Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-03 / 243. szám, szombat

I HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK Az Egyesült Államok ázsiai doktrína ja" rr „A késő éjszakai órákig zúgnak a földgyaluk, a légkalapácsok, úthengerek és a követ, földet szállító teherautók — Thaiföldtől Koreáig. Ojjáépitik a dudvával benőtt Repülőtereket, újakat létesítenek és a dzsungelfedte tengerpartokon kikötőket építenek. E munkában tízezrek vesznek részt. Dolgoznak itt amerikai katonai mérnökök,' polgári technikai szakemberek és a helyi munkások egész hadserege — így számol be az amerikaiak ázsiai háborús előkészületeiről a „Newsweek" című hetilap. Mi történt, hogy Ázsiában ily lázasan korszerűsítik és bővítik az amerikai támaszpontok rendszerét, hiszen már eddig is volt belőlük éppen elég? Mi diktálja e lázas sietséget? • A nagy „felfedezés" Az Egyesült Államokban a vietnami agresszió körül kirobbant viták leggyakoribb kérdése, miért keveredik Amerika olyan súlyos háborúba az országtól sok ezer kilométerre? Miért küldik az amerikai fiatalokat a pusztulásba, amikor még az Egyesült Államuk egyes szövetségesei is nyíltan hirdetik, hogy Ázsiában Amerika soha nem nyerheti meg a háborút? A Jühnson-kormány gyorsan kisütötte az ón. „ázsiai doktrínát", amely azt állítja, hogy az Egyesült Államok csendesóceáni nagyhatalom, és így „joga van" beavatkozni az ázsiai politikába. Johnson elnök az „amerikai iskolákat végzettek bizottságához intézett üzenetében azzal magyarázza ezt, hogy a Csendes-óceán egyaránt mossa Ázsia és Amerika partjait. Ez aztán az érv! Ennek alapján Washington jogot formálhat az egész világra, mivel az Atlantiés Csenda»-óceán érinti valamennyi földrészt. * A doktrínának kettős célja van: katonai és gazdasági. A katonai feladatokat biztosítják a támaszpontok, a katonai tömbök és a kétoldalú egyezmények. A gazdasági pedig olyan „fejlesztési programot" tűz ki, amely elsősorban az amerikai monopóliumoknak jelent hasznot. A doktrína igazi célja azonban az, hogy letörje a nemzeti felszabadító mozgalmakat és útját állja a haladó eszmék terjedésének. Az US News and World Report leszögezi: „Nem fogjuk ölbe tett kézzel nézni, hogy a kommunisták bármelyik ázsiai országban megpróbálják megszerezni a hatalmat." Ez világos beszéd. Egyes amerikai lapok azt állítják. hogy a doktrína egészen új keletű. Mások viszont Theodor R'oosewelt elnököt tekintik szerzójéuek, aki Washington vezetésével „nagy csendes-óceáni civilizációról" ábrándozott. Nincs kizárva, hogy Johnson elnöknek ez adta az ötletet, amikor az amerikai védő szárnyak alatt egy „antikommunista nagy tömb" létrehozását tűzte célul diplomatái elé. Tagjai Japán, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Dél-Korea, Dél-Vietnam, Ausztrália, Új-Zéland, Tajvan és Malaysia lennének. E születő új tömb lenne az új doktrína alapja. Az amerikai lapok történelmi példákra hivatkozva is megindokolják az „ázsiai doktrína" létjogosultságát. Sőt, a vietnami háborút is. Az amerikaiak már 1899-től 1901-ig letörték a fülöp-szigeti partizáumozgalmat, majd Kínában részt- vállaltak az ún. boxer-lázadás leverésében. 1900-ban háborút folytattak Koreában, és a második koreai hadjáratra még valamennyien jól emlékszünk. Ezekben a harcokban közel fél millió amerikai vesztette életét. Állítólag ezek az áldozatok is „arra kötelezik" Washingtont, hogy beleszóljon Ázsia politikájába, és ha kell újabb emberáldozatokat hozzon. • Ázsiai impérium? Sulzberger neves amerikai publicista nemrég figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy az óriási ázsiai befektetések vak védelme arra vezethet, hogy Washington saját impériumának fogja tekinteni egész Ázsiát. A legutóbbi események azt bizonyítják, hogy nemcsak Ázsiát,, hanem más világrészeket is neokolonia lista impériumává szeretné változtatni, amelyen saját kénye-kedve szerint uralkodhat. Szemtanúi vagyunk annak is, hogyan próbťtlja Washington az Amerikai Államok Szervezetén keresztül katonailag is uralma alá hajtani egész Latin-Amerikát. Az elmúlt napokban McNamara hadügyminiszter már egy NATOhoz hasonló katonai tömörülés megteremtését javasolta DélAmerikában. Az Egyesült Államok ázsiai terjeszkedése azonban ma a legszembetűnőbb. Amióta a Hawaisziqetet amerikai állammá nyilvánították az Egyesült Államok gyámsága alatt lévő csendesóceáni szigeteket is véglegesen hatalmúba akarja keríteni. A lázas gyorsasággal épülő ázsiai támaszpontok pedig arról tanúskodnak, hogy az amerikai uralkodó osztály hosszú évekre akar berendezkedni az ázsiai országokban. Dél-Vietnamban is azért szeretnék kicsikarni a katonai győzelmet, hogy megszilárdítsák az „ázsiai impériumot*. Johnson ugyan többször kijelentette, hogy az amerikaiak nem akarnak Ázsiában maradni, de a PENTAGON több befolyásos tábornoka ennek épp az ellenkezőjét bizonygatja. S a tények őket igazolják. Az „ázsiai doktrína" a földrész népeinek függetlenségét fenyegeti. Az óceánon túl azonban öltöztessék bármilyen szép köntösbe is a gyarmatosítás régi és új formáit, az ázsiai népek felismerik a mögötte rejtőző világcsendőrt és határozottan szembeszál Inak cselszövéseivel. Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Japánban és Ázsia más országaiban fokozódik až ellenállás, sót egyes amerikai lapok már újabb Vietnammal Ijesztgetnek. Ázsia népei maguk akarnak dönteni sorsukról. 3 ezt előbb, vagy utóbb meg kell értenie az amerikai kormánynak is, ha nem akar súlyos vereséget szenvedni Ázsiában. SZŰCS BÉLA MIRE JÓ? Kommunista pártok sajtója a kínai eseményekről A Rudé právo Mire jó? című cikkben foglalkozik a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának augusztusi plénuma után Pekingben és más kínai városokban lejátszódott drámai eseményekkel, amelyekben rengeteg az ellentmondás. Leginkább a megmozdulások éles szovjetellenes jellegére figyelnek fel, amely kétségtelenül a legutóbbi plénum ugyancsak élesen szovjetellenes határozatából következik. Ezért nagyon világos, hogy szándékos, céltudatos provokáció történt. Aki egy kicsit is ismeri a kínai viszonyokat, tudja, hogy a felső helyek áldása nélkül elképzelhetetlen lett volna a szovjet nagykövetség előtt lezajlott tüntetés. A legutóbbi évek kínai politikájának összefüggéseiben egyáltalán nem új jelenség a szovjetellenes vonal. Ezért a történteket a régi tartalom új formájának tekinthetjük. Sajnálatos lépés, amely a KKP és a többi kommunista és munkáspárt viszonyában a teljes szakadás felé Irányul. A kínai lépések láttán kidomborodik egy fontos tény, amely senkinek a figyelmét nem kerülheti el: a legutóbbi két évben a szovjet politika nagy erőfeszítést tett a szovjet—kínai nézeteltérések áthidalására, a szocialista és kommunista pártok nemzetközi egységének fokozatos helyreállítására. Az SZKP Központi Bizottságának tanácskozásáról kiadott közleményből kitűnik, hogy a Szovjetunió következetesen folytatni kívánja ezt a politikát, bár a többi szocialista ország és a testvérpártok úlul támogatott erőfeszítése a legcsekélyebb pozitív visszhangra sem talált Pekingben. Ellenkezőleg. A mérsékpltsóg és konstruktív szellem a provokációk mind ingerültebb fokozására késztette a kínai vezetőket. A harcoló Vietnam megsegítésére közös akciókat követelő nemzetközi kommunista mozgalomnak adott egyedüli kínai válasz kitartó „nem" volt. Sót követelik, hogy vonjanak valamilyen „demarkációs vonalat" a kínai terminológia szerinti revizionisták és az igazi marxisták—leninisták között. Szóval a nyílt szakadást propagálják. A kínai vezetők a legutóbbi plénum határozatában már nem hivatkoznak az 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatokra, a kommunista mozgalom egységére. Felmerül a kérdés, kit és mit szolgálnak ezzel. Sem a vietnami népnek, sem a Kínai Népköztársaság tekintélyének nem tesznek vele szolgálatot. Csak a világreakció húzhat belőle hasznot. Az amerikai imperializmus is elégedetten állapítja meg, hogy vietnami eszkalácíős törekvései mellett a kínaiak szovjetellenes provokációi is fokozódnak, tehát szabaddá válhat az út az amerikai imperializmus agressziója előtt. Az, amit ma Pekingben a Szovjetunió és kommunista pártja ellen elkövetnek, egykor a kínai történelem szomorú fejezete lesz. A BKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NYILATKOZATA A BKP Központi Bizottsága nyilatkozatot adott ki a legutóbbi kínai eseményekkel kapcsolatban. Megállapítja, hogy a kínai vezetőség magatartása a kommunista és más antiimperialista erők ellen irányul, s rendkívül nagy nehézségeket okoz Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában az imperialista agresszió elleni küzdelemben. A BKP Központi Bizottsága a marxizmus—leninizmus elárulásának és az imperializmussal való lepaktálásnak minősíti a szovjet pártvezetőség ellen emelt vádakat és rágalmakat. Az emberiség tanúja annak, hogy az SZKP teljesíti internacionalista kötelességét a testvéri marxista-leninista pártokkal és a nemzeti felszabadító mozgalommal szemben. A Bolgár Kommunista Párt nyilatkozata nagyon veszélyesnek tartja a kínai párt- és államvezetés tevékenységét. A Morning Star, az angol kommunisták lapja vezércikkében a kínai vezetők szovjetellenes magatartásával foglalkozva megállapítja, hogy a kínai vezetők akciói ártanak a vietnami népnek, s ellenségei malmára hajtják a vizet. Kína angliai barátai nagyon aggódnak. Nem szeretnék látni azoknak a nagy vívmányoknak összeomlását, amelyet a forradalom hozott a kínai népnek. A legutóbbi fejlemények azt bizonyítják, hogy a KkP-ben mély ellentétek vannak. Angliában felelősségünk, hogy rákényszerítsük a kormányt, csatlakozzék azok^ hoz, akik a Vietnamban állomásozó amerikaiak távozását követelik. A JAPÁN KOMMUNISTA PÁRT FÜGGETLEN IRÁNYVONALA A Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának hatodik plénuma a napokban a küszöbűn álló X. kongresszus előkészületeivel foglalkozott. A plénum ismét sfkraszállt a nemzetközi egységfront létrehozása és az amerikaiak vietnami agressziója elleni egységakciók mellett. A japán kommunisták szerint az egységakciókban - elsősorban az SZKP-nak és a Kínai Kommunista Pártnak kellene együttműködnie. A plénnm kiemelte, hogy a Japán Kommunista Párt „önálló politikát folytat". A plénumon elfogadott dokumentumok egy szóval sem említik a kínai „nagy kulturális forradalmat", amit tokiói politikai körökben a „kínai vezetők diplomatikus bírálatának" tekintenek. AZ ARAB FORRADALMI ERŐK EGYSÉGÉÉRT Abdul Khalik Mahgub, a Szudáni Kommunista Párt főtitkára az arab forradalmi erők egységével foglalkozó cikkében hangsúlyozza, hogy az egység stratégiai szükséglet, mivel az arab világ elérte azt Az Egyesült Államok délkelet ázsiai „bőségszaruja". (M. Kopfiva rajza) a fokot, amelyen a nemzeti forradalom szociális forradalommá nő át. Ebben az időszakban az egység a legjobb válasz a neokolonlalista és reakciós erők támadásaira. Mahgub szerint a neokolonializmns és a reakció támadását három tényező könnyítette meg a szocialista világmozgalomban: elsősorban Kína és a szocialista világmozgalom között felmerült ellentét, továbbá az antikolonlalista világban, elsősorban Kína és India között kirobbant ellentétek, végül egyes arab országok viszályai és versengése, amelyben korlátolt nacionalista álláspontok érvényesültek. FÖLDRENGÉS GÖRÖGORSZÁGBAN Athén (CTK

J — Görögországban csütörtökön erős földrengést észleltek, melynek epicentruma 130 km-re délnyugatra volt Athéntől. A hivatalos jelentés szerint Megalopollisz városban hat személy súlyosan megsebesült, 10 ház teljesen romba dőlt. Számos további lakóház lakhatatlan. Egyes hírek szerint az épületek 30 százaléka megrongálódott. A környező falvakban ls károk keletkeztek. 1967 JANUÁRJÁBAN ÖSSZEÜL A LESZERELÉSI BIZOTTSÁG Genf (CTK) — A 18-hatalmi leszerelési bizottság 1967 Januárjában újból összeül. Genfben közölték, hogy a bizottság legutóbbi ülésén döntöttek erről. A következő tanácskoz-ls pontos időpontját a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttségének vezetői határozzák meg. HÁBORÚELLENES GYŰLÉS VARSÓBAN A varsói kultúra palotájának kongresszusi termében csütörtökön a Lengyelország ellent hitlerista támadás és a második világháború kirobbanásának 27. évfordulója alkalmából háborúellenes gyűlés volt, amelyen Wladíslaw Gomulkának, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével számos lengyel állami és pártvezető vett részt. A gyűlésen Józef Cyrankieuticz, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet. CEAUSESCU A NÉPHADSEREG FELADATAIRÓL Bukarest (CTK) — Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára beszédet mondott az éj román honvédelmi miniszter hivatalba lépése alkalmából rendezett aktíván. Hangsúlyozta, hogy a szocialista Románia politikai és diplomáciai tevékenysége a tartós béke biztosítására irányul. Amíg létezni fognak az imperialista és reakciós erők, addig a román párt és kormány állandóan erősíteni fogja fegyveres erőit. „Hadseregünknek készen kell állnia népünk munkájának megvédésére és szükség esetén az imperialisták agressziójának visszaverésére" — hangsúlyozta Ceausescu. néhány sorban ION GHEORGHE MAURERT, Románia Minisztertanácsának elnökét, aki hivatalos látogatáson volt Görögországban, fogadta Konstantin görög király. OLIVIER BORIS WORMSER, a francia külügyminisztérium gazdasági osztályának eddigi vezetője lesz Franciaország új moszkvai nagykövete. Wormsert Baudet nagykövetet váltja fel, aki 1964 márciusától tölti be hivatalát. ERHARD nyugatnémet kancellár, aki háromnapos hivatalos látogatáson van Svédországban, politikai kérdésekről tárgyal Erlander svéd miniszterelnökkel. Elsősorban a nyugateurópai gazdasági együttműködésről tanácskoztak. URHO KEKKONEN finn köztársasági elnök tegnap különrepiilőgépen hazautazott Szocsiból. A Szovjetunióban töltött szabadsága alatt tárgyalt Leonyid Brezsnyevvel, Alekszej Kosziginnel és Nyikolaj Podgornijjal. A KANADAI PARLAMENT jóváhagyta azt a .törvényjavaslatot, amely kötelezi a 118 ezer sztrájkoló vasutast —, akik 30 százalékos béremelést követelnek, — hogy azonnal térjenek vissza munkájukhoz. A törvény 18 százalékos béremelést javasol, de a vasutasok ezt nem fogadják el. Az augusztus 26-a óta tartó sztrájk jelentősen megbénította Kanada gazdasági életét. SETO japán kikötővárosban az elmúlt napokban leleplezték annak a kilenc japán katonatisztnek az emlékművét, akik az 1941. december 7-i Peart Harbour-i ütközetkor vesztették életüket. A hat és fél méteres emlékmű sírfeliratának szerzője Szato japán miniszterelnök. OGINGA ODINGA, a kenyai ellenzéki párt vezetője tegnap rövid látogatásra Tanzania fővárosába utazott. Tegnap beszédet mondott a Dar es Salaam-i egyetemen. A GHANAI NEMZETI FELSZABADÍTÁSI TANÁCS közlése szerint csütörtökön kinevezték azt a bizottságot, amely megszövegezi az új alkotmányt. A bizottság összetételét és létszámát nem ismertették. Az alkotmányjavaslat elfogadásáról népszazavás dönt majd.