Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-09 / 218. szám, kedd

Romáin Rolland és 8 csehszlovákiai magyar irodalom „Érdeklődéssel olvastam barátja fejezetét A gondolat megragadó s én igaznak vélem: Krisztus törvényének és a természet érctörvényének a kettőssége valóban tragikus nagy problémája a társadalmi életnek. Hiábavaló lenne tagadni az egyiket vagy a másikat, s bűnös lenne a másodikat az első álarcával leplezni. Az ilyesfajta csalás, amin a népek az elmúlt tizenöt év borzalmas csődje óta világosan átlátnak, megbélyegzi a keresztény egyházakat, s hitelét veszi vallásuknak. Eljutni a két ellentétes erő harmóniájához ... Herakleitosztól kölcsönzött kedvelt jelmondatom szerint ez a legfőbb műalkotás és a legfontosabb életeredmény. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen egyensúly, még ha sikerülne is elérni, hosszú időre rögzíthető lenne. Az élet örökké tartó mozgás; emelkedik és süllyed, beszívja és kileheli a levegőt: a szív dobogása ez; a megállás halált hozna. Hiszem, hogy e két ellentétes pólus szükséges a ritmushoz; egyik sem pihen het. Barátjának igaza van, midőn azt mondja, hogy „maguk a romboló erők is eszközök, amelyekkel a teremtő (én azt mondom: a „Kozmikus Törvény" — hiszen nem tudok róla többet) megvalósítja programját". Soha nem éreztem oly pontosan e nagy Kozmikus Törvények ellenállhatatlan áramlását, mint a háború óta és (még inkább) a háború után, amikor a zuhanás meggyorsul: ekkor ugyanis az emberek, akik kormányoznak, az államok és a népek, akaratuk és érdekeik ellenére, az értelem ellenére, szemmelláthatóan belesodródnak óriási méretű elementáris kavargásokba, amelyek rombolások és átalakulások útján szükségszerűen létrehozzák az emberiség új korszakát. Barátja kéziratát eljuttattam svájci fiatal keresztényekhez, akik komolyan veszik a Hegyibeszédet és többször is vállaltak már börtönt a „katonai szolgálat elvi megtagadásáért". Megadtam nekik az ön címét. Esetleg megkísérlik, hogy közvetítésével érintkezésbe lépjenek barátjával. Levelével egyidőben Angliából is kaptam egy levelet, amely mutatja, mennyire azonos erkölcsi szenvedést okoz a vallási és társadalmi hazugság minden országban, a leginkább öntudatos és a legtisztább ifjúság lelkében. Egy rendkívüli energiájú fiatal angol quaker ír, Reginald Reynolds, aki egy évet töltött Gandhi mellett Indiában; mint a polgári ellenállási mozgalom kezdetének tanúja, helyszínen tapasztalhatta a brit Uralom tűrhetetlen erőszakosságait és a sajtó hazugságait; egy sorozat leleplező körlevelet intézett a quakerekhez, s e körlevelek a legfontosabb vallomást tartalmazzák az ez év első hat hónapjában lejátszódott indiai eseményekről. Most vissza kellett térnie Angliába, s hiába kísérli meg felrázni a közvéleményt, amely nem hajlandó okulni." Filmezés — magnetofonszalagra mm 100 millió fokos hőmérséklet A földi élőlények számára az egyes évszakok közötti, mínusz 40 C fok és a plusz 40 C fok közötti rendkívül szerény differenciák is igen szélsőségeseknek tűnnek, mert csupán ezekhez a hőmérsérkletekhez szoktak. A Földön a legmagasabb hőmérsékletet természetes körülmények között a Líbiai-sivatagban mérték, mínusz 58 C fokot. És ha a mínusz 81 C fokos szibériai vagy a mínusz 86 C fokos antarktiszi rekordhidegre gondolunk, akkor sem sokkal lépi túl a hőmérséklet-különbség a 100 C fokot. A technikában, az iparban sokkal magasabb hőmérsékleteket, sokkal nagyobb hőmérséklet-különbségeket használ az ember. Természetes környezetében az ember csupán 20—30 C fokos hőmérséklet-ingadozásokat észlelt. A kivételt csupán a villámtól felgyújtott tárgy jelent. Tulajdonképpen óriási teljesítménye volt az ősembernek, hogy szolgálatába tudta állítani a tüzet, és maga is tudoft tüzet gyújtani. A nyílt láng körülbelül 800 C fokos. Az ember és a hőmérséklet Függetlenül attól, hogy a láng hőmérsékletének mérése önmagában is nehéz feladat, a hőmérséklet-különbség érdektelen volt a primitív ember számára, sőt azt mondhatjuk, hogy az ipari forradalom hajnaláig így volt ez. Az ember a lánggal csupán más tárgyakat kívánt felhevíteni, mondjuk egy darab húst vagy főzőedényt. Nem a láng hőmérséklete volt a fontos neki, hanem a melegítésre felhasznált hő mennyisége. Igen hosszú ideig ez sem volt tudatos, hiszen a tudományosan megalapozott hőtan mindössze mintegy 150 éves. Tisztán tapasztalati úton — mélyebb ismeretek nélkül — kemencékben már régóta elértek 1000 C fok körüli (agyagégetésnél) és 1400 C fok körüli hőt (vasgyártáshoz). E magas hőmérséklet kémiai folyamatokat tett lehetővé. Megvalósítani úgy sikerült, hogy az ember egyrészt az éghető anyagot nagyobb levegőmennyiség befúvatásával (fújtatóval), tehát több oxigént adagolva, nagyobb hőmennyiség kiváltására késztette, másrészt pedig a fát előkészítette, faszénné alakította át, ehát jobb fűtőértékű, nemesebb tüzelőanyagról gondoskodott. Csupán a múlt évszázad közepétől kezdve törekedett az ember tudatosan magasabb hőmérséklet előállítására, éspedig úgy, hogy az égési folyamatokat jobban megismerte. A forrasztólámpával és a Bunsen-égövel 1000—1900 C fokos hőmérséklet érhető el. A magasabb égési hőmérsékletet z ésszerűbb, fokozottabb levegőadagolás teszi ez esetben lehetővé. Az ipari forradalom kezdeti időszakára a gőzgépek alkalmazásának egyre erőteljesebb terjedése a legjellemzőbb esemény. Ez tette szükségessé egy átfogó új elméletnek, a hőtannak megalkotását. Az égési folyamat lényegét Lavoisier tisztázta 1780 körül, végérvényesen sutba dobva az elavult elméleteket. Magas hőmérsékletek Az egyre magasabb hőmérsékletek elérésére való törekvést az erőgépek hatásfoka is motiválja. A hatásfok ugyanis nagyrészt a forró gőz hőmérsékletétől függ: a hatásfok javul, ha a forró gőz hőmérséklete emelkedik. Minél magasabb, annál jobb. A korszerű gőzerőművekben éppen ezért a gőzt 500—600 C fokra is felhevítik. Ennél magasabb hőmérsékletek azonban aligha használhatók, mert a kazánok, csővezetékek és a turbina mozgórészeinek anyaga ennél magasabb hőmérsékleteken hamar tönkremegy. A korszerű gőzgépekkel 30 százalék körüli hatásfokot érnek el. A kis gőzgépek és főleg a járművekbe (mozdony, lokomobil) épített gőzgépek azonban sokkal kisebb hatásfokúak. Az Ottó- és a Diesel-típusú motorok hőmérsékleti értékei 1900 C fok körül mozognak. A gyakorlatban a benzinmotorral 30 százalék körüli hatásfok, a Diesel-motorral pedig mintegy 35 százalékos hatásfok érhető el. A tudomány és a technika által kialakított egyéb, magas hőfokú hőforrások nem sokkal lépik túl a robbanómotorok, illetve az izzószál (wolframszál) 2000— 2900 C fokos határait. A durranógáz például, amelyben 2 rész hidrogén és 1 rész oxigén vegyül, égése során 2900 C fok hőmérsékletet fejleszt. Ezzel hegeszthetünk, sőt kvarckristályt (1600—2000 C fok) olvaszthatunk. Villamos ívhegesztéssel mé& magasabb hőmérsékleteket érünk el. A villamos ívben a részecskék 3000 C fokra is felhevülnek. A villamos ív mai továbbfejlesztett alakjában, a plazmaégőben vagy plazmapisztolyban, a technika egyik legfontosabb segédeszközévé válik. Megfelelő forrásokkal 10 000 —30 000 C fok hőmérséklet is elérhető vele. így igen magas olvadáspontú anyagokat olvaszthatunk meg, és megömledt állapotukban felületekre szórhatjuk rá azokat s úgyszintén igen sok anyagot, méghozzá a leginkább hőálló anyagokat könnyen vághatunk. Termonukleáris hőmérsékletek Mintegy 30 éve tudjuk, hogy a csillagokban, így a Napban is elképzelhetetlenül magas, sok millió C fokos hőmérséklet uralkodik. Korábban csupán a Nap 6000 C fokos felszíni hőmérsékletét ismerték. Az ismert csillagok felszíni hőmérséklete ugyancsak hasonló nagyságrendű, mint a Napé. Közvetett mérések alapján ma mér a csillagok belső hőmérsékletét is megbecsülhetjük: a Nap belsejében uralkodó 20 millió C fokos hőmérséklet — jól tudjuk — a sok millió atmoszféra nyomás hatására jön létre. Ez a Napban és a többi csillagban folyamatosan lezajló jelenség (a több millió C fokos hő) a hidrogénbomba „elsütésekor" is fellép, azonban rövid időre, robbanásszerűen. Az atomenergiának azonban nem szabad a háborút, a pusztítást szolgálnia. Az energetikusok alapvető feladata ma a fúziós reaktor megalkotása, amelyben 100 millió C fok körüli hőmérsékleteknek kell uralkodniuk. Sok-sok tudós dolgozik a megoldásán az egész világon, de elsősorban a két nagy atomhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok laboratóriumaiban. Ezeknek a tudósoknak óriási tudományos és technológiai nehézségeket kell még leküzdeniük. Érthető, hogy az ilyen mérhetetlenül forró anyag nem szorítható szilárd szerkezeti anyagokkal bíró határok közé, hiszen az érintkezés során ezek a falak azonnal megolvadnának és elpárolognának. A rendkívül magas hőmérsékletek azonban most is csupán a célhoz vezető eszközt jelentik, vagyis annak eszközei, hogy a magreakciók az energiafejlesztés céljára hasznosíthatók legyenek. A modern társadalom hallatlanul energiaéhes. Ha valóban sikerül a biztonságos üzemű fúziós reaktort megalkotni, az az emberiség életében mindenkor megteremti a szükséges energiát, még akkor is, ha az energiahiány lényegesen gyorsabban növekednék, mint ahogyan ma feltételezzük. M

últ évben s épp e lap hasábjain beszámoltam arról a látogatásról, amelyet dr. Krammer Jenő, az érsekújvári gimnázium egykori tanára tett Romáin Rollandnál 1931 nyarán; idéztem Romáin Rollandnak az ebből az alkalomból készült, kiadatlan naplójegyzetét is, ahol összefoglalta a Krammerrel folytatott beszélgetést és leírta, menynyire meglepte és meghatotta őt, hogy a haladó csehszlovákiai magyar ifjúságban oly sok követője akadt. Most e látogatás előzményeiről adok számot. Teszem ezt egyebek közt azért is, mivel újabban — örvendetes módon — egyre többen és egyre többször írnak a csehszlovákiai magyar irodalom két háború közti korszakáról s ebben főleg a haladó hagyományok elemeit keresik. Viszont általában kevés Jele van annak, hogy a szorgalmas kutatók figyelemmel lennének a nemzetközi kapcsolatokra ls. Peťig a csehszlovákiai magyar haladó értelmiségiek — írók, műfo-dítók, esszéisták — nemcsak azt a ma már igen elismert szerepet vállalták, hogy a ih és a szlovák irodalom értékeit közvetítették a magyar olvasókhoz, továbbá hogy nagyrészt az ő munkájuk nyomán vált ismertté a szovjet szellemi élet sok fontos terméke, — hanem közvetlen kapcsolatot tartottak a korabeli világirodalom szocialista és humanista, antifasiszta és antimilitarista áramlatának jelentős képviselőivel is. Elég fellapozni az Üj Szó, Az Üt vagy akár a Mi Lapunk évfolyamait, s meggyőződhetünk róla, hogy korántsem csak egyéni hajlamból vagy szeszélyből, hanem a helyzet és a kötelesség felismeréséből fakadt a két háború közti csehszlovákiai haladó magyar értelmiségnek ez a világirodalmi érdeklődése és közvetítő szerepe. Következik hosszú részlet Reginald Reynolds leveléből, amelyben az angol quaker arról panaszkodik, mily kevesen értik meg a lelkiismereti magatartás elsőbbségét, s ezért az észményeket feláldozzák a „politikának"; a vallás és a politika hivatalos hirdetői becsapták az ifjúságot. „Tudjuk, hogy be vagyunk csapva, de nincs vesetőnk." S Rolland megküldi Krammeréknek Reynolds címét, mivel rokonságot érez Simándy gondolatai és a fiatal angol quakeIlyen távlatból van különleges jelentősége annak, hogy e haladó értelmiségiek ismételten és folyamatosan kapcsolatot tartottak fenn a cselekvő humanizmus legkiválóbb európai képviselőjével, Romáin Rolland-dal. E folyamatos kapcsolat egyik fontos, talán legfontosabb láncszeme Simándy Pál könyve nyomán jött létre. Simándy Pál — valódi nevén Gombos Ferenc — egykori protestáns lelkész, aki emigránsként élt Csehszlovákiában és a losonci YMCA-szervezetet vezette (s akinek kiemelkedő szerepe volt az önálló magyar irodalmi élet megszervezésében), 1930-ban értékes, de majdnem teljesen észrevétlenül maradt könyvet írt Az elsikkadt hegyibeszéd címmel. Ez az eredeti és újszerű mű — az úgynevezett haladó kereszténység jellegzetes magyar terméke — azt a gondolatot fejtette ki, hogy a krisztusi tanítás lényege a hegyibeszéd és hogy ez a lényeg az évszázadok folyamán megmásult, elsikkadt. Simándy tehát a krisztusi elvek és a szocializmus összhangját kereste, s könyvében ennek az összhangnak a kialakítására tett nagyszabású l és mindmáig nem méltatott) kísérletet. 1930-ban megkérte Krammer Jenőt, fordítsa le és küldje el Romáin Rollandnak a könyv egyik, leglényegesebb fejezetét. Rolland fölöttébb figyelemre méltó levélben köszönte meg e küldeményt, s válasza új, rendkívül rokonszenves elemekkel színezi a nagy íróról és gondolkodóról általában elterjedt képet; a levél nyomán ugyanis entberközelségből ismerhetjük meg a jóakaratú emberek cselekvését előmozdító s tiszta ügy képviselőinek egymásra találását szorgalmazó, kézfogásukat előkészítő humanistát. Ezt írta Simándy munkájáról: rek csalódottsága közt. Majd, szép fordulattal, így fejezi be levelét: „Én magam, mint látja, hű maradok küldetésemhez: közelebb hozom egymáshoz a kezeket, melyek világszerte keresik egymást Szeretettel szorítom meg a magáét is ..." E

rendkívül tanulságos levélváltást követő évben, 1931-ben, jött létre az a látogatás, illetve beszélgetés a csehszlovákiai magyar haladó mozgalmakról, amelyet tavaly mutattam be az Üj Szó olvasóinak, DQBOSSY, LÁSZLÓ J

apánban nemrégiben olyan televíziós kamerát hoztak forgalomba, amely lehetővé teszi a magnetofonszalagra való „filmezést". A közönséges tv-készülékhez csatolt magnetofon segítségével a film azonnal, minden további feldolgozás nélkül „levetíthető" a képernyőre. A szokatlan kamerát a nagyközönség számára kezdték gyártani, ára nem több, mint egy filmvetítő készüléké. A kamera egyik modelljével színes felvételek is készíthetők. -—- A képeken felül balra a képeket rögzítő magnetofon, felül jobbra a házi tv-kamera. Alul balra a filmfelvétel reprodukálására szolgáló készlet (tv-készülék és a színes felvételeket készítő kamera) és a magnetofon, jobbra: a házi tv-kamerával készített amatőrfelvétel a televíziós készülék ernyőjén. ESÖ MEGRENDELÉSRE A mesterséges eső kiváltását célzó kísérletek a jelek szerint végső fázisukhoz közelednek. Az ausztráliai Melbourneben működő tudományos és ipari kutatóintézet munkatársai Tasmánlában mintegy 6300 hektáros területen széles körű kísérletezést kezdtek a mesterséges öntözéssel. Közben megoldották a tartós eső kiváltásának a problémáját ls. E célra különös gomolyfelhőket, kumuluszokat választanak, amelyben a víz mínusz 6—5 C fokra hűtött. 20 gramm ezüstjodid kristálykáknak a kumuluszok övezetébe való szétszórása 40—80 percig „ tartó esőt váltott ki. Ez Idő alatt félmillió tonna víz hullott a földre csaknem természetes lg( nagyságú esőcseppek alakjában. Hasonló nagy kiterjedésű vi kísérleteket végeznek a szovjet tudósok is az ország déli vldé- » kein, az amerikaiak pedig Oj- F Mexikóban-