Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-10 / 250. szám, szombat

1 át nyitva hagyva, siet>ában mindent rendbe len nyomot eltüntetni, im, nem is mertem a a dologról szólni, csak jóval később hazainséltem el nekik, lék egyik legnagyobb ye a tűz. A házak fá, amit teljesen kiszánaga a levegő is tele nossággal, ezért ha egy jd, ott általában már ég. Ha ilyen alkaloméi is van, akkor az ég a kutatóknak. Úgy ég nt a papiros. Ha elég azt lehetetlen pótolni, semmilyen nincs, hozni nyára emlékeznek kedik arra a borzalmas kaamely 1961-ben töraen. Egy éjszaka még •etlen ok következtében az aerolágusok háza. km-es sebességgel száligany szála mínusz 50 ott. Nem volt segítség, te életét nyolc aerolóa csehszlovák Jírí Kostc ember. Nyolc ember, eleségük, gyermekeik ikiket már hiába vártak «ii!i llSiliiliffilÜ^ili íiSíSiSifíí íSSSÍii Erre gondoltam még akkor is, s bizony nemcsak a hidegtől remegtem, amikor új telepekkel láttam el a fotométert, s egészen lassan, minden erőmet a munkámra koncentrálva, beállítottam a háztetőn. Utána még sokáig, nagyon sokáig nem tudtam megnyugodni, sokszor azt álmodtam, hogy tűzvész pusztít az állomáson, hogy minden ég, s mi hiába teszünk akármit, egész állomásunk percek alatt a tűz martalékává válik ... INDUL AZ ÚJABB MENET Közben az állomás élte megszokott, mindig egyforma, de egyúttal mégis mindig más életét. Munkánk során újabb és újabb problémákkal találkoztunk, s közülük nem egyet bizony azonnal meg kellett oldanunk, hogy a további munkánk sikeres legyen. Krucsinyinék felkészültek az útra. A mostani, második menet tagjai Birger, a gépkocsivezető, Krucsinyin és Szimonov kutatók és Aleg Rogyin sebészorvos voltak. Ennek a menetnek a célja a Schirmacher oázistól nyugati irányban elterülő jégmezők felkutatása volt. Mint már az imént említettem, munkám az állomáson most nagyon lekötött. Tudtam, hogy sehogysem tarthatok most velük, de azért kicsit fájt a szívem, amikor egy kora reggel — ez már április végefelé volt - Igorék felszálltak az ETT kabinjába. Aleg külön kocsival ment. Egy kis terepjáró GAZ kocsit vezetett, amelyet egyébként „fókának" becéztünk. Ott állt most is az állomás valamennyi tagja a kocsik körül, integettünk, kiabáltunk, szerencsés utat kívánva a távozóknak. Miután elmentek, felmásztam a háztetőre a fotométeremhez és sokáig néztem utánuk, míg csak el nem érték a jégfennsíkot, s egyszerre a két kocsi eltűnt a látóhatárról. Már csak a hernyótalpas két keskenyedő csíkját láttam. Aznap is nagyon sok volt a munkám, de a menet nem ment ki a fejemből. Az igazat megvallva nak a vömet! csátotta rendelkezésemhaja arról tanúskodik: :ajdanl vonat, amelyen unokájáról ls szívesen ii hanglemezgyártó válongott a nagymamáért, »yakran volt lányáéknál ártók rengeteget dolgonesz is zavarta. Fia is aj lenne, ha lármázna, a indult. A nagymama en rohant az udvarra, alatt ordibál, teli tüdősehogy sem értette, mi, iteni, hiszen a szomszéd ngolja senki. Az unoka itthon apu, most szabad g becsületes művészemannyit említenünk, hogy •oz.ta, elhagyja Magyargyarország is alkalmazni kezdte, kijelentette: „A zenében nincs nürnbergi törvény. Ott az dönt, tehetséges-e valaki, vagy sem." Minthogy számára is kötelezővé tették, tanítványait aszerint válogassa, ahogy a nürnbergi törvények előírják, inkább távozott a Zeneművészeti Főiskoláról, mintsem ilyen rendelkezésekkel azonosítsa magát. A nagy zeneszerzőről olyan hírek ls keringtek annak idején, hogy zárkózott, szófukar és emberkerülő. íme, hogyan látta ezt anyósa, Pásztory Gyuláné: — Félreismerte a világ Bartókot, amikor azt Hitte róla, hogy zord és emberkerülő. Még a megnemértés sem keserítette el. Sőt, további szívós munkára sarkallta. Elveinek ő maga volt az apostola. Amit igaznak hitt, amellett kitartott, semmitől és senkitől nem engedte magát zavartatni. Némi félreértésre az adhatott okot, hogy ritkán ment el a kortársszerzők műveinek bemutatójára. Nem közönyösségből fetle, mert nem tudott közönyös lenni. Egyszerűen nem tudott rá időt szakítani. Ennek ellenére mindenről tudott, mindenről pontosan volt értesülve, és tisztelője volt minden újnak irodalomban, zenében egyaránt ... A

fehér hajú asszony emlékezik. Hangja elcsuklik, hiszen az évek gyorsabban repülnek, mint az a hajdani vonat. Ez a rövid vele töltött idő is értékes volt, hasznos. Kívánjunk neki erőt, egészséget, hogy sokat mesélhessen még Bartók Béláról, a huszadik századnak e nagy alakjáról. BATTA GYÖRGY o gyon hiányoltam Igor és Krucsinyin, de Birger társaságát is. Mind a hárman olyan emberek voltak, akikkel a legnehezebb körülmények között is nagyszerűen lehetett dolgozni. Mindnyájan, akik az állomáson maradtunk, izgatottan vártuk az estét, hogy jelentkeznek. Hét óra felé, még vacsora előtt elindultam a rádiós Misa szobája felé, hogy mielőtt Igorék jelentkeznek, még elbeszélgessek kicsit vele. Legnagyobb meglepetésemre Misa szobája tele volt füsttel, minden kollégám ott szorongott már Misenyka asztala körül. Órámra pillantottam. Pár perc múlva hét. Igornak rövidesen jelentkeznie kell. Tüzet kértem Misától, rágyújtottam én is. A menet rengeteg kiszámíthatatlan veszélyeire gondoltam, a sok-sok hatalmas jégrepedésre, s magamban fohászkodtam, hogy csak ne essék valami bajuk, amikor egyszerre a halk zümmögésen keresztül meghallottam Igor kellemes, lágy hangját: — Ja pohod, ja pohod ... kak ma szlisitye? Ahogy megszólalt Igor, a szobában templomi lett a csend. Minden arc feszült figyelemmel, mozdulatlanul a készülék felé fordult. Jaj, de jó ez az összefogás! - gondoltam magamban. Megint elöntött a biztonság, a bizakodás érzése. Bármi történjék is itt velünk, nekünk innen haza kell jutnunk, mert itt mindenki egyet akar, s az ilyen közös akaratból csak győzelem lehet. — Szlisaju vasz horoso, kak vi? — kérdezte Misa izgatottan. — Vszjo horoso . .. Most éppen vacsorára készülődünk, Jurij Krucsinyin „taskentet" teremtett a balokban, kitűnően érezzük magunkat. . . — Akkor minden rendben. Pihenjetek jól, s holnap szerencsés utat! Jó éjszakát, fiúk! — Nektek is, Misenykám. És ne felejtsetek el meginni egy-egy pohár vodkát a menet tiszteletére ... (Folytatása holnapi számunkban) < > < > < > o < > < > o < y i y o t* szombati A najy tromf •

k Z ELNÖK gondterhel* ÍA ten ráncolta homlo

jkát. Hiába verte az asztalt, hiába kiabált és csapkodta össze a tenyerét, a zaj nem halkult. Felállt és magasba emelte kar* ját. így tehetett valaha Cae* sar az ókori Róma főterén, mikor az üdvözlő tömeget intette csendre. — Emberek, értsünk szót... Félbeszakították. —- De ne a mi rovásunkral Követeljük a jogainkati — Nekünk is van családunk! A sarokban szólásra emel* 'kedett egy őszes hajú bácsi. Lassan megindult a szónoki emelvény felé. A hangosko* dók egyszeriben megszelídültek. — Elvtársak! Én harminc éve dolgozom a kereskede* lemben. A kereskedő mindig szolga volt... Senkitől meg nem becsült szolga ... Most is az. De miért? Azelőtt még csak megértettem. Magánkereskedő voltam, a vevőnek a talpát is meg kel* lett csókolnom, hogy hoz* zám jöjjön és ne a másikhoz. Ha éjfélkor felkeltett, akkor éjfélkor kellett szó nélkül adnom két deka élesztőt. Ha én nem adtam volna, adott volna a másik. Ez volt a kizsákmányolás! A vevő könyörtelenül kiszolgáltatta magát. És ki kellett szolgál* nunk, hogy megnyerjük őt, és ha kell elszippantsuk a másik elől... Ez akkor volt. De ma? A vevő se úr többé, mert az uraknak befelleg* zett. Nem kell félnünk, hogy a konkurrencia elcsábítja őt, mert ma textilt csak az állami textilüzletekben vásárolhat. És hogy elmegy a másik boltba? Na és! Legalább kevesebb a mi munkánk .., Nem hagyjuk magunkat kizsákmányolni! Es szekírozni se! Nincs kizsákmányolást Nincs szekirozás! Ne tűrjükI Hiába is szidnak bennünket, hiába kifogásolják a munkánkat, a magatartásunkat. Melyik szakmában dolgoznak meg jobban a kenyérért ma is, mint éppen a miénk* ben? Nyitástól-zárásig lélek* zetvételnyi időnk sincs .., Kiszolgálunk ... Szolgá* lünk ... Azután hosszan fejtegette, hogy a havi két szabad szombat mekkora könnyítés valamennyi dolgozó számára. És lám, most azt akar* ják, hogy az üzletek legyenek nyitva szombaton is. Hogy a többi dolgozó kedvére vásárolhasson... A kereskedők megint áldozatot hozzanak másokért! — Hát nekünk nincs csa* ládunk? Mi nem szívesen mennénk a feleséggel, a gye* rekekkel valahová szombaton is? Itt van Laki Mátyás esete... A IAGY TROMF volt! Laki / V Mátyás álig egy hónappal ezelőtt temette el a feleségét. Méghozzá milyen tragikus körülmények közötti Történt ugyanis, hogy Laki Mátyásné hivatalában előbb bevezették a szabad szombatot. Laki Mátyás boltjában nem. Erről se egyik, se másik nem tehetett. De tehetett egy harmadik ... AZ asszonyba patai és nagyon csinos volt. A munkahelyen szemet vetett rá valaki. S míg a férj a pult mögött szolgálta ki a vevőket, az asszonyka — szabad napja lévén — férj híján elfogadta az udvarlást. Az udvarló kocsiján mentek ki vidékre egy ártatlan kirándulásra, gondolván, hogy mire a férj hazaérkezik, ők is itthon lesznek. Nem így történt. Az ördög mit nem akart, a kocsi öszszeütközött egy autóbusszal. Az asszonyka belehalt a sérüléseibe ... Vajon kellett-e ezen a gyűlésen nagyobb érv, mint éppen Laki Mátyás esete? A férjek gondolkodni kezdtek: ha nekik nem lesz szabad szombatjuk, viszont lesz az asszonynak és lesz más férjeknek vagy férfiaknak, akkor furcsa dolgok történhetnek. Az asszonyok is megdöbbentek: hát baleset érheti az embert még egy szabad szombaton is?! És jobb, ha egy ilyen baleset — ha már megtörténik —• a saját férjükkel éri őket. De lehet, hogy számtalan más lehetőséget is sejtettek a szabad szombat mögött, amiről mi nem tudhatunk, hisz a női lélek kifürkészhetetlen. IGY TÖRTÉNT, hogy J amikor Laki Mátyás szólásra emelkedett és megtörölte nedves szemét feketével szegélyezett zsebkendőjével, a gyűlés résztvevőiben már megérett az elhatározás. — Nekünk is jogunk van arra, amire joga van más dolgozóknak. Es ha egy hónapban két szombaton bezárjuk a boltot és — itt elcsuklott a hangja — ezŕ a két napot családunknak sr nem a vevőknek szenteljük, nem dől össze a világ. A vevőnek kéthetenként akkor is marad pontosan tizenegy napja a bevásárlásra. És a vevő se akarjon pont azon a szombaton vásárolni, amikor nekünk szabad jár... Egy fiatal, robbanékony férfi a szavába vágott: — Laki elvtárs, tehát a kereskedőnek maga szerint is joga van a szabad szombatra? — Természetesen! — Akkor ne szaporítsuk a szót! Ragaszkodunk jogainkhoz! Mivel a dolgozók szava szent, a gyűlés megszavazta az üzletek bezárását minden második szombaton. Mondván, hogy helyettesítésről sem lehet szó, mert ki felelne az esetleges anyagi károsodásért ... Az egyik szakszervezeti tisztségviselőt nyomban megbízták, hogy az igazgatóságon intézze el az egységes SZABAD SZOMBAT feliratú táblák gyors megrendelését. Győzelemittasan széledtek szét a gyűlésről. Hát nem nagyszerű érzés? Ismét diadalmaskodott a dolgozók egyöntetű akarata. Kiváló társadalmi rendszer ez, hiszen magunk szabunk irányt sorsunknak és sorunknak. Ki is gondolt most másra? A zárt üzletek következményeire? /

AKI MÁTYÁS a legkevésbé. Boldog volt, hogit éppen az ő szavai nyomán született a végső döntés. Lám, mennyire adnak rá, eayenesen kiprovokálták a felszólalását, öt követték valamennyien ... Dehogy gondolt volna arra, hogii a .gvűlésnek még furcsa folytatása lesz. ZSILKA LÁSZLÓ i^- T^T t^r i^r i^r i^r í^r i^r i^r -fo -y" -Qr- iy^ f* V ^ ^ ^