Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-06 / 246. szám, kedd

HAJLÉKOT KAP A KULTÚRA GALÄNTA rohamosan épül. A városban egyedül a kultúra hajléktalan. Azaz mégsem. Galántán is van művelődési otthon, csakhogy olyan állapotban, hogy az bizony nem váiik se díszére, se büszkeségére a városnak. Falai omladoznak, s a helyiségről sem lehet elmondani, hogy a művelődést, a fényt, a tisztaságot szolgáljaA járásban 52 falu van. Közülük mintegy 50 rendelkezik művelődési otthonnal. És nem is akármilyennel. A legtöbb helyen nagy, korszerű épület szolgálja a kultúra ügyét. Miért éppen Galánta, a járási székhely mostahagyerek. — Mi sem vagyunk mostohagyerekek — mondta Szigeti József, a Járási Művelődési Otthon igazgatója. — A kultúra céljaira tekintélyes összeget és más anyagi segítséget kapunk. Ennek megfelelően járásunkban a kulturális élet is virágzó. Egyedül az épülettel vannak problémáink. A mai elhelyezés távolról sem felel meg a követelményeknek. — Az épület régi problémánk — fűzte tovább a szót Szigeti József. — Már többször tárgyalt róla a városi és a járási, sőt a kerületi vezetőség. Hosszú ideig nem született eredmény. Most azonban megoldódik a probléma. A helyet már kijelölték, a terv is elkészült. Az építkezés mintegy kilencmillió korona befektetéssel jövőre kezdődik. Az új művelődési otthon felépítéséhez segítséget nyújtanak az üzemek" Is. JOBB KÉSŐN, MINT SOHA — tartja a közmondás. Ez a galántai művelődési otthonra is ráillik. Az épület sokat váratott magára, végre azonban tető alá kerül. A határozat megnyugtató. Régi vágya teljesül a város lakóinak és a kultúra galántai dolgozóinak. Csak nehogy ismét megváltozzon az elképzelés... £z ugyanis kitolná az építkezés megkezdésének az idejét, amit — nagyon érthetően — Galántán senki se szeretne. Olyan rossz elhelyezési viszonyok közepette, mint amilyenek Galántán tapasztalhatók, az ember nem számít eredményekre. A művelődési otthon Igazgatójának azonban más a véleménye. Ezeket mondta: — A környezet igen fontos, de nem egyedüli meghatározója annak, hogy a kulturális munkában milyen eredmények születnek. A döntő az emberek Igyekezete, a szakosztályvezetők rátermettsége. A galántai járási művelődési otthonban összesen 13 fő az engedélyezett létszám. Jelenleg csupán tízen vannak. Több fontos munkahely betöltetlen. Ä feladatokat azonban úgy osztották fel, hogy a hiányzók helyett is elvégzik a teendőket. A legjobban a színjátszó-, és tánccsoportok, valamint a nyelvtanfolyamok felelősei dolgoznak. — Annak ellenére, hogy tulajdonképpen egyetlen megfelelő helyiségünk sincs, a városban is számos akciót rendeztünk, sikerrel. Ezek közül mindenekelőtt a nyelvtanfolyamok és az előadássorozatok érdemelnek említést. Az igazgató a továbbiakban elmondta, hogy a járásban működő együttesek több alkalommal felléptek a nyári rendezvényeken. A táncosok és a színjátszók jelenleg a téli idényre készülnek. Pontos adataik még nincsenek, de sok színjátszó együttes működésére számítanak. Az együttesek mindegyike számára biztosítják a műsorfüzetet és a szakmai segítséget. Hivatásukból eredően szervező és irányító munkát végeznek. A falusi művelődési otthonokat ellátják módszertani segédeszközökkel és személyes tanáccsal. A SZAKOSZTÁLYOK VEZETŐI a kulturális munkát nem tartják idényfeladatnak. Bár a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy nyáron nehéz összejöveteleket szervezni, ők nem mondtak le a nyári rendezvényekről, s az évnek mindegyik szakában egyforma igyekezettel dolgoznak. Ennek tulajdonítható, hogy a galántai járásban — a járási székhelyen éppúgy, mint a falvakon — nyáron sem volt „uborkaszezon". ' — Jelenleg — újságolta az igazgató — egy nagyobb akcióra készülünk. Háromnapos tanfolyamot rendezünk Vöröskőn a falusi művelődési otthonok Igazgatói, a könyvtárosok, valamint a kulturális szakbizottságok elnökei részére. A tanfolyamra mintegy százötven hallgatót hívtunk meg. Néhány faluba is ellátogatunk, hogy a helyszínen győződjünk meg arról, milyen segítséget nyújt a járási művelődési otthon a vidékieknek. Azt tapasztaltuk, hogy a segítség hathatós. Sokat jelentenek a módszertani tanácsadók. Jelenleg mind a művelődési otthonok vezetői, mind a könyvtárosok sokat várnak az említett tanfolyamtól. A kultúra igazi bázisa azonban a falvakban a kulturális szakbizottság. Eredményes, vagy eredménytelen munkája mindenütt megmutatkozik. A járásban jelenleg Szelőcén, Tornócon és Alsószelin dolgozik dicséretre méltóan a kulturális szakbizottság. Az eredmény: az említett falvak mindegyikében sokrétű a kulturális élet. Találkoztunk rossz példával is. Farkasdon a szakbizottság jó ideig csak formálisan dolgozott. Készített ugyan terveket és abban sem maradt le, hogy ösztönözze a kultúra munkásait. Az ellenőrzésről azonban már megfeledkezett, vagy legalábbis nem végezte kellő szigorral. Igy történhetett meg, hogy a művelődési otthon igazgatója visszaélt helyzetével és a közösség rábízott vagyonával nem gazdálkodott úgy, ahogy azt mindenki elvárta... Az igazgatót leváltották. Az ellenőrzés betartásával el lehetett volna kerülni a visszaélést. A siker és a kudarc egyaránt arról tanúskodik, hogy a kulturális szakbizottságokra felelősségteljes feladat hárul. Nélkülük, az ő segítő, Irányító és ellenőrző munkájuk nélkül lehetetlen zökkenőmentesen dolgozni. A JÁRÁSI MOVELŰDÉSI OTTHON közössége a nehézségek ellenére is elvégzi feladatát. Sokkal jobban dolgozna azonban, ha nem lenne elhelyezési nehézsége. Ezért is várja nagyon az új művelődési otthon építésének a megkezdését. BALÁZS BÉLA Ježek-jubileum Prágában Hatvan évvel ezelőtt született Prágában a két világháború közötti időszak cseh zenéjének egyik jellegzetes alakja, Jaroslav Ježek, akinek életműve elválaszthatatlanul összeforrt nemzedéke haladó hagyományaival. Jaroslav Ježek, a modern cseh dzsessz-zene megalapítójának munkássága szorosan összefügg Werich és Voskovec „felszabadult színházának" (Osvobozené divadlo) működésével. A színháznak szinte valamennyi kupiéját, slágerét ő Írta. Ježek nemcsak a könnyűzene területén ért el sikereket, a komolyzene terőn is maradandó értékeket alkotott. Slágerei még ma, 30—40 év t&vlatából ts üdén hatnak. — és nélkülük szinte lehetetlen elképzelni a két világháború közötti Prága zenei hangulatát. Születésének 60. évfordulója alkalmából a Fővárosi Nemzeti Bizottság kezdeményezésére Prágában több emlékrendezvényre kerül sor. Szeptember 18-án a Mánes kiállító csarnokban a Cseh Fúvósötös Ježek kamarazenei alkotásaiból, 23-án pedig a Művészek Háza hangversenytermében a zeneszerző szimfonikus müveiből ad ízelítőt a Cseh Filharmonikusok Zenekara. Az ABCszínbázhan kiállítás nyílik J. Ježek életművével kapcsolatos dokumentumokból. Ugyanitt október 2-án a Prágai Konzervatórium BalettegyOttesének közreműködésével Ježekdzsesszhangverseny lesz, (am) Iffílllff; AZ EMBER VELESZÜLETETT OR AJ A A Max Planck Intézet Magatartáslélektani Intézetében a felső-bajorországi Erling-Andechsben bárkinek rendelkezésére bocsátanak egy kényelmes lakosztályt, elsőrendű ellátást és különféle szórakozási lehetőségeket teljesen költségmentesen, sőt még zsebpénzt is utalnak ki. E nagyvonalú ajánlatnak van azonban egy-két apró szépséghibája. Így például a szobakonyha fürdőszobás lakosztályt négy hétig nem szabad elhagyni. Aztán egy hőmérőt is állandóan magánál kell viselnie a bennlakónak, az idő múlását is becsülnie kell olykor-olykor (10 másodperc, 20 másodperc...), és elég gyakran kell különféle gombokat is nyomogatnia. így például ha aludni megy, vagy a toalettet használja. Mindehhez hozzájárul még, hogy az ágy és a padló alatt elektromos kontaktusok rejtőznek, amelyek külső megfigyelők számára mindenkor lehetővé teszik a magányos páciens tartózkodási helyének megállapítását. Egyebekben azonban teljes nyugalom honol a lakosztályban. Ora nem ketyeg, rádió, televízió nem szól, legfeljebb egy-egy hanglemezről hallgat zenét a páciens, ha kedve tartja. Könyveket is olvashat tetszése szerint, főzhet is magának akármit, amire étvágya támad, írhat levelet vagy egyebet, dolgozhat a diplomamunkáján, foglalkozhat fúrássatfaragással stb. Közben ki kell töltenie néhány pszichológiai kérdőívet, meg kell tornáztatnia a figyelemösszpontosító képességét s gimnasztikai gyakorlatokat kell végeznie. Ha a négy hét eltelte után a pánciens elhagyja a külvilágtól elszigetelt lakosztályt, maga Is meglepődik, mi mindent végzett s mennyivel nagyobb teljesítményt nyújtott mint egyébként, munkás hétköznapok .porán. A jelenség magyarázata, hogy a szervezet az elszigeteltségben megtalálta saját, természetes életritmusát, s az ennek eredményeképp csökkent alvásszükséglet mellett több idő maradt produktív tevékenység kifejtésére. HOGYAN JÁR A „BELSŐ ÓRA"? Az egész kísérlet célja végeredményben a természetes életritmus kiismerése. Mintegy másfél esztendeje folynak ezek a kísérletek az Eriing—Andrechs-i Magatartáslélektani Intézetben, hogy segítségükkel kihallgassák az ember „belső órájának" járását. A kérdés tehát az, hogy . miként viselkedik egy olyan egyén, aki négy héten át a külvilágtól teljesen elszigetelve, minden időjelzés nélkül él. A Jürgen Aschoff professzor és dr. Wever felügyelete alatt végzett kísérletek eredménye az, hogy az ember belső órája lassabban jár mint a közönséges órák, vagyis az izolált kísérleti személyek rövid idő eltetével átállnak egy 27—28 órás időritmusra, s idejük túlnyomó részében, nemritkán 20 óra hosszat, ébren voltak s idejüket aktívan töltötték (a kísérleti személyeket egy köröskörül beépített bunker két lakosztályába zárják). Ernst Pöppel pszichológus á kísérletekkel kapcsolatban ezt mondotta: „Az emberben van egy veleszületett mechanizmus, amely a földön uralkodó 24 órás időritmus betartásáról gondoskodik. Kísérleteinkkel most azt igyekszünk tisztázni, milyen hatása van a fénynek erre a mechanizmusra." Eddig még nem sikerült egyértelműen kimutatni, hogy intenzív fénybehatás képes meghosszabbítani a 27—26 órás ritmust. BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS Egy másik, új vizsgálati módszer meglepő eredményekhez vezetett. Néhány héttel ezelőtt összesen négy személyt zártak be két helyiségbe, ahol azok 30 napig teljes izoláltságban éltek: egy 28 éves államtudományszakos hallgatót, egy 27 éves orvostanhallgatót, egy ugyancsak 27 éves doktorandust és egy 25 éves főiskolai hallgatót az ulmi formatervezési főiskoláról. A kísérletnek arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy van-e befolyása szociális tényezőknek a belső óra működésére. Az eredményből kiderült, hogy valamennyi kísérleti személy a többiek jelenléte ellenére is megtalálta a saját Időritmusát, de ettől eltekintve, nagyjából mind a 27—28 órás turnus határain belül maradtak. Friedrich Mayerbofer a kii vetkezőképp számolt be a kis együttes életéről: „Órák hoszszat kísérleteztünk különféle időmérő eszközök előállításával. Hol ingaórát igyekeztünk szerkeszteni, hol pedig gyufaszálakat úsztattunk vízben. Ha túl sok agresszivitás gyülemlett fel bennünk, vertük az asztalt, boxoltuk a falat, vagy ostobaságokkal traktáltuk egymást. Komolyabb nézeteltérésekre nem került sor." Érdekes megfigyelés volt, hogy a négy elszigetelt és kis térségben összezsúfolt ember alkalmazkodni tudott egymáshoz. Nem kevésbé érdekes azonban, hogy a belső óra mégis betartotta a saját ritmusát: a kísérleti idő vége felé előfordult, hogy az asztalnál ülő négy ember közül az egyik ebédelt, a másik vacsorázott, a harmadik reggelizett, (A Frankfurter Allgemeine nyomán) A TENGERJÁRÁS TURBINAKAT FORGAT A Hold és a Nap tömegvonzásának hatására a tengerek változtatják szintjüket. A tudósok tengerjárásnak nevezik ezt a jelenséget. A tengerjárás dagályhullám alakjában vonul végig a világtengeren, a Csendesóceán délamerlkai partjától nyugat-északnyugat felé. A szintkülönbség értékét erősen módosítják a tengerek partviszonyai. A mindennapi szóhasználatban apály-dagálynak nevezett jelenség okozta vízjáték a nyílt óceánokon és a beltengereken csak néhány deciméter vagy centiméter, de az óceánok egyes partvidékein meghaladja a 9 métert, sőt annál többet is. Ezeken a helyeken a dagály romboló és az apály szívó hatása a folyók torkolatát tölcsérszerűen alakítja ki. Míg az apály viszonylag csendes jelenség, a dagály egyes helyeken 5—10 méter magas vízfal formájában tör be a folyók torkolatába. Az ár-apály legnagyobb vízjátéka a Hold és a Nap együttállásakor, újholdkor és teliholdkor jelentkezik. A dagály neve ekkor szökőár. A műszakiakat régóta foglalkoztatja a tengervízben rejlő óriási energia hasznosítása. Az ár-apály szintkülönbségének energia termelésére való felhasználására az árapály-erőművek mutatkoznak legelőnyösebbeknek. Létesítésükre különösen a folyók torkolatánál kínálkozik kedvező lehetőség. Dagály idején a tengerből a folyók torkolatába özönlő vizet nagy medencékben fel lehet fogni, amelyek apály idején kiürülnek. Az oda- és visszaözönlő vízzel pedig turbinákat lehet hajtani. A kutatások során azonban megállapították, hogy végeredÉÉÉI? 1 A SVÉD VOLVO KOCSIK ŰJ KÖNTÖSBEN A svéd Volvo autógyár a minap bemutatta 144-es modelljét, amelyet 1987-ben kfván a piacra hozni. A Volvo 144 két változatban fog készülni. A Volvo 144 Standart Zenith Stromberg karburátorral működik a 85 lőerőt biztosít. A Volvo 144 Sport motorjának két karburátora van, teljesítménye 113 LE, a sebesség ezzel csupán 15 km/6rával növekszik — 158-ről 185 km/őrára. A kocsi hossza 484 cm, szélessége 173 cm, magasság* 144 cm, afiljra 1180 kg. menyben nagyon kevés hely van, ahol gazdaságos és célravezető árapály-erőművet építeni. Hanem a javasolt néhány erőműnek a teljesítménye semmiképpen sem lebecsülendő. Egyikük a franciaországi Rancefolyó tölcsértorkolatában létesített árapály-erőmű, amelyet a minap helyeztek üzembe. Építését 1956-ban kezdték meg. Az erőmű a La Manche-csatornában, a Rance-folyó beömlésénél, Salnt Malo városánál működik. Ezen a ponton nemcsak a szintkülönbség elegendő nagy árapály-erőmű építéséhez (szintkülönbség 3,3—11,5 m), hanem a helyi viszonyok arra is lehetőséget nyújtottak, hogy a dagálykor a Rance-folyóba ömlő óriási vízmennyiségét megfeleiő zárógáttal visszatartsák. A rendelkezésre álló adatok szerint a víztároló kialakításához St. Serrantól délre egy kb. 700 méter hosszú zárógátat építettek, amelynek alapja 48 méter, koronája pedig 24 méter. A zárógát külön érdekessége, hogy a beleépített elektromos gépegységeket felülről üveglapokkal fedték be. A 18 gépegység 360 megawatt teljesítményt szolgáltat. Mint minden árapály-erőműnek, a Rance-erőműnek is (így nevezik hivatalosan) a hidraulikus energiatárolás a lényege, A tárolómedence dagálykor a zárógát alján levő nyílásokon át telik meg az árhullám viaével. A különleges turbinák ilyenkor szivattyúként is működnek és segítik a medence feltöltődését. Amikor azután a tenger vize az árhullám elvonulása után apadni kezd, a víz a tárolómedencéből a turbinakamrákon át ömlik a tengerbe; a kiáramló víz ismét megforgatja a vízturbinák lapátjait, s hajtja a turbinákkal összekapcsolt áramfejlesztő gépeket A La Manche-csatorna partján a közeljövőben további 23 árapály-erőműt kívánnak létesíteni.