Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-08 / 248. szám, csütörtök

SZÜLÖK, N EVELÖK FÓRUMA Szeptember nemcsak a ianivnyitás, hanem a színházak kapunyitásának ai: Időszaka ls. Igaz, a MATESZ jóval a szeptemberi évadnyttás előtt már megkzedte tájolását, a műsoron szereplő darabok azonban még a régi évadot képviselik. Az újra most készülnek. Sok vita, megbeszélés jellemzi ilyenkor a színházi berkeket. KRIVOSIK ISTVÁN igazgatót ottjártunkkor éppen egy tanácskozásról hívtuk ki, hogy néhány mondatban tájékoztasson az új évad terveiről. • Mielőtt az új évad terveit érintené, szeretnénk hallant mt a vélemnye az elmúlt színházi Idényről? — Az elmúlt színházi évad repertoárjával elégedettek lehetünk. A művészi siker nem maradt el, s arai külön örömünkre szolgál, a közönség jól fogadta a bemutatott darabokat. Igaz, most utólag meg kell mondanom azt ls, kissé nehézfajsúlyú volt a repertoár (elég ha Schiller, Lorca, Heltai nevét említem). Márpedig tudomásul kej vennünk, hogy a közönsi igényli a szórakoztató jellegű, a vígjáték műfaját képviselő darabokat. Ezért az Idei műsortervet igyekeztünk arányosabban összehangolni. • Mit ígér a színház az új évadban? — Hét darab bemutatását tervezzük. Éspedig Mikszáth: Szent Péter esernyőjét, Moliére: Dandin György, Móricz: Űri muri, Illyés Gyula: Bolhabál, A. Watkyn és E. Dudley: A gyilkos este érkezik és Szigligeti: Llliomfl című darabját. Egy hely még üres, ide hazai szerző művét várnánk ... Sajnos, kevés reménnyel. A divatnak engedve, mint látható, egy krimi-darab is szerepel a műsoron, A gyilkos este érkezik címmel Jelezve. • Ml az oka, hogy hazai szerző szinte elvétve szerepel a színház műsorán? — Rendkívül fájó kérdés ez számunkra. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy a hazai drámairodalom támogatása elsőrendű kötelességeink közé tartozik. Sajnos, kínálat nélkül azonban a színház ezt a feladatát nehezen tudja teljesíteni. A mostani évad kezdetén is kértünk minden szóbajöhető tollforgatót, adjanak drámai alkotást a színháznak. Két jelentkező akadt csupán, a beküldött darabok azonban nem feleltek «neg. • Régi fájó kérdés a színháznál a dramaturgia. Mi újat tud e téren mondani? — Sajnos, semmi újat. Nincs dramaturgunk, s nem is szándékszunk betölteni ezt a tisztet. Persze, átmenetileg. Az eddigi sokéves kísérletezések után végre megfelelő embert keresnénk erre a helyre. Igyekszünk nagyon körültekintően eljárni, mivel az eddigi tapasztalatok erre intenek bennünket. • Színészutánpótlást és szakmai képzést illetően mennyire megnyugtató a helyzet? — Ebben az évben tíz új, fiatal tagja van színházunknak. Négyen közülük színművészeti főiskolások, hatan érettségivel ÍJöttek hozzánk. Megítélésünk szerint tehetségesek ... Majd a szereplés során elválik, menynyiben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Főiskolára egy hallgatót küldtünk, Sunyovszky Szilviát, akit a szavalóversenyekről jól ismer a komáromi — és természetesen a rozsnyói — közönség. Lelkes Júlia pedig Magyarországon folytatja főiskolai tanulmányalt. Külön szakmai képzést színészeink számára nem tartunk. Az az elképzelésünk, hogy a rendezők, a betanulási időszakban pedagógiai munkát ls kifejtenek, s az adott darabbal — témával — kapcsolatos társadalmi, Irodalmi, képzőművészeti vonatkozásokat is érintik. • Színészcserére kerül-e sor? — Előreláthatólag Nagy Eszter Győrben vendégszerepel, Solti Bertalan Kossuth-díjas pedig nálunk. • Es rendezőcsere ...? — Nem számolunk vele. • A közönség részéről több ízben jelvetődött már a könnyű műfaj igénye. Hogy alkalmazkodik ehhez a színház, esetleg belső átszervezéssel próbálnak-e zenés darabok f köztük operettek) előadására vállalkozni? — Nem szeretnénk primitív szinten kísérletezni. Ezt az öhajt régóta Ismerjük, színészi előfeltételeink miatt azonban nem tudjuk kielégíteni. Azonkívül ez az egyetlen magyar nyelvű színház hazánkban, melynek társadalmi küldetése a műsorpolitikát is nagymértékben befolyásolja. E felelősség tudatosítását azzal ls kifejezésre szeretnénk juttatni, hogy a jövőre 15. évfordulóját ünneplő színházat Madách Imréről szeretnénk elnevezni. • Milyen más problémái vannak a színháznak? — A legfontosabb, hogy nincs hol Játszanunk. A színház régi épületében levő színpadot — állapota miatt — ugyanis hatóságilag lezárták, s most mindössze egy dobogónk van, a volt tisztipavllonban. A bemutatókat az egyszerű színházi kis tisztviselő rangjára szállítani. Ez is az oka annak, hogy tizenőt év után sem mondhatjuk el, olyan dramaturgja van a színháznak, aki az „inaséveket" már letöltötte, s akinek kellő tapasztalata és önbizalma volna ahhoz, hogy a mostoha viszonyokon valamit is enyhítsen. Az új drámai művek megszületésében, vagy a megjelenő prózai alkotások dramatizálása közreadásában nemcsak a színU J MODON, SZÓLNI A KÖZONSEGHEZ Mire készül a MATESZ az új évadban pedig a Szakszervezetek Házában tartjuk. E

ddig a beszélgetés, s itt pontot is tehetnénk, ha egy-két kérdés nem sarkallna vitára. Az idei műsorterv kétségtelenül sokszempontúan készült, színészre, színházra, közönségre tekintettel. S bár a vígjáték műfaja — több darab révén — képviselve van, valahogy mégis hiányérzetein van. Mintha a „közönség" nevében túlságosan „színházi" szempontokat vettek volna figyelembe, a műsorterv nagyon csak a múlt felé gravitál. Tudom, fontos a múlt, a közönség is kedveli a vaskos, érzelmes realitásokat, szerintem azonban egy színház sohasem mondhat le arról az izgalmas, akár a bukást is kockáztató vállalásról, mellyel az újat, a t4rsadalinilag indokolt problémákat akarja művészileg segíteni. A tervezett darabokat látva ugyanakkor — a közönség igénye mellett — egy másik szempontot is felvetnék, a közönségízlés formálásának kérdését. Nem vonom kétségbe a klasszikus darabok korszerű rendezésének lehetőségét — sőt, ezt eleve természetesnek, magától értetődő, sajátos művészi. feladatnak tartom —, valahogy azonban hiányzik a gondolati drámák Iránti nagyobb vonzalom, az élet problémáira Intellektuális síkon reagáló darabok műsortervbe illesztésének határozott szándéka. Az új feladatok kétségtelenül kemény próba elé állítja a színházat, de az új módon szólni a közönséghez Igénye mellett nem mehetünk el szótlanul. Szívesen érintenék még egy kérdést, a hazai magyar drámairodalom és a színház kapcsolatát. Teljes mértékben egyetértek Krivosík István színházigazgatóval, aki „az elsőrendű feladatok" közé sorolja a hazai drámairodalom támogatását. A dráma műfaja a csehszlovákiai magyar irodalomban kezdettől fogva szegényesen képviselt. Egyszemélyes műfaj volt sokáig, s ma már ugyan többszemélyessé lépett elő (értve ez alatt a drámaírók számának gyarapodását), csupán az új művek váratnak magukra. S ebben egy kissé a színház ls ludas. Eltekintve attól, hogy a „befutott* művek Javarésze ls más színpadok lelkarolásával jutott szóhoz, érzésem szerint meglehetősen passzív a színház bábáskodása az új művek létrehozása terén. Éppen sajátos helyzetünknél fogva, azt hiszem, a kelleténél nagyobb szükség volna arra, hogy a színház szakavatott kézzel foglalkozzon a beérkezett darabokkal, sőt ne mondjon le amolyan házi szerkesztőkről sem, akik konkrét elképzelések alapján útra képesek Indítani egy darabot, vagy segíteni azok megszületésénél. A dramaturg-kérdés sokéves, mondhatni állandó válságának nagy része van abban, hogy a kapcsolatok (színház és Irodalom között) nem váltak bensőségesebbé. Persze, a dramaturgkérdést nem lehet szűkszempontúan megítélni, s funkcióját ház, hanem az egyes szerkesztőségek is nagyobb részt vállalhatnának. Gondolok itt a szlnműkiadó és a könyvkiadó hatékonyabb támogatására, valamint az Irodalmi Szemle segítségére. Ahhoz, hogy túljussunk azon az állásponton, hogy a hazai darab csak felesleges időpocséklás, személyi ellentét szülője, sok utánajárás stb. el kellene jutni az új alkotások serkentésének gyakorlatáig. Az említett kiadók — érzésem szerint — természetes kötelességüket teljesítenék, az irodalmi folyóirat pedig — akár folytatásos közléssel — gyakorlati példáját adhatná a szervezés, a „közlekedési hálózat" megteremtése lehetőségének. Ez utóbbit illetően korábban jó szolgálatot tett a Csehszlovák Rádió magyar adásának rádiószínpada. A színháznak pedig tudatosítania kell, hogy Igazán igényes műsorterv ősbemutató nélkül nehezen képzelhető el. Ehhez pedig vállalni kell a szervezés és ihlető szerep sokszor nagyon is göröngyös útját. B

efejezésül még egy dolog kívánkozik tollvégre: a színház létét jelentő épület megoldásának kérdése. Ezt a problémát legutóbb a XIII. pártkongresszuson Lőrincz Gyula elvtárs is felvetette. Ideje volna már, hogy sok évi vajúdás után végre méltó otthont érezhessenek fejük felett, s nyugodt szívvel elmondhatnánk, mindent megtettünk, hogy a Magyar Területi Színháznak a szocialista kultúra hirdetéséhez méltó hajléka legyen. Tudomásunk szerint jelenleg a KNB foglalkozik a kérdéssel. Szeretnénk remélni, hogy a színház közel tízenötéves, érdemdús munkája iránti társadalmi elismerést az illetékesek azzal is kifejezésre juttatják, hogy — a kérdés méltó rendezésével — a sokéves huzavona után végre pontot tesznek. FONOD ZOLTÁN Művészet a jé időbeosztás? MAR EG* HETE, hogy megkezdődött az új tanév. Véget ért a gondtalan vakáció, megkezdődnek a tudomány alapjaiba vezető munkás hétköznapok. A szülők többsége felelősségét átérezve segíteni szeretne gyermekének, hogy jól megállja helyét az osztályban, jó eredményt érjen el a tanulásban. E segítség értelmezése azonban csaknem családonként más és más. Véleményünk szerint a legfontosabb, hogy idejekorán önállóságra és Jó Időbeosztásra szoktassuk a gyermeket. Ez az alapja a redszeres munkának, a tanulás, a házimunka és a játék ami a gyermek életében nélkülözhetetlen — egészséges váltakozásának. A helyes időbeosztás jó szervezési készséget kíván. Fel kell mérni és össze kell egyeztetni a rendelkezésre álló időt és az elvégzésre váró feladatokat. Ezt a szülő a gyermekkel közösen végezze el. Papírral-ceruzával a kézben akár többször egymás után is vegyék számba: ennyi idő kell a tanulásra, ennyi a nyelvleckére, ennyi a játékpolc rendberakására — ha ezzel készen vagy, mehetsz játszani stb. NE TÉVESSZÜK szem elől, a gyermek számára a játszás, a szórakozás jelenti a pihenést. Ha erre még kilátása sincsen, ha a feladatok elvégzése után csupa újabb kötelesség vár reá, az nom fogja ösztönözni. Számításba véve tehát a gyermek öröm- és szabadságvágyát, először is azt értessük meg vele, hogy a pontos időbeosztás, a rendszeresség tulajdonképpen segédeszköz arra, hogy gyorsabban végezzen feladataival, tehát több szabad időt teremtsen magának játszásra, szórakozásra, olvasásra. De ezt Is meg kell tanulni. A kisgyermek napirendjét az édesanya egyedül szabja meg. Az első, második osztályos gyermeket azonban már ajánlatos bevonni a napirend összeállításába, hiszen a céltudatosság itt ls nagy szerepet játszik és csak Igy érhetjük el, hogy a 12—13 éves serdülő gyermek már maga szervezze és okosan hasznosítsa napját. JÖL BEVÁLT és igen serkentő hatású a 7—8 éves gyermek számára a szülőkkel közösen készített otthoni órarend, amely ott függ a gyermek szobájában, vagy a részére biztosított tanuló-játszó szobarészben, hogy állandóan szem előtt legyen. Rajta van a felkelés ideje, és pontosan feltüntetve, hány perc jut a mosakodásra, a reggelizésre stb. Az iskola utáni fontosabb teendőket Is feltünteti az őrarend, így nem lehet semmit sem elfelejteni. Természetesen a játszásra, szórakozásra szánt idő is beletartozik a napirendbe. Este a szokásos meghitt beszélgetés keretében ellenőrizzük együtt a gyermekkel, mit sikerült a tervezett beosztásból megvalósítani. S ha az egyik nap nem is sikerült mindjárt maradéktalanul az egészet beMinden anya leghőbb vágya: csinos legyen a kislánya! A gyermekkonfekció napjainkban aránylag olcsó és ízléses. Az iskolákba különösen célszerűek a színes gyapjúszövetekből készült sgy- és kétrészes ruhák, színházba, moziba és látogatásra a modern szabású pasztell színű ruhák. NE HALOGASSA A VÁSÁRLÁST! Egy pillantás az ODEVY kirakataira meggyőzi róla, hogy minden Igényt kielégítő választék áll a vevőközönség rendelkezéséra. ANYUKÁK FIGYELEM! MOST KELL VASAROLNII tartani, másnapra igyekezzünk jobban megvalósítani, amit kitűztünk. Mindaddig, míg a gyermeknek vérévé nem válik az önálló, gazdaságos Időbeosztás. A serdülőkori gyermek Idejének minden percét nem lenne helyes felparcelláznunk, csak arra kell ügyelnünk, hogy ne forgácsolja szét a napját. Az a lényeges, hogy megtanulja felelősséggel elvégezni az életkora, adottságai és teherbírása alapján rá kiróható napi feladatokat. SZOKTASSUK RA, hogy értékelje és kihasználja a közbeeső félórákat is. Gyakran elsikkad 20—30 perc, már „nem érdemes" valamibe belekezdeni — mondja a gyermek — hiszen megyek zeneórára. Ez nem helyes, mert ennyi idő alatt öszszerakhatja a rendetlen fiókot, átkötheti a füzetét stb.. egyszóval időt takaríthat meg. Ragaszkodjunk hozzá, hogy a felkelés, a mosakodás, öltözködés, az otthoni segítés — ezt ne engedjük el! — napi tanulás, a különórák, sportedzések és a lefekvés lehetőleg mindig ugyanabban az időben történjék. Most, az év elején kell öszszehangolni az elfoglaltságokat. S ha kész a program, azt tartsuk be és tartassuk be pontosan. Mert a szabályosan ismétlődő, rendszeres tevékenységek pontos elvégzése a jó Időbeosztás alapja. Ha ezt sikerül elérnünk, sokat tettünk a nyugodt. Idegeskedésektől, kapkodástól mentes családi légkör megteremtéséért. MUNKA ÉS PIHENÉS, tanulás és szórakozás, kötelességteljesítés és gondtalan szabadság csak együtt, váltakozva fejleszthetik ki az emberben és a gyermekben is a vágyat és készséget, hogy maga is igyekezzék jól gazdálkodni életével, energiájával. SK. Itt a szüret A szőlősgazda egész évi munkájának eredménye a szüret. A szőlő minősége és mennyisége szakszerű gondozástól függ. A szőlő értékesítéséhez és feldolgozásához, valamint a bor kezeléséhez sok hasznos útmutatást nyújt PROCHÁZKA FERENCNEK: „SZOLÖ ES BOK" című müve, amely most jelent meg hatodik, átdolgozott kiadásban. A két részre tagolt könyv a csemege- és borszőlő termesztésé, nek, a bor kezelésének Ismereteit tartalmazza egyszerű, közértheté módon, összefoglalja a szőlőszaporftóanyag előállítását, a telepítést, a kezelést, a lugasroűveJéi tudnivalóit és a borkezelés fontos eljárását. A régi bevált módszereken kívül foglalkozik az úf kutatások eredményeivel ls. Mlvoi a szőlőtermelés és borászat alapvető tudnivalóit tartalmazza, hasznát látja a színes és szemléltető ábrákkal és táblázatokkal kiegészített könyvnek mindenki, aki szőlészettel foglalkozik, tehát nagyüzemi dolgozók ás kisebb területen termesztők egyaránt. A művet részletes szakirodalmi felsorolás egészíti kl, amelyben azok, akik eddigi ismereteiket tovább kívánják fejleszteni, hathatós segítséget kapnak. 322 oldal, 162 ábrával, x16.50 korona További fontoä szakkönyv a szőlőtermesztők számára: CSEPREGI PAL: „A SZŰLO METSZÉSE" amely már negyedik, átdolgozott kiadásban jelent meg. A szerző munkájában a hagyományos és az új tőkemüvelés- és metszésmódokat, technikai, biológiai és üzemszervezési szempontból értékeli. Kísérleti eredményekből és gyakorlati tapasztalatokból kiindulva borvidékenként Jelöli meg, hogy nagyüzemeinkben perspektivikusan melyik Jöhet számításba. A szerző a nagyüzemi szemlélet mellett nem feledkezett meg a házikertek Igényéről sem, és részletesen foglalkozik a szőlők korszerű termesztésével. így a könyv nemcsak a szakembereknek, hanem a házikert művelőinek ls nélkülözhetetlen segítője. 384 oldal, 234 ábrával, 22 korona. A fenti könyvek kaphatók és megrendelhetők a MAGYAR KÖNYVESBOLTBAN, BRATISLAVA, MICHALSKÁ 6. 1966. IX. B