Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-31 / 240. szám, szerda

Kóbor lovagok ii ii A hosszú hajú fiúk körülbelül egy éve Jelentek meg a nagyvárosok utcáin. A/ióta már szinte min den város, sőt néhány falu is, „büszkélkedhet" e divathóbort követőinek néhány példányával Nemegyszer lehettünk tanúi an nak. hogy az emberek egy-egy Ilyen alak láttára megállnak és fejcsóválva fejezik ki nemtetszésüket. A közrend őrei, amíg ezeK a fiúk viseikedesükkel nem lépték túl az illemet, nem vétettek a polgári együttélés ellen, amíg nem váltak az utcai rendzavarás okozóivá, elnézte ezt a divathóbortot. Az utóbbi időben azonban egyre több a panasz e kóbor lovagokra. Egyes könnyűzenei rendezvényeken anynyira elhatalmasodik rajtuk a vagányság. hogy dobognak, törnek, zúznak, kiabálnak és verekedéseket provokálnak. Nem egy ízben közbiztonságunk őreinek határozott fellépése után lehetett csak folytatni a műsort. Meg kell azon ban jegyezni, hogy ezek a rendbontók ifjúságunknak csak valóban elenyésző részét képezik, de feltűnési viszketegségükben olyan megbotránkozást tudnak kelteni, ami azt vonja maga után, hogy a felnőtt lakosság szinte már az egész ifjúság romlásáról beszél. Azt is le kell szögeznünk, hogy a hosszú hajúak nem mind rendbontók ... De okulásukra érdemes idézni a prágai esti újság „Večer ní Praha" augusztus 27-1 számában ,,Piszok, mtnt program" clmü cikkből. — Ha valamelyik szülőnek mind egy, hogyan öltözködik és viselkedik a gyermeke, milyen eredményeket ér el munkahelyén, vagy az iskolában, akkor itt az ideje, hogy a s'zülők helyett más intézmény foglalkozzon ezzel a kérdéssel . . Például az Ifjúsági szövetség, vagy a szakszervezetek. A cikkíró a továbiakbban kifejti, hogy elsősorban nem a hosszú hajviselet ellen tiltakozik. Arról van szó, hogy a hosszú hajú fiatalok viselkedése gyakran társa dalomellenes. Majd felteszi a kérdést: „A tlszteségesen dolgozó, becsületes emberek társadalmának szemet kell-e hunyni a bűnözéshez közelálló, sok esetben azt túllépő, botrányos viselkedésű vadócok garázdálkodása felett? Már nem elég a különcök után való megfordulás, a megvetés. Az sem helyes, hogy olyan intézmények, mint a TV, a rádió és néhány kulturális lap műsorukkal és cikkeikkel még élesztik is e negatív jelenséget az ifjúság körében — jegyzi meg a cikk írója Az újságok már többször hirt adtak róla. hogy Európa különböző országaiban szigorú rendszabályokat foganatosítottak a fanatikus, hosszú hajú ifjakkal szemben. Sajnos, nálunk is egyre gyakrabban kerül sor a közbiztonság beavatkozására a húsz éven aluli rend- és csendháborító fiatalokkal szemben. Űgy látszik, elérkezett az Ideje annak, hogy a közvéleménynek megfelelően, ne csak a társadalmi szervezetek, hanem az iskolák, a munkahelyek, a nemzeti bizottságok is konkrétabb hatást gyakoroljanak azokra a hosszú és rövid hajú rendbontókra, akik társadalmunkra csak szégyent hoznak. |sm| minimum Széplakon a košicei Magasépítő Vállalat 27 tantermes, korszerű iskolát épít. Ugyan akkor 12 lakást, napközi ott hont, könyvtárat, éttermet és klubhelyiséget is építenek. Az iskola két év múlva készül el. Mató Pál, Košice SÁTOROZAS - VÍZPARTON (Bachan felv.) A

földkerekségen száz meg százezrek hódolnak annak a hasznosat a tanulságossal egybekötő szórakozásnak, amelyet az alábbi, kissé exotikus csengésű szó határoz meg — filatélia. A bélyeggyűjtés néha szenvedély! Van, aki talán utolsó koronáját is rááldozza egy-egy értékes bélyegre, csakhogy teljes virág-, állat-, sport-, szputnyik- vagy más sorozatban gyönyörködhessen albumában. Ha esős időt jelez a meteorológia, akkor a lakás legszárazabb zugába menti ezreket érő gyűjteményét, hogy a nyirkosság kárt ne tegyen féltve őrzött bélyegjeiben. Hazánkban, egy-egy alkalmi sorozat bratislavai kinyomtatásán kívül, mindössze egy helyen — Prága holešovicei negyedének egyik eldugott, szűk utcájában működik az ország egyetlen „bélyeggyára". Az egykori Mahler Textilgyár udvarán semmi sem sejteti, hogy az öreg falak milyen nagy fontosságú üzemet rejtenek. Állítom, hogy nem kis mértékben éppen az itt készülő bélyegekről ismernek bennünket a széles nagyvilágban. Hány országba, az öt világrész hány és hány eldugott zugába jut el egy-egy csehszlovák bélyeggel ellátott levél ... A gyárudvaron szokatlan csönd. A bélyeggyártáshoz elsősorban türelemre, kitartásra és kézi munkára van szükség. A gépeknek itt csupán másodrendű feladat, a mechanikai kivitelezés jut... Hogyan is készül a bélyeg? A gyártási folyamat első láncszeme a festő, vagy grafikusművész, akit megihlet a kiírt pályázat témája, és festményt, tollrajzot vagy más grafikát készít. Hogy kinek az alkotói kézjegyét őrzi majd a bélyeg, azt bizottság dönti el. A díjnyertes művet a vésnök kapja kézhez, aki az eredeti alkotás minden vonását és ár nyalatát hajszálnyi pontossággal fémlemezbe vési. — Hallatlan érzék kell ehhez a munkához! — mondja Jirí Koller, a bélyeggyár igazgatója. — A fémmásolat semmiben sem különbözhet az eredetitől. A legapróbb vonásnak, vagy kontúrnak is föltétlenül rá kell kerülnie a másolatra ... Az igazgató az elméleti eszmecsere helyett körsétára invitál. Míg a szinte kihaltnak tűnő gyárudvar másik oldalára érünk, megtudom, hogy a folyamat következő láncszemeként az úgynevezett moléterek kapják a leendő bélyeget ábrázoló fémlapot. Először egy kisebb szoba nagyságú helyiségbe lépünk. Erős ciánkáliszag üti meg az orromat. Meglepve nézek kísőrőmre. Elmosolyodik. — Jól érzi, ez bizony ciánkáli. Hogy megelőzzük a fémlap oxidálódását, beciánozzuk, vagyis forrásban lévő káliumcianidoldatba mártjuk a vésnökök készítette „fémbélyeget" ... A moléterek munkája sem re idomítják. Annyiszor végzik el ezt a munkát, ahány színű lesz a készülő bélyeg. A • bélyegpapír csak a metszet „pozitív" részeiről szedi majd különkülön, egymásután a festéket s ezért mindegyik színnek más fémlapja van. A reszelők mellett, a moléterek a legalapvetőbb „szerszáma" és segédeszköze: a saját szemmértékük! — Ez aztán a „meló" — jegyzi meg tréfásan Hlaváček mester, miközben hajszálnyi pontossággal dolgozó ujjait figyeBélyeggyfijtS társaim nevében is kérem, írják meg, hogyan készül a bélyeg? HÖFER TIBOR, a losonci bútorgyár raktárosa. /| II Munkaruhás „filatelisták sokkal könnyebb, mint a vésnököké. Az ő feladatuk a ciánkáliban edzett fémlap ábrájának egy puhaacélhenger felületére való átvitele. így kapják a nyomáshoz szükséges „pozitív" képet, a molettát. (A fémlap bemélyedései ezúttal kifelé domborodnak). Az acélhengerre történő átnyomást egy négyzetcentiméterenkint négyezer kilogramm nyomású gép végzi. A molettával annyiszor nyomják a leendő bélyeg képét a nyomdalemezre, ahányszor az egyes színek mennyiségétől függő nyomdaívnagyság szükségessé teszi. A rotációs gépek számára ezután két cilinderformára hajlított félhengert, a Wifagvédjegyű gépek számára pedig a nyomdalemezre közvetlen lenyomatokat készítenek. A bélyeg ilyen eljárással történő készítésének további folyamata már csupán a Stickney, vagy Wifag-gépek mechanikus munkája ... k z úgynevezett magasnyomás egyik gyakori módszerénél — a bélyegek „könyvnyomásánál" az ország három molétere: Hlaváček mester és két társa inkább egy falusi kovácsmesterhez hasonlít. Kis üllőiken szinte emberfölötti nyugalommal és türelemmel kalapálják kellő síkba a kivésett bélyegmetszetet tartalmazó fémlapot. Miniatűr reszelőikkel a legapróbb kidudorodásokat és bemélyedéseket is a kellő szintlem. Húsz éve végzi már ezt a munkát. — Változtatna állást? — Soha! Vérembe ivódott már a pontosság. A köznapi életben is. Igaz, néha többször tíz óra is kevés arra, hogy nyugodt lelkiismerettel adhassuk ki kezünkből a kész nyomóhengert, vagy fémlapot. — Mi történik, ha mondjuk tizedmilliméternyi tévedés csúszik a munkába? — Az egyes színek elfödnék egymást, s fáradságunk kárba veszne. Újrakezdhetnénk az egészet — mondja búcsúzóul, miközben Fulla festő- és grafikusművész új bélyegsorozatának egyik példányát köszörüli. — A fentieken kívül, milyen bélyeggyártási módszerek használatosak még? — fordulok ismét. kísérőmhöz. — A síknyomásnál a litográfia vagy a kő- és az ofszetnyomás. A magasnyomásnál régebben használatos volt még a fametszet alapján készült bélyeg. Napjainkban gyakori a mélynyomás is. Ez az utóbbi módszer alapelve megegyezik az először látott Wifag- és Stickney-gépeken készülő acélnyomás elvével. A bélyeggyár földszintjén elhelyezett nyomdagépek szabályos zakatolása juttatja csak a látogató eszébe, hogy voltaképpen nem képzőművészek kö zött, hanem fontos devizát hozó üzemben van. Itt, Prága-HoleI šovicén ugyanis nem csupán a belföldi szükségletet látják el posta- és egyéb alkalmakra kiadott bélyegekkel. Készítettek itt már bélyeget Etiópia, Líbia, Irak, Albánia és a KNDK számára is. Itt, ebben az üzemben, kezdték meg továbbá — a világon az elsők között a bélyegek többszínű, acélsíknyomását is. ' Az angol gyártmányú gépről egymás után kerülnek a színek a különleges bélyegpapírra. Napokig dolgozik a gép, mondjuk, egy lepkesorozat egyik bélyegének barna színével, majd négyöt nap múlva a sárgával, azután a pirossal stb. B

élyeggyűjtő olvasóinkat valószínűleg az is érdekli, milyen csehszlovák bélyegek kerülnek forgalomba a közeljövőben. Koller igazgató szerint fokozatosan kezdenek hozzá egy világkutatási és vízimadarakat ábrázoló bélyegsorozat nyomásához, továbbá a brnói bélyegkiállítás alkalmi, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fennállásának 70. évfordulójára tervezett bélyegek készítéséhez. Pillanatnyilag — töb. bek között — a brnói nemzetközi vásár alkalmi bélyegei vannak gépben... — Miért gyűjtenek az emberek bélyeget? — Idegeket nyugtató, tanul, ságos és kellemes szórakozás egy szebb bélyeggyűjtemény lapozgatása és rendezgetése Bő* vítése pedig már sportszerű vetélkedés és versengés — mond. ja az igazgató. — A filatelista gyerekek észrevehetően tájékozottabbak iskolatársaiknál földrajzban és történelemben ... Lehetséges a bélyeggyártás automatizálása? Tökéletesen aligha! A mechanikus feladatokon kívül a munkafolyamat oroszlánrészét a csodálatos érzékkel és kézügyességgel rendelkező „munkaruhás filatelisták"-nak kell továbbra ls elvégezniük. Hlaváček mester és két társa —, valamint követőik is — megmarad annak, amivé a munka adta tapasztalatok évtizedei alatt lett. Egyelőre még csak a nyomdanyomást gyorsíthatja meg egy-egy új gép ... J

iŕí Koller igazgató két bélyegsorozatot ajándékozott nekem. A bélyeggyáriak vajon mennyi türelmet és fáradságot sűrítettek ezekbe a három-négy négyzetcentiméternyi perforált papírdarabokba? MIKLÓSI PÉTER (16) - Kedvezőbbre fordult a sora? - Hihetetlen, de igennel kell válaszolnom. Jóra fordult minden. Apósom ismét báránybőrbe bújt, a feleségem is felhagyott a gyanújával és jeleneteivel. - Volt ennek valami oka? Kedvezőbre fordult az idő. És segíteni próbált kínos helyzetemen. Innen is, onnan is hallani lehetett, hogy a háborúért fizetni fogunk. A köztársaság széthullt, darabokra szakadt és ebben a magyarok is szerepet játszottak. A volt szudéta-német területen, a határvidéken üresek a házak, műveletlenek a földek, épek a bútorok, a konyhakredencek és a fáskamrák, minket telepítenek oda. Tetszik, nem tetszik, lakhelyet változtatunk. A bőrünkre ment játék. Sokan megrémültek, pánikba estek, szekérre rakták a legszükségesebb holmicskájukat és világos nappal áthajtottak Magyarországra. Senki nem tartóztatta fel őket a határon, innen akár egész falvak felkerekedhettek volna. Kevesebb lett volna a dolguk a kitelepítési biztosoknak. A fináncok elfordították a fejüket, kikerülték a menekülőket, senkit nem kísértek be az őrszobára. Én is azok közé tartoztam, akiket megijesztett a kitelepítés és a deportálás híre. És hogy egészen őszinte legyek, úgy gondoltam akkor, mindannyiunk vesztere találták ki azt a csúfos herce-hurcát. A haragosok kibékültek, az emberek összeölelkeztek, szorosan tartották egymást, hogy szét ne válasszák őket, a családjukat, én se gondoltam arra, hogy abban a szörnyű kavarodásban esetleg meg is szabadíthatnak az öregektől, csak a feleségemmel maradok egy fedél alatt és jóra fordul minden. Pedig gondolhattam volna ilyesmire, hiszen apósom tagja volt a Magyar Nemzeti Pártnak, a háborús bűnösök listájára vezették a nevét, a legsúlyosabb büntetést mérhették volna rá! Annál is inkább eszembe juthatott volna az a lehetőség, mert akkor az én egyik bajom egyszerre orvoslást nyert volna, s fogság, hideg barak, répa és csalánleves után békességet és igazi gazdaéletet találtam volna feleségem oldalán, a hatablakos házban. De nagy veszélyben és akármikor is lehet-e az ember ellensége a másiknak, aki ellene semmi olyan égbekiáltó bűnt nem követett el, hogy azt a legrosszabbat kívánhatná neki? S lehet-e ellensége magának, hiszen a háborús bűnöstől elkobozzák a vagyonát, minden darabka földjét, házát, kertjét és istállóját . .. Szépyeltem, hogy ezek a gondolatok megfordultak a fejemben I Természetesen, a helyzet gyors és veszélyes alakulása rám és az apósomra is erősen hatott. Mind a ketten szelídebbek lettünk. Pedig az ellenkezője is következhetett volna: idegesség, ingerültség ejthetett volna rabul bennünket. Engem főleg az juhászított, hogy velem az égvilágon semmi se történhet. Soha nem pártoskodtam, nevemen nincs egy talpalatnyi föld se, soha senkinek nem ártottam, rosszat nem kívántam. Azt azonban már végképp nem tudtam, hogy apósom miért hagyott fel egyszerre a bogarával, a leégett búzakazal emlegetésével, mert emlegette a kibékülésünk után is, csendes lett megint, s amint majd később kiderül, csendes és alattomos, mint a fiam keresztelője előtti napokban. Szelídsége mintha a természetén is változtatott volna. Addig ő járt elől mindig, ősszel a szántásban, vagy a kukorica betakarásánál, egész esztendőben ő tartotta kezében a gyeplőt, ő irányította a szezonmunkásokat, a gazdaságot, én csok utána kullogtam és az árnyékában álltam. A szezonmunkások nem is győztek csodálkozni furcsa viselkedésén. Ha kérdeztek tőle valamit, nem válaszolt nekik, elfordult és hozzám irányította őket: — Majd a vőm, Elemér, megmondja! Háta mögött összesúgtak és amilyen a falu, találgatták, mi történt vele. Lehet, más hitre tért, felhagyott a nyakas kálvinista vallással, hívő lett belőle . .. Csak az ilyenekben buzog fel olyan szembetűnően a visszafojtott jóság, a szeretet és a megértés. Ma már tudnék felelni a találgatásaikra. Elmondanám nekik, hogy a veszély nagy nevelő. S az apósom feje fölött nagy veszé'v lebegett. Egyik napról a másikra megérhette, hr gyarországra telepítik, vogy Csehországba depo ; És se az egyiket, se a másikat nem kívánta egyetlen porcikája. Vissza akart vonulni, ne ő járjon elől, hanem a veje, őt tartsa mindenki a hatablakos ház urának. Vele tárgyaljanak mindenről és akkor is, ha baj lesz! (Folytatjuk)