Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-06 / 215. szám, szombat

UPÜUÜU OTIlflMMHHBHSBnBniBBHSMHHHnMMNMHHnHMi BHS 1 *CSIK MÁRIA belelopozni o srzőjét nem isAz egy esztenvonatra, szülei az internátust, idiával, kényelaz új bútorokt az internátus etesen végzett iponként hazaizza, ez pedig van barátnője, ú-„barátja", a merik egymást, el, városnézésY — AZ INTERNÁTUS. a tanuláshoz. Keresni okar. Havonta tisztán megkeres 950 koronát. S hogyan jön ki a fizetéséből, félre tehet-e belőle? Nem titkolja, tessék jól figyelni. Ebédért havonta 62,20 koronát fizet, kétszáz koronát magára költ. Arra, hogy bemegy a városba, megnéz egy filmet, vagy beül egy cukrászdába, vagy a Duklóba egy kávéra. Az internátusi díj ötvenöt korona. S a kiadás után itt pontot lehet tenni. Azért ússza meg ilyen olcsón, mert hétfőn rendszerint megrakott bőrönddel érkezik otthonról. A bőröndben tojás, szalonna, paprika, paradicsom. A reggelit és a vacsorát maga készíti. A bőröndről, a szombat délutáni hazautazásokról beszél, s én elképzelem a sok-sok csallóközi munkást, akik szombatonként üres bőrönddel indulnak haza és elemózsiával megrakodva térnek vissza. Talán még a mozdony is nehezebben szuszog hétfőn reggel a Duna-parti város felé! Helena Ševčíková egy másik szoba lakája. Mosolygó szemű, kerek arcú fiatalasszony. Hájskérál, a nyitrai járásból való. Huszonegy éves. Ha hazautazik Illyés Gyula, a nagy magyar költő (Bachan felvételei) lebeg a lágy élmény közegén, anyjában is egy nép közepén. Most dől el, mivé s mint alakul; most érinti tán egy titkos ujj. Ügy becézi, hívja a világ, mint házából rég mi a csigát. Igen, az ilyen kedves, bájos fiatalasszonyok ihletik a költőt, mint Helena Ševčíková. „Az alvó magzatot becézők, a gyermeket termők". .. Huszonegy éves s húszéves korában ment férjhez. Innen oz intemátusból. Mert az internátusnak az is íratlan törvénye, hogy lányai ismerkednek, férjhez mennek, élik természetes életüket. Sehol sem szerepel, a házirendben sem olvasható, hogy így kell ennek lennie, de mihelyt lányinternátusról van szó, mindjárt érthető minden. Mert legyünk egészen őszinték: ilyen többemeletes épület is lehet szülői ház, s ha különbözik tőle, csak abban, hogy n rövidek. S az i társalgóban, : olvasni is, de a szobában. :ös nagytakarít, a szobák és elős a háromla mit. M i nde neret a frizurákgok, nem volt nem sajnálja, ahogyan gonka megtetszett s, mint Dana így mint Lennet nyelvtanfoncs kedve már OTTHONA mintha a vele szemben ülök, a szótlan tűnődők, merengők nevében róla, erről a fiatalasszonyról írta volna, csodálatos szép versét, a „Szekszárd felé"-t. Arról van szó a versben, hogy egy terhes kicsi nő utazik vele a vonaton, élénken jár a szeme, nézi, amit a táj kínál, mert gyermeke helyett is nézi már, s kéklő szőlők, sárga osztagok becézik az alvó magzatot. .. nem a kiskapuban, vagy a ház küszöbénél, hanem az internátus bejáratánál, vagy a portásfülke előtt, vagy a vendégszobában áll meg a lánynyal a legény. Ilyen a nő és a férfi sorsa, összeismerkednek, egymásba szeretnek, s ha mindkettőjüknek tetszik a dolog, házasságra lépnek. Ezt tette Helena Ševčíková is. A férj- myjavai, lakatos mesterséget tanult, aztán egyenruhába bújtatták, s berukkolt valamelyik bratislavai kaszárnyába. Cs milyen a fiatal? Keresi a szórakozást. S milyen a lány? Az is keresi a párját. Egy őszi napon, 1963-ban összefutott útjuk a Téli Stadionban. Két év múlva öszszeházasodtak. A férj a katonaság után a főrévi építő vállalatnál maradt. S ahogyan nem könynyű a nősülés, nem könnyű a férjhezmenés sem. Az anyakönyvvezető összeadta őket, a lakáshiány pedig szétválasztotta. A férj Trnavkán lakik, felesége az internátusban. Ha Helena délutános, férje sokszor este tízkor várja a kapunál. Februárban adták be kérvényüket szövetkezeti lakásra. De amíg lakáshoz nem jutnak, a fiatal házasoknak addig is élni kell, s ők élnek is úgy, ahogy tudnak, a férj minden második nap jön el. Bejön az internátusba, lehívatja a párját. A kapus ismeri, még nem is nyitja az ajtót, már nyúl a telefonhoz és felszól az emeletre: - Helenka, gyere vár a férjed! Aztán karonfogva, boldogan mennek a városba, mert ilyen fiatalon mit számít a lakás. Mennek rokoni látogatásra, moziba és a hét végén hazautaznak. Hét éve él már az internátusban. A Cérnagyár kétéves iskoláját is kijárta. Hat évig úgy élt itt, mint leány s a vágya az volt, hogy férjhez menjen. Vágy és álom nélkül nem élhet oz ember. Most az álma: egy szövetkezeti lakás. A szíve alól fakadó vágya pedig egy egészséges kisgyerek! Lujza Coldová Lipanyról származik, (Prešovi járás.) Töri a magyar szót. Mindent ért, de nem tud mindent kifejezni. Ezt azzal magyarázza, hogy csupán öt évig élt Kassán, harmincnyolc után szlovák vidékre költözött. Ez akkor történt, amikor egy cseh fiatalember beleszólt az életébe, s szíve hevesen, szerelemesen dobogott. Tervezték a jövőt, színesre szőtték álmaikat, összeházasodnak, családot alapítanak, kertes házra gyűjtenek stb. Ám a háborús határrendezés forgószele elsodorta őket egymástól. A mai napig nem ment férjhez. Pedig sietnie kellene, kilencszáztízben született, eljárt felette az idő. Talán már nem is akar férjhez menni, meghalt benne a vágy, megszokta o lehető legnehezebbet — a magányt! 1941-ben a Duna-parti városba költözött. Szolgálónak szegődött egy módosabb családhoz, majd a háború után üzletbe került. Az ötvenes évek elejétől a Cérnagyárban dolgozik. Kitanulta a gépkezelést. Hatvannégytől lakik az internátusban. Nem jelentett számára gondot az új környezet. A háromszázhúsz ember zaja, lármája ugyan nyugtalanította, de nem sokáig. Szobatársa jóval fiatalabb nála. Huszonnégy éves. Az internátusban nincs barátnője. Illetve van, de az nem a szobatársa, az Márton Juliska, aki viszont sehová nem jár, nem érdekli semmi. Ahány ember, annyiféle természet. Ismerőseihez, régebbi gazdájához látogat el, ez a szórcfkozása. Ha bent van az internátusban, a munkában leli örömét: mos, főz, takarít, vagy olykor-olykor magányos sétákra indul. Mert olyan is van, hogy az ember háromszázhúsz társa között is egyedül marad, és bőségesen van ideje tűnődni, mi lesz a sorsa, ha nyugdíjba vonul? Ruzsomberokon él a testvére, ott tölti szabadságát. INTERNÁTUS • Leányok szállása. Hányféle ember, hányféle élet találkozik folyosóin és szobáiban. Lujza Goldová háromszázhúsz társa között is a magánnyal barátkozik. Meg mások, a fiatalok örömeiből csipeget. Élménybeszámolóikat hallgatja ... Mert ő is volt húszéves, ő is volt fiatal . .. MÁCS JÓZSEF rek százezrei láttak az nytelep fontos alkatréz építkezés iránt nagy idés. A laikusok közül kérdik: vajon miért hosszú ideig ez az Hiszen az erőművet jó nyolc esztendővel ezelőtt kezdték építeni... — Ez valóban hosszú idő ... Andrašovský mérnök — most már az egyik tervező irodájában vagyunk — az ablakhoz lép, kitekint az építkezésre és a fejét rázza. — Az csak úgy tűnik, hogy ez hosszú idő. Bátran mondhatom: ahány épület, ahány műszer •—• annyi újdonság, meglepetés. Más szóval: az építéssel egy Időben kísérletezünk is. Olyan ez az építkezés, mint egy laboratórium Ilyet hazánkban még nem építettek. A Szovjetunióban más típusú atomerőműveket építenek. A kör üi mén vein knek ez felel meg leginkább. Fűtőanyagként természetes uránt használunk majd. Ez 0,7 százalék könnyen hasadó U 235-ös izotópot tartalmaz. Mivel saját termelésű uránnal rendelkezünk, ez a megoldás mutatkozik a legcélszerűbbnek, leggazdaságosabbnak. — Most egy — az atomfizikus számára naivnak tűnő — kérdés következik... — Hozzászoktam az ilyen kérdésekhez. Mindenki nem lehet atomfizikus... — Mi a különbség, alapvető különbség, a hagyományos és az atomerőmű között? — Az, hogy a kazánokat az atomerőműben a reaktor helyettesíti. A kazán forró gőzt termel. A reaktorban végbemenő szabályozott atomhasadás által keletkező hő forró gőzzé alakítja a csőrendszerben keringő vizet. Ha ezt így kimondom, természetesen jelentősem leegyszerűsítve magyarázom az egész folyamatot. Mindezt a könnyebb érthetőség kedvéért teszem. Az így nyert gőzből alapjában ugyanolyan módon készül az elektromos energia, mint a hagyományos erőművekben. És végül még megmondom, mi a leglényegesebb különbség a két erőmű-típus között: az, hogy az első számú hazai atomerőmű a 150 megawattos teljesítményhez naponta alig néhány kilogramm „fűtőanyagot" — uránt — igényel. Hasonló teljesítményű hagyományos erőműben naponta egy egész tehervonat tartalmát, több száz tonna szenet kell eltüzelni. Százötven megawattos lesz az erőmű? Nagy ez, vagy kicsi? — Mondtam már, hogy ennél az építkezésnél kísérletezünk is, mert a szocialista országok közül elsőként mi építünk ilyen típusú erőművet. Ezzel magyarázható, hogy ekkora lesz a teljesítménye. Külföldön különben már 800— 1000 megawattos erőműveket is építenek. A későbbiek folyamán majd mi is építünk ilyen erőmű kolosszusokat. Éppen a napokban olvastam, hogy Magyarország a Szovjetuniótól egy 800 megawattos atomerőművet vásárolt... — Ez azt jelenti, hogy ... — ... hogy világszerte szükségszerűvé vált az atomerőmüvek építése. A gyors iparosítás teszi ezt szükségessé és a hagyományos energiahordozók mennyiségének rohamos csökkenése. A szénbányák kimerülnek, a széntermelés nem eléggé gazdaságos. Ä kőolajkészletek sem kimeríthetetlen energiaforrások. — Az atom vlllanytelepek segítségével ma már gazdaságosain termelhető villanyáram? —• Ezt ma még egyértelműen nem állíthatjuk. A ma már üzemben levő atomerőművek általában még drágábban állítják elő a villanyáramot, mint a hagyományos villanytelepek. Az atomenergia ipar most indult csak fejlődésnek. Ogy vélem, 10—20 év múlva azonban megváltozik a helyzet. A számítások szerint a magyarországi 800 megawattos atomerőmű már gazdaságosan fog termelni. A rentabilitás jelentős mértékben éppen az áramtermelő egységek nagyságától függ. — Az atomerőmű-építési program kidolgozásánál bizonyára energia mérlegünket, kilátásainkat és lehetőségeinket is számba vették. — De még mennyire. Ahhoz képest, hogy jelentős iparral ren1 delkezünk, energia készleteink nem a leggazdagabbak. Vízi erőműveink a mai villanyáram szükséglet mintegy kilenc százalékát tudják csak fedezni. Ez a százalékarány a további iparosítás folyamán még csökken. Vessünk egy pillantást a szénbányászatra. A szénkitermelés ma világszerte csökkenő tendenciát mutat. A szénből előállított villamos energia ráadásul drága is, így előre láthatólag 1975—1985. között már nem fokozzuk tovább a széntermelést. A villanyenergia-szükséglet viszont évente átlag 10 százalékkal fokozódik, tehát 7—8 évenként megkétszereződik. Az. energia mérlegkiegyenlítésére tehát — a többi fejlett országhoz hasonlóan -— az atomenergiát is ki kell használnunk. — Mikor ad áramot a bohunicei erőmű? — Az építkezési munkálatokat már befejeztük. A technológiai berendezés szerelését 1968-ig végezzük el. A rákövetkező éivben — a bonyolult ellenőrző mérések elvégzése után — 1969-ben az atomerőművet bekapcsoljuk az országos hálózatba. — Milyen jellegű munkát végeznek majd itt az alkalmazottak, a kezelőszemélyzet? — Az alkalmazottak többsége mérnök és magasképzettségű technikus lesz. Ez érthető is. A reaktor és a többi legfontosabb részleg távirányítású lesz. A központi vezérlőteremben majd akár csak egyetlen ember is gigászi erők ura lesz, egy egész vidék energiaellátását szabályozhatja. Mit mondjak még az itt végzett munkáról? Ebben az üzemben még a karbantartók Is mérnöki vagy technikusi képzettséggel kell hogy rendelkezzenek. A

z atomerőmű kéménye mutatóújjként mered az ég felé. Ideérkezésemkor ahogy megpillantottam, rögtön a hirosimai halálgombára emlékestem. Távoztamkor ez a mutatóújj mintha arra figyelmeztetett volna: az itt szétrobbantott atomok majd az embert szolgálják. TÓTH MIHÁLY O <• O o o o <» o o < > * > < > o o o o O Jk