Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-25 / 234. szám, csütörtök

További előnyök o dolgozó nyugdíjasoknak A

XIII. pártkongresszuson a társadalombiztosítással kapcsolatban hozott határozat értelmében biztosítani kell a lakosság eddigi törvényesen megalapozott nyugdíjigényének szavatolásával egyidejűleg, hogy minél szélesebb körűen lehetővé váljék a munkaviszony önkéntes meghoszszabítása. Ez az elv azt hangsúlyozza, hogy az alapvető nyugdíjjogosultság változatlan, tehát a jelenleg érvényes korhatár sem változik. A határozat egyben rámutat a probléma megoldásának lehetőségeire is, illetve arra, hogy a szükséges munkaerőket a kiegészítő munkaerőforrások, különösen a nyugdíjasok soraiból stb. is adhatják. További lehetőség a nyugdíjasok anyagi érdekeltségének növelése, illetve arra serkentése, hogy a társadalom szükségletelt szem előtt tartva önként maradjanak állandó, vagy ideiglenes munkaviszonyban. A dolgozó nyugdíjasok Igényeinek módosítása számos nagyon bonyolult és egymást kölcsönösen feltételező probléma megoldásától függ. Egyrészt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a dolgozó nyugdíjasok igénylik a további előnyben részesítést, másrészt szem előtt kell tartani fokozottabb anyagi érdekeltségüket abban a tevékenységben, amelyet a nyugdíjaztatás korhatárának elérése után szándékszanak kifejteni. A kormány által ez év június 20-án jóváhagyott új elvek értelmében egyes dolgozó nyugdíjasok rendes keresetükön kívül a nyugdíjukat is megkaphatják. Az említett módosítás eredményeként most már sokr kai kedvezőbbek a lehetőségek a nyugdíjasok alkalmazására, főleg azokban a feladatkörökben, amelyekben társadalmunknak különösen szüksége van a munkájukra. A dolgozó nyugdíjasok éppúgy, mint eddig, ezentúl is tetszés szerint határozhatnak. Igényt tarthatnak például arra, hogy keresetükön kívül folyósítsák számukra a nyugdíj teljes összegét vagy annak egy részét. Amellett is dönthetnek, hogy munkahelyükön maradva nem igénylik a nyugdíj folyósítását, hanem a munkaviszony-, ban töltött minden három hónapban elért teljes kereset alapján egy százalékkal, tehát évente négy százalékkal növeljék későbbi nyugdíjuk összegét. Azt, hogy miként határoznak, kétségkívül az is befolyásolja, hogy milyen munkát végezhetnek a nyugdíj-korhatár elérése u'tán, vajpn szakmunkáról, jól fizetett munkáról, egész évi alkalmazásról, mezőgazdasági va.gy idénymunkáról, esetleg egyéb rövidebb lejáratú tevékenységről van szó, de arról Is, hogy változatlan-e, vagy csökken a nyugdíjas dolgozó munkabírása. A

z egész éven át munkaviszonyban maradó nyugdíjasok öregségi nyugdíját, illetve annak összegét, többek között a nyugdíjas kora, valamint az is befolyásolja, melyik kategóriába tartozik a munkája, miféle munkát végez s mennyi nyugdijat és bért, illetve fizetést kap. Az új elvek érvényesítésének egyik s talán legelső célja elegendő munkaerő biztosítása mezőgazdaságunk számára. További célkitűzés annak megalapozása, hogy a'nyugdíjasok az eddiginél nagyobb érdeklődéssel igyekezzenek elhelyezkedni különböző szolgáltatóüzemekben, illetve szolgáltatásokat nyújtó munkahelyeken. Ez is jelentősen hozzá járulna ahhoz, hogy a lakosság egyre szélesebb rétegei részesülhessenek lehetőleg sokféle szolgáltatásokban. Az illetékes szerveknek arról is gondoskodniuk kellene, hogy a lehetőleg legkedvezőbb feltételeket biztosítva megnyerjék a nyugdíjas dolgozókat olyan fizikai munkák elvégzésére is, aminőket a dolgozók általában nem szívesen vállalnak. (Takarítónők, edénymosogatók, kórházi segédszemélyzet stb.). Az ilyen foglalkoztatottság bizonyos anyagi előnyt biztosítana különösen a kisebb nyugdíjból élő családoknak. Az olvasók közül sokan érdeklődnek az iránt, hogyan alakul a helyzet az esetben, ha valakinek egyidejűleg van joga öregségi és özvegyi nyugdíjra. Ha mindkét nyugdíj összege nem haladja meg a 600 koronát, akkor csak az öregségi nyugdíj jön számításba, illetve az említett alapösszegbe nem számítják be az özvegyi nyugdíjat. Íme egy példa: egy özvegyasszony egészségügyi segéderőként dolgozik. Jelenlegi egyhavi bére 900 korona. E bérén kívül a havi bér 60 százalékát kitevő öregségi nyugdíjat, illetve havonta 600 koronát kap. Tehát az öregségi nyugdíj teljes öszszegét kapja. Illetékes helyen ezenkívül havi 450 korona özvegyi nyugdíjat is elismertek számára. Ennek a második nyugdíjnak — mivel ez a kisebbik — összegét az érvényes előírások értelmében 50 százalékkal, vagyis havi 225 koronára csökkentik. Eszerint az említett özvegy havonta 825 korona nyugdijat kap, ami természetesen nem befolyásolja a már említett — havi 900 koronás — bérét. A

z esetben, ha a munkaviszonyban levő özvegyasszony öregségi nyugdíjra és özvegyi nyugdíjra is jogosult, s az övegyi nyugdíj nagyobb az öregségi nyugdíjnál, akkor az öregségi nyugdijat csökkentik a felére. Példa: Egy munkaviszonyban levő özvegyasszony öregségi nyugdíja havonta 700 korona. Ezenkívül elismerték, hogy havonta 800 korona özvegyi nyugdíjra van joga. Mivel az öregségi nyugdíj kisebb, az említett asszony az övegyi nyugdíjnak teljes összegét, az öregségi nyugdíjnak pedig csupán a felét kapja. Az öregségi nyugdíj összegének megállapítása céljából nem annak a felét, vagyis nem 350 koronát vesznek alapul, hanem a teljes összeget, tehát 700 koronát. Az említett özvegy nem részesül tehát a szóban forgó előnyben, mivel öregségi nyugdíja meghaladja a havi 600 koronát. Azok a dolgozók, akik egész éven át vannak munkaviszonyban, és már elérték a nyugdíjba vonulásra jogosító korhatárt, — az öregségi nyugdíj ötven százalékának folyósítását kérhetik az esetben, ha az említett korhatár elérése után lényegesen csökkent a keresetük. Ennek múlhatatlan feltétele viszont az, hogy a legalább 30 százalékos keresetcsökkenésre a munkaviszonyban maradt nyugdíjas most már rövidebb munkaideje, vagy pedig hátrányos beosztása következtében kerül sor. Példa: Egy szakképzett dolgozó a nyugdíjra jogosító korhatár elérése előtt havonta 2600 koronát keresett. A számára megállapított egyhavi öregségi nyugdíj 1320 korona. Az illető a nyugdíj összegének megállapítása után ismét alkalmazásba lépett, éspedig naponta hat órát dolgozik havi 1700 korona fizetésért. Eszerint több mint egyharmadával csökkent a keresete, minek következtében joga van nyugdíjának 50 százalékára, tehát havonta 660 koronára. Igy tehát jóllehet — az említett dolgozó nyugdíjas munkaideje rövidebb — a havi jövedelme összesen 2360 korona. E

z az intézkedés különösen a magas szakképzettségű dolgozók számára előnyős, az esetben, ha a nyugdíjaztatás korhatárának elérése után is munkaviszonyban akarnak maradni, de tekintettel a magas koruk következtében csökkent munkaképességükre, már nem dolgozhatnak teljes munkaidőben, vagypedig más. kevésbé jól fizetett munkahelyen kapnak beosztást. A nyugdíj 50 százaléka folyósításának bevezetése minden bizonnyal serkentő hatással lesz mindazokra, akik még dolgozni akarnak, de tekintettel korukra, illetve egészségi állapotukra, már nem bírnák az egésznapi munka ütemét, vagyis mivel ennek következtében kisebb lenne a keresetük, kilépnének az állandó alkalmafásból. A félnyugdíj folyósítása valószínűleg befolyásolja a már nyugdíjba vonulni készülő orvosokat, tanítókat, tudományos dolgozókat, akik az új lehetőséggel élve bár rövidebb munkaidőben, de tovább folytathatják munkájukat. A csupán idénymunkára, vagy más, rövidebb ideig tartó munkára felvett dolgozók nyugdíjigénye is módosul, éspedig aszerint, hogy milyen gazdasági ágazatban dolgoznak. A népgazdaságunk szempontjából legfontosabb ágazatokban dolgozó nyugdíjasok 180 napig részesülhetnek abban az előnyben, hogy rendes keresetükön kívül teljes nyugdijukat is megkapják. Az említett előnyt megalapozó munkanapok száma a termelés egyéb szakaszain 120 s a hivatalnokok esetében 60 munkanap. A rokkantsági járulékot élvező dolgozók rokkantságuk ideje alatt megkapják a számukra törvényes alapon elismert nyugdíjukat, tekintet nélkül arra, hogy meddig és milyen munkát vállalnak. A dolgozó nyugdíjasok jogainak ez év augusztus 1-én érvénybe lépett módosítása társadalmunk szükségleteivel kellő összhangban megalapozta tehát annak előfeltételeit, hogy sokkal eredményesebben lehessen munkaerőket toborozni a nyugdíjasok sorából is éspedig annak az elvnek érvényesítésével, hogy a nyúgdíjra jogosító korhatár elérése után mind nagyobb legyen anyagi érdekeltségük a további munkában. M

ost pedig az illetékes gazdasági és más szervezetektől, a nemzeti bizottságoktól füg,g, hogy szükség szerint és legcélszerűbben éljenek az említett lehetőségekkel. Ezt szem előtt tartva a szakszervezetek üzemi bizottságai is nyújtsanak hathatós segítséget, éspedig azzal, hogy igényeikről tárgyilagosan tájékoztassák a dolgozókat és győzzék meg őket a nyugdíjaztatás időpontja utáni foglalkoztatottság előnyeiről. JAROSLAV PETERKA, a CSKP Központi Bizottságának dolgozója A prágai „Zahradnictví" sportegyesület tagjai. A napi lovaglás legkedveltebb része a lovasok és az állatok közös fürdőzése. (J. Bárta felv. — ČTK) A HÁLÓBAN (G. Bodnár — CTK felv.) Zenéíä ózáída ELŐRE KIJELENTEM, hogy azt a szálkát, amely a gégémben megakadt — nem szándékoztam lenyelni. Kérem az a szálka véletlenül, hívatlanul került a gégémbe — mint idegen test. Arról pedig igazán nem- tehetek, hogy a halászlében halat főznek, a halnak szálkája van — nem is egy — s ezek között akad olyan parányi, vékonyka szálka is, amelyet a gége valamelyik zugában csupán a szakorvos tapasztalt szeme fedezheti. fel• Egy ilyen hajszálnyi idegen test a gégében rettenetesen meg tudja szomorítani az életet! A szomorkás hangulatú ember pedig vendégként sem kellemes, mert a házigazda régen látott rokonát szeretné minden jóval elhalmozni — a vendég meg mindenhez torz képet vág. Az ilyen állapot nehezen bírható sokáig. Harmadnap ráadtam a fejem: nézzen a gégémbe szakember! A kis mezővárosban ilyen nincs. A körzeti orvos tanácsára huszonöt kilométert utaztam — a vendéglátó unokabátyám autóján —, hogy a motorgyár orvosi szakintézetében fedezzem fel megmentőmet. A gégészet aftafán függő céduláról leolvasom, hogy a rendelés tizennégy órakor kezdődik. Tehát egy órával előbb érkeztem. „Ezt már kibírom* — latolgattam, s egyórás unalmas várakozásra felkészülve az ajtófelfának támaszkodtam. Közben, amint a rendelést idő közeledett, az ajtó előtt vagy húszan összegyültünk. Kezdtem izgulni: képzeletemben megjelenik egy jóságos arcú doktor, aki miközben alaposan megvizsgálja a gégémet, biztatgat: sebaj, mindjárt kidobjuk a hivatlan vendéget... Megcsillannak kezében a műszerek, „á"-t mondok egyszer ..., kétszer — aztán ... grrrr ..., grrr ... — Na kérem —, mondja a doktor mosolyogva, aztán kezet nyújt: — További kellemes nyaralást! Kedélyesen, hálálkodva távozom — azaz, hogy ... Nyelek egy nagyot, s rádöbbenek a valóságra: a szálka kellemetlenül szúr... Az órámra tekintek. — Két óra elmúlt — bököm ki, gondolván, hogy eloszlik a nyomasztó hangulat, hisz minden pillanatban megkezdődhet a rendelés ... — Még várhatunk egy fél órát — mormolja valaki. — A doktor mindig késik — bosszankodik egy fiatalaszszony, akinek két csöppség szorongatja a szoknyáiát. — ... és milyen goromba! — veti közbe egy redős arcú nénike. A mellettem álló, középtermetű, tagbaszakadt munkás haragosan összehúzza homlokát, és fogcsikorgatva nagyot sóhajt. AZ ILYEN SÓHAJ, és tekintet olyan, mint a nyitott könuv. Az ember kiolvassa a benne rejtőző gondolatokat. Ingerel ez a légkör, igyekszem magam meggyőzni: nincs igazuk, a beteg ember rendszerint nyugtalanabb és ingerlékenyebb. A doktor késik, megeshet, valószínű komoly oka van rá — s máris milyen szóbeszéd ....' Na lám, már meg ls érkezett. Igaz. léi három elmúlt ... Körülöttem megkönnyebült sóhajok szállnak. Nyílik az ajtó. — fessék ... Rajtam a sor, de megelőz két fiatalasszony, akik egyidőben érkeztek a doktorral. A kívülmaradtak szitkozódnak. — Protekciót — veti közbe valaki. Amikor a két fiatalasszony távozott a rendelőből, ketten léptünk be a nyitott ajtón. Tagbaszakadt munkás, meg én. A zö< mök, ötvenöt év körüli orvos az ajtóval szemben ült, kezét térdére eresztve. Rideg, szúrós tekintetétől szinte meghőköltem. — Kl hívta magukat ide?! Alltam lecövekelt lábakkal. Meghökkentett a doktor hangvétele. E váratlan, gorombán nekem szögezett kérdés a torkomra fagyasztotta a szót. S a képzeletbeli doktor alakja egyszerre szertefoszlott... Nem ismervén e vidék szokását, mi tagadás, kissé megszeppentem, a bizonytalanság, a búrí'u.ia'. környékezett, netalán megszegtem valamilyen szabályt vagy törvényt.., Nem így a tagbaszakadt munkás. — Kérem vissza az igazolványomat! — mondta dühösen. A nővér gőgösen átnyújtotta a munkás igazolványát, aki miközben átvette, nem mulasztotta el a megjegyzést: — Inkább betegen megyek dolgozni... A munkás elment, a doktor pedig mintha misem történt volna, rám szólt. — Üljön-le! Félénken ereszkedtem a székbe. — Mi bafq? — Szálka van a gégémben. — Nyissa ki a száját!... Mondjon „é"-t. — Eé'éé ... ééé ... — Nem látok semmit! — De kérem, doktor úr, én érzem, fáf...! — Nem tehetek róla. nem látok semmit! — Itt, mélyebben — tapogatom a gégémet, ahol a szálkát érzem. — No, nyissa ki még egyszer — mondta érdektelenül. — Eééé... — Nem látok semmit — felentette ki határozottan, s mozdulatával tudomásomra adta, hogy a vizsgálatot befejezettnek tekinti. FELEMELKEDTEM a székből, s mélyen meghajolva elnézést és bocsánatot kértem... A zaklatásért. Mart ugyebár hogyan fövök én ahhoz, hogy a doktor urat egy kis keszeg parányi szálkácskájával zaklatom — a gégémben. Ha szálka — legyen igazi! Mint egy vasvilla. No nem? De világítson, hogy az is meglássa, aki nem akarjaI Sőt legyen művelt, tudjon hegedülni is, mert nagyon hálás lennék valakinek, ha el tudná húzni a gégész úr nótáját: „Elmegyek, elmegyek messzire .. Hogy ilyen szálkát halászlében nem lelek?! Márpedig én a gégész úrhoz csakis akko- megyek —, ha majd ilyen zenélő szálkát — vagy vasvillát nyelek! KEREKES ISTVÁN