Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-25 / 295. szám, kedd

AKI A VIRÁGOT SZERETI... és lakását, kertjét, valamint házatáját akarja velük díszíteni biztosan szívesen fogadja a szakemberek tanácsát és tapasztalatait. Megismertetjük a virágbarátokat néhány újabb keletű szakkönyvvel, melyek sok hasznos útmutatást nyújtanak. INCZE FERENC: A KRIZANTÉN, 2. kiadás 170 oldal, 91 kép, fűzve 10.— korona. Ma már az egész világon elterjedtek és kedveltek a krizantén színpompás virágai. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy e könyv első kiadása rövid idő alatt elfogyott. A szerző könyvével segíti a szakemberek és kertkedvelők munkáját a krizantén termesztése, szaporítása és felnevelése terén. IÁVORKA—CSAPODY: ERDŐ MEZŐ VIRÁGAI, 4. javított kiadás. 246 oldal, 120 színes tábla, kötve 27,75 korona. A könyv megismerteti a természetjárókat az egyes növényekkel s virágokkal. A mű százhúsz színes táblázatával nemcsak gyönyörködtet, hanem egyúttal a növényvilág mélyreható tanulmányozására is buzdít. Haszonnal forgathatják diákok, természetjárók, de a gazdáknak és erdészeknek is sok érdekeset nyújt. NATTER—NÁD MIKSA: OjABB VIRÁGOS KÖNYV. 326 oldal, 94 ábra, 43.— korona fűzve. A szakkörökben ismert szerző közel száz növényfajtát ismertet művében. Megírja származásukat, felfedezőiket, elterjedésük történetét, neveik érdekességét, alaktani sajátságaikat, biológiai igényüket, díszítő értéküket, esetleg táplálkozásra vagy gyógyításra való felhasználhatóságukat, továbbá a hozzájuk fűződő mondákat, babonákat. SÍPOS ELEK: A TULIPÁN. 186 oldal, 53 ábra, 8 színes tábla és 1 melléklet, fűzve 13,50 korona. Népszerű virágot választott Sipos Elek könyve megírásakor, de számolt olvasói igényességével ls. A teljességre törekedve, szinte mindenre kiterjedő alapossággal ír a tulipán termesztéséről, a hagyma neveléséről és tárolásáról, amelyek kellő ismerete nélkül eredményes termesztés el sem képzelhető. Fekete-fehér és színes képekkel illusztrált fajtaismertetőjében a cifra kerti tulipánok mellett a hazánkban még kevésbé ismert, egyszerű, de színpompás botanikai „vad" tulipánokról is szól, amelyek sziklakertekbe és virágos gyepekbe Illők. SZŰCS LAJOS: KAKTUSZOK, POZSGÁS NÖVÉNYEK, 2. kiadás 150 oldal, 220 ábra és fénykép, fűzve 14,50 korona. A szobanövény a lakás legszebb dísze. Gondozása, életben tartása, szaporítása azonban hozzáértést igényel, különösen a szárazságtűrő — pozsgás — növények esetében. A szerző szakszerűen, mégis mindenki számára érthetően ismerteti a pozsgás növények kialakulását, elterjedését, természetes környezeti viszonyait, majd — az előbbieket figyelembe véve — e növények ápolását, szaporítását, téli-nyári elhelyezését és egyéb gondozási munkálatait. I. TICSÉNSZKY M : VIRÁG A HÁZBAN ÉS A HÁZ KÖRÜL, 3. bővített kiadás. 316 oldal, 283 ábra, kötve 28,50 korona. E könyvben megtalál az olvasó mindent, amit a kerti virágokról és szobai dísznövényekről tudni kell, ti. beszerzésüket, elhelyezésüket a lakásban és a kertben, valamint helyes ápolásukat. A szerző hasznos tanácsokat ad arra vonatkozólag, hogy melyik növény érzi jól magát a szép napos lakásban, és melyik alkalmasak a sötétebb, északi fekvésű szobák díszítésére. A további fejezetekből a virágos ablakok és erkélyek létesítési módjával, az udvarok, kertek virágfelületének kialakításával, a díszfákkal és díszcserjékkel, továbbá a rózsakertészet tudnivalóival ismerkedhet meg a virágkedvelő. I. Ticsénszky Marianna könyve hasznos tájékoztatást nyújt az otthonukat és kertjüket virággal díszítő olvasók számára; a benne foglalt ismereteknek a szakember is sokban hasznát veheti. A fenti könyvek kaphatók és megrendelhetők a MAGYAR KÖNYVESBOLTBAN, BRATISLAVA, Michalská B. KÉSZÜL A CUKOR Hatalr.ias pótkocsis teherautók egymás után érkeznek a diószegi cukorgyár udvarára. Ax erős vízsugár könnyedén és gyorsan megszabadítja okét terhüktől, hogy azután a répaszeletekkel megrakodva térjenek vissza a mezőgazdasági üzemekbe. Bent a gyárban is mozgalmas az élet. Mindenfelé derékig mezte• CD emberek láthatók, akik csak Igy bírják elviselni a hőséget. — Eddig már több miut 600 vagon cukoi hagyta el üzemünket — mond'.a Jozef Roszipal, a fiatal ffitccnuiku*. A diószegi cukorgyár nem éppen Halai létesítmény. Jövőre ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. De a technika vívmányai ide is eljuto'itak. Azelőtt 12 ember dolgozott a diffúziónál s ma már csak kettő, Fóka Lajos bácsi és segítőtársa, Hol'ósy Ilona. Ugyanis mindent gépesítettek, s központilag irányítanak. A főző részlegen a hőség még nagyobb. Itt már csak elvétve látni embereket. — Hogy megy a munka Mihály? — kérdezi a fűtechnikus az egyik fiatalembertől. — Jól. Minden rendben . .. De mintha egyikük sem hinné el i választ, vagy tán csak megszokásból, azonnal mintát vesznek egy négyszögletes üveglapra s hosszasan nézegetik. A főzőrészleg tőszomszédságában fehérkendős asszonyok már a kész kristály- és kockacukor csomagolását végzik. Persze gépek segítségével. — Üzemünk régi, de termékeink külföldre is eljutnak — mondja büszkén az egyik asszony. A megtelt zsákok pedig egyre szaporodnak. Az udvarra további teherautók érkeznek. Sok répát kell ínég feldolgozniuk a diószegieknek. Még csak az idénymunka közepe táján tartanak ... (németh) fozef Roszipal és Varjú Mihály a cukor minőségét ellenőrzik. A nyomok a régmúltba vezetnek Legrégibb szántóvetőnk cölöpépítménye Párkányban • Mit rejtenek a várhegyek? • Szabadtéri múzeum Oroszvárott. A SZLOVÁKIAI RÉGÉSZEK fellegvára a nyitrai Archeológiai Intézet. Bázisuk a szó szoros értelmében vár. A város fölött emelkedő dombon áll, ahol már a IX. században a Nagymorva Birodalom egyik erődítménye volt, később, a XI. századtól magyar királyi ispánság és társaskáptalan, majd püspökség székelt. Meredek lépcsők vezetnek a régészek dolgozószobáihoz. A környezet akaratlanul is „régészeti" hangulatot kelt a látogatóban. Fokozzák ezt a boltíves, rácsos ablakos dolgozószobák is.' Az egyikben dr. Bohuslav Chropovský igazgatóhelyettessel régészeink idei munkájáról beszélgetünk. Megtudjuk, hogy a nemrégi nemzetközi régészeti kongresszus az ő konkrét munkájukra is rányomta a bélyegét. Ki akartak tenni magukért külföldi kartársaik ejőtt, ezért elsősorban a „legvonzóbb" lelőhelyekre fordították fő figyelmüket. — Fáradozásunk nem volt hiábavaló — mondja mosolyogva a fiatal régész. — Francia kollégáinkat például úgyszólván elbűvölte a Nové Mesto nad Váhom melletti 16 méter magas klasszikus löszfal, amelynek legalsó kultúrrétege legkevesebb 200 000—250 000 éves. Nem kevésbé lepte meg vendégeinket a bojnicei vár alatti travertintömegben feltárt 12 kultúrréteg, amely kőkori ember emlékeit rejtette magában. — Ügy tudjuk, Dél-Szlovákia és Kelet-Szlovákia különösen gazdag régészeti emlékekben. Mivel magyarázható ez? — Elsősorban azzal, hogy egész Szlovákia, de különösen déli része még úgyszólván „szűzterület", amelytől sokat várunk. Figyelembe kell venni azt is, hogy a történelem előtti és ókori ember is elsősorban a sík vidékeket választotta lakhelyéül, nemigen kedvelte a hegységeket. A külföldi régészek figyelmét is lekötötte például az országunk területén éH legrégibb szántóvető-település^ amelyet Párkányban találtak meg. Nagy cölöpépítményről van szó, amely a helyi cellulózgyár alapozási munkái közben került napvilágra. SZÁMOS SZLOVÁKIAI bronzkori és késői vaskorból származó várhegyen is folytattuk az ásatásokat, aminek az anyagi kultúra keletkezése és fejlődésének összehasonlítása szempontjából van nagy jelen-i tősége. Különös szerepet játszik munkánkban a régi Nyitra ré-_ gészeti feltárása. Itt ugyanis, nem csupán VIII.—IX. század-í beli szláv várhegyre és kézművestelepre bukkantunk, hanem az újabb kőkorból, a bronzkorból s főleg a La Téne-kor idejéből származó emlékeket is ta-; láltunk. — Bebizonyosodott-e, hogj az oroszvári római kori telepü-s lés valóban az egykori Geru-ť lata? — Erre vall számos emlék, $ feltárt épületmaradványok he* lye és az olt talált anyagi kuh túra jellege is. A momumentá-: lis épület nagyrészét már feli tártuk, az egyes építkezési sza-= kaszok időrendjének meghatá-s rozása azonban még hátra van, Oroszvárott egyébként szabad* téri múzeumot kívánunk léte^ síteni, ahol eredeti helyükön hagyjuk a római kultúra ott talált szemléltetőit. — Bizonyára érdekelni fogj? olvasóinkat, hogy a néhány évi vei ezelőtt Zemplénben feltárt X. századbeli ősmagyar fejedel* mi sírban talált gazdag anyag feldolgozása befejezéséhez kö» zeledik. Fetich Nándor neves magyar professzor, a fémek rtagy szakértője is közreműkö. dött a kiértékelő munkában. A RÉGÉSZEK EZ ÉVI esemé* nyekben gazdag és sikeres idé* nye vége felé közeledik. Intézkedéseket tettek, hogy megakadályozzák a még feltárásra váró helyek megrongálását. A gondosan becsomagolt leletek az intézet laboratóriumaiba kerültek, ahol tudományos hozzáértéssel kezelik és konzervál* ják őket. Azután az egyes szak-emberek asztalára kerülnek, S megkezdődik a hosszú, sokol* dalú tanulmányozás, értékelés, összehasonlítás, rekonstruálás, a kombinációk egész sora, s kl tudná felsorolni, hányféle további művelet, amíg meg nem jelenik a zárójelentés — egy újabb mozaikkő, amely kiegészíti országunk múltjának képét. DOSA JÓZSEF 67. TIZEDIK FEJEZET Abban az órában, amikor a hadtest parancsot kapott, hogy maradjon védelemben és várakozzék, — sok száz és sok ezer ember sorsa eldőlt. Sorsuk egyazon úton haladhatott volna, ámde a szó kimondatott, a döntés megszületett, és ettől a perctől fogva más út, más jövendő várt járuk. Maguk az emberek azonban, akiknek sorsa végzetszerűen megváltozott ebben az órában, még nem éreztek és nem is sejtettek semmit erről. Sőt, még azok a katonák, akik látták a kora reggel eltávozó Trojnyikov hadosztályparancsnokot utóbb dühös arccal visszatérni a hadtestparancsnoktól — még azok sem gyanítottak összefüggést Trojnyikov útja és saját eljövendő sorsuk között. Lefoglalta őket a maguk gondja, örültek, ha szerencsésen alakult valami, s a nyári reggel megmaradt nekik nyári reggelnek, s a csend egyszerű csendnek; még nem lappangott benne a veszély. Goncsarov számára sem hozott semmi változást ez a reggel. Abban oz órában, amikor a döntés megszületett, ő ott ült Nágyával a lócán, és köpenyével betakargatta a vállát. Sokkalta nagyobb volt a távolság köztük: az egyszerű főhadnagy, a harmadik lövészhadtest megannyi ütegének egyik parancsnoka — meg Scserbatov tábornok hadtestparancsnok között, nem is szólva magáról a hadtestparancsnokról: sokkal nagyobb volt a távolság köztük, semhogy Goncsarov megérezhette volna o hármukat összefűző kapcsolatot. Egy búzakalászt rágcsálva ballagott a mezőn a tüzelőállása felé, és Nágyára gondolt: arra, ahogy felsóhajtott: „Ó, főhadnagy elvtárs, úgy rámijesztett, hogy alig tudok megszólalni." És Goncsarov mentében elmosolyodott. Már reggel (orrá, száraz meleg volt, s a vállig érő gabonatáblában, a mozdulatlan hőségben a gimnasztyorka a hátára tapadt. A megfakult, sárgás színű égboltról könnyű ködön át tűzött a nap. Olykor-olykor eldördült egy ágyú a németek felől; Goncsarov a süvítés nyomán követte a lövedék láthatatlan útját, aztán az aranyszínben csillogó, érett búzatáblából szennyes füst- és földgomoly csapott fel, és a szélcsendben sokáig lebegett, növekedett a búzatenger fölött. Mögötte pedig áttetsző hullámokban sodródott, áradt a sík messzeség, mintha ez a gabonatenger láthatatlanul füstölögne, s már-már lángra lobbanna a tűző napsugárban. Goncsarov befordult egy nyírfaerdőbe, s egyszeriben úgy érezte, egy másik világba csöppent. Itt még csak most ébredezett a párás, ködös reggel. Ahogy a férfi haladt, a fák mögött bújkáló s a törzsek mögül elő-előbukkanó nap fénye megcsillant a nedves lombokon s a dúsan tenyésző füvön szürkén párállott a hűvös harmat. Apró gabonaszemek tapadtak csizmájára, amely dúsan zöldellő nyomott hagyott maga után a felegyenesedő fűben. A cserjében, ahol a bokrok gyökerét mosva, kicsi patak folydogált, Goncsarov oltotta szomját, megmosta forró arcát, majd a tenyerére támaszkodva, már-már fölemelkedett, amikor a patakban észrevett egy borotvát. Az elveszett jószág kinytva hevert egy kövön a vízben, és cs.llogott a rátűző nap megtört fényében. A férfi megörült a váratlan szerencsének, belegázolt a patakba, — a víz nyomban zavarossá lett a medret kitöltő fekete iszaptól -, és kiemelte a borotvát. Mindkét lábával a patakban állva, a csizma bőrén át érezte a víz hidegét és heves sodrását, hol kinyitva, hol tokjába csukva szemügyre vette a nedvesen csillogó pengét. Szovjet gyártmányú borotva volt, s nemrégen veszthették el: még nem rozsdásodott meg. Goncsarovot hirtelen nyugtalanság fogta el és megfordult. Mintha valaki figyelné az erdőből. De nem vett észre senkit. A víztükör felett, a bokrok párás árnyékában megriasztott szúnyogok zümmögtek. A feltámadó szél dögszagot hozott. Bizonyára egy elpusztult ló hever a közelben. A férfi átlábalt a patakon, előtte megritkultak a fák, - az erdőn túl napsütötte, tágas mező terült el, s a fatörzsek mögött hirtelen megpillantott egy autót. Nyitott orosz egészségügyi kocsi állt ott, orrával a bokrok közé hatolva; egyik oldala és szélvédő üvege csillogott a napfényben. És Goncsarov újra homályos nyugtalanságot érzett. Körös-körül mozdulatlan volt minden, kivált ebben az elhagyott gépkocsiban. Ott állt az autó a magas fűben, körülötte sehol semmi nyom, s a fűszálak magasabbra értek a hágcsójánál. A főhadnagy óvatosan körüljárta a kocsit. A két hátsó autószámy o félbevágott vöröskereszttel nyitva volt, közöttük hálót szőtt egy pók. Az autó csillogott a harmatpor áttetsző felhőjében, a mélyből pedig, a félhomályból, a kocsi bádogpadlójáról vicsorgó fehér fogak villantak elő egy felfúvódott fekete arcból, a gyötrelem iszonyú mosolyával. Goncsarov elakadó lélegzettel visszahőkölt, és kishíján megbotlott egy ott heverő másik holttestben. Fiatal, szőke hajú vöröskatona hullája volt ez. Hasmánt feküdt: valaki közvetlen közelből lőhetett a két lapockája közé, s a földhöz szögezte. Gimnasztyorkája széle a seb körül meg volt pörkölődve, és a hátához 68. ragadt. Igy dermedt meg a katona utolsó erőfeszítésében, kúszás közben. A főhadnagy csak ekkor vette észre, hogy a mezőn szerteszét halottak hevernek. A fű már felemelkedett, de még nem volt elég sűrű ahhoz, hogy eltakarja őket. Goncsarov egyik hullától a másikhoz ment, mintha valamiféle nyomot követne. A rét közepén egy százados feküdt, fél lóba n krómcsizma, lábikrája erősen megfeszülve. A másik lába, amelyet térden fölül érő vastag kötés borított, mintha csak nemezcsizma lenne rajta, természetellenesen kifordult, s a kötésből az eltört sín szilánkjai meredeztek. A sebesültet lábánál fogva vonszolták, s a füvön hosszan fehérlett a vérfoltokkal tarkálló, kibomlott kötés. A halott sárga arcán szigorú ráncba húzódott a sűrű szemöldök, s mintha az egész test azon igyekezett volna, hogy felemelkedjék. Mellette gyermekformájú katona Hevert derékig meztelenül és csupasz lábbal, géppel nyírott haja közt forradás fehérlett a tarkóján; egész mellével, karjával, arcával a napmelengette földhöz simult, mintha csak aludna. Lábujjai közt utat talált a fű, az oldala alá került kicsiny szamócabokor elhajolva szabadulni igyekezett terhétől, s a levelei közt, a holttest mellett, túlérett gyümölcse piroslott sötéten. A szélcsendben mozdulatlanul csillogott a fű a napfényben, a kerek égbolt úgy nézett lefelé, mint egy mély kútba, méhek döngicséltek a harmattól nedves virágok fölött. És Goncsarov hirtelen fölneszelt a naptól és fénytől áradó mezőn uralkodó, különös csendre. A halál f.JVHil csendjére. Mintha a kihalt világot látta HlliiJ volna meg egy pillanatra. Ugyanúgy ragyogott a nap és nyújtózkodott a fű 1966. a fény felé, de üresség és örök nyugalom lengte be ezt a sugárzó, néma vilá- X. 25. got. (Folytatjuk) /