Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-27 / 267. szám, kedd

Károlyfalu madártávlatból. A felvétel az egyik bratislavai to­ronyház tizedik emeletéről készült. Erdősi felvétele Csak egy kis jóindulat kellene... (K. G.) A Szlovák Magnezit­művek košicei üzemében jelen­tős a lemaradás a beruházók tervteljesítése terén. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja az egyes részlegek üzembe helyezé­sét. Nagyon megkésett például a rotációs kemencék építésé­nek második szakasza, ahol kü­lönféle okok miatt hat ízben megváltoztatták az átadási ha­táridőt. Ezenkívül több, az épít­kezés menetét késleltető terve­zési hiányosság is felmerült. Legrosszabb a helyzet —, hosszú idő óta — a bankovi magnezitbánya építésénél, ahol a mélyépítő vállalat ugyan teljesíti saját feladatát, de mindmáig nem tudta összhang­ba hozni munkáját a kooperáló Kohóépítő Vállalattal és a hu­mennei Chemkostavval. Az em­lített két üzem hibájából egy évet késett a szociális rendel­tetésű épületek befejezése, az ivóvízvezeték összekötő csövei­nek beépítése, s a bánya körül­kerítése. Ezenkívül megkésett a kompresszorház és gépműhely építése is. Az üzemi egészség­ügyi központot ez év június 30-án kellett volna befejezni, de még nem adták át. A humennéi Chemkostav, amely a lakások építését végzi, háromhónapos késéssel dolgo­zik. A sürgetések, ígérgetések, a reszortközti tárgyalások elle­nére lassan halad az építkezés a košicei magnezitüzemben, pe­dig csak egy kis jóindulat, jobb munkaszervezés és együttmű­ködés kellene a helyzet meg­javításához. Bővülő egészségügyi szolgálat... Kelet-Szlovákia székhelyén, Košicén, a lakosság számának rohamos növekedése egyre na­gyobb igényeket támaszt az egészségügy színvonalának fej­lesztésével szemben. A közelmúltban átadott új po­liklinika után a napokban á Sverdlovová 31. szám alatt újabb egészségügyi intézmény, egy modernül berendezett fo­gászati rendelő kezdte meg mű­ködését. Ennek vezetője, dr. Neuwirth János főorvos a kö­vetkezőképpen nyilatkozott munkatársunknak az új létesít­ményről. — Városunkban nagyon szük­ségessé vált egy ilyen fogászat létesítése s éppen itt a központ­ban, ahol ezt eddig hiányoltuk. Több szempontból teljesít je­lentős feladatot új fogászatunk. Először is a jövőben évente 30 —40 ezer ember fogának kezelését tudjuk itt biztosítani. Ezzel nagymértékben teher­mentesítjük a többi fogászat dolgozóit, s ami a legfontosabb, csökkentjük a betegek várako­zási idejét. Példaként megemlí­tem, hogy a Smetanová utcai fogászaton, — melyet eddig ve­zettem — egy év alatt közel 200 ezer embert kezeltünk, 47 ezer fogtömést végeztünk s több mint 27 ezer fogat húztunk. — Űj fogászatunk további előnye, hogy 17 óráig, tehát az általános munkaidő után is a lakosság rendelkezésére áll és a beteg 4—5 orvos közül szaba­don megválaszthatja, ki kezel­je fogait. Ezáltal mélyebb kap­csolat alakul ki a beteg és or­vosa közt, aki alaposan ismerni fogja kezeitjei fogának ál­lapotát. —ik. Téglaprobléniák Az utóbbi időben a raktárak­ban, építkezéseken egyre gyak­rabban halljuk: nincs tégla. Sok helyütt ezzel okolják, hogy egyes építkezéseket nem fe­jeznek be határidőre. A téglahiány 1964 óta prob­léma. Azelőtt nemcsakhogy ki tudták elégíteni a szükségletet, hanem pl. 1961 végén 213 mil­lió tégla maradt raktáron. A nagy mennyiségű tégla raktározása költséges volt, ezért 1963 végén 300 kisebb téglagyárat s egyéb építőanya­got készítő üzemet leállítottak. Igaz, nagy részüknek nem volt megfelelő nyersanyaguk, ráfi­zetéssel dolgoztak. Leállításuk azonban téglahiányt okozott. Most nincs kilátás arra, hogy a legközelebbi néhány évben határozottan javuljon a hely­zet. Az üzemelő téglagyárak az első félévben az évi szükség­letnek 44 százalékát biztosítot­ták. így nem tudják kielégíte­ni sem az építővállalatok, sem az egyénileg építkezők szük­ségleteit. Az 1963-as intézkedés szerzői nem vették figyelembe, hogy az 1960—63-as évkben az egyénileg építkezők száma kicsi volt, mert általában azt hangoztatták: a lakáskérdést az egyént építkezés nem oldja meg. A családi házak építésé­ben természetesen ma már más a helyzet, s így érthető, hogy a téglaszükséglet 50 százalék­kal emelkedett. A téglahiány másik oka, hogy az utóbbi években egyre több iskolát, szociális létesít­ményt építünk téglából. Tehát növekedett a tégla iránti ke­reslet, termelése azonban csök­kent. A hiányosságok megszünte­tésére már történtek intézkedé­sek. Egyes kisebb üzemeket át­építenek, rendbehozzák a szá­rítóberendezéseket, üzembe he­lyezi a leállított téglagyára­kat, természetesen csak ott, ahol a nyersanyag minősége kielégítő. Egyes üzemek azon­ban nem élnek ezekkel az új lehetőségekkel. A nemzeti bi­zottságok sem törekednek ar­ra, hogy saját téglagyárat, eset­leg más építőanyagot gyártó üzemet rendezzenek be, pedig az új irányítási rendszer ehhez kedvező feltételeket biztosít számukra. A cementgyárak trenčíni szakigazgatósága meg­ígérte, hogy ilyen célra terven felül is ad cementet. A hiányosságok ellenére, so­kat segítene, ha a szállításnál az építkezéseken s általában mindenütt jobban megbecsülnék a téglát. Arra kell töreked­nünk, hogy minél kevesebb menjen veszendőbe. — né — Szerszámgépek betonból A nagyobb szerszámgépek masszív betonlapon nyugsza­nak, ami jelentős mértékben merevíti az egész szerkezetet. Hogy ennek a merevltésnek a mértéke mégis konkrétan mek­kora, az nem egészen tisztázott kérdés, és megérdemli a továb­bi vizsgálatokat. Felmerült azonban már korábban az a gondolat, hogy ne csak az ala­pozás készüljön betonból, ha­nem a gép nagy tömegű szer­kezeti részeit, az állványzatot is öntöttvas, vagy öntöttacél he­lyett betonból állítsák elő. Ilyea módon olcsóbb, könnyebb szer­kezethez jutunk, amelynek még a csillapító hatása ls ked­vezőbb, és lehetőség nyílik a gép állványának a helyszíni ön­tésére. Mint a „New Scientist" ame­rikai lap írja, a macclesfieldl szerszámgépipari kutató szövet­ség mind a betonalapozás, mind a betonból készített gépek tu­lajdonságaival és viselkedésé­vel kapcsolatban részletes ku­tatásokat folytat. Az előbbi te* kintetében elsősorban a gépala­pokban az igénybevételek hatá­sára fellépő alakváltozásokat vizsgálják mind általánosság­ban, mind konkrét gépalapokon. A betonból öntött gépeknél az anyag méretstabilitása áll a ku­tatások központjában. A közönséges betonból ké­szült próbatesteken az idő, a hőmérséklet és a nedvesség ha- « tását vizsgálják. Az eddigi ered- (Jj mények kedvezőek, a beton ele­gendő stabilitást mutat. Ez össz- 19B hangban van a szovjet tapasz­falatokkal: a Szovjetunióban már évek óta sikeresen öntöt- — tek betonból szerszámgép áll­.ványokat. ^ Energiák vetélkedése a vasutakon aránylag igénytelen. Gyakran ötvenéves gépek is megbízható­an működnek. Előnyt jelent az is, hogy a vagonok gőzzel fűt­hetők. Az ilyen mozdonyok hát­rányai mégis szembeötlöek: a szénben rejlő energiának csak 5—8 százalékát hasznosít­ják, nemkívánatos a tekintélyes mennyiségű hamu, tűzveszélyt jelentenek a szikrák, a gyorsvo­nati gőzmozdonyok nagy hajtó­kerekei könnyen megcsúsznak, az elérhető sebesség csak 90— 120 km/óra, a nagy mozdonyok teljesítménye legfeljebb 1600 ló­erő körül mozog. A .yillamos vontatás lényege­sen gazdaságosabb, üzemelteté­se tiszta, kisebb kerekei nem csúsznak meg. A villamos moz­donyok sebessége már ma is több mint 200 km/óra, teljesít­ményük meghaladja a 7000 ló­erőt. Hátrányaik közé tartozik a pályák igen költséges villa­mosítása, az áramszolgáltatás­ban előadódó zavar megszakít­ja az egész közlekedést, a sze­mélyvagonokat fűtőaggregátok­kal kell felszerelni, a nemzet­közi vonatoknál pedig a határ­állomáson ki keli cserélni a mozdonyt, amennyiben az egyes országok eltérő áramfajtát vagy feszültséget használnak. A motoros mozdonyok gazda­ságos üzeműek, tiszták, a moz­dony gombnyomásra begyújtha­tó. Sebességük eléri az órán­kénti 100—150 kilométert, tel­jesítményük 1000—3000 lóerő, a páros típusoknál több mint 6000 lóerő. A mozdony hajtásáról nagyobbrészt Diesel-motorok gondoskodnak, a teljesítmény átvitelét a tengelyre hidrodina­mikus vagy hidromechanikus rendszerek biztosítják. Érdeke­sek és elég elterjedtek a ket­tős rendszerű mozdonyok is, amelyeknél a Diesel-motor ge­nerátort üzemeltet, a fejlesz­tett áram pedig a tengelyeken levő motorokat hajtja. A gőzmozdonyok hátrányai­nak egy része mazuttal (paku­rával), nehéz olajjal stb. való fűtés révén kiküszöbölhető. Ily módon kiiktatódik a széna­dagolás és a veszélyes szikrá­zás. A villamos mozdonyok leg­nagyobb hátránya, hogy teljes mértékben a felsővezetéktől és az áramszolgáltatástól függnek. Változást csak a drótnélküli energiatovábbítás, illetve az atomhajtás hozna. A motoros vontatásnál — egyelőre kis si­kerrel — szénporüzemű moto­rokkai és gázturbinákkal is kí­sérleteznek. Milyen lesz a jövő mozdonya? A fejlődés kétségtelenül az ismertetett háromfajta vontatás kombinációja felé halad. A nagy távolsági vasútvonalakon feltehetően elterjednek az atommozdonyok, amelyekben a gőzüzemű részt a reaktor és a hökicserélők fogják képviselni, a motoros részt a turbinák és a generátorok, a villamos részt pedig a hajtó villamos motorok. Az ilyen hajtőegység megtart­ja „elődjei" valamennyi előnyét s akár 200 km/óra sebességgel ls száguldhat vele az interkon­tinentális expresszvonat. Üze­meltetése ugyanakkor nagyon tiszta és gazdaságos lesz, ámde van itt is egy bökkenő: Az atomvonatoknak erősebb vágá­nyokra és szélesebb nyomtávú vasúti pályákra lesz szükségük. B — Korszerű, páros motoros mozdony nehéz vontatás számára. Tizenkét hajtótengelye van, a motorok teljesítménye 6000 LE, sebessége 140 kin/óra. A Szovjetunióban gyártják és hasz­nálják. C — Korszerű, váltakozó áramú villanymoz' dony. Hat, egyenként 850 kW-os motorja van, teljesítménye 6800 lóerő körüli 120—160 km/ óra sebességet ér el. Különlegességnek számít a kitűnő megoldású laminátszekrény. A moz­donyt a plzeňi Škoda gyártja. A műszaki életben a tapasz­talatoknak kétségkívül nagy je­lentőségük van különösen a Szakemberek, a termelőüzeme­inek és gyárjelzések szempont­jából. Ami azonban egész szak­területeket, például a közleke­déstechnikát illeti, itt a forra­dalmi fejlődés vitathatatlanul éppen ott a leggyorsabb, ahol rövid múltú tapasztalatokkal rendelkezünk. A tengerjárás például kétezeréves hagyomá­nyokra tekint vissza, a hajók mégis igen lassan szelik az óceánok vizeit s atomhajtással sem lesznek lényegesebben gyorsabbak. "A repüléstechnika tásba. A motoros mozdonyoka­különösen az Egyesült Álla­mokban és az NSZK-ban alkal­mazzák szélesebb körben, a vil­lamos vontatás elsősorban a Szovjetunióban, Franciaország­ban és Európa más országaiban terjedt el; a gőzmozdonyok ál­talában máig is túlsúlyban van­nak a kevésbé forgalmas vona­lakon. Előnyök és hátrányok A gőzmozdonyok előnye, hogy megbízhatóan működnek, káro­sodás nélkül nagy túlterhelést is elviselnek, kiszolgálásuk története ezzel szemben alig százéves s mégis fantasztikus eredményeket ért el. Ha ilyen szempontból vizs­gáljuk a vasúti közlekedést, tud­ni kell, hogy az első mozdonyt 1804-ben helyezték üzembe. Százhatvan év nem hosszú múlt, a közlekedés! eszközök verse­nyében mégis egyre jobban le­marad a vasút, mivel itt minden újdonság csak nagyon lassan hódít teret. Elég elképzelni, mit jelentene például a vágányok nyomtávának megváltoztatása. Évekre le kellene állítani az egész vasúti közlekedést, ki kel­lene cserélni a síneket, a hida­kat, az alagutakat, a vagono­kat, mozdonyokat — egyszóval mindent s egyszerre. Sok száz érdekes találmány ugyancsak hasztalanul vár itt érvényesü­lésére, mivel bevezetésük szin­te áthidalhatatlan akadályokba ütközik. Mozdonytípusok Százötven évvel ezelőtt Step­henson Rockett-mozdonya ki­lenctonnás vagont vontatott s 46,5 km/óra átlagos sebesség­gel harminc utast szállított. A mai mozdonyok játszva húznak ötvenszer nagyobb terhet is, ámde az emelkedő, éles ka­nyarok és más akadályok miatt a személyvonatok átlagos sebes­sége nemegyszer még a fenti­nél is kisebb. Valóban alapve­tő változást csak oly módon le­het biztosítani, ahogyan azt a Tokió— Osaka vonalon tették: egy egészen új vasúti pályát lé­tesítettek, villamos gyorsvonat! szerelvényt és expressz teher­vonatokat üzemeltetnek rajta s így több mint 200 km/óra se­bességet érnek el. A legkülönbözőbb kombiná­ciókon kívül a világ vasútjain — a felhasznált energia szem­pontjából — ma háromféle moz~ donyt alkalmaznak: a gőzmoz­donyt, a belsőégésű motoros mozdonyt és a villamos moz­donyt. A gőzmozdonyok és mo­toros mozdonyok gyakorlatilag mindenütt használhatók, ahol a felépítmény és a vágányok elvi­selik a szerelvény súlyát; a vil­lamos vontatás ezzel szemben csak a felsővezetékes, villamo­sított szakaszokon jöhet számí­A — A német vasutak klasszikus gyorsvonat! gűzmozdonya három hajtókerékkel és szerko­csival. Kiváló gőzmozdonyokat épített a cseh­szlovákiai Škoda és ČKD is.

Next

/
Thumbnails
Contents