Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-04 / 274. szám, kedd

František Barbírek miniszternek, a Szlovák Tervbizoltság elnökének az SZLKP Központi Bizottsága 1966. IX. 30-1 plenáris ülésén elhangzott beszéde (Folytatás a 4. oldalról) szek gazilasági fellendítése. E vidékek erőforrásainak kihasználása és a gazdasági folyamatba való bekapcsolásuk nagymértékben elősegítheti gazdaságunk intenzív fejlesztésének meggyorsítását. A kevésbé fejlett vidékek közé tartoznak egyes magyar és ukrán lakosságú járások is Szlovákia déli és északkeleti részein. Amint a Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusi határozatából következik, ezeknek a területeknek fejlesztésére különleges gondot kell fordítani. Az említett irányelvek értelmében teljes felelősséggel és népgazdaságunk jelenlegi lehetőségeinek megfelelően biztosítjuk fejlődésüket. A negyedik ötéves tervidőszakban e területek további fejlődésével számolunk. A meglevő termelőkapacitások kibővítésén kívül tervbe vettük: vegyipari kombinát építését Šuranyban, a párkányi cellulóz- és papírIpari kombinát építésének második szakaszát, a Dechtochema üzemének létesítését Párkányban, izzólámpagyár felépítését Érsekújvárott, sörgyár építését Ögyaüán, új bútorgyár építését Füleken, a Martini Gépgyár új üzemé-i nek felépítését Losoncon. Kibővülnek egyes gépipari üzemek, mint például Tolmácsban, Surányban és Érsekújvárott. Kibővítjük a bardejovi cipőgyárat, a humennéi Chemko gyár műszál- és kordtermelő üzemeit s befejezünk egész sor további ipari létesítményt, többek között a lévai pamutipari kombinátot. Emellett nagyobb figyelmet kell majd szentelnünk annak, hogy kihasználjuk a kedvező éghajlati feltételeket a mezőgazdaság fejlesztésére; elsősorban be kell fejeznünk ezeken a területeken az öntözőrendszerek építését és a vízgazdálkodás végleges megoldását. A Szlovák Nemzeti Tanács, a nemzeti bizottságok s a termelő- és fogyasztószövetkezetek szerveinek feladata lesz a jövőben is, hogy a központi szervekkel együttműködve keressék a kevésbé fejlett országrészek problémái fokozatos megoldásának lehetőségeit. Népgazdaságunk 1970-ig történő fejlődésében nagy jelentőségű lesz az 1967. évi terv. A jövő évi fejlődési ütemre vonatkozó mérlegelések azt mutatják, hogy olyan ütemet kell választanunk, amely reális az eddigi fejlődési irányzatok szempontjából s teljes mértékben lehetővé teszi a népgazdaság strukturális átépítésének megkezdését és hatékonyságának fokozását. Emellett nemcsak az utóbbi időszak ban elért aránylag jó eredményekből indulunk ki, hanem további tényezőket is alapul veszünk, amelyek kétségtelenül befolyással lesznek a fejlődésre. Több olyan jelentős üzemet kapcsolunk be a termelési folyamatba, amelyeket 1960—1962-ben kezdtünk építeni, de ennek ellenére ma sem nyújtanak teljes eredményt. Kibővül gazdaságunk nyersanyag- és energetikai bázisa. Viszonylag elegendő munkaerővel rendelkezünk. A legtöbb termelési ágban még mindig tartalékot jelent az erőforrások kihasználásának hatékonysága. E források felszabadítására teljes mértékben ki kell használni az új irányítási rendszer adta lehetőségeket, célszerűen érvényesíteni kell az anyagi érdekeltséget és a gazdasági eszközök befolyását. A tervelőkészítés mai időszakában elsősorban a beruházásokkal összefüggő kérdéseket igyekszünk megoldani. A jövő évtől kezdve a vállalatoknak saját eszközeikből kell fedezniük a beruházásokat, ami teljesen új helyzetet teremt. A beruházások központi forrásokból történő finanszírozásának eddigi módszerében gyakorlatilag semmilyen szerepet sem játszott az erőforrások eltérő létrehozásának kérdése az egyes vidékeken megvalósuló beruházások nagyságához viszonyítva. A népgazdaságfejlesztés alapirányzataiban lerögzített politikai és gazdasági direktíváknak a megvalósítása aránylag széles körű építkezést tételez fel Szlovákia iparában. Másrészt viszont Szlovákia kisebb ipari teljesítőképessége következtében a szükséges pénzforrások biztosítása elég nehéz. Az előzetes számítások szerint a vállalatokban hiányoznak a saját pénzforrások, különösen a kohóiparban, a vegyiparban és a közszükségleti iparban. Emellett e termelési ágakon belül is eltérő a helyzet. Azoknak az építkezéseknek a kiválasztása, amelyeket a jövő évben kezdünk meg, első ízben valósult meg kiválasztási eljárással, a bank részvéteiével. Bár olyan akciók kiválasztásáról volt szó, amelyeket már az elmúlt években előkészítettünk s magával a kiválasztási eljárással nem voltak eddig tapasztalataink, megmutatkozott, hogy az ez évi előkészületben már helyes vonásokat figyelhetünk meg. Az új építkezésekről való döntésnél mindenekelőtt megnőtt a hatékonyság jelentősége. A tervezett 270 új építkezés közül mindjárt kezdetben kizártak 40-t, mint kevésbé hatékonyat. Ezek túlnyomórészt kisebb vegyipari, bányaipari és építőipari, valamint kerületi nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó gazdaságban tervezett építkezések voltak. Azok az építkezések, amelyeket a Jövő évben kívánunk megkezdeni, nagy többségben Jóval nagyobb jövedelmezőségei biztosítanak, mint az illetékes termelési ág átlagos jövedelmezősége. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalatok felismerik a helyes utat, amelyen az új építkezéseknek haladniuk kell. A beruházások problémáival összefüggésben előtérbe kerül az anyagi biztosítás kérdése. Már az idén egész sor intézkedést teszünk e probléma megoldására. Megkezdtük a meglevő építőanyaggyártó üzemek újjáépítését és az új kapacitások építését s a jövő évre további üzemek létesítését javasoljuk, például új pernyebetongyár létesítését a közép-szlovákiai és keletszlovákiai kerületben, továbbá a poltári, humennéi, trenčíni és Spišské Podhradie-i téglagyár rekonstruálását. Ezek hozzájárulása azonban csak az ötéves tervidőszak végén nyilvánul majd meg. Az egyik alapfontosságú kérdés a külkereskedelem problémáinak megolA gazdasági fejlődés programjának megvalósítása 1970-ig szorosan összefügg az irányítás hatékonyabb formáinak életbeléptetésével. A CSKP XIII. kongresszusának határozata értelmében újabb Intézkedéseket készítettünk elő az új népgazdaságirányítási rendszer sürgős bevezetésére. Első helyen áll a nagykereskedelmi árak átépítése 1967. január l-ig, mert ez az egész új árrendszer alapja. Az árak átépítésének fő jelentősége, hogy az új árak fokozatosan lehetővé teszik közvetlen viszonyok létrehozását a nagykereskedelmi, kiskereskedelmi és a világárak között. Lehetővé teszik az egységes befizetések bevezetését s ezek közvetítésével objektívvé teszik a vállalatok gazdasági tevékenysége és munkaeredménye társadalmi hatékonyságának és jövedelmezőségének az értékelését. A nagykereskedelmi árak átépítése fontos lépés a rugalmas árrendszerre való áttérésnél. Ez nem jelenti azt, hogy az árak fejlődését nem fogjuk központilag irányítani. Különösen a legközelebbi időszakban tanulmányozni kell a kiindulási árbázisnak egész termelési ágak és vállalatok fejlődésére való gazdasági kihatását, s abban az esetben, ha kedvezőtlen befolyást gyakorolnának a feltételezett fejlődésre, például a területek fejlődésére, központi mélyreható elemzések alapján szükséges intézkedéseket kell foganatosítani. Az árrendezéseket szélesebb népgazdasági összefüggésekben kell értékelni. Bizonyos időszak folyamán törvényszerűen megváltoznak a termelés és a fogyasztás feltételei, amelyekre megfelelő módon reagálniuk kell az áraknak és aktívan kell befolyásolniuk ezeket a feltételeket. Ezért az árrendszer reálissá tételének távlati koncepciójával összhangban olyan eljárást választunk, hogy az árviszonyok megközelítsék a költségek viszonyait. Az egységes, hosszú ideig érvényben levő befizetések rendszerének és az árak aktív befolyásának feltételei között kétségtelenül megnő a vállalatok érdeke, hogy reálisan becsüljék fel lehetőségeiket és szükségleteiket; növekedni fog magának a tervnek a minősége és reálissága is. Az egységes költségvetési befizetések elve kétségtelenül bizonyos ellentéteket és problémákat hoz magával, amelyek nemcsak az egyes vállalatok eltörő színvonalú szervező munkájának és gazdálkodásának következményei lesznek, hanem ebben műszaki felszerelésüknek, termelési összetételüknek és áruválasztékuknak eltérése is közrejátszik majd. Egyes vállalatok kedvező helyzetbe kerülnek, másoknak ugyanakkor saját hibájukon kívül is nehézsédása. A feladatok megvalósításának mai állapota nem kielégítő. Az exportvállalatok nagyobb igyekezete mellett jobb eredményeket lehetne elérni. A Központi Bizottság ezért elvárja, hogy a vállalatok megértik a népgazdaság szükségleteit s keresni fogják a kivitel bővítésének további lehetőségeit, így kellene tenniük különösen a szlovákiai üzemeknek, amelyek az exportból csekélyebb mértékben részesednek. A kivitel fokozásának lehetőségeit a meglevő üzemekben a tartalékok kihasználásában kell keresni, több új üzem befejezése után pedig további lehetőségek nyílnak. A kormány nemrégiben megtárgyalta a termelővállalatoknak a külkereskedelemben való érdekeltsége fokozására vonatkozó javaslatot. Ezt elsősorban úgy akarjuk elérni, hogy növeljük a devizahozamból, az fixportjutalmakból és a jutalmak alapjából való részesedésüket. Ki akarjuk szélesíteni a termelővállalatok részvételét a külkereskedelemben oly módon, hogy az exportra termelő vállalatok csoportosulását, részvénytársaságokat hozunk létre, illetve úgy, hogy egyes termelővállalatokat megbíznánk a behozatal és a kivitel közvetlen irányításával. A foglalkoztatottság fokozódásával párhuzamosan a belkereskedelem a jövő évben a piaci szállítások növelését fogja követelni. A termelővállalatoknak számolniuk kellene azzal, hogy egyre jobban érvényesül majd a piac befolyása s a termelésnek alkalmazkodnia kell a kereskedelem követelményeihez, különösen a termékek választéka és minősége szempontjából. goik lesznek. Ezeket a konfliktusokat a legközelebbi években meggondoltan és következetesen kell majd megoldani az egyes termelési ágakon belül. Távlatilag a piac nyomásának közvetlenül kell hatnia minden vállalatra, mert csak ily módon érhetjük el a népgazdaságfejlesztés dinamikus erőinek teljes kibontakozását. Egy további terület, ahol alapjaitól megváltozik a direktív tervezés eddigi gyakorlata, a beruházások. A vállalatoknak a jövő évtől kezdve gyakorlatilag valamennyi beruházásaikat saját eszközeikből, vagy visszafizetendő hitelből kell fedezniük. A beruházások finanszírozásának ilyen rendszere végeredményben annak az elvnek az érvényesülése, hogy a népgazdaságban minden tervnek az áru- és pénzviszonyok értékelésón kell átmennie. A beruházások hatékonyságát természetesen nem lehet a piac pillanatnyi helyzete vagy a vállalatok pillanatnyi szükségletei szerint értékelni. A távlati tervekből kell kiindulni, amelyek képet adnak a kilátásba helyezett fejlődésről. A tervnek ilyen értelemben ezért a jövőben is döntő befolyása lesz a beruházások orientálására. Az építkezésekhez szükséges eszközöket — különösen az első időszakban — hitel formájában, megelőző kiválasztási eljárás után a bank fogja folyósítani; a kiválasztás folyamán felülvizsgálják minden akció hatékonyságát és megtérülését. Megváltozik a vállalatoknak a külkereskedelemhez és a belföldi piachoz való viszonya és anyagi érdekeltsége is. A vállalatok abban is érdekelve lesznek, hogyan fogják vásárolni a nyersanyagokat, a gépeket és a berendezéseket, s ennek alapján kell keresniük a termelés legkedvezőbb választékát, meg kell oldaniuk termékeik minőségét és műszaki színvonalát, szervizszolgálatot kell szervezniük a külföldi vevők számára s keresniük kell velük a legmegfelelőbb kapcsolatokat. A forgalmi adó új formája egyúttal lehetővé teszi, hogy felszámoljuk a vállalatok gazdálkodásának a belkereskedelmi piactól való elszigeteltségét; a forgalmi adó az árak közvetítésével aktív módon fogja befolyásolni a kínálat és a kereslet alakulását és a lakosság szükségleteinek kielégítését. A tervezett intézkedések keretében új módszerekkel biztosítjuk Szlovákia és a területek fejlődését is. A fejlődés alapvető eszköze továbbra is a terv marad, főként a távlati terv, amely megszabja az alapfeladatokat, és meghatározza az építésnek, a káderek és szakképzett munkások előkészítésének, a tudományos kutatóalap fejlesztésének, a társadalmi és személyi fogyasztásnak eszközeit. A gazdasági eszközök rendszere >— összhangban a terv céljaival — egyrészt támogatni fogja Szlovákia és a gazdaságilag gyengébb területek fejlődését, másrészt szabályozni fogja a fejlődést a túliparosított körzetekben. Mindezt beruházási céldotációk, engedmények stb. formájában szándékozunk megvalósítani. A fentebbi intézkedések összességükben azt a célt szolgálják, hogy megszilárdítsák népgazdaságunkat s végeredményben megteremtsék népünk életszínvonala tartós emelkedésének anyagi feltételeit. Ezeket a feltételeket csak a párt-, állami és gazdasági szervek közös erőfeszítésével válthatjuk valóra, miközben állandóan szem előtt kell tartanunk az intézkedések alapértelmét és célját, valamint a területet, amelyen az intézkedést tesszük. Szembe kell szállnunk azokkal az igyekezetekkel, hogy fenntartsák a központi irányító apparátus régi munkamódszereit főként azzal, hogy részletes direktív utasításokkal avatkoznak az üzemek működésébe, valamint olyan monopol ós egyéb nem kívánatos irányzatokkal is, amelyek gátolhatják népgazdaságunk egészséges fejlődését. Mint a XIII. kongresszus irányvonalának biztosításával összefüggő problémák áttekintéséből láthatjuk, olyan időszak előtt állunk, amelyben minden tudásunkat és erőfeszítésünket a népgazdaságunk további fejlesztését célzó feladutok és intézkedések megvalósítására kell összpontosítanunk. Emellett szem előtt kell tartanunk, hogy az 1966 év tervfeladatainak teljesítése, az 1967. és további évek tervének előkészítése a párt gazdaságpolitikájának azon tárgyi tartalmát képezik, amely az új irányítási rendszer elveiben nyert kifejezést. Az ötéves terv előkészítésének munkálatai a következő időszakban a fejlődés irányainak konkretizálásával folytatódnak, főként a szerkezeti kapcsolatok pontosabb meghatározásával, továbbá az újratermelési folyamatban az eszközök felhasználása hatékonyabb változatainak keresésével. Azzal számolunk, hogy a terv összeállítása során már nagyobb mértékben jelentkezik az új irányítási rendszer bevezetésével keletkező erők hatása. Figyelmünket a sürgős problémák megoldásának kell szentelnünk, amelyek a fejlődés általános koncepciójának részét képezik, s amelyek megoldása nélkül csak nehezen érhetnénk el azokat a célokat, amelyeket fejlődésünk fő irányai szábnak meg. Az 1967. év lesz az az esztendő, amelyben az új irányítási rendszer elveinek hatása komplex módon kezd majd megnyilvánulni. Nem szabad azzal áltatnunk magunkat, hogy minden simán, problémák és akadályok nélkül megy majd. Ezért képletesen szólva a gazdasági élet érverésén kell tartanunk kezünket, Időben észre kell vennünk a fejlődés irányzatait s rugalmas gazdasági politikával s esetleges központi beavatkozásokkal be kell tartanunk a fejlődés kitűzött irányát. Azonban nem csupán a rendszer alapelveiről van szó, hanem arról is, hogy ezeket az alapelveket milyen mértékben érvényesítjük és milyen a hatásuk. Az lesz a döntő, hogy a gazdasági dolgozók az irányítás minden fokozatán, az új feltételek között, hogy tudják majd alkotó és kezdeményező módon elvhűen megoldani a problémákat, milyen gyorsan teszik magukévá s használják ki a gyakorlatban az új irányítási rendszer adta széles körű lehetőségeket. Ezeknek a szempontoknak lényegükben új kritériummá kell válniuk az emberek szakmai és politikai képességeinek, a káderek megválasztásának és széthelyezésének, valamint munkájuk eredményei elbírálásának terén. A népgazdasági munka ilyen jellege jóval igényesebb követelményeket fog támasztani a kommunistáknak a pártés állami szervekben, üzemekben és a nemzeti bizottságokon végzett munkájával szemben. Ismeretekkel kell magunkat felvértezni, hogy a múltnál jóval bonyolultabb feltételek között tudjuk értékelni a fejlődést. Az új helyzet sokkal elvhűbb és érzékenyebb hozzáállást követel meg a kádermunkában és általában az emberekkel folytatott munkában. Ezért óvakodnunk kell a valóság bárminő elrajzolásátől, megszépítésétől, vagy a tények elhallgatásától. A CSKP XIII. kongresszusa megszabta feladatok biztosítása során, gazdaságunk fejlesztése területén munkaerőfeszítésünket azon közös tudatnak kell áthatnia, hogy a fejlett szocialista társadalom fejlődésének érdekeit szolgál* juk. III. Az új irányítási rendszer bevezetésével összefüggő egyes kérdések