óváros helyenként átmegy az újba. A beépítetlen térségeket a slumok, a dúsgazdagok szolgáinak összetákolt kunyhói foglalják el. Az új város utalt szegélyező fák alá azok költöz­tek, akiknek „ég a sátora". Elfoglal­ták a kevésbé jelentős régi sírok om­ladékait is, amelyek nem állnak a mű­emlékvédő hivatal oltalma alatt. Ha az ember autóval jár, az új vá­rosban gyakrabban találkozik bivaly­csordával vagy egyedül kóborló szent tehénnel mint a régiben. Olykor vi­szont tompa orrú, fekete-fehér kis kecskék keverednek gépkocsija kere­ke elé. Az új városban ugyanis több a zöld. Az éjszaka a kóbor kutyáké, amelyek zajos hangversenyeket ren­deznek az ablakok alatt. Kora reggel nekivágnak az országútnak és autó­műutaknak, a gépkocsikon kívül a rahrák, tongák, motorizált riksák, Az üzleti központ: Connaugiit Flace JARMILA NEMCEKOVÁ RIPORTJA ^ elhi a múltban több ízben ré­" szesült abban a kitüntetésben, hogy egyik vagy másik ország főváro­sa volt. Ezek az országok csupán nagyságban és uralkodó dinasztiájuk hódító képességeiben különböztek egymástól. A városnak ezt a privilé­giumot nem a tengerhez, a hegyek­hez, az egyik vagy másik partvidék­hez való közelsége biztosította, inkább az a tény, hogy Innen minden egy­formán messze van. Az indiai főváros éghajlata nem kellemes. Nyáron az ország legfor­róbb vidékeinek egyike, télen pedig itt a legzimankósabbak az éjszakák. A környező növényzetre rányomta bélyegét a mostoha éghajlat és a si­vatag közelsége. Annyi bizonyos, hogy minden betolakodó jól megfon­tolta, hogy ezeken a barátságtalan sivatagokon keresztül nekivágjon Del­hinek. És talán éppen ez volt a leg­főbb oka annak, hogy annyi uralko­dó választotta székhelyéül. Azonban csaknem ugyanannyi uralkodó jobb székhelyet keresett magának. Néme­lyek után itt maradtak a történelmi emlékek, mauzóleumok, amelyeket többnyire perzsa, hindu vagy afgán elemekkel teli mozlim stílusban emel­tek az uralkodó származása és a hátramaradottak kedve szerint. Itt van a híres 378 lépcsős Kutab Minar minaret. A legértékesebb műemléket azonban Sah-Dzsehan mogul uralkodó hagyta maga után, aki a városban egy vörös erőd szerű palotát építte­tett. Nem takarékoskodott a márvány­nyal és drágakövekkel, amelyekkel gazdagon ékesíttette az egész épüle­tet. Sah-Dzsehan, aki felssége halála után Agrában, a Tadzs Mahal mauzó­leumot emeltette, állítólag jóval na­gyobb építész volt, mint uralkodó. A mogul birodalom azonban az ő köz­reműködése nélkül is szétesett volna, viszont az építészeti remekművek fennmaradtak. ÓRIÁSI TERÜLETEN TERJESZKEDNEK 1911-től Delhi, illetve voltaképpen csak Új-Delhi úgy látszik végleg In­ökörfogatok és a mindenütt útban lé­vő kerékpárok. PIACOK, ÜZLETEK Ű-Delhi főként az utakon találko­zik Új-Delhivel. A villákat és bunga­lókat zöld gyepnégyzetek választják el az országúttól. Ezek az élősövény­nyel elkerített gyepes térségek forró éjszakákon fekhelyül is szolgálnak, sőt itt tálalják a vendégeknek a va­csorát, vagy az italt. Az új város min­den negyedének megvan a maga pia­ca, amelyek egyike-másika már-már az óváros bazárjaihoz hasonló. A két város szintézise a Connaught place-üzleti központ. Köralakú tér, amelyet a város legexkluzívabb üzle­teit beárnyékoló árkádsor szegélyez. A térre kis utcák nyílnak tele az óvá­rosi üzletekre emlékeztető boltokkal. Az ember megvehet itt mindent, al­k idozhat napestig, jósoltathat magá­nak, és olyan élményeket szerezhet akár az ö=si ke'eli városokban. A 378 lépcsős Kutí 'i M nnr meg lehet szokni, s nem is hat kellemetlenül. Split csillagos égboltja pedig olyan gyönyörű, méltán nevezhetjük a szerelme­sek megihletőjének. Érdekes, hogy az esti órákban ugyanab­ban az időpontban naponta méltóságos lassúsággal elvonul fölöttünk egy mesterséges hold. Senki sem tudja, hol bocsátot­ták jel ezt a Föld körül kerin­gő meteorológiai szputnyikot, amely a Sarkcsillag fényével vetekedve Split megszokott látványossága lett. Levendula Érdekesek a magasba nyúló, fehéren tündöklő, kopár mész­dolgozni tenyérnyi földecskéjü­ket, mely megélhetésüket bizto­sítja. Már messziről feltűnnek az ültetvényeket magas kőpalán­kokkal szegélyező barikádok. Talán az ellenségtől védtek? — kérdezhetné az idegen. Szó sincs róla. A gazdák szinte em­berfeletti munkával vájtak ki minden egyes szikladarabot a földből, hogy megművelhetővé tegyék. Alapos munka eredmé­nye ez a sok kőfal. A faluban minden tavasszal nagy a sürgés-forgás. Az asszo­nyok előkészítik az elemózsiás tarisznyát, a férfiak közben megnyergelik türelmesen váró­nak. Mindkét virágból értékes olajat készítenek. A Stari Grad-i szövetkezete­sek a külföldiek előtt szívesen büszkélkednek hármas célt szol­gáló üzemükkel. Itt kezelik a dalmát bort, itt főzik a híres rakija pálinkát, s itt készül a levendulaolaj. A szövetkezete­sek levendulaszirmokkal felmál­házott állataikkal egyenesen ide tartanak, hogy csekély fi­zetségért önkiszolgálásos mód­szerrel feldolgozzák termésüket. Hatalmas katlanokba gyömöszö­lik a levendula virágját, aztán légmentesen lezárják, majd gőzzel kivonják belőle az érté­kes olajat, amely csővezetéken keresztül hagyja el a katlano­kat. Az olaj különválasztása a víztől már egyszerű művelet. Ami a turistákat különösen vonzza A turisták figyelmét lekötik a hatalmas bor- és rakijatartá­lyok. Megtekintésük kóstolással van egybekötve. Az üzem dol­gozói vendégszeretők, a turis­ták meg hagyják magukat el­csábítani a szőke BogdanuSától és a vörös Plavačtól. A végén tetőpontra hág a jókedv, s az útközben emléktárgyként vásá­rolt üvegek tartalma is „elpá­rolog". Az itóka is a dalmát tenger­part különlegességeihez tarto­zik. Olyan jutányosán árulják, hogy sokan egész zsebpénzü­ket reá költik. Az ember ki­használja a nem mindennapi alkalmat. EDE 1966. X. 1. Dalmát menyecske (A szerző felvételei) A dalmát tenger kékeszöld " vizéből oázisokként emelkednek ki a kisebb-na­gyobb hegyes-völgyes sziget­csoportok. Romantikus, külön­leges, illatos növényzetű táj. Az ember élvezettel szívja ma­gába ezt az üde levegőt, még otthon, a nagyvárosi füstben is sokáig emlékezik rá. A természet itt sem alszik. Nappal a turisták és az autók iájától hangos, hajnalban meg a kabócák koncerteznek. Ezt is kősziklák, amelyek még sok millió évvel ezelőtt a tenger fenekét alkották. A 600—800 méter magas hegyek lejtőin szentjánoskenyér-, mandula-, olaj- és fügefák között se vége, se hossza a szőlő- és levendu­laültetvényeknek. A rozmaring és a leander is vadon nő ezen a tájon. A kanyargó szerpentineken nehezen kapaszkodik fel a gép­kocsi, gyalog felsétálni viszont nincs ínyére a kényelemhez hozzászokott turistáknak. Az it­teni dalmátok azonban nem ké­nyelmeskedhetnek. Meg kell kozó állataikat. Szamárháton is órákig tart, míg felkapasz­kodnak a dombokra. Gyomlál­nak, megkapálják a kupacok­ban termesztett levendulát. Ennyi a munkájuk. Nyárig az­tán feléje sem néznek, mert a virág betakarítására csak jú­liusban—augusztusban kerül sor. Akkor viszont az egész család munkába áll. Ami pénzt hoz a konyhára Illatszerek nyersanyaga a le­vendula, a dalmátoknak azt je­lenti, amit a rózsa a bolgárok­IOS MARTA DALMÁCIAI ŰTIJEGYZETEI Jellegzetes dalmáciai halászfalu

Next

/
Thumbnails
Contents