Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-14 / 254. szám, szerda

Az" ügy tehát bíróságra he rült. Alsó- és felsőbb fokon ls Balkó Józsefnek adtak igazat. De mit ért vele, ha Gábor Lász­ló a bíróság döntését sem vet­te tudomásul. A helyzet egyre feszültebbé vált. Tóth János, mivel a HNB elnökét a maga oldalán érezte, nem törődött azzal, hogy kié a föld, ki fizeti utána az adót, ki műveli meg, a termést a magáénak követel­te. A mólt évben Balkóék ku­koricával ültették be a földjü ket. Be is kapálták, de a ter­mést Tóth János vitte haza. Vi­lágos nappal huszadmagával letörte Balkóék kukoricáját és hazavitte. Az esetnek maga a HNB elnöke is szemtanúja volt. Mégsem tett semmit az ügyben. Három napba, is bele­telt, mire tessék-lássék jegyző­könyvbe vették a dolgot. Ebbep azonban csak 5 mázsányi kuko­ricáról volt szó. Nevetséges do­log, hogy 43 áron csak öt má­zsa kukorica teremjen. Vajon mi értelme volt a valóság elfer dítésének? Erről Balkó József rövidesen meggyőződött. Az ese­tet szerette volna bíróságra ad­ni,, de nem vették fel, mivel a történtekről felvett jegyző­könyvben csak öt mázsa kuko­rica szerepel. Ennek az értéke nem haladja meg az 500 koro­nát. Az ügy tehál a HNB bün tetőtanácsa elé tartozik, Gábor Lászlóéknak kell benne ítéle­tet mondaniuk. Illetve csak kellett volna, mivel az ügyet a mai napig sem tárgyalták meg. AZ IDÉN TÓTH JÁNOS már maga is belátta, hogy ennek a torzsalkodásnak, ellenségeske­désnek semmi értelme. A kérdé ses földhöz már nem nyúlt. Gá­bor László azonban még így ls köti az ebet a karóhoz. Még ma is azzal „ijesztgeti" Balkóékat: ő majd megmutatja, hogy a föld úgysem marad az övék. Ha Tóth Jánosnak nem kell, átadja az állami gazdaságnak. És ezzel akkor fenyegetőzik, amikor az állami gazdaság már nemcsak szóban, de írásban is tudtára adta Balkó Józseféknek, hogy a földjére egyáltalán nem tart és nem is tarthat igényt, mivel az említett parcella törvényes tu­lajdonosa Balkó József. Tehát az állami gazdaság nem tart rá igényt, Gábor László mégis mindenáron rá akarja tukmál ni, csakhogy ne maradjon Bal­kó Józsefé. De miért? Szinte érthetetlen ez a magatartása. Gábor László például — most, hogy megkíséreltük tisztázni az ügyet, kijelentette: Bárki mond­ja is, ő mégsem ad igazat Bal­kónak. Ha rajta múlna, a föld­jét sem hagvná meg! TALÁN JOBB IS, hogy ma már nem csupán rajta múlik. Gábor Lászlónak nem is kell feltétlenül egyetértenie az igaz­ságszolgáltatás döntésével, de azt, mint a Kolonyi Helyi Nem­zeti Bizottság elnökének, fel­tétlenül respektálnia kell! Ö sem szabhat külön törvényeket büntetlenül a saját szájíze szerint. SZARKA ISTVÁN Miért A kérdés a bíróság asztala mögül hangzott el. Az asztal előtt fiatal ember áll, hu­szonhárom éves. Életében elő­ször került bíróság elé. Súlyos bün elkövetésével vádolják. Látszik rajta: a kérdés nem érte váratlanul, számított rá. A válasz mégis váratott magára, bizonytalanul, habozóan hang­zott. — Miért? — ismétli a kérdés első szavát. Megvonta a vállát. Ez a mozdulat valószínűleg azt fejezte ki, hogy maga sem tud­ja. A rabolt pénzre nem volt szükségem, — folytatja — a szövetkezetben havi ezertíárom­száz-ezernégyszáz koronát ke­restem, azonkjvül jelentős érté­kű természetbenit is kaptam. Csakis azért tettem, mert ré­szeg voltam. Nagyon sajnálom, ami történt, nagyon megbán­tam. A másik vádlott egy évvel fiatalabb az előbbinél. A fenti kérdésre csaknem azonos a vá­lasz. Traktoros a szövetkezet­ben, a természetbenieken kívül átlagosan 1600—1700 koronát keres havonként. — Magam sem tudom meg­magyarázni, hogyan történt — jelenti ki. — Csakis az alkohol hatásának tulajdoníthatok min­dent. A kérdésre a harmadik, a leg­fiatalabb vádlott is hasonlókép­pen felel. Ítélőképességét meg­zavarta az alkohol. Mindhárman jó munkaerköl­csű, dolgos fiatalok voltak, a szövetkezetben szerették őket, viselkedésükkel nem volt külö­nösebb baj. Általában rendes embereknek tartották őket. Egy napon mégis rendőrök kíséreté­ben távoztak hazulról, s nem­sokára bíróság elé kerültek. Megtámadtak és kiraboltak egy gyanútlan embert. Mindhárman nőtlenek voltak, családi gondok, anyagi nehéz­ségek nem gyötörték őket, ren des keresetük, megfelelő meg­élhetésük volt. S mégis súlyos bűntett történt. A csíkos ruhá­ba kényszerüli fiúk előtt min­den bizonnyal számtalanszor felmerül <t kérdés: Miért teL tem? Hogyan lehettem ilyen meggondolatlan? Miért? Hogyan? |*\élután közgyűlést tartott a szövetkezet. A napi mun­ka végeztével a tagság a nagy teremben gyülekezett. Késő es­tébe hajlott az idő, mire megta­nácskozták a közösség ügyes bajos dolgait. A gyűlés után egyesek a boros pince felé vet­ték az irányt. Nem kellett hosz­szú utat megtenniük, a pincét csak néhány lépcsőfok válasz­totta el a gyűlésteremtől. Jófaj­ta bort mértek odalenn, kelle­BALKÖ JÓZSEF, a nyitrai já­rás egyik kis falujában, Kolony­ban lakik, de már huzamosabb ideje Prerovban dolgozik. Nem volt már otthon nyugta, mara­dása. Gábor László, a helyi nemzeti bizottság elnöke meg­mondta, hogy akadékoskodó emberre nincs szükség a falu­ban. (Balkó József az elnöknek ezt a kijelentését a szembesí­tésnél ls megismételte. J És ne­ki nem volt tovább maradása. Hozzánk küldött panaszlevelé­ben ezzel kapcsolatban a követ­kezőket írta: „A keserűség, Gá­bor László elnöknek velem szemben tanúsított magatartá­sa, oktalan elfogultsága, igaz­ságtalansága elkergetett a falu­ból. meggyűlöltette velem a föl­det. amelyet mindennél jobban szerettem". Tényleg izgága ember Balkó József? Ha. valaki szemében azért izgága, hogy igazságát keresi, akkor igen. Ide s tova már ötödik esztendeje járja a hivatalokat, bíróságokat. Keresi az igazát. És ami a legérdeke­sebb. a HNB-én kívül valameny­nyi szerv neki adott igazat. Persze hogy neki, hiszen igaz­sága kézenfekvő. Most is, ami­kor a faluban jártunk, egy nya lábnyi hivatalos írást tárt elénk, végzéseket, határozatokat, ame lyek az ő javára billentik az igazság mérlegét. Sajnos azon­ban, ez' mind kevésnek bizo­nyult. Hiába volt a bírósági döntés, egyezség, a JNB hatá­rozata, Gábor László elnök csak nem akart tudomást venni ró­luk. / A BAJ MÁR RÉGEBBI KELE­TŰ. Akkor kezdődött, amikor — bár igen megkésve — Kolony­ban is megalakult a szövetke­zet. Balkó József is aláírta a belépési nyilatkozatot. Csupán egv kikötése volt: a hét hektár­ját beviszi a közösbe, csak a falu végén levő 43 áras par­celláját hagyják meg. Legyen az az ő háztáji földje. Kikötését azzal indokolta, hogy idővel építkezni szeretne. Kérését akkor indokoltnak, elfogadhatónak tartották. írást is kapott róla, hogy a 127/12-es parcella továbbra is megmarad személyi használatában. Bizonyos idő múlva Gábor László került a szövetkezet élé­re. Ekkor érte Balkó Józsefet az első csalódás. Állítólag a szövetkezet vezetősége úgy dön­tött, hogy a számára megha­gyott földet is a közöshöz „csap­ják". Fel is szántották és beve­tették lucernával. Gábor László, a HNB jelen­legi elnöke, ezzel kapcsolatban így nyilatkozik. — Balkó József nem a szövet­kezet vezetőségével „alkudta" ki a kérdéses parcellát, hanem azoknál, akik a szövetkezetet szervezték. Ezt a szerződést te­hát nem tarthattuk kötelezőnek a szövetkezetre. A BÉKESSÉG KEDVÉÉRT Bal­kó József akkor nem forszíroz­ta különösebben a dolgot. Lel­2. Oswald nem volt egyedül Ha a Warren-bizottság figye­lembe veszi Connally kormányzó vallomását, amit Zapruder fel­vételei is alátámasztottak, meg­dől a kivizsgálás egyik legalap­vetőbb állítása, miszerint a dal­lasi gaztett egyetlen gyilkos műve. Az utóbbi kutatások azonban épp ezt a megállapítást vonják kétségbe. A szakértők különö­. ^IIHHMHHaiMaMMtfHMMHi ke mélyén azonban ott élt a ke­serű tudat: becsaptak. A kolonyi szövetkezet azon­ban igen rövid életűnek bizo­nyult. 1961-ben átvette az álla­mi gazdaság. Balkó József szövetkezeti ta­got is a községházára hívták azzal a céllal, adja kezeírását, hogy földjéről lemond az álla­BALKÓ JÓZSEF igaza mi gazdaság javára. Nem akadé­koskodott most sem. Csak azt kérte, ha már- a szövetkezet el ts vette a faluvégi földecské­jét, hagyja meg neki az állami gazdaság, összeült a helyi nem­zeti bizottság tanácsa. 1961. ok­tóber 30-i keltezéssel megszü­letett a határozat, illetve szer­ződés. amelyben a község ve­zetői indokoltnak találták Bal­kó József kérelmét és ennek megfelelően döntöttek. A szer­ződés, amelyet egyrészről a HNB akkori elnöke és titkára, másrészről Balkó József írt alá, meghagyta tulajdonosának a 127/12 parcellát. NEMSOKÁRA új emberek ke­rültek a HNB élére. Gábor Lász­ló szövetkezeti elnök a helyi nemzeti bizottság elnöke lett. Hatvankettőben tagosították a falu határát. Tóth János fu­varos ekkor a következő köve­teléssel állt a HNB tanácsa elé: A tagosításnál a másfél hektár földje az állami gazda­ságba került. A földért földet akar. De honnan vegyen az elnök földet? Aztán gondolt egyet. Tóth Jánosnak átadta Balkó Jó­zsef 43 ár földjét. Amikor a tulajdonos tiltakozott ez ellen, az elnök kijelentette: Vele semmiféle szerződést nem kö­tött. A föld egyébként is az ál­lami gazdaságot illeti és kár­térítés fejében Tóth Jánosnak adja. (Az igazság azonban az, hogy nem az állami gazdaság, hanem Gábor László aláírásá­val a HNB ajándékozta el Bal­kó József földjét.) Így csalódott keservesen Bal­kó József másodszor is. Bírósághoz fordult igazság­tételért. Balkó József ragaszko­dott saját földjéhez, de Tóth János sem engedett a huszon­egyből. Neki a HNB adta a föl­det és Gábor László továbbra is az ő pártján áll. BALK0 JÓZSEF védte a ma­gáét, Tóth János viszont nem akarta feladni könnyen szer­zett „örökségét". A helyi nem­zeti bizottság meg nem akart tudomást venni a dolgok továb­bi fejlődéséről. Ök a földet Tóth Jánosnak adták és kész. sen Oswald mesterlövészi képes­ségeit vitatják, de a lövedék ballisztikus pályája és a fegy­ver pontossága körül is indokolt kételyek támadtak­CSODAFEGYVER VAGY MESTERLÖVÖ? A világ egyik leggyakorlottabb mesterlövészének kellett volna lenni ahhoz, hogy az olcsó japán távcsővel felszerelt, elavult Car­cano-tipusú fegyverrel Oswald 5,5 másodperc alatt három lö­vést adjon le, amely közül ket­tő hihetetlenül pontos volt. Azt pedig a Warren-bizottság is megállapította, hogy Oswald ka­tonáskodása idején közepes lö­vő volt és az utóbbi időben ke­veset gyakorolt. Zapruder filmfelvételei vi­szont azt bizonyítják, hogy 5,5 másodperc telt el az első és a Kennedyt fején találó harmadik lövés között, amelyet a 313. képkocka pontosan megörökí­tett. A gyilkosság kivizsgálásakor az FBI mesterlövészei és szak­értői közül csupán egynek si­került Ilyen rövid idő alatt há­rom lövést leadni, de itt sem vették figyelembe a pontosságot. A legjobb eredményt elérő Fran­zier azt mondotta, ha mozgó célpontra kellene lőnie, az to­vábbi másodperceket venne Igénybe. A Warren-bizottság mégis Os­waldot mondotta ki a kizáróla­gos gyilkosnak, különben össze­omlott volna ellentmondásokkal teli megállapítása. Ráadásul még az is kiderült, hogy senkinek sem jutott eszébe el­lenőrizni Oswald fegyverét, va­jon a gyilkosság napján egyál­talán használták-e. Erre azért lett volna szükség, mivel a pa­raffin-vizsgálat során Oswaldon a puskapornak semmi nyomát sem találták. FURCSA GOLYÚ S ha már sok a furcsaság Os­wald fegyvere körül, még külö­nösebb a Kennedy elnök nyakán áthatolt, majd állítólag Connal­ly kormányzót súlyosan megse­besítő puskagolyó „története". E bűnjelet ugyanis nem a se­besültből operálták ki, hanem az egyik kórházi alkalmazott teljesen tiszta állapotban talál­ta valamelyik hordágyon. Azt sem tudta megmondani, hogy melyiken. H. Popkin,, kaliforniai történész szerint ez a golyó va­lóban csodálatos. Azt ugyan megállapították, hogy Oswald puskájából lőtték ki, de a Ken­nedy boncolását végző orvosok kijelentették, hogy a golyó sem Kennedy, sem Connally testét nem járhatta át, mivel csak a kormányzó testéből 194 milli­gramm törmeléket operáltak ki, holott a talált lövedék csak 762 milligrammot vesztett sú­lyából. Ráadásul egyáltalán nem deformálódott, holott az Oswald fegyveréből kísérletkép­pen különféle tárgyakba lőtt golyók mind elformátlanodtak. Igy az egyik legjelentősebb bi­zonyíték igen kétes .értékű, s a gyilkosság körüli zűrzavarban bárki becsempészhette a kór­házba a golyót. Megállapították azt is, hogy ha Kennedyt a könyvraktár ab­lakából kilőtt golyó találta vol­na el, a kiszámított ballisztikus tette ? mesen elszórakoztak a vendé­gek. Ott idogáltak az előbb em­lített fiatalemberek is. Köze­lükben poharázgatott a történet másik két főszereplője: egyik ismerősük, aki tényleges szol­gálati idejét töltötte a hadse­regben, meg egy idegen férfi. Azt szokták mondani, hogv mértékkel nem árt a jó bor. K szavak igazához nem fér két­ség. Csakhogy a szeszes ital mindenkire más hatással van, ezért a mérték is minden em­bernél változik. Nem beszélve arról, hogy italozás közben legtöbben nem igen veszik ész­re, mikor lépik át a határt, amelyen túl már nem a saját ész, hanem az alkohol gőze irá­nyítja az elhatározást. A pincében jó hangulatban teltek az órák, gyorsan ürültek a poharak. Kalis László, törté­netünk egyik főszereplője éjfé­lig egymaga három liter bort elfogyasztott, két társa, Slsák Gyula, meg Tóth Károly is több mint egy liter bort megittak fe­jenként. Éjfél után néptelenek voltak a vágsellyei utcák. Csupán a pince előtt volt egy kis élénk­ség, a hazafelé Induló vendé­gek búcsúzkodtak. Történetünk szereplői ls elbeszélgettek egy Ideig. Itt lépett hozzájuk a pin­cében látott ismerős katona. Ja­ros Vendelin. Félrehúzta őket és megsúgta nekik, hogy na­gyobb .összegű pénz van annál az embernél, akivel együtt ivott. — Könnyen elvehetnénk tőle — javasolta. — Elvezetem egy félreeső helyre, lekapjuk a lá­báról és kizsebeljük. Nem kell félnetek, nem lesz belőle sem­mi baj. A három fiatalember józan ésszel talán felháborodva visz­szautasítja az ajánlatot, hiszen azelőtt becsületes életet éltek, soha eszükbe nem jutott volna, hogy ilyen módon szerezzenek pénzt. Ha Józanok lettek vol­na... Csakhogy nem voltak jó­zanok, sőt nagyon is az alkohol hatása alatt voltak. Igy történt, hogy a nitrogéngyár felé vezető úton az éj sötétjében üldözőbe vették, a földre teperték és bántalmazták történetünk ötö­dik főszereplőjét, Majd átkutat­ták a zsebeit és elvettek tőle csaknem ezer koronát — aznap kézhez kapott fizetési előlegé­nek nagyrészét. Utána elengedték áldozatu­kat, majd hazafelé indultak. Egy utcai lámpa halvány fényé­nél megszámlálták az elrabolt pénzt és megosztották. Kétszáz és egynéhány koro­na .. . és többévi szabadságvesz­tés jutott fejenként. GAL LÁSZLÓ pálya szerint a lövést a hátába kapta volna. Az elnök testét át­járt golyót ugyanis, csaknem függőlegesen kellett volna ki­lőni, vagy pedig az elnöknek legalább 20 fokos szögben elő­re kellett volna hajolnia. Zapru­der filmje azonban kétséget ki­záróan igazolja, hogy Kennedy egész idő alatt teljesen egye­nesen ült. A gyilkosság rekonstrukció­ja és az orvosi szakértők hiva­talos adatai alapján Oswald el­ső lövése nem sebesítette meg az elnököt. Valaki más, egészen más helyről, sokkal meredekebb szögből lőhetett. A Nation című lap cikke szerint valószínű, hogy az útjelző tábla volt a jel a lövések leadására, és amikor Kennedy gépkocsija odaért, a két lövés csaknem egyidőben dörrenhetett el, két különböző helyről. Sok emberben felvető­dik a gondolat, hogy Oswald csak áldozati bárány lehetett, akinek magára kellett terelnie a figyelmet, hogy az igazi gyil­kos egérutat nyerhessen. A megkérdezett tanúk többsé­ge 4—5. sőt 6 lövést is hallott. A Warren-bizottság azonban makacsul ragaszkodott a három lövéshez. "Érdemes kicsit bőveb­ben foglalkozni a tanúvallomá­sokkal és a legjelentősebb ta­núk fölöttébb gyanús halálával. Következik: 3. TANÚVALLOMÁSOK Oswald távcsöves Carcano-fegy vere, amely a szakértők véle­ménye szerint meglehetősen félre hordott.

Next

/
Thumbnails
Contents