Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-07 / 216. szám, vasárnap

M

anapság talán nincs problémakör amelyről anynylt beszélnénk, mint a munkáról és a művelődésről. Mindkét fogalom és mindaz ainl ezzel összefügg (a munkafegyelem, a termelékenység, a munkához való viszony a szakmai műveltség színvonalának az emelése, a politechnikai képzés megjavítása. a népmüvelés hatékonyságának a növelése stb. stb.), szocialista építésünk kulcskérdése. Érthető hát, ha mind a munka. mind a művelődés az érdeklődés homlokterébe került és állandóan visszatérő beszédtéma. E rendkívül sokrétű és összetett kérdésnek ezúttal csupán egyik oldalát: a munka és a művelődés kölcsönhatását vizsgáljuk meg. Mielőtt azonban e viszonyt elemeznénk, nézzük meg, hogy mit is értünk tulajdonképpen a munkán és mit a művelődésen. A munka immár klasszikus meghatározását Marx fogalmazta meg. A Tőke első kötetében ezt írja: „A munka mindenekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tettével közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét." A munka akkor öltötte a sajátosan emberi tevékenység jellegét és akkor vált folyamatjellegűvé, amikor megkezdődött a szerszámkészítés. Ennek révén alakult ki aztán a beszéd és a gondolkodás, amelyek azóta is — a társadalmi formákkal párhuzamosan — tovább fejlődnek. Már Itt megjegyezhető, hogy a munka, a beszéd, a gondolkodás és az emberi test felépítése — épp úgy, mint a későbbiek folyamán a munka és a művelődés kölcsönhatását tárgyalva látni fogjuk — többé-kevésbé feltételezik egymást és az ember fejlődése folyamán kölcsönösen hatnak egymásra. Fontos kiemelnünk azt is, hogy a munka nemcsak az ember életéhez szükséges eszközöket biztosítja, hanem a munka emelte ki az embert az állatvilágból és a munka teremtette meg magát az embert is. Az egykori munka nagyon távol áll a mai munkától, az emberi munka fejlett formájától. Annyit azonban mégis meg kell jegyeznünk, hogy már az emberré válás kezdeti szakaszán világosan fellépnek azok a tendenciák (munkaeszköz-készítés, élelemszerzés, a természeti erőkkel szembeni harc stb.), amelyek — az évezredes fejlődésen át — szükségszerűen vezettek a munka mai fejlett formájához. Nem vitás az sem, hogy a mai embernek a természettől sokkal többre van szüksége, mint elődjének. De — és rtt megint Marxot idézzük: — „Miként a vadembernek küzdenie kell a természettel, hogy szükségleteit kielégítse, hogy életét fenntartsa és újra termeljen, ugyanúgy kell küzdenie a civilizált embernek ls, ezt kell tennie minden társadalmi formában és minden lehetséges termelési módban. Az ember fejlődésével együtt bővül a természeti szükségszerűség e birodalma, mert bővülnek a szükségletek; de ugyanakkor gyarapodnak a termelőerők ls, melyek a szükségleteket kielégítik." Más szóval: minél inkább leigázza az ember a természetet, annál inkább kibővül a természettel való kapcsolatának és a természettől való függőségének a szférája. A munka a különböző társadalmi gazdasági rendszerekben különböző formát ölt és adekvát kifejezője az adott kor társadalmi fejlettségének. A munka a maga igazi rendeltetését (azt ugyanis, hogy necsak a létfenntartás, hanem az alkotó ihlet, a gyönyörűség és az emberi tevékenység önként vállalt kiélési forrása legyen) részben a szocializmusban, egészében pedig csak a kommunizmusban éri el. A kommunista munka teremti majd meg az egyetemes tudású, sokoldalú, széles látókörű és nagy szakképzettségű emberek tömegét, ezeknek az embereknek az állandó utánpótlását. A művelődésre vonatkozóan igen sokfélék és egymástól igen eltérőek a nézetek. Müvelődesen azonban általában azt a folyamatot, illetve tevékenységet értjük, amelynek SL rán valaki, vagy valamely csoport újabb és újabb ismereteket szerez magának. Ami a munka és a művelődés viszonyát és kölcsönhatását illeti, azzal kapcsolatban mindenekelőtt azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy amint az Idők folyamán változott a munka és a művelődés tartalma, úgyanúgy változott a munka és a művelődés kölcsönhatása, egymáshoz való viszonya is. Az őskorban a munka az ember felegyenesedését, megeszesedését, fizikai és szellemi fejlődését segítette elő. A munkamegosztás révén később (főleg a kapitalizmusban) a munka az ember testi-lelki sanyargatójává, az élettől és a társadalomtól történő elidegenedés forrásává vált. Ebben a vonatkozásban ellentétes a munka és a művelődés kapcsolata is. A munka nem válik a művelődés ösztönzőjévé, a művelődés sem támogatja a munkát. Nálunk a kizsákmányoló jellegtől mentes munka szorosan kapcsolódik a művelődéshez, ösztönöz az állandó továbbképzésre, úgy is mondhatnánk: a munka és a művelődés egymással összefüggésben, szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban áll. A kettő kapcsolatát és öszszefonódását a társadalmi érdek követeli meg. A szocialista munka azonban nem úgy hat az emberre és a művelődésre, mint mondjuk a szobrász az anyagra, melyet tetszése szerint gyúr és alakít. V

olt időszak (elsősorban a sematizmus és a dogmatizmus időszakára gondolunk), amikor az a nézet uralkodott, hogy a munka és a művelődés egymással egyenes arányban van. Ez a felfogás hozta létre és szorgalmazta pl. az aratási kultúrbrigádokat, gondolva, ha munka közben esztrád- és más kulturális műsorral szórakoztatjuk a dolgozókat, növekszik a termelékenység, gyorsabbá válik az aratás. Tulajdonképpen ennek, a ma már mosolygásra késztető felfogásnak tulajdonítható az a gyakorlat ls, amely eltúlozza a felvilágosító és a politikai agitációs munka szerepét. Sokan ugyanis azt hitték (és hiszik néhányan még ma is), hogy aki öntudatos, elvhű és politikailag fejlett, az rátermett a vezetésre és bonyolult műszaki feladatokat is meg tud oldani. A gyakorlat naponta bizonyítja, hogy a kérdés sokkal bonyolultabb. A közösségi érdeket képviselő szocialista munka elsősorban azáltal befolyásolja a művelődést, és formálja az egyént, hogy új és egyre nagyobb feladatokat állit az ember elé. Ismert tétel, hogy a „tudás anyagi erővé válik". Hivatkozhatunk erre a tételre olyan értelemben is, hogy a munkára visszaható (anyagi erőt jelentő) tudást az egyre nagyobb szakképzettséget igénylő munka szüli, teszi szükségessé. A munka és művelődés kapcsolata a valóságban természetesen ennél összetettebben és áttételesebben jelentkezik. Annyi azonban mindenképpen bizonyos és bátran állítható, hogy a szocialista társadalomban a munka és a művelődés feltételezi és kiegészíti egymást. Nem véletlen, hogy a párt XII. és XIII. kongresszusának józan, realitásokra épülő határozata is a munkát és a művelődést összefüggésben tárgyalja és az új szempontoknak megfelelően szabja ipeg az agitáció és a politikai felvilágosítás teendőit. A termelés és a munka szer»»vezéséneik tökéletesítése, valamint a munkamódszereknek a technika haladása következtében kialakuló humanizálása olyan helyzetet teremt, hogy a munka szükségszerűen válik művelődési tényezővé. E folyamat leginkább abban nyilvánul meg és fog megnyilvánulni fokozottabban a Jövőben, hogy az egyre igényesebbé váló munka csiszolja az agyat, gondolkodásra késztet és nélkülözhetetlenné teszi a tájékozódást, az örökös művelődést. Az értelmi fejlettség, a sokoldalúság, a korszerű műveltség viszont a munkát teszi könnyebbé, egyre tökéletesebbé. A szocialista munka és a szocialista művelődés két különböző, de egymásra kölcsönösen ható, egymást támogató folyamat. BALÁZS BÉLA RÖVIDEBB LETT A SZOKNYA A folyton változó divat időrőlidőre meglep bennünket valamivel. Most például a szoknya hoszsza lett rövidebb. Az új divat szerint a szoknya térden felül ér. Természetesen ezt is, mint minden divatújdonságot, nagyon megfontoltan kell alkalmaznunk. - A térden felüli szoknya csakis az egészen fiatal, karcsú lányoknak illik. A divat ismét próbára teszi jó ízlésünket és önkritikánkat. Reméljük, mindnyájan kiáltjuk ezt a próbát, s ha már nem tartozunk az egészen fiatal korosztályhoz, vagy lábunk formája kifogásolható, nem viselünk túl rövid szoknyát. Ellenkező esetben könnyen nevetségessé válhatunk. A kulturált étkezés általános szabályait tartsuk meg még a mai rohanó életiram mellett is. Természetesen ne csak nyilvános helyen ügyeljünk a helyes étkezésre, hanem otthon is. Fordítsunk nagy gondot az asztalterítésre és a gyerekektől is követeljük meg, hogy illedelmesen viselkedjenek az asztalnál, késsel, villával egyenek. Ne felejtsük el, hogy ha a kulturált étkezés szabályait már otthon elsajátítja a gyermek, nem jön zavarba később vendégségben, társaságban, banketten stb. Az étkezéshez lapos és mély tányért adunk, s a feltálalt ételnek megfelelő evőeszközöket. A vizespohár helye a tányér jobb oldalán van. Az asztalról ne hiányozzék a sótartó. Az asztalfőn családi étkezéskor a háziasszony ül, s ő ad jelt az étkezésre azzal, hogy hozzálát az ételhez. Míg a levest esszük, bal kezünk csuklóig az asztalon nyugszik (nem könyökölünk!), jobb kezünkkel kanalazunk. Könyökünket szorosan a testünk mellett tartjuk, nem emeljük magasra, s nem ütögetjük vele a szomszédunkat. A kanalat a hegyével és nem az oldalával emeljük a szájunkhoz, s nem merítjük csordultig. A tálakba külön kanalat vagy villát teszünk, mert a tálból nem szedhetünk saját evőeszközünkkel. A tálból először a háziasszony vesz, azután kerül sor a többi családtagra. A villát a bal, a kést a jobb kezünkben tartjuk. Mutatóujjunk a kés nyelének a kés foka felőli végén legyen (s ne a kés nyelénél lejjebb). A húst ne vágjuk össze egyszerre a a tányéron. A kenyeret a kosárból mindig kézzel, sohasem villával vesszük ki. A kenyeret nem HÁZTARTÁSI TANÁCSOK AV.V.V.V.V.V.V.V.V.V. csavarja be mosás után a hajót. Ehhez a laza hajviselethez nagy csavarókra van szükségünk. Hogy sportolás, úszás stb. közben ne hulljon az arcunkba a hajunk, széles szalaggal kössük át. vágjuk késsel, hanem kis darabokat törünk le belőle. Az étkezés befejezésével a villát és a kést tányérunkon jobb oldalt egymás mellé tesszük. Ha az evőeszközöket keresztbe tesszük a tányéron, ez azt jelenti, hogy az evést még folytatjuk. - Az asztalnál csak akkor dohányozzunk, ha már mindenki befejezte az étkezést. Nem illik felállni az asztaltól, míg a többiek be nem fejezték az étkezést. (Ez természetesen csak a családi körben vagy vendégségben történő étkezésre vonatkozik.) Mindig meg kell várnunk, míg a háziasszony feláll az asztaltól. Az ebédet nemcsak vendégségben illik megköszönni, hanem otthon is. Ezt a gyerekektől is követeljük meg, valamint azt is, hogy csak akkor állhassanak fel az asztaltól, ha a szülőktől erre engedélyt kapnak. Akár családi körben, akár vendégségben, akár nyilvános helyen étkezünk, viselkedjünk az asztalnál mindig kulturáltan, s erre tanítsuk a fiatalokat is. Anyu, készítheted a kacsát Holnap csomagolunk, holnapután indulunk. Naayon jó volt minden, de otthon a legjobb, mór előre örülünk !... És örülhetnek, hiszen anyu párolt kacsát készít káposztával. Az pedig nem mindennapi eledel. Mi kell hozzá? - Egy kacsa, 1 kg káposzta, 1 deci ecet, 30 gramm cukor, 300 gramm alma és 20 gramm só. A besózott kacsát megsütjük, kicsontozzuk és négy részre osztjuk. A káposztát felmetéljük és a kacsa levével pároljuk. Ha már háromnegyedóráig pároltuk, hozzáadjuk az ecetet, cukrot, almát, amelyet előzőleg durva reszelőn megreszeltünk, vagy felmetéltünk. A párolt káposztát ugyancsak négy részre adagoljuk. És a kacsához természetesen gombóc való. Receptünk a „KONYHA A SZABADSÁG ALATT" akció egyik utolsó darabja. POTRAVINÁRSKY OBCHOD PRAHA, Dláždéná 2, Praha 1. AB CD a modem gazdasszony ábécéje • A FINOMABB kárpitozott bútort mindig rongyba csavart porolóval poroljuk, hogy a bútorszövet meg ne sérüljön. • HA A FÜRDŐKÁDON, mosdón vagy egyéb zománcozott és porcelán holmin idővel vízkő rakódott le, azt tömény ecetes, sós oldattal távolíthatjuk el. • PORTORLÉSRE legalkalmasabb a régi szilon, nylon, dederon fehérneműből levágott rongydarab, mivel ez törülgetéskor a súrlódás következtében magához vonzza a porszemeket. • HA AZT AKARJUK, hogy a kakaó ne legyen csomós, keverjük szét a kakaóport kristálycukorral egy csészében szárazon, s csak azután adjunk hozzá egy kevés hideg tejet, s úgy főzzük be. ELETÜNK kulcskérdése Nyáron, különösen a nyaralás ideje alatt nagy gondot jelent hajunk rendben tartása. Ha olyan helyen töltjük szabadságunkat, ahol nincsen a közelben fodrász (pl. camping táborban), kénytelenek vagyunk magunk megmosni a hajunkat. A hajmosás nem valami különös művészet; ehhez mindnyájan értünk. Azonban a haj felcsavarása már bonyolultabb művelet, s tudnunk kell, hogy milyen frizurához, milyen irányban kell felcsavarni a hajat, hogy jól fésülhető legyen. Például a képünkön látható egyszerű, csinos nyári frizurát bárki könnyen elkészítheti, ha a másik képen látható módon A KULTURÁLT ÉTKEZÉSRŐL