Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-15 / 285. szám, szombat

2. Ázsia kapuja ÉLIÁS BÉLA RIPORTJA Bejrut, Libanon fővárosa madártévlatből igazán szép. Különösen éjjel. Amikor landolni készül a repülőgép, egy neonok csillogő-villogó fényében pompázó óriási metropolis tárul a szemem elé. A fények mögött sötét hegyek vonulata tűnik elő. A város kőrengetegéből óriásokként meredeznek az ég felé a felhőkarcolók. Legtöbbjük minden kényelemmel felszerelt, korszerű szálloda. A bejrútiak sokat adnak arra, hogy a vendég, hacsak pár napra érkezett is, kellemesen érezze magát. S mennyire igazuk van. Ez a legjobb módja annak, hogy aki egyszer ide látoaatott. másodszor, vagy harmadszor is viszszatérjen. Mi szem s szájnak ifi g ere Mintha az ezeregyéjszaka színes mesevilágában járnánk. A különben keskeny utcákon tízezrével rohannak a luxuskocsik. A taxik zöme — Mercedes. A hatalmas város központjában elegáns üzletsorok, parányi bódék és több emeletes nagyáruházak .váltják egymást. Megállunk egy szalagszerű utca sarkán. Ez itt a „nők utcája". Mármint azoknak az üzleteknek az utcája, amelyekben csak kizárólag női holmit, ruhaneműt, kalapot, piperecikkeket lehet vásárolni. S amilyen tarkák, bő választékúak az üzletek, olyanok az árak is. Csakhamar rájövünk, hogy alapjában véve három ár van. Egy a helyi szokásokat ismerő libanoniaknak, egy az alkudni szerető külföldieknek és egy azoknak a gazdag, főként amerikai turistáknak, akik gondolkodás nélkül fizetnek. Utlcsekkel vagy dollárral. Minden van Itt, mi szem, s szájnak ingere. Libanoni kéziszőttesek, művészi fafaragások és ékszerek. S mennyi gyümölcs! Egyész piramisok a híres libanoni dinnyéből, szőlőből, körtéből és almából. S mintha csak itt adtak volna találkozót egymásnak a világ más részeiben fellelhető ipari és mezőgazdasági cikkek. Meglehetősen olcsón kapható itt minden, amit az emberi kéz megalkot, s amit az emberi képzelet kitalai. Az e str Be i r ut A városnézés azonban kritikusabbá tesz. A magasból nézve mégiscsak szebb Bejrut. Rengetegébe jutva könnyen belefárad az ember a színes látnivalók, a hömpölygő emberáradat és a csaknem egymás hegyére-hátára épített kőházak sokaságába. Kicsit fárasztó annak állandó látványa és érzése, hogy itt minden äzr üzlet. Hogy a minaretek árnyékában pénzváltók harsány kiáltása hangzik a fülembe, s hogy a legelőkelőbb épületek a bankok. Este azonban újból magához édesget ez a sokarcú város. ,jízsia kapuja". A Kasbah mulató színpadán fekete szemű keleti szépségek lejtik furcsa hastáncukat, hogy néhány számmal később átadják helyüket a Nyugatot Idéző sztriptíz táncosnőknek. Bejruttól nem messze, magasan a tenger fölött csábítóan emelkedik a libanoni játékkaszinó. Engedek a pillanat varázsának és szerencsét próbálok. Zsetonjaimat egykedvűen söpri be a krupié fürge lapátja, sok hozzám hasonló újoncéval együtt. A cseppkövek varázsa Ahmeddel, aki saját luxuskocsiján taxiskodik, Bejrutban hozott össze a sors. Alacsony, karvaly tekintetű arab. A „SOGYARAK" SZÉLKEREKEI A TENGERPARTON (A szerző felvételei) — Egy nap alatt megmutatom önnek Libanon legszebb látnivalóit potom negyven fontért. — mondja kertelés nélkül. Alkudni akarok. Leint: — Ne fárassza magát. Ennél olcsóbban nem kap kocsit. Ha azt akartam volna, hogy alkudozzunk, hatvan fontot mondtam volna. Nádim papájának az ismerőse vagyok. Szigorúan meghagyta nekem, hogy ne ravaszkodjak. Különben bárkitől megkérdezheti, mennyi a taksa. Megkérdeztem. Ahmed tényleg becsületesen járt el velem. Lelkiismeretesen és rendkívül szakavatottan kalauzolt végig a kis Libanonon. Magyarázott és érvelt, mint egy jólképzett idegenvezető. Sokat segített abban, hogy egy életre megszerettem hazáját, ezt a sziklákra épült ezerarcú országot. Körutunk első állomása a jeitai cseppkőbarlang volt. Amíg ide eljutottunk, újabb tapasztalattal lettem gazdagabb. Jártam már Londonban, Párizsban és Rómában. Ezek a városok hírhedtek arról, hogy pokoli gyors a közlekedésük. Ahmed országúti bravúrjai azonban minden korábbi emlékét elhalványították bennem. Valiant kocsijával úgy játszott, mint virtuóz a hegedűjén. Észvesztő gyorsasággal előzte meg az előtte legalább száz kilométeres sebességgel száguldó autókat. Éppencsak hogy átsuhant a síneken robogó vonat előtt. Amikor hátrapillantott és látta, hogy görcsösen kapaszkodom, vigasztalni kezdett: — Semmitől se tartson uram. Nálunk ez a szokás. S nekem, — hála Allah kegyelménekI — még nem volt karambolom. Ha Allah úgy akarja, nem is lesz. Bólintok. Bár valóban úgy akarná a különben teljesen kiszámíthatatlan Allah! Legalábbis addig, amíg én és a családom ülünk Ahmed varázsszőnyegszerűen cikázó kocsijában. Fejenként két libanoni font leguberálása után leszálltunk a mélybe, hogy egy teljes órán át gyönyörködjünk mindabban, amit a természet kiszámíthatatlan, utánozhatatlan teremtő szeszélye megalkotott. Talán évmilliók teltek el, amíg kiformálódott a cseppköbarlang mai arculata. Földalatti folyón eveztünk kis csónakunkban. Felettünk nem az ég, hanem az elrejtett, színes villanykörték által megvilágított sziklaboltozat. Félelmetes medvealak, majd sárkány tűnik elő a homályból. Cseppkőből formálódott, zöldes színű szomorúfűzek alatt siklik a csónak. Az út mlndöszsze nyolcszáz méter, de úgy tűnik, mintha egy egész világot járnánk be. Következő állomásunk az ősi Byblos. Behajtunk a különben kis város egyik végén a huszadik századba és kijutunk a másik végén a tizenharmadikba. Vagy a nyolcadikba? Ahogy tetszik. A nemrég feltárt byblosi romok között olyan ls akad, amelyik az időszámításunk előtti 3200-ból való. Byblos már jóval a rómaiak és a görögök előtt jelentős városállam volt. Romjai az egyiptomiak, az asszírok, a görögök, a rómaiak, az arabok, a keresztesek és a törökök uralmát idézik. A kis halászváros fölé tornyosuló várat a Keresztesek építették ujjá. A vár bástyáiról körültekintve az ember szeme elé tárul az ókor és a középkor. Római színház, egyiptomi templom, görög városfal húzódik meg békésen egymás mellett az azúrkék libanoni ég alatt. A keresztesek építette Szent János katedrálisban ma is tartanak istentiszteleteket gyertyafény mellett. A kikötőt még a föníciaiak alkották ,Sóbányászát" szélkerékkel Amerre megyünk, mindenfelé szorgosan tevékenykedő emberek. Parányi hangyák a tengerparton, a sziklás hegyek oldalán. A tenger felől fúvó szél fáradhatatlanul forgatja a szélkerekeket. A rozsdás csövek vízzel árasztják el a gondosan megépített tartályokat, amelyek zsákszámra adják a tenger sóját. Amit a földtől már nem tud elvenni a libanoni paraszt, azt a tengertől csikarja ki. A sziklákból vizet fakaszt, a tengerből sót bányász. Élni kell! S ezen a mindig napfényes vidéken oly jó élni! Ebédre érünk Tripoliba. Ahmed kicsi, de tiszta és barátságos arab vendéglőbe kalauzol bennünket. Öröm csillan a szemében, amikor közlöm vele, hogy libanoni ételre vásik a fogunk. ízletes khebabot rendel, s hozzá jégbehűtött sört. Kanalat, villát adnak ugyan, de nem vesszük igénybe. A kezünkkel eszünk, mint Ahmed. Hazaindulás előtt felmegyünk a tripoli vár fokára, hogy egy utolsó pillantással búcsúzzunk a libanoni vidék megejtő szépségétől. A vár alatt csivitelő gyermeksereg. Színes sárkányokat eregetnek a libanoni ég végtelen kékségébe. Vidámak és gondtalanok. Kedvesek és szertelenek, akárcsak ez a kagylóhéjszerűen parányi földközi-tengeri ország. UJ TARTOMANY A TENGER HELYÉN Grek Imre hollandiai útijegyzete A németalföldi lakosság gátak és dünák mellett éberkedik, hogy idejében megzabolázza a tenger félelmetes erejét. Évente hatalmas összegeket fordítanak a termőföldek árvízvédelmére. A váltakozó sikerrel folyó évszázados harcban a holland népnek sikerült megzaboláznia és hátrálásra szorítania a vizet. A tenger utoljára 1953ban pusztított. Hollandiában már a XVII. században megkezdődött új földterületek szerzése. A kiterjedt kelet-indiai kereskedelem nyereségét földek lecsapolására és kiszárítására használták fel, így nyertek ,,életteret". Nem vödrökkel, hanem szélmalmokkal merték a vizet. A szélkerekek nemcsak malomköveket, hanem szivatyty likat is működtettek. A zárógátakat nagy áldozatok árán építették fel. i,Kínai fal" az Ijssel-meer körül A holland kormány 1918ban újból elhatározta, hogy az ország szívében mintegy 225 ezer hektár területet szárít ki és szakít kí a Zuider-seeből. A Zuider-seet az óceántól 32 kilométer hosszan elzáró hatalmas gát 1932-ben el is készült. A Zuider-see megmaradt része, az Ijssel-meer teljesen elszigetelődött az óceántól. Valóságos kínai fal épült a tó körül, s gátak, hatalmas szigeterődítmények szelik át a beltengert. A cél az, hogy ezt a vizet lassan lecsapolják. és szárazföld terüljön el azon a helyen, ahol nemrégen óceánjárók szelték a hullámokat. A gát anyagát az Ijsselmeer szolgáltatta. Öriási kotróhajók merték ki iszapját, hatalmas cölöpverők pedig szilárd fallá döngölték. További hajók ffizfafonatokat és kőtörmelékeket raktak le a cölöpsorok közé. Az iszapdombok idővel hatalmas gátvonallá egyesültek, és a cölöpsorok védelmével valóságos várfallá erősödtek, amely dacolni tud a viharral és a hullámveréssel. A domblánc tetején földgyaluk segítségével épül az új, nehéz jármüvek számára is járható széles betonút. Ily módon újabb területeket hódítanak el a tengertől. Először a Wieringer-meer 28 ezer hektárnyi területét szárították ki. Az északkeleti polder további 48 ezer hektár új földet jelentett. Utána azonban nagy csapás érte a gátrendszert. A viszszavonuló náci csapatok felrobbantották a gátakat, s a tenger újra elárasztotta a kiszárított földeket. A szorgalmas hollandok újra kezdhették a fárasztó munkát, amelyet csak 1957ben sikerült befejezniük. A földből, cölöpsorokból, kőtörmelékekből és betonból emelt falon felépítették a szivattyútelepeket. Ezek a kis öböl sós vizét átömlesztették a Zuider-seebe, ugyanakkor édesvizű patakokat vezettek a gáttal elzárt belvizekbe. A megmaradt szűzföldet, zsombékos, nedves, ingoványos területet agrártudományi alapon kezdték termővé tenni. Az új területen csatornaháló* zat szívja fel a vadvizeket. Oj élet A Zuider-see partján elbeszélgettem |an Jacob Buys huizeni lakossal. — Amikor negyven évvel ezelőtt letelepedtem itt, körüskörül homoksivatag, terméketlen, kopár, kietlen táj fogadott. 1932 után — ekkorra már elkészült a nagy gát és édesvíz szorította ki a sós tengervizet — lassan ideszállingóztak a madarak. Táplálékot kerestek, ugyanakkor magvakat hoztak ide. Növények, csenevész fácskák, bokrok nőttek. Most nézze meg, milyen buja a növényzet. Egészen új növény- és állatvilág keletkezett. Bizony, ez olyan csoda, mint a János vitézben a megelevenedő rózsaszáL Mindez szorgalmas emberek művel Miért is vállalkoztak a hollandok erre a kimerítő, szinte emberfeletti munkára? Talán azért, mert a lakosság évi szaporulata 150 ezer fő, s az eniberfölösleget szeretnék valahol elhelyezni? Nem. Az új területeken még nem telepedhet le annyi ember, s a terv végrehajtása a század végéig is eltart. Tehát csak egy emberöltő múlva népesedhetnek be az új teriiletek. A tengertől elhódított ú| poldereken elsősorban a lakosság ellátási bázisát kívánják bővíteni. A termőföldek tíz százalékos bővülése már nagy plusz. Bővül az úthálózat is, ami lényegesen tehermentesíti a sűrűn lakott észak-hollandiai városok teher- és személyforgalmát. Két polderen. Kelet és Dél-FIevolandon rövidesen befejeződik a telepítés. A most nyert szüzföld nagyon termékeny, de először meg kell ismerni. Kísérleti parcellákon igyekeznek megállapítani a műtrágyaszükségletet. Pillangós vírágűakkal, elsősorban lóherével, lucernával, repcével akarják növelni a föld nitrogéntartalmát. A megművelésre kijelölt új földeken három évig az íilam gazdálkodik, s addig minden beruházást magára vállal. A tapasztalatokból okulva ntána kellő tűkével rendelkező és a további fejlődést biztosítani tudó jó gazdáknak adja bérbe. A bérlők, az új telepesek modern házakat és istállókat is kapnak, viszont ők hozzák a gazdasági gépeket, az állatokat, a berendezést és a forgótőkét. Az egykori tenger helyén már felépült az első új város: EMMELOORD, az északkeleti polder központja. M'ost épül a második város: Leystad és sok falu. Németalföld arculata néhány év múlva teljesen megváltozik. Az eddigi II tartomány helyett 12 tartománya lesz. Egy francia történésztől származik az a mondás, hogy ..Isten teremtette a világot, de a németalföldiek teremtették Németalföldet". Az utóbbi megállapítás színtiszta igazság. Nem is tudjuk eléggé felmérni a holland nép nagy szorgalmát és a nagy mű további távlatait. 1 ^W? WJFP V:v • • • ••..V\: \ > . ** » Sc J .C vafí- •. •\:S>. HV - - ~ 7 - WÉPÜL A GAT ffel C