Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-27 / 267. szám, kedd

Változatos, színes műsort ígér a televízió Mit láthatunk a képernyőn az év hátralevő részében A NYÁRI IDŐSZAK vérszegény hetei után az utóbbi napok ígéretes fordulatot jelentenek a bratislavai televíziós stúdió utolsó negyedévi tervében. Nem áll szándékunkban azt állítani, hogy csupán azért van ez így, mert a bratislavai televízió ezzel akarja megünnepelni fennállásának tízéves évfordulóját, amely az év végére esik, bár ami ezt illeti, ez is dicséretre méltó lenne. Az uborkaszezon tehát mögöttünk van. A televízió egyes szerkesztőségeinek vezetői eközben azon törték a fejüket, hogy a hosszú őszi és téli estéken miképpen elégítsék ki az örökké elégedetlen televízió-nézőt. Bizonyára érdekelni fogja az olvasót, mi mindent főztek a televízió „konyhájában", azaz mit fogunk látni a televízió képernyőjén. Mivel az év végéig tervezett valamennyi adást helyszűke miatt nem sorolhatjuk fel, vegyük szemügyre legalább a legfontosabb műsorszámokat. A bratislavai televíziós stúdió irodalmi szerkesztőségének munkája jól ismert minden csehszlovák televízió-néző előtt s inszcenációi közkedveltek. Most a televízió a bevezető Montserrat bemutató után október 3-án és 5-én P. Weiss élvonalbeli nyugatnémet rendező kétrészes darabját, a Bírósági tárgyalást fogják bemutatni. A darab elénk tárja az auschwitzi pert a tömeggyilkos Műikével és társaival, amelyet MajnaFrankfurtban folytattak le. A továbbiakban Camus darabját, az Igazságosok-at és Lavrenyev dramatizált elbeszélését, A negyvenediket mutatják be. J. Króner művészetének csodálói ugyancsak megtalálják számításukat a Huszárok című komédia megtekintésekor, amelyben a művész a főszerepet fogja játszani. A sikeres televíziós film, az Ordasok között után végignézhetjük a Canaris veres csillaga c. filmet O. Haas rendezésében, amelyben a legkiválóbb bratislavai színészek szerepelnek. A további inszcenációk közül említsük meg még Rusnák darabját, a Rókák, jó éjszakát televíziós változatát, Palárik „Drótos át", M. Urban „Elő ostor" című regénye alapján készült kétrészes filmet stb. fcenkívül folytatják a színházi közvetítéseket is a „meghívjuk a színházba" ciklusban. MONDJUNK NÉHÁNY SZÖT a közvetítésre készülő filmalkotásokról is. A Scotland Yard után egy további detektív sorozat következik (meglepetésnek szánják!), előkészítenek egy szovjet kém-detektív sorozatot is „A régi vár árnyai" címmel, továbbá egy ötrészes történetet (Dr. Schlütter) a Német Demokratikus Köztársaság produkciójából. S vajon ki ne szeretné látni az olasz—japán—

i francia kémfilmet, a Ki volt dr. Sorge-t?, vagy a Hét becsületes című ismert amerikai filmet. Hazai filmjeink közül legalább néhányat megemlítünk: a Tízen voltunk, Eset a védő számára kiváltképpen pedig az Üzlet a korzón, amelyet Oscar-díjjal tüntettek ki. Az utóbbi film közvetítését a film szerzőjével és főszereplőivel való beszélgetéssel kötik egybe. A karácsonyi jó hangulathoz bizonyára hozzá fog járulni az „Öregek a komlószüreten" és a „Ha ezer klarinet" című film is. A publicisztika és a dokumentáció főszerkesztősége a nézők érdeklődéséből kiindulva folytatja a „Televíziós klub" ciklust, amelyben a nézők kérdéseire élenjáró szakemberek fognak válaszolni, továbbá a „Vendégünk" és a „Gazdasági kérdések" című adást is. Az előkészületben levő „Hogyan tovább" reláció televíziós tribünnek készül s célja az, hogy erkölcsi szempontból hasson a társadalmi, gazdasági és egyéb égető problémák megoldására. A zenei szerkesztőség a zeneművészet kedvelőit kívánja teljes mértékben kielégíteni. Egyebek között a „Mi a zene? című ciklust készítette elő számukra. A ciklus népi konzervatórium jellegű lesz s a televíziós nézők zenei műveltségének kiegészítését szolgálja. Az Intervízió szátnára készül a „Bratislavai zene" ciklus azokról a zeneszerzőkről, akik Bratislavában születtek vagy éltek. A „Mesterek műveiből" adás továbbra is megmarad, hatásosságát azonban azzal is emeljük, hogy a hangversenyeket bratislavai palotákból, udvarokból és kertekből fogják közvetíteni, hogy a környezet Is kiemelje a művek harmóniáját. Ezenkívül helyszíni közvetítéseket adnak a Szlovák Nemzeti Színházból, az Oj Színpadról, a Szlovák Filharmónia hangversenyeiről stb. A „Föld énekel" sorozat után újabb folklór-program következik Dalolj, dalolj címen. Népi és hivatásos énekesek szerepelnek majd benne egész Szlovákiából. A VERSENYEKET és kérdésfelelet esteket az előbbi többékevésbé sikeres sorozatokból sok nézőnk megkedvelte. A következő versenysorozatot „Tízszer jelelj" címen kizárólag műkedvelők számára közvetítik Prágából, amely nem csupán szórakozást, de tanulságot is ígér. Említsük még meg, hogy október 4-én 20,15 órakor kezdődik. A televízió nem feledkezett meg a sport kedvelőiről sem. Az I. labdarúgó ligáról közvetített rendszeres szombati adásokon kívül a nézők láthatják az Anglia—Csehszlovákia nemzetközi mérkőzést Londonból (nov. 2.), november 5-én a B. Ostrava —TJ Nové Zámky II. liga mérkőzést, s mivel kezdetét veszi a jégkorong-idény is, a Sparta Praha—Dukla Jihlava (okt. 4) mérkőzéssel megkezdődik a népszerű mérkőzések közvetítése. Közülük több nemzetközi mérkőzés is van műsoron. November második felében rövid időközökben megtekinthetjük a Csehszlovákia — Finnország, Svédország—Csehszlovákia jégkorong-mérkőzéseket, valamint jégkorongozóink küzdelmét Moszkvában a Szovjetunió csapatával (nov. 27 és 29 ). E mellett még számos sportrendezvényről ad a televízió helyszíni közvetítést. E rövid áttekintés is mutatja, hogy az előttünk álló három hónap műsora gazdag és színes lesz. VILO SClPA ESZTONIA MŰVÉSZÉTÉ Az eszt*»'ka

: nazott művészet tárlatán, a a* slavai Barátság Házában siivu-jrítő látványban van része a látogatónak. Egy kisszámú nép fejlett kultúrája nyilvánul meg a kiállított anyagban. Alkalmazott művészetük csak félszázados múltra tekint vissza, de annál régibb keletű a népművészetük. A ma iparművészei ebből a kiapadhahatatlan tiszta forrásból merítenek ösztönzést, anélkül, hogy a folklór motívumok gépies ismétlőivé válnának. A népművészet elveinek esztétikai átértékelésével teremtenek újat, — életközelségű, korszerű, környezetszépítő, az ember szemét gyönyörködtető és hasznos tárgyakat. Nem látunk itt indokolatlan túlzást, szélsőséges, divathóbortnak hódoló erőszakolt formát, bántón rikító színöszszeáliítást. Viszont jóleső emberi melegséget, nemes egyszerűséget találunk. Mivel nem hajszolják beteges kapkodással az újat, így van ideje a formának megérlelődni és stílussá teljesedni. Maiságukra jellemző, hogy szívesen használnak új anyagot, s új technológiával is dolgoznak. A munkásokkal együttműködnek a tervezők s maguk is meghitt ismerői az anyagnak s a kivitelezésnek. A textilmunkáknak van a legrégibb hagyománya. A me|eg gyapjú ágy- és szántakarókra nagy szükség volt a zord éghajlat mellett. Ma inkább dekoratív fali- és egyéb szőnyegek készülnek a lágy és hosszú szálú, a népviselet színeit idéző gyapjú fonálból. A fémfeldolgozás is régi eredetű. A nagy hidegben a Követésre méltó tevékenység Szlovákiában Rozsnyón működik az egyik legaktívabb járási pedagógiai központ. Vezetője, Juraj HlaváC Petriškin elvtárs egyebeken kívül nagy súlyt vet a központ kiadói tevékenységére. Az elmúlt év folyamán kiadták: „Az ásványtan és kőzettan tanításának szervezése" című munkát, amely az iskolai segédeszközök országos versenyén első díjat nyert. Jelentős segítséget nyújt az alapfokú kilencéves iskolákban természetrajzot tanítóknak a kelet-szlovákiai kerület határain túl ls. múltban a falusiak téli kabátjukat fémcsattal fogták össze, az asszonyok ünnepnapokon gyöngyös nyakláncot viseltek. Ezek a régi szép darabok máig is ihletői az ékszertervezőknek. Az ezüstből és rézből féldrágakővel, vagy sajátos alakú tengerparti kaviccsal kombinált gyűrűk, karkötők és függők eredetiek, igen szépek. Á sima, vagy vésett mértani, vagy alakos díszítésű kávéskészletek, a remek felépítésű gyertyatartók, oxidált alumínium edények mind célszerű formájúak és elegánsak. A falu népe a múltban nem ismerte az agyagművészet fortélyait s faedényeket használt. Csak századunk húszas éveiben kezdődött el a kerámiakészítés. Az új, puritánul egyszerű formájú, szép zománcú, magas hőfokú égetéssel készült edények ma is emlékeztetnek a fából valókra. Sok köztük a monumentális jellegű, választékosan díszített felületű padlóváza s akad néhány kedves figura és kisebb kompozíció. A bőrmunkák új keletűek, de az égetéssel, batikkal és festéssel ékesített könyvkötések is népi díszítő elemeket mutatnak. Az eszt iparművészek nagy része nő, örökösei a régi házi ipart folytató asszonyoknak. Igényes munkájuk zöme sorozatgyártásban készül. Termékeiket a külföld is méltányolja.1937-ben Párizsban a világkiál'lításon díjat nyertek s a brüszszeli Expo 58-on aranyéremmel és diplomával tüntették ki őket-. BÁRKÁNY JENÖNÉ Ez évben a rozsnyói központ további két értékes könyvet adolt ki: „A bányászat és kohászat történelme a rozsnyói járásban" és „A Szlovák Nemzeti Felkelés a rozsnyói járásban" címen. A közeli napokban kerül sor egy újabb könyv kiadására, melynek címe: „A gyermekről való gondoskodás alapja". Szerzője, MUDr. Ján Zátroch saját maga készítette 30 képfelvétellel teszi még érdekesebbé ezt a művet. —k. Legjobb barát: a könyv (Németh J. felv.i) Elindította az autót, és az arcok, az út közepére húzódó, gimnosztyorkás katonák, akik fölemelt karral vagy lábbal egy pillanatra mintegy mozdulatlanná dermedtek előtte — gyorsan vonultak vele szembe. Egy kis patak hídja felé tartva, TroJnyikov már messzebbről hangokat és zajongást hallott; gyalogság jött onnan vidám arccal, s a lemaradók futva igyekeztek beérni a többieket. Trojnyikov kiszállt a kocsiból, és mindjárt felismerte a hadtest törzsfőnök, Szorokin hangját: e hang tábornoki eréllyel harsongott, de öreges, tehetetlen remegés is érződött benne. Kizárólag Trojnyikovnak volt joga felelősségre vonni tiszteit és katonáit, hiszen az ő hadosztálya volnult itt. Annál kevésbe szerette, ha mások foglalkoztak ilyesmivel, kiváltképp fölöttes parancsnokok. Zsebébe dugta az autó indítókulcsát, és lassan odament a viszszaözönlő és előtte utat nyitó katonák között. A híd, amelynek a becslések szerint egy harckocsit is el kellett bírnia, beszakadt egy könnyű kis ágyú alatt. És most azok álmélkodtak legjobban, akiket leginkább terhelt a felelősség. És persze, ahogy már lenni szokott, a törzstőnök gépkocsija, amelynek nem volt 19. erre semmi keresnivalója, s amely most bármely más úton is haladhatott volna — épp ide tévedt véletlenül. — Tessék, gyönyörködj a vitézeidben! — kiabálta a törzsfőnök, észrevéve Trojnyikovot. - A tieid meg Nyesztyerenl katonái. És a hangjában annak az embernek személyes sértődöttsége csengett, aki aprólékos pontossággal kiszámított, mérlegre tett, felépített mindent, és lám, •nőst szervezetlenség, ügyetlenkedés, valami szerencsétlen ágyú miatt felborult az egész rendszer. És máris összetorlódtak a teherautók, az ágyuk, és a két oldalról erdővel szegélyezett úton dugó keletkezett. Szorokin vajmi keveset törődött azzal, hogy kihez tartozik az az ágyú. Kizárólag az dühítette, hogy felborult a minden részletében át meg átgondolt terv. Trojnyikov számára viszont éppen ez a kérdés volt a fontos. Egészen más dolog, ha Nyesztyerenkóé az ágyú, és egészen más, hogyha az övé. Bizonyos értelemben ez most becsület kérdése volt. De a jelek arra mutattak, hogy az ő ágyújuk hever a híd alatt. És az ügyefogyott ütegparancsnok a magas rangú parancsnok előtt még panaszkodni kezdett. — És azok elvitték az egyik katonámat, ezredes elvtárs! Szép kis ügy. Nem elég, hogy az ágyú a híd alá került: ráadásul valaki Nyesztyerenko hadosztályából elvitte az egyik katonájukat. Trojnyikov hátratett kézzel arrafelé fordul, amerre a százados mutatott. Egy tüzérfőhadnagy állt ottan. A hadosztályparancsnok tekintete előtt csapattiszti feszességgel sapkájához emelte kezét, de szemlátomást nem szeppent meg. Annak az embernek magabiztossága érződött benne, aki ismeri a maga értékét és kész felelni a tetteiért. Katonaruháját mintha ráöntötték volna. Polgári személyről, bármennyire iparkodjon is, nyomban meglátni, hogy úgy bújt bele az egyenruhába, mint a ló a bőre fogott hámba. Ez a főhadnagy viszont mintha vállszíjjal született volna, és gimnasztyorkája is úgy feszült izmos termetén, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Trojnyikov éles szeme ozonnal meglátta s felmérte mindezt, ámde mindeme tulajdonságok, amelyek egyéb körülmenyek között elismerő értékelést érdemeltek volna, jelen pillanatban annál szigorúbban vádolták a főhadnagyot, minél szánalmasabban festett mellette az ügyefogyott százados. Trojnyikov rideg kíváncsisággal fürkészte a főhadnagyott. Micsoda bátor legény! Az ezredes sohasem ijedt meg a fölötteseitől, de ez még nem jelentette azt, hogy az ő valamelyik alárendeltje megengedhessen magának ilyesmit. Hát még egy idegen hadosztály tisztje. Szorokin pedig ezalatt folyvást üvöltözött, a százados meg feszes vigyázban magyarázkodott előtte. Az bántotta rettentően, hogy egyszerűen elvitték az egyik katonáját, és ezt senki nem akarja figyelembe venni. És sehogy sem tudta megérteni: ha egyszer az ő ágyúja hever a híd alatt, akkor neki már semmiképp sem lehet igaza. És hogy minél jobban felháborodik, annál nagyobb a vétke. — Intézkedj azonnal, Trojnyikov! ^ parancsolta Szorokin, szigorral leplezve tehetetlenségét. — Tíz percen belül számold fel a torlódástl Egyébként a te vitézed jeleskedett: elvitt egy idegen katonát. Vagy úgy! Ez mindjárt más! ÉS Trojnyikov tüstént más szemmel pillantott a főhadnagyra. „Micsoda bátor legény!" — gondolta, de ez alkalommal már elismerően. Most vette észre a tiszt mögött álló két, karabineres katonát: mindkettő külsőre is, bátorságra is sza_ 2

0kasztott olyan, mint az üteg parancsnoka. Az üteg pedig szemlátomást nem volt a közelben. Az üteget meg azt a bizonyos katonát, akin épp vitáztak, a tiszt nyilván továbbindította. A főhadnagy kezdett tetszeni Trojnyikovnak. — Hogy hívják magát? — kérdezte szigorúan. Az ütegparancsnok ismét tisztelgett, és vele együtt kihúzta magát két felde'rítője is: — Goncsarov főhadnagy, ezredes elvtárs! A szeme vidáman csillogott. Nyilváh helyén van az esze. — Miért nem ismerem magát? A tiszt alig észrevehetően elmosolyodott: — Nem régen vagyok a hadosztályban, ezredes elvtárs! Hazudik! A szemén látni. De fel tudja mérni a helyzetet. És Trojnyikov, megjegyezve magának ezt a főhadnagyot, már elégedetten nézett rá. — Segítenünk kell Nyesztyerenkóéknak — mondta aztán, hogy mindenki hallja, és nyájas pillantást vetett az ügyefogyott századosra, már csak azért is rokonszenvet érezve iránta, hogy egy ilyen szerencsétlen alak nem az ő hadosztályához tartozik. Hiszen az ő egységében nem akadhat ilyen figura. — Hát segítsünk, ha egyszer bajba jutottak! És hátranézett, nem kételkedve benne, hogy akire épp szüksége van, máris ott terem a háta mögött. És csakugyan: ott állt a mellettük áthaladó zászlóalj parancsnoka. — Igenis, ezredes elvtárs, segítünk — tisztelgett a parancsnok, röptében felfogva, miről van szó. (Folytatjuk) •