Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-20 / 260. szám, kedd

lllllllllllllliMllllilllllllllilllllllilllM F lander Julianna a szllicei fennsík Szárazvölgyének srdős dombjai közt rejtőző üosszúszó szülöttje. Jelenleg a judapesti Ferencváros lakója, s decemberben lesz hatvannégy Bsztendös. Járása azonban ru­ganyos, fiatalos, az arca sima, magas kontyának szőke hajába alig-alig szőtte a kor csillogó ezüstjét... A most újjáépült, régi családi házban közvetlen hozzátartozója már nem él. Gyerekkorának megmaradt em­lékei kötik ezekhez a szo­bákhoz, amelyekben unokaöcs­cse látja most vendégül a pesti nagynénit. ÖTÉVES KISLÁNY A GETRUDE-BALETTBEN — Hogyan került olyan mesz­szlre Hosszúszóról? — kérde­Rouge-ban, a római Scala-mu­latóban... — És a szive? — kérdezem. — Az nem szólalt meg? Nem volt férjnél? — Nem. Hogy lehettem volna tánsosnő létemre? Mit kezdtem volna egy gyerekkel az állandó utazgatás során? A KLUDSKÝ CIRKUSZ TRAPÉZAN — És azután? s—- faggatom tovább. — Leszerződtem a Kludský­hoz ... öt évig működtem ná­luk. Velük is a világot jártam. Különös, hogy nyugat felé Pá­rizson, Madridon túl nem Ju­tottunk. Útirányunk most is, akárcsak korábban a balett-tár­sulattal, a Balkán felé vitt, s eljutottunk egészen Törökorszá­Fél kézzel meg akart kapasz­kodni a nyújtóban s másik ke­zével engem akart felfogni... Mit mondjak? Nem sikerült ne­ki. Én lezuhantam, ő meg reám. Koponyazúzódással, bordatörés­sel, slpcsontsérüléssel, vittek ki a porondról. Szegény Lolót azonban holtan ... Ott a hely­színen halt meg. Ha nem ug rik utánam, ha nem kísérli meg a lehetetlent, ő is életben ma­rad és én sem töröm úgy ösz­sze magam ... DOBSINAI VENDÉGLŐBEN — Amint látom, teljesen fel­épült sérüléséből. Ezek után már természetesen csak nem ment vissza a trapézra? — Nem is... Vendéglőbe ke­rültem Nagyrőcére és Dobsiná­ra ... Az ipolyszakállasl szövetke­zet 56 hektáron termeszt zöld­séget. Első pillantásra nincs eb­ben semmi különös. Elvégre kertészkednek másutt ennél na­gyobb területen is. A különös benne az, hogy általában csak a városmeliéki szövetkezetek merészkednek nagyobb mértékű zöldségtermesztésbe bocsátkoz­ni. S az Ipolyszakállasl szövet­kezet messze esik még az olyan Jelentéktelen fogyasztói köz­pontoktól ls, mint Ipolyság és Léva. Miért termesztenek hát Ipoly­szakállason ennyi zöldséget? Vállalják a vele járó kockáza­tot, vagy jövedelmező számuk­ra. Bizonyára ez utóbbival ma­gyarázhatnánk vállalkozásuk okát. Hajdú Károly segédkertész oldja meg a rejtélyt: — Tavaly ls nyertünk a zöld­ségtermesztésen — mondja. — Az idén egy millió hétszázezer korona bevételt terveztünk a kertészetből. Bárki nyugodt le­het, hogy több lesz. — ??? Csodálkozó tekintetem láttán bővebb magyarázatba kezd: — Az üzlet az üzlet, ehhez érteni kell. Megtanultuk már, hogy ha csak a felvásárló válla­latra támaszkodnánk, felkopna az állunk. Ezért nem sajnáljuk a fáradságot és már tavasszal friss zöldséget szállítunk a mar­tini járásba, ahol annak még hírmondója sincs. Valaki úgy véli, hogy ez költséges. Nekünk kifizetődik. A martiniak is elé­gedettek. Olyan jó kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy az egyenesen bámulatos. Aratáskor is segítettek kombájnokkal, pré­sekkel és járművekkel. A napok­ban 5 teherautót kaptunk tőlük a cukorrépa elszállítására. Lát­ja, ennek ls két oldala van és mindenhonnan nekünk fütyül. — Beszéljen még Sztojko bá­csival is .. . Az öreg Sztojko Iván a főker­tész. Bolgár származású, ez Idén szerződtette a szövetkezet, és ezúttal is jó üzletet csinált. So­kat vándorolt Közép-Európa­KÖZÉP-SZLOVÁK • NAGYSZABÁSC TALAJJAVÍTÁS A közép-szlovákiai kerületben az év végéig 2842 hektár földte­rületet csapolnak le, 3050 hektár föld öntözésére öntözőrendszert építenek és 8150 bektárt reknlli­válnak. • A KERÜLET FEJLESZTÉSÉNEK távlati terve hangsúlyozza a ke­vésbé feilett járások iparosítását. A rimaszombati járásban befeje­zik a tornaijai ruhagyár építését, több élelmiszeripari létesítményt helyeznek üzembe. • A TURISTAFORGALOM szempontjáböl Jelentős tervek születtek a Balkán—Balti tenger turista útvonal mentén (ekvő vi­dék kiépítésére. A turistaellátást szolgáló létesítményeket a Vág középső szakaszára, az Alacsony Fátra vidékére, Selmecbányára és Körmöcbányára összpontosítják. • A CIGÁNYKÉRDÉS magoldéaa túlhaladja a déli — ri­maszombati és losonci — járások erejét. A cigányság nagy része • két (árában összpontosnl, z a pé­rók felszámolása hatalmú Ossze­szerte, mig Itt telepedett meg Kozmárovcén, nem messze Ipolyszakállastól. Nehezen indul a beszélgetés. — őszinte legyek? — mond­ja hibátlan magyarsággal. — Nekünk, bolgároknak, akik a zöldség között nőttünk fel, né­ha a szívünk fáj egyes dolgok láttán. Véleményem szerint Csehszlovákia egész Közép-Eu­rópát megtömhetné zöldséggel. Csak egy kis józan ész és ügyes Irányítás kellene, és a Bulgá­riából vagy Magyarországból ér­kező nagy teherkocsik ellenke­ző Irányba is mehetnének. De hol a józan ész, amikor néha vissza kell hoznunk a zöldsé­get, mert nincs diszpozíció? Mondja, annyi sok a friss para­dicsom maguknál Bratislavá­ban? Mert ha van, akkor még konzervet lehet belőle csinálni. Beleegyezően bólogatok és ar­ra gondolok, hogy tegnapelőtt bejártam az egész várost, de csak félig rothadt, penészes, né­hány napos paradicsomot lát­tam a zöldséges üzletekben. — Higgye el, megvan itt min­den, ami a zöldségtermesztés­hez kell. Vagyis mégsem. A megértés,- meg a trágya hiány­zik. Istállótrágya. Félek kimon­dani, hogy mennyi Istállótrágya kéne egy hektárba, mert a szö­vetkezetben felmondanák a szerződésemet — mondja ha­miskás, de keserű mosollyal. — De ez sem lenne nagy baj, mert van itt annyi műtrágya, hogy elég. — Nem véletlenül telepedtem le éppen e környéken. Mi bol­gárok kiérezzük, hol lehet jó zöldséget termeszteni, máshol nem érezzük magunkat Jól. Lá­tott már bolgárt a liptói hava­sokon? Ez utóbi kérdést válasz nél­kül hagyva távoztam, de azóta, amikor külföldi paradicsom­konzervet vásárolok jó pénzen, mindig az jut eszembe, hogy Ipolyszakállason (valószínűleg másutt is) a sertések ették meg a paradicsomot. PALÁGYl LAjOS IAI MOZAIK geket emészt fel. Ezért a martini, prievidzai, Dolný Kubin-i és Po­važská Bystrica-i Járások vállal­ták 210 cigánycsalád elhelyezését, s megfelelő munka- és életkörül­ményeket teremtenek számukra. • TÖBB A BETEG? A kerület üzemeiben a betegség miatt az átmeneti munkaképtelen­ség aránya csupán 0,15 százalék­kal növekedett az utóbbi fél évben, ám ez 222 000 műszak kihagyását Jelenti. Fél év alatt átlagban min­den dolgozó 7,8 napot mulasztott. • HONNAN JÖN A PÉNZ? A kerület üzemei az elsiő fél évben a termelési tervet 103,3 százalékra teljesítették. A teljes Jövedelem tervét azonban 108,3 százalékra. Honnan a 3 százalé­kos Jövedelem-többlet? Az adat a nem termelési bevételek arányta­lan növekedéséről tanúskodik, ami figyelmeztető Jel. A gyorsan mozgósítható tartalékok feltárása is közre játszik az eredmény ki­alakulásában. A jövőben azonban csupán jól kifizetődő műszaki fej­lesztéssel érhetők majd el ilyen nagy „ugrások" a jövedelm ala­kulásában. |vil.j A CIRKUSZOK EGYKORI CSILLAGA zem. — Hiszen itt számosan vannak kortársai közül, akik két kezükön számlálhatják meg, hányszor jártak Peisőcön, s akadnak olyanok Is, akik még Rozsnyóig sem jutottak el. Flander Julianna messzi múlt­ba néző széruméi réved bele emlékeibe: — Hosszú sora van annak! Először a baletthez kerültem. Szüleim korán elhunytak, nyolc testvérem szintén. Egyedül ma­radtam. Gyámom, akinek a fe­lesége az ugyancsak csoltói születésű megboldogult édes­anyámmal barátságot tartott fenn, édesanyám emlékéért ma­gához vett Kassára, ahol épp ott-tartózkodott a huszonnégy tagú Getrude-balett. Magam sem tudom, hogyan jutottam be az együttesbe, de már ötéves koromban Bécsben letettem a táncvizsgát... — Mennyi ideig maradt a ba­lettnél? — Meddig? — nyúl kicsit fáradt mozdulattal, de a régi Lucy Dorain élénkségével a fe­jéhez. Megigazítja a haját. — Az emlékezetem nem működik már hibátlanul a balesetem 6ta ... Igen! — kap az agyába Otlő támpont után. — Leszerződ, tetett a Getrude-balett, s lekö­tött egészen tízennyolc éves ko­romig. Velük jártam tehftt ezen­túl. Marburgban, Zágrábban, Belgrádban, sőt, még a szige­teken is jártunk. Fölléptünk Máltán, a mostanában sokat emlegetett Ciprus-szigetén ls. Mindenütt nagy sikerrel... -— A balettnél maradt tovább­ra is, amikor lejárt a szerződé­se? — Nemi — rázza a fejét. — Azután több éven át mint szó­lótáncos, mint primabalerína szerepeltem a berlini Scala­szinházban, a bécsi Moulln gig. Sok-sok érdekes benyo­mást szereztünk s közben egyik esztendő telt a másik után. Hi­szen akkor már harminc is el­múltam ... — Az még nem oly sok ... — Földi- foglalkozásban nem Is. De a trapézon igen józan­nak, igen ébernek, igen vigyá­zatosnak kell lenni. Mert hi­szen minden pillanatban a ha­lállal játszunk... A SZERENCSÉTLENSÉG — Mint trapézmutatványos két társammal együtt tornász­tam húsz méteres magasban a porond fölött... Akkor már a Modrano cirkusz keretében mű­ködtem ... — Kik voltak a társad? — Német fiú volt az egyik. Erőteljes nagy ember. Jung Lo­lónak hívtuk. Cseh volt a má­sik, Suchý JOBSO. Hármas szá­munkkal bejártuk az egész köz­társaságot. Ez már az első köz­társaság utolsó éveiben történt. Mindenfelé vendégszerepeltünk. Prágában és Plzeftben éppen úgy, mint Košicén, ahonnan út­nak indultam, vagy itt a közel­ben, Peisőcön... Jó viszonyban volt két társával? Nem merültek fel el­lentétek, intrikák? — Soha..Nem is volt sza­bad, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Csak mint testvé­rek élhettünk egymás mellett. S egy alkalommal... Harminc­hét nyarán lehetett. Éppeg»Prá­gában léptünk fel, amlkoťrámt jött az ugrás sora. Jung' Loló lendített ki dobószámomöan ós Suchý Jozso küldte elém a nyúj­tót, amelyet repülés közben el kellett kapnom. De Józsi elké­sett a lökéssel... Azonban Lo­lo ezt észrevette, segíteni akart rajtam s ó is utánam ugrott. — Tehát közéd szülőföldjé­hez? Sőt majdnem ott... — Majdnem ... Mint kisven­déglők vezetője tartottam fenn magam. S volt Időm a csendes kisvendéglőkben, hogy magam elé Idézzem kalandos múlta mat. Mindazt, ami a Balkánon, Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában, Törökországban, Franciaországban, Spanyolor­szágban szerzett tapasztalataim­ból megmaradt emlékezetem­ben ... A MAGYAR KABELMŰVEK DOLGOZÓJA Most már kérdeznem sem kell, magától fejezi be utóbbi, aránytalanul kevésbé mozgal­mas tizenöt esztendejének jel­lemzését: — így köszöntött ránk az 1938-as esztendő. Hosszúszó és Budapest közt nem volt határ. Akkor kerültem mai otthonom­ba, s most már másfél évtizede ott dolgozom a Magyar Kábel­műveknél ... mint... — jelen­tette ki a hivatástudat büszke­ségével — mint mosónő ... — Nem nagy dolog az ma már — jegyeztem meg — a mai kiváló mosógépekkel! — De én kezdetben még köz­zel mostam! Csak az utóbbi időben szerelték fel nálunk Is a mosógépeket... — Jól érzi ott magát? Meny­nyi a keresete, ha szabad kér­deznem? — Ezerötszáz forint a tiszta fizetésem... Egy embernek •— Még arra is — tettem hoz­zá, — hogy időnként megláto­gassa szülőfaluját. Mit szól a község nagy építkezéséhez, fej­lődéséhez? — Csak örülök neki, s amíg csak tehetem, mindig szívesen fogok Ide visszatérni... A színpad és a cirkuszporond után biztos révbe jutott Flander t ulianna, művész nevén Lucy torain. Sok-sok ünnepeltetés, de solf kemény munka és le­mondás kísérte végig életpályá­ján. S mint a balettkarban, vagy a trapézon, a szocialista építő munkában is magára lelt. MOHR GEDEON HiiiiiiiiiHiininiiHtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ Ez év elején megkezdődött az érsekújvári vasútállomás korszerűsítése. Jelenít* a ratőház átépítése van folyamatban. Képünkön a Jozef Vida mester vezette vasútépítők csoportja egy 12S méter hosszú vágány talpfáit rakja le. (ČTK — I. Dubovský felvét&e) KIFIZETŐDIK A KERTÉSZET ;V f Tizenhat hektáron termesztettek paradicsomot. Hajdú Károly segédkertész és Foltán Margit örül a gazdag termésnek. (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents