Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-09 / 249. szám, péntek

SZÁZ ÉVE CZUCZOR Czuczor Gergely első költői műve, amellyel a nyilvánosság elé lépett, az 1824-es évre szóló Aurórában megjelent „A u g sburgi ütközet" volt. Vörösmarty Zalán futása csak rá egy évre jelent meg — úgyhogy Czuczor műve, bár meséje csupán történelmi mondák adataiból van szőve s alakító, formáló erőnek kevés nyoma található benne —, mégis minden hibája ellenére e korban a klasszikus műeposz egyik első művészi kísérletének tekinthető. Toldy Ferenc biztatására írja meg az Aradi Gyűlés HALT MEG GERGELY elején nagyszámú népdallal (népies dalok) új irányt kezdett a magyar költészetben. Czuczor változatosan sokoldalú költő volt. Dalokon kívül írt ódát, elégiát, epigrammát, szatírát, balladát, népregét legendát, életképet és meséket. 1823-tól már kevesebb időt szentel a költészetnek, tudatosítja a nyelvújítás fontosságát és egyre inkább a nyelvtudomány felé fordul. Az alkotás lángja akkor lobog fel benné újra, amikor az Akadémia 1835 szeptember 12-én levéltárnokká nevezi ki. Jó szerencsét! Régi bányászköszöntés. Abból az időből származik, amikor kéziszerszámokkal fejtették a szenet, vájták az aknát és a bányafolyosót. A lapát és csákány helyébe a szénfejtőkombájn lépett, és a megrakott csilléket is mozdony vontatja már. Csak a hagyományos bányászköszöntés maradt a régi... Kondás István, a karvinai Május 1. tárna körzet- és műszakvezetője lassan, meggondoltan ejti beszéd közben a szavakat. — Szép szakma a miénk. Sokan azt állítják, hogy túl veszélyes kenyérkereset, s ezért idegenkednek tőle — mondja, miközben a felvonón a közel hétszáz méternyi mélységbe ereszkedünk le. — Pedig ha a föld mélyén lelkiismeretesen látjuk el kötelességeinket és betartjuk a biztonsági szabályókat, nem érhet baleset. Hacsak váratlan nem . .. A riporter számára szokatlan érzés hétharmad kilométerre a föld felszíne alatt járni. Minden lépés kalandszerű, titokzatos. Nem úgy kísérőm számára, aki közel másfél évtizede ereszkedik le nap nap után a mélybe. — Sötétben, bányászlámpa nélkül is elkalauzolna? — érdeklődöm. — Természetesen. Egyrészt a levegő áramlásának irányába haladnék, vagy, és ez még biztosabb, a csillék számára lefektetett síneket követném. Előbb-utóbb minden sínpár egyegy aknaföljáratba torkollik. — Eltévedt már a föld alatt? — Egyszer, a rudftanyi bányában. Ott dolgoztam akkoriban. Az azonban még „zöldfülű" kezdőkoromban történt... — Kit tartanak a bányászszakmában zöldfülűnek? Elmosolyodik. — Aki például élete első műszakján cigarettát is le akar Vinni a mélybe, gondolván, beiktat majd egy-két cigarettaszünetet ... A biztonsági előírások ugyanis szigorúan tiltják, hogy bárki is dohányozzék a tárnában. Gondatlanságából óriási tűz keletkezhetne. Ha netán mégis vétene ez ellen valaki, többhónapos börtönbüntetés nélkül aligha úszná meg. A sötétségben egyre erősödő motorbúgás hallatszik. — Fúrnak az aknászok — int a hang irányába a műszakvezető. Öten állnak nekifeszített izmokkal a földre támasztott fúrógép mögött. Izzadnak. Arcukon, hátukon patakzik a verejték. Karjuk könyökig fekete a porral keveredő gépolajtól. Kondás István hangjának kissé érces, kemény csengése van. A félhomály ellenére is észrevenni arcán a mosolyt. Ez is bányászszokás. Ha munkaeredményeikről van szó, szájuk kC-rül mosoly bujkál. Kiváltképpen, ha a „tett színhelyén", a föld gyomrában folyik a beszélgetés. Az akna- és bányafolyosó kihajtása a gépek nélkül ma már szinte elképzelhetetlen. Ha komoly baj éri a gépet, Inkább várnak. A kisebb üzemzavarokat maguk is megoldják. A bányász napjainkban nemcsak aknász, vagy szénfejtő, hanem egyúttal géplakatos és villanyszerelő is. •— S mi a műszakvezető munkája? — Meghatározni az irányt, amelyben a csoportoknak haladniuk kell, ügyelni a biztonsági szabályok betartására és arra, hogy zavartalanul működjék a légvezetés. A légkör metántartalmának mérése ugyancsak az én feladatom — mutat az oldalán függő detektorra. Kondás műszakvezetőnek azonban „privát" feladatai is vannak. Az ő érdeme, hogy a vezetésével dolgozó, különböző természetű embereket baráti kollektívává kovácsolta ... Sokféle műveltségű és jellemű ember találkozik a bányában: lelkes, vérbeli bányász, „vastag" keresetet és férfias kalandot remélő egyének váltják egymást műszakról-műszakra a tárnák mélyén. Sokféle emberi sors, sokféle nézet kereszteződése . .. Kondás nem csupán a teljesítményt látja, hanem a mögötte álló embereket is. Meg tudja nekik magyarázni, hogy a megtett méterek mellett nem érdektelen az egymáshoz való viszonyuk sem ..., hogy a bányászmesterséghez szív és lelkesedés kell! Nem elég csupán érdektelen ridegséggel megcsinálni a hétméteres furatokat, vagy a robbantás után csillékbe rakni a leomlott törmeléket és vaspántokkal aládúcolni az újonnan nyert folyosórészt. Megmagyarázta nekik, hogy azzal semmit sem csorbul akármelyikük bányásztekintélye, ha tanácsért fordulnak hozzá. Ha szükséges, büntet is, de éppúgy leül bármelyikükkel műszak után egy-egy sör mellé, hogy elmondhassák neki panaszukat. Az első alkalmat megragadja, hogy elterelje magáról a beszélgetés fonalát. A fiúkról, azok belső énjéről társalog inkább: — Kemények, férfiasak, talán sokszor darabosak is a bányászok, de mindannyiuk szíve egyformán is tud dobogni. Legyen a magánéletben bármelyikük a legnagyobb ellensége is a bajbajutott társának, itt lent habozás nélkül segít. A bányászerkölcs családi vonatkozásairól érdeklődöm, miközben a koromsötét folyosókon visszafelé ballagunk. — Akik itt helyben, vagy a környéken laknak, olyanok mint a többi kétkezi munkás. A többieknél az otthon távolsága. az egyedüllét teszi, hogy egyszer-egyszer sörrel, vagy borral öblítik le a bánya porát. Kivétel nélkül szeretik otthonukat, és türelmetlenül várják a hazautazásra adódó alkalmat. Szabadság, vagy víkend után napokig emlegetik még a családi kör jóleső melegét... A délután késő estébe hajlik, amire Kondás műszakvezetővel a felszínre szállító felvonóhoz érünk. Nemsokára véget ért a délutáni műszak és a fáradt bányászok helyett pihentek ereszkednek le a közel hétszáz méternyi mélybe. Komoly arccal, de barátságosan hagyja el a bánvászok ajkát a megszokott két rö'ike szó: Jó szerencsét' MIKLÓSI PÉTER A JOLSVAI BÁNYÁSZOK MÉRLEGE... A Szlovák Magnezitüzemek jolsvaí részlegének dolgozói még az év elején vállalták 6000 tonna nyers magnezit tervenfelüli kitermelését. Szavukat nemcsak betar iották, közel 16 ezer tonnát termeltek. Ezenkívül 1000 tonna magnezit téglát is készítettek terven feliil. A szocialista munkaverseny segítségével az év elsfi felében 2.9 millió koronával túlteljesítették a tervezett termelési mutatókat. A már említett termelési eredmények mellett az év elejétfii több mint 1,9 millió koronával túlszárnyalták a tervezett tisz ta jövedelmet. A jó munkaszervezés eredményeként egy esztendő alatt két ízben is lerövidíthették a munka Időt. Most hetenként 42 órát dolgoznak, s előkészületek folynak a heti 5 napos munkaidő bevezetésére. —ik. című eposzát. Ebben a művében az országgyűlés hatása alatt megváltozott politikai viszonyok hangulatát fejezi ki korhűen, és a kialakult politikai pártok ellentéteinek összeegyeztetésére keres megoldást. Áz eposznak nagy sikere volt, amely felbátorította a költőt. Egy nagy eposz megírását tervezi Hunyadi Jánosról — H un y a d — címen. A H u n y a d nagyeposz tervével egyidejűleg belefog Szondi György hősi tettének eposzi feldolgozásába, ezzel a tervével azonban végképp felhagy, mert betegsége akadályozza munkájában. Szerény kárpótlásul szolgál azonban „Szondi" című balladája, mely később Aranyt Szondi két apródja című balladájának megírására ihlette. Majd elkészült „B o t o n d" című eposzával. Cselekménye nem történeti, hanem a honfoglalás utáni pogánykor egyik mondáján alapszik. Fölfogásában és részleteiben is — a korábbi eposzaival szemben — teljesen romantikus jellegű. A H u n y a d eposz befejezését a korviszonyok alakulása gátolta. Czuczor ugyanis — már a 30-as évek elején a.politikában és a közéletben is érvényesülni kezdő demokratikus áramlat, s az egyre erősödő nemzeti szellem hatása alatt — mindinkább a népies irány felé hajlott s vált egyik úttörőjévé annak a szorosan vett nemzeti költészetnek, amely — a népköltészet forrásaiból táplálkozva — nemcsak szellemben, hanem a tartalom minden ízében és formailag is egészen újjászülte a magyar költészetet. Itt keresendők Czuczor Igazi érdemei. Az általa és mások által elindított újszerű, friss, üde áramlat lassan, de annál biztosabb térhódítással kezdi áthatni lírai költészetünket. A jobbágyszármazású költő már a múlt század harmincas éveinek Fordulópontot jelent életében az 1844-es év, amikor az Akadémia egyhangúlag a Nagy Szótár főszerkesztőjévé választja. Szinte teljesen felhagy a költészettel és minden idejét a Nagy Szótár munkájának szenteli. 1843-íg egészen az L betűig halad. Az ország azonban forrongott, mint a megbolygatott méhkas, a mozgalmak magukkal ragadták a költőt is. Megírta Riadó című gyújtó hatású versét. Czuczornak ez a verse nyílt felhívás volt a Habsburgok zsarnoki uralmának megdöntésére. Czuczor ezért a gyújtó hatású forradalmi költeményéért szenvedett fogságot. A szabadságharc leverése után Pesten, majd Kufsteinben tölti börtönbüntetését. Itt is folytatja nyelvészeti munkásságát, majd 1851-ben az Akadémia megismételt kérésére amnesztiát kap és kitartó szorgalommal dolgozik a Nagy Szótáron. 1858 októberében könnyekig meghatva számol be a Nagy Szótár teljes elkészítéséről. Czuczor érdemei vitathatatlanok. Kitartó szívós munkásságával, ha nem is mindig közvetlenül, hanem közvetve segítette az egyszerű nép szabadságáért folytatott harcát, támogatta emberi jogainak kivívásában. KÜRTI PÉTER CSEHSZLOVÁK KARMESTER SIKERE ARGENTÍNÁBAN Buenos Aires (CTK) — Dr. Václav Smetáček csehszlovák karmester második argentínai hangversenyét is lelkes tapssal fogadta a közönség. Ezen a hangversenyen Róbert Caaoan argentin zeneszerző, Berlioz művei és Antonín Dvofák Szláv táncok című kompozíciója szerepelt műsoron. A közönség tetszését főleg a Szláv táncok nyerte meg, melyet a zenekarnak a közönség óhajára meg kellett ismételnie. Jó fzerencfét! (24) Beljebb mentünk a házba, a szobánkba, a kisfiunk fölé. Mindkettőt a karomra emeltem, s folytassam még tovább, hogy a hazaérkezés perceiben hét völgyön kellett volna keresni nálamnál boldogabb embert? • — És itt pontot is teszünk a történet végére — mondtam, s letettem a ceruzát és félretoltam a papírt. Ďe a korareggeli vendég nem mozdult. — Azért, hogy itt pontot tegyünk, nem jöttem volna a panaszommal ide — jegyezte meg és ráfüstölt. - Hordanám tovább a vonaton Pardubicéig meg vissza. — Mit akar még mondani? Be akarom fejezni, amibe belekezdtem. Hogy a családban jóra fordult minden, helyreállt a béke. Jókedvűen dolgoztam, virágzott kezem alatt a gazdaság. Három esztendeig a birtok ura voltam. Tekintélyt, megbecsülést szereztem. Eszter megszépült, szeplői nyomtalanul elvesztek a második szülés után. Asszonyosabb lett az alakja, kívánatosabb a teste, féltékenykedéseit teljesen elfeledte, sőt azt is, hogy házasságunk kezdetén, de még a későbbiek során is, állandóan az ablakban ült és kötött, vagy varrt. Lakodalomba, keresztelőbe jártunk, disznótorokba hívtak a rokonok. Körülöttünk forgott a világ, anyósom ki se tette lábát a házból. Apósom emléke egyre halványabb lett, a faluban elfelejtették, még a nevétől is megfosztották. Annyira engem tartottak a gazdaság urának, hogy nem is Sütő, hanem Bátor Elemérnek szólítottak. A sok bosszúság, ami házasságom után ért, s a még több szenvedés, amely a fronttal, a fogsággal, majd a deportálással szakadt rám, mintha igaz se lett volna. De ez se tartott sokáig. Egyesek azt mondták rólam, hogy szerencsés nap alatt születtem, pedig az igazság az, hogy a tűzgolyó csak néha-néha sütött meleget a fejei.ire. Legtöbbször borús volt az ég fölöttem, csak ritkán, mint akkor is három esztendeig, hulltak rám a sugaras fénynyalábok. Én voltam az, akinek soha nem kedvezett az idő. Mikor már minden jó lett volna, megint fordított egyet hatalmas kerekén. Városi munkások látogattak a falunkba. Házról házra jártak és mindenütt mondták, nem lehet azt már így folytatni, már mint a magángazdálkodást, be kell lépni a szövetkezetbe, rá kell engedni a földre a gépeket, hogy könnyebb legyen a munka és az élet. Gyűlés gyűlést követett, a városi munkások, mint egykor a prédikátorok, a szövetkezet előnyeit magyarázták. S arra felénk megértő a nép, s egy kicsit félénk természetű is. Én nem csodálkozom rajta, hogy senki nem ellenkezett. Hol ide, hol oda osztják, s itt is, ott is arcul csapják, mintha ő intézné rosszul a világ sorát. Hajlott a szép szóra. Eyy éjfélbe nyúló koraőszi estén, füstös, zajos teremben aláírtuk a belépési nyilatkozatot. És mindjárt vezetőséget is választottunk. A tagság egyöntetűen Kurucz Dezsit, legénykori cimborámat választotta meg elnöknek. Hazakerült ő is nem sokkal utánam, hogy hol járt, s mit csinált, egy bizonyos, hogy politizálni megtanították. Mindenki tapsolt, helyeselte a jelölését, csak az én karom maradt béna a szavazásnál, csak az én arcomba szökött a vér. — Gyűlölöm az apósodat és utána téged is, apám nála rokkant meg — jutottak eszembe a vagonba elejtett szavai. ösztönösen megéreztem a veszélyt, de nem tiltakoztam a jelölése ellen. Pedig amire akkor éjszaka gondoltam, mind bekövetkezett. Azt reméltem, a szövetkezeiben én is megtalálom a számításomat. Nem találtpm meg. Kurucz Dezsi, egykori cimborám, osztályeilenséget csinált belőlem, a volt napszámos fiúból. Ha gyűléseinken szóbakerültem és javasoltak könyvelőnek, Kurucz Dezsi nyomban ellene volt. — Nem lehet, kulák! Ha agronómusi posztra szemeltek ki, arra is ugyanaz volt a megjegyezése. — Nem lehet, kulák! Nem hiszi, amit mondok, pedig igaz minden szavam, még oz állatok etetését se bízta rám. Az osztályellenségtől az állatokat is óvni kell. Mellőzött, bántott, sértegetett, ahol csak tudott, a hatablakos házat, a gazdaságot és a szezonmunkásokat verte a fejemhez. Nekem is van önérzetem, én is ember vagyok, nem tűrtem az ócsárolásomat, a bosszúállást apósom miatt, amiért az apja megrokkant nálunk, nem felelhettem azért. Egy napon fogtam újra a katonaládámat, elemózsiát és a ruhámat csomagoltattam bele, s egy sötét, csillagtalan éjszaka, hogy senki ne lásson, senki ne tudja, merre vettem az irányt, elszöktem hazulról. Feleségem a kert végéig kísért, s nagyon sírt, amikor elköszöntem tőle. Nekem is jobban fájt a búcsúzkodás, mint deportálásom idején. Akkor idegenek és fegyveres emberek üldöztek el a családomtól, másodszor a magamfajta Kurucz Dezsik, egykori legénycimborám. Azóta nem is tartózkodom otthon. Feleségemen és gyermekeimen kívül nem is hiányzok senkinek. Természetesnek veszik, hogy több száz kilométerre eljárok dolgozni, hogy havonta csak egyszer, szombat, vasárnap mutatom magam. Mint az eltávozási paranccsal eleresztett katona. A föld, az apósom vagyona a szövetkezet kezén van, én meg az utak porát rovom. Mi minden foglalkozást űztem, felsorolni valamenynyit hirtelen nem is tudom. Szénfuvarozó, árokásó, betonozó, bányász, napszámos kőművesek mellett, bútorszállító, útkövező, még márvánnyal is dolgoztam egy sírkőfaragónál. Ez az életem! S talán már meg is békülnék a helyzetemmel, hiszen mindenbe beletörődik aztán az ember, a vonatozáshoz is hozzászokik, meg a kártyázáshoz is Pardubicétől, Brünntől, vagy Ostravától a falumig és vissza, ha bévül, a szívem tájékán nem fájna rettenetesen valami. Az igazságtalanság, ami házasságom óta ér.. . A falubeliek, a Kurucz Dezsik ellenszenve és elfogultsága irántam, a hatablakos ház, a magas Vaskerítés és a mosolygó arcú angyalok miatt! Magamat okoljam, hogy a szívemre hallgattam, s a magasba vágytam, elvettem Bátor Esztert! De hiszen a feleségemmel és a családommal már semmi bajom. Mentegetőzni nem akarok. A front és a fogság után más életet próbáltam kezdeni. Vőnek mentem és kész. Ez az igazság. És most ez a bűnöm. Amit pedig az életemről elmondtam magának, az a bűnhődésem. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Vége.)